Kínos vallomások és azok a bizonyos kimaradt #alapművek és #divatkönyvek

8:00:00 AM


Újabb témázásba vágtunk bele, ami ezúttal a kimaradt alapművekről és a divatkönyvek hullámának meglovagolásáról vagy éppen elutasításáról szól. Szerintetek én melyik témában jeleskedek inkább? A poszt végére ez is kiderül, ígérem!

Alapművek = alapműveltség ?



Sok magasröptű beszélgetésbe kerültem már bele életem során, ahol a társaság tagjai azt vesézték ki, hogy mik is azok az alapművek, amiket minden irodalmat szerető embernek életében egyszer el kell olvasnia. Bevallom nem szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert amikor ilyenekre terődik a szó, akkor lapulok mint szar a fűben, mert az én életemből bizony azért kimaradt (még) néhány olvasmány. Szerencsére nem tartom azért magamat rosszabb embernek másnál, mert szerintem az alapműveltség nem abban mérhető, hogy ki olvasta ezt vagy azt a regényt.

Az olvasottság fontos dolog, és ha valakit az elégít ki, hogy romantikus könyveket, vagy young adult olvasmányokat vesz a kezébe, akkor azzal sincs baj. Szerintem mindenkinek vannak / voltak különböző időszakai az életében, amikor egyféle olvasmányokat olvasott, vagy rákoncentrált egy-egy szerzőre, műfajra, íróra. Mindenki változik, így közben változik a könyves ízésünk is (legalábbis az enyém biztosan), és úgy gondolom, hogy korai kijelenteni, hogy aki nem olvasott el egy-egy könyvet, akkor nem tartozik a műveltek sorába. Mert még bármikor elolvashatja, és egyáltalán nem baj, ha valaki tizenévesen nem olvas orosz irodalmat, vagy hogy felnőttként falja a gyerekirodalmat. Miért lenne az kőbe vésve, hogy mindenkinek el kell olvasnia az irodalmi Nobel-díjasok listájáról bárkit is? Nah ugye!

Sokszor láttam már olyan cikkeket az interneten (a legutóbb a Szabad Európai Társaság 100-as listáját), amiben ezeket a listákat nyomatják, mert egyesek szerint szüksége van minden generációnak egy listára, amin összegyűjtik azokat a műveket, amik a közös gondolkozásra sarkallják az embert. Nos az ilyen listákat nézegetve mindig egy kicsit elszomorodom, mert sok könyvet nem olvastam még el ezekről. Pedig azt hittem jól állok, mert szakközépben minden kötelező irodalmat, és ajánlott irodalmat elolvastam, de nyilván sok minden kimaradt, és ezeket valahogy azóta sem pótoltam. Hogy miért nem? Egyszerűen annyi mennyiségű új olvasmány jelenik meg, hogy azokkal foglalkozom. Ez nem azért van, mert ciki lenne a Bovarynéről blogolni, vagy a Közönyről, de egyszerűen nincs időm arra, hogy elmerüljek a klasszikusnak számító könyvekben, amik az elmúlt 200 évben jelentek meg. Nekem jobban csúszik egy kortárs regény, mint egy olyan irodalmi alkotás, amire összepontosítani kell, mert a nyelvezete régimódi, ami lassan indul be, ami nem annyira olvasmányos, vagy ami éppen egy színpadi mű, dráma, esetleg verses formában íródott. Nem lustaság ez, egyszerűen a mai világban szerintem az emberek nagy része sokkal jobban igényli az olyan könyveket, amik effektív kikapcsolják az agyat, és nem megdolgoztatják azt.

Nálam ők mind kimaradtak... 


Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki nem olvasta a Háború és békét, Az öreg halász és a tengert, vagy A gyűrűk urát, sőt szerintem az Ulysses és a Svejk is sokaknak kimaradt. Pedig ezek "állítólag" alapművek, de engem egyáltalán nem vonzanak. Legalább 3x kezdtem bele Az öreg halász és a tengerbe, mert itt áll a polcon, de egyszerűen annyira unalmasnak tartom, hogy nem tudtam sosem túljutni 30 oldalnál tovább. Mert belealudtam. Mert nem izgalmas. Mert hiába alapmű, nekem nem ad semmit sem az életemhez. Előre is elnézést a Hemingway rajongóktól, semmi bajom az íróval, de nekem nagyon nem jön be a stílusa. Pedig hallgattam anno a főiskolán egy kurzust Hemingway irodalmáról, sőt házidogát is írtam róla, mindezt úgy, hogy egy művét sem olvastam, csak a stílusához kerültem közelebb...

Talán az orosz irodalom áll tőlem a legtávolabb, a Bűn és bűnhődés is egy félretett könyv nálam, A holt lelkekbe bele se kezdtem, A háború és békét pedig filmben sem tudtam végignézni. Igen, néha megpróbálkoztam azzal egy időben, hogy az alapműveket megnézem inkább filmen, ha már könyvben kifogtak rajtam, de az Anyegin, a Vörös és fekete, Három nővér, Nóra, Kurázsi mama, Moby Dick, A nyomorultak még filmben vagy színapdi változatban sem igazán kötött le igazán.

Mit lehet ez ellen tenni? 


Semmit. És nem is szándékozom direkt tenni az ellen, hogy kipipálgassam bárki listáját (elég népszerű még az 1000 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz - van ez filmes változatban is!), mert egyszerűen időpocsékolásnak tartom. Az alapműveltség nem azon múlik, hogy ki olvasta el ezeket a könyveket, hanem az, hogy mennyit élt meg a világból és mennyit látott/hallott vagy éppen olvasott belőle. És utóbbi nem csak azt jelenti, hogy azokat mindenféle listákba szedett könyvekből szedjük fel, hanem figyelünk a világra, és összemazsolázzuk a sok-sok könyv, film, kiállítás, utazás, zenei, színpadi élmény és szimpla beszélgetésekből és emberi kapcsolatainkból a dolgokat. Én kifejezetten műveltnek tartom magam (beképzeltnek nem), de képben vagyok a dolgokkal, és el tudok beszélgetni a napoleoni háborúkról is akár, ha előtúrom az agyamból a dolgokat, és ehhez nincs szükségem A háború és béke orosz nemesi családfájához, amitől csak tikkelni kezdett a szemem, akármikor is olvastam.

fotó: unsplash.com


A #divatkönyvek bűvöletében


Ha már az alapművekről írtam, akkor nem lehet elmenni a divatkönyvek címke mellett sem. Utóbbiakhoz nincsen lista, de mindenki tudja, hogy mik számítanak divatkönyveknek. Azok, amik folyamatosan ott vannak különböző társaságok beszédtémáiban, amik botrányosnak, hírhedtnek, és híresnek számítanak egy-egy rétegnek. Amikből filmet forgatnak, amikből sorozatot készítenek, és amiket óriásplakátokon látunk. Amik úgymond divatosak, mert menő olvasni őket, vagy éppen menő fikázni. Igen-igen. A divatkönyvek mellé társul szerintem az is, hogy amik menőnek számítanak, azokra jól rá lehet húzni a vizes lepődőt, hiszen amit a tömeg olvas az csakis szar lehet. Mert hát mind birkák vagyunk, hogy bedőlünk a trendeknek, és a marketinggépezet manipulációinak. Mert E.L.James mamipornója (A szürke ötven árnyalata) is csak azért lett divatkönyv, mert mindenki azt olvasta, és mivel mindenki olvasta, mindenki beszélt róla, így több millió példányban eladták. Akárcsak a Twilight, a Harry Potter, a Narnia krónikái, a Da Vinci kód, az Éhezők viadala, Trónok harca könyveit.

Divatkönyvet olvasni és nem olvasni egytalán nem cikibb, mint alapművet olvasni / nem olvasni. Viszont én bevallom sokkal több divatkönyvet olvastam el, mint alapművet, talán az életkoromból és abból adódóan, hogy szeretek haladni a trendekkel. Igen, én vagyok az, aki elsőként regisztrál egy internetes oldalra, mielőtt az elkezdne felfutni, de azelőtt rajongok zenekarokért, mielőtt teltházak előtt csápolnának. Nincs ebben semmi tudatos, el tudom kapni az első hullámot, és úszok vele, majd amikor már nem szórakoztat, akkor keresek egy másik hullámot. Olvasmányokban, zenében, filmekben, trendekben.

Emlékszem amikor éppencsak kezdett befutni a Twilight, akkor én bizony nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi az, amit elképesztően szeret és fikáz mindenki, így én is nekikezdtem és egyáltalán nem bántam meg. Így voltam Dan Brown műveivel, a Szent Johanna Gimivel, vagy éppen a Csillagainkban a hibával.

Viszont nem mindig ugrok rá az újdonságokra, mert egyszerűen annyira sok könyvem van otthon, amiket csak tologatok, hogy a trendinek számító olvasmányok néha nálam évekkel később ütnek be. Vagy éppen mégsem. Mert hiába divatkönyv, attól még nem bizos, hogy jó élmény lesz. Lakatos Levente Barbibébijébe bele is buktam, és Oravecz Nóra könyve sem jött be, de Coelhot is gyorsan parkolópályára tettem.

Viszont ahhoz, hogy beszélgessek (és mivel újságíró vagyok írhassak is) ezekről az olvasmányokról és képben legyek a trendekkel, ahhoz muszáj haladnom velük (vagy legalább képbe kerülni), és ezért is olvasom ilyen jellegű könyveket. Erősen szelektálok ezekből is, mert nincsen végtelen mennyiségű időm, és inkább olvasom egy kevésbé felhype-olt könyvet, mintsem elbasszak elszúrjak az életemből 15 órát egy könyvre, ami a végén úgyis katasztrófa lesz.

Egyébként szerintem mostanság sokkal több divatkönyv van, mert a film és a tévéipar előszeretettel nyúl olyan témákba, amik könyvben már megjelentek, és sikeresek voltak. Legalább külföldön. A legtöbb sorozat, és mozifilm könyv alakban már megjelent én pedig hajlamos vagyok arra, hogy addig nem nézem meg az adott sorozatot/filmet, amíg nem olvastam előbb el könyvben. Az utóbbi években így olvastam el A boszorkányok elveszett könyvét, a Mielőtt megismerteleket, Ha maradnékot, A tetovált lányt, Minden mindent, Nap nap utánt, Hill House szellemét és szerintem még órákig sorolhatnám.

Ahogy változik a világ, úgy változnak a trendek is. Tavaly nagyot mentek az életmódkönyvek, Lagom, Hygge, Fika, Ikigai, Lykke és társai. (Írtam is erről egyébként ITT egy cikket). Idén a slow living, zerowaste, vegán/vega vonal erősödik, ahogy egyre fontosabb lesz a környezetre való odafigyelés, és a testünkkel foglalkozás. Az önfejlesztő könyvek szerintem sosem voltak népszerűbbek mint most, akárcsak a young adult könyvek, amikből lassan Dunát lehet rekeszteni, de ahogy a trendek mennek, úgy szolgálják ki ezeket az írók, és úgy igazodnak ehhez az olvasó emberek is.

Egy szónak is száz a vége: én vállalom, hogy az olvasmányaim 90%-át a manapság divatosnak tartott könyvek teszik ki, de nem bánom. Szeretnék egyébként változtatni a fenti százalékon, ezért tavaly már beiktattam olyan regényeket, amik klasszikusnak számítanak, vagy kevesen olvasták még rajtam kívül, de még mindig elenyésző ezeknek a számuk. És hogy bánom-e ezt az arányt? Egyáltalán nem!

Szeretek divatkönyveket olvasni, de egyáltalán nem vetem meg az alapműveket sem. Sokkal próbálkoztam már régebben, és fogok is még, de felesleges csak azért végigszenvedni magam egy-egy könyvön, mert azt alapkönyvnek tartják egy lista alapján. Szeretek a saját, vagy mások ajánlásai szerint választani, és ha ezekben nem szerepel az Átváltozások, és a Robinson Crusoe akkor az is elárul szerintem valamit.

Ti milyen alapműveket nem olvastatok? Hogy álltok a divatkönyvekkel? Ciki ilyeneket olvasni? Vagy egyáltalán nem? Kommenteljetek bátran! 



Utóvéd (később csatlakozók): SisterMandi  Vicky, Heloise

Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen! 

Ezeket is olvasd el

16 komment

  1. Egyetértek, nincs kőbe vésve, hogy mit olvassunk! :)
    Juj, Az öreg halász és a tenger szerintem nem jó... Akkor már inkább Pi élete. ;)
    "Mit lehet ez ellen tenni? Semmit." *taps-taps* :D :D De tényleg az a lényeg, hogy nem is kell. A listák jók, de nagyon mások vagyunk egy-egy ilyen beskatulyázott listához. Ha van valami, amit saját késztetésre akarunk "bepótolni" az oké, de ne megfelelés legyen.

    Van egy olyan könyv, hogy hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amiket nem olvastunk - hasznos lehet azoknak, akiknek tényleg képben kell lenniük sok mindenben. ;) Tetszett amit írtál arról, hogy lovagolod meg a hullámokat - tök jól ismered önmagad. ;)

    Mindenkinek a posztjában olyan kis tűpontos trendkövetés van amúgy, szuperül levezetted te is, mi volt tavaly menő épp, meg mi az ami idén hódít. És tényleg pl a zerowaste meg a vegán cuccok jöttek most be életmódban. Érdekes, mert általában könnyebb utólag meglátni ezeket a képzeletbeli trend-vonalakat. Én nem tudtam volna ilyen jól összesezdni az irányzatok változását. :)

    Mi az amit egyébként klasszikusok közül elolvasnál azért - saját maga szórakoztatására persze, vagy csak kíváncsiságból, nem más elvárások miatt?

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szeretném elolvasniées Jane Austen könyvet, meg most beszereztem az Üvöltő szeleket, és 1984, Állatfarm, Védett férfiak, Elfújta a szél és nagyjából ennyi. Nem hiszem, hogy lekötne más, nehéz klasszikus irodalmat olvasni, mondom ezt úgy, hogy fél éve olvasom az Virginia Wolf Orlandoját. Egyszerűen nem köt le, nem maradnak meg a fejemben a szereplők, néha nem írtam mit akar az író, és úgy összességében nem melengeti meg a szívem. Persze pl az Utas és holdvilág tök jó példa tavalyról, úgyhogy nem adom fel, csak ügyesebben válogatok majd. De az biztos, hogy a sulis kötelezőkből kimaradt könyveket (Vörös és fekete, Godotra várva, Átváltozások, stb... ) tuti, hogy nem fogom elolvasni.

      Delete
    2. Ezek jók szerintem, meg hát nem kell túlzásokba esni, ha nem nagyon érdekel más klasszikus, akkor nem kell leerőltetni a torkodon. :) Huhh, ennyire nem csúszik az Orlando? Én mondjuk eleve távol tartom magam Woolftól, nagyon egyértelműen érzem, hogy nem lennénk jóban. :)

      Delete
    3. Hát fura regény az Orlando, és nem is annyira izgalmas mintsem inkább zagyvaság. De talán egyszer a végére érek, hátha a második fele érdekesebb lesz.

      Delete
  2. Abszolút átérzem. Kétszer próbáltam meg elolvasni a Legyőzhetetlent meg egyszer a Solarist, de úgy tűnik, Stanisław Lem nem az én világom. �� Pedig ezek nagy scifi alapművek... Miközben az Arthur C. Clarke könyveket úgy élvezem (mint a pancsoló kislány a strandot), és ő szintén klasszikus. Amilyen unalmas volt az Űrodisszeia film, annyira olvasmányos volt (számomra) a könyv.

    ReplyDelete
    Replies
    1. A FB-on már megtárgyaltuk a lényeget, szóval nem másolom be, de egyetértek veled bár én nem vagyok a sci-fi zsánerben jártas, de tényleg vannak könyvek, amik egyszerűen hiába alapművek, ha untatják az embert.

      Delete
    2. Lem olvasásához hadd idézzem őt magát, illetve a Kvarclovagot, az egyik balvégzetű szereplőjét a Kibériádából: "Gondolkodás nincs - enyém lesz a kincs!" Vagyis szerintem hagyd a fenébe ezeket a telefilozofált agyzsibbasztásokat és próbálkozz inkább valami könnyedebbel, mondjuk Pirx pilóta kalandjaival vagy a Kibériádával. Remek ötletek sorjáznak mindkettőben és humorban sem szűkölködnek. Ráadásul - a hozzáértők szerint - a fordítások is kiválóak.

      Delete
  3. Ha már a "kínos" szó szerepel a címben, hát szerintem inkább ezek a muszáj-elolvasni listák a rém kínosak. Főleg az olyanok, amit linkeltél is, nyilván egy senki vagy, ha nem olvastad a Shakespeare-összeset. Azok az emberek is rohadt kínosak, akik másokat próbálnak azzal leminősíteni, hogy ők bezzeg olvastak x könyvet, amit a másik nem.
    Emlékszem, egyszer belém kötött valaki a blogon, mert fel mertem háborodni azon, hogy Rácz Zsuzsa lelövi az egyik ratyi könyvében az Anna Karenina végét, és hogy mégis hogy merem könyvmolynak mondani magam, ha nem olvastam azt a könyvet.
    Hát, azóta elolvastam, de nem tom, minek :D

    Amúgy valamikor nyilván ezek is divatkönyvnek számítottak, csak valamiért elfelejtettük mellőzni őket. Most is divat szépirodalmat olvasni szerintem, imádom, ahogy a molyon egymást sz*pkodják a kultúrsznobok a legfrissebb magyar kortársok értékelései alatt :D

    Na elkanyarodtam, de amúgy rég nem érdekel, hogy mit kéne olvasni vagy mit nem, a divatkönyvekkel szerintem nem baj, ha lépést tartunk, mondjuk a szürke nekem kimaradt, de sok hype-olt könyvet elolvasok, és nem feltétlenül bánom meg. A mai napig tök szívesen emlékszem a Twilightra, a Da Vinci-kódra, a SZJG-re, meg egy csomó ilyesmire, míg mondjuk A nyomorultakról a hideg futkos a hátamon.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kata, jaj én is emlékszem erre a Rácz Zsuzsás Anna Kareninás sztorira! :D :"D
      A Da Vincit én se bánom amúgy, néha jó haladni a népszerűekkel, mert valamilyen okból csak népszerűek, találhatunk közte olyanokat, amikért rajongani tudunk. ;)

      Delete
    2. a molyon egymást sz*pkodják a kultúrsznobok a legfrissebb magyar kortársok értékelései alatt :D - Nah jó, ezen a mondaton felvisítottam. Annyira így van! Mindig belefutok ebbe a magasröptű elemzésekbe, és boncolgatásokba, és hát egyik könyvhöz sem jön meg a kedvem. Bezzeg a gagyihoz simán, mert ott valahogy olyan csillagzások vannak, amikben van érzelem, amikből süt a lelkesedés. Valahogy a kortárs, szépirodalomért nem lelkesednek úgy az emberek. De vajon miért?

      Erre a Rácz Zsuzsás sztorira nem emlékszem, de ne már... A spoiler gáz dolog, főleg könyvekben. Múltkor valaki egy sorozatot spoilerezett el nekem, és mondtam, hogy kössz, én még megnéztem volna. Jaj de hát kijött ezer éve, miért nem nézted meg. Hát mert bakker nem volt időm, ahogy egyes könyvekre sincs, és mégsem lövöm le másoknak a csattanót.

      Egyébként meg a könyvmolyság mérője az Anna K. akkor én sem vagyok könyvmoly, vállalom!

      Delete
    3. Én a másik végletet sem szeretem, amikor a könyvmolyság mércéje a Szürke... És rendszerint olyan emberek sajnálnak le engem, hogy hú ha én nem ismerem, akkor nem vagyok könyvszerető, akik kb. semmi mást nem olvastam életükben (de legalábbis az elmúlt években), max a Twilightot még. :D Meg ők azok, akik mást sem képesek ajánlgatni csak ezeket.

      Delete
    4. PuPi, igen! Nem fogom elfelejteni azokat a pillantásokat, amiket akkor kaptam, amikor valaki megkérdezte, hogy "na és van az a könyv, a Szürke 50 árnyalata, azt olvastad?" Bocs, nem. És akkor látom, ahogy megállapítja, hogy jó, akkor nyilván hatalmas olvasó lehetek, igaz, a gimi óta a szürke volt az első könyv, amit elolvasott, hagyjuk is. :D

      Delete
    5. Jesszus, azért mert valaki nem ismer egy-egy könyvet, vagy nem olvasta azért még nem lesz kevésbé könyvmoly, vagy kevésbé művelt és fordítva. Még jó, hogy senkihez sem hasonlítjuk magunkat, és ez pont így jó :) Legyen boldog mindenki azzal, amit olvas és ne húzogassa a szemöldökét azért, mert valamit a másik nem olvasott, vagy nem is szeretne.

      Delete
  4. De jó, hogy még valaki ugyanazt gondolja a különböző listákról, mint amit én. A poszt írásához végignéztem jó néhány listát: 1001 könyv, amit mindenképpen el olvasnod, ajánlott klasszikus könyvek listája, Nobel-díjas könyvek listája és még hosszan sorolhatnám. Mindegyikkel kapcsolatban az lett az eredmény, hogy nagyon kevés címet ismerek róla és még annál is kevesebbet olvastam. Még egy ilyen "műveletlen" könyvmolyt, mint én, nem hordott a hátán a Föld. :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Áh, dehogyis, nyugi! Nem lehet ez a műveletlenség mutatója, hogy ki mennyit olvasott az ilyen béna listákról. Lehet hogy a lista készítői sem olvasták el mindet, csak odarakták, mert hallották, hogy azt a könyvet szeretik az irodalomsznobok, vagy mert x darab valaki megszavazta az egyik íróna a Nobel díjat. Szerintem sokkal jobb könyvek vannak, amik nincsenek fenn a listán, de hát mivel mindenket könyvmolyokat erről nem kéreznek meg, így nem mi szerkesztjük ezekt. Pedig csak akkor lenne jó világ :D

      Delete

Subscribe