Barbibébi - Gyerünk cica, dorombolj

7:09:00 PM

Lakatos Levente : Barbibébi


„Arra sem emlékezett, hogy mikor került a biliárdasztalra. A fekete bőrű srác, akit a combjaival szorított magához , már legalább tíz perce az extrém-mélyre kivágott dekoltázsát nyalogatta, s közben méretes ujjaival a feszes melleit masszírozta. Végre kezdett beindulni a buli!”

Fülszöveg: 
Magyarország legnépszerűbb popsztárja kidobja aktuális barátnőjét. Barbi élete a siker, a pénz és a csillogás. A szakítás után egyre mélyebbre süllyed, míg egy hétvégi buli után szándékosan elgázolják.
A sokktól emlékezetkiesése lesz, szinte mindent elfelejt botrányos múltjából. Siófokra menekül az őrjöngő média elől, ahová legjobb barátja, Krisz is elkíséri. Krisz nem bocsátotta meg Barbinak, hogy kifecsegte féltve őrzött titkát – hogy a fiúkat szereti. Mégis segít neki, együtt nézik végig Barbi régi videoblogjait, hogy rájöjjenek, ki akarhatta megölni. És hogy szembenézzenek eddigi önmagukkal, és eldöntsék végre, mit is akarnak kezdeni az életükkel – és persze a két siófoki szépfiúval, akiktől könnyebb elolvadni, mint a tűző nap sugaraitól.
Lakatos Levente gossip- és ifjúsági újságíróként közvetlen közelről ismeri a sztárok csillogó és gyakran sötét világát. Első regénye arcpirítóan szókimondó, merész és megindító.

Az év botránykönyvének beharangozott regényéről nehéz írni. Főként nekem, mert ismerem az írót személyesen is. Így neki (és a kedves Ulpius-os kollégának) hála előbb elolvashattam a kéziratot, mint ahogy megjelent. Furcsa volt. És ez a furcsaság a könyv végig kitartott. Még mások izgulhattak (már ha izgultak), hogy mit tartogat Barbibébi botrányos világa én már túl voltam a könyv harmadán.

Botrányosnak viszont nem nevezném a könyvet. Sok helyen inkább közönséges. A fenti részlet után a könyv főszereplője (azaz Barbibébi), egy biliárdasztalon köt ki a néger sráccal szexelve, úgy, hogy mindenki őket nézni. (az első wtf?! érzés beüt). A kemény és fájdalmas szex után Barbi kikecmereg a klubból és egyik talpnyalója segítségével megpróbál hazatámolyogni, amikor elütik őket kocsival. Nem kímélik a lányt, (nem is csodálom mondjuk, nekem is kinyílt a bicska a zsebemben olvasás közben Barbi miatt) aki az eset után elveszti emlékezetét. Bő másfél hónap marad ki az emlékei közül, de szerencsére mivel videonaplót rögzít (mert ez menő most a celebek körében, meg a youtube-on) visszatudja nézni életének "legjobb" pillanatait. Azt, hogy hogyan csinálja ki sorra a barátait maga körül, hogyan aláz meg gusztustalanul másokat, és milyen titkokat fecseg ki volt énekes pasijáról meg a barátairól és a többi...

Tényleg mélyre süllyed a szőke plasztikcica és pont egy olyan barátot kér fel Barbi anyja a lány mellé segítségül a videók elemzésére, akivel már amúgy sincs jóban. Ő Krisz, a meleg srác akit Barbi nyilvánosan leégetett azzal, hogy az osztályuk előtt kikiabálja, hogy a fiú meleg. Krisz kétkedve áll az önző lány mellé és elkezdődik kettőjük kalandja, ami kitart jó pár száz oldalon keresztül.

Közben kiderül ki akart Barbi életére törni és videókkal megannyi apró és mocskos titok is napvilágot lát. Egy baj van ezzel az egésszel. Az, hogy a sztori középpontjában magyar diákok és Budapest/Siófok áll. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ez a regény itthon játszódik kis hazánkban.

Nem tudom elképzelni, hogy hazánkban ilyen dolgok megtörténnek. Főként azt nem tudtam feldolgozni, hogy itt 16-17 éves fiatalokról van szó. Lehet, hogy én vagyok naiv, de hiába a showbiznisz, hiába a média csillogó világa távol érzem magamtól ezt az egész közeget. Én 17 évesen arra hajtottam, hogy minél jobb legyen az évvégi bizonyítványom mert bizony az már beleszámított a továbbtanulásba. Vagy az foglalkoztatott, hogy legyen nyári munkám, amiből el tudok menni nyaralni 1 hétre a Velencei-tóhoz. Itt pedig a lényeg, hogy mindenkinek iPhone-ja van, sorra kérik ki a koktélokat a Red Heaven névvel futó bárban, és Gucci táska ficeg a karjukon, amivel éppen a vékonyszálas cigit tolják be a MAC szájfényes szájukba. Hol vannak ilyenkor a szülők? Ki ad ezeknek a gyerekeknek cigit, alkoholt? Egy értelmes felnőtt sincs a regényben, aki egy kicsit is utat mutatna, hogy héjjjhóóóó ezt azért nem kéne tenni mert a mindenkivel kefélés után csúnya trippert is lehet kapni és komolyabb dolgokat is.

Ha mindez mondjuk a Gossip Girl-ben lenne (bár ott is túlzásként élném meg) és New York-ban játszódna másként tekintettem volna a szereplőkre. És a botrányokra is. Bevallom kíváncsivá tett az, hogy hogyan végződik a történet, de közben egyik szereplővel sem szimpatizáltam, és ez nálam ritka kivételes alkalom. Barbit egyenesen utáltam, bár néhol felcsillan annak reménye, hogy képes érzelmekre, de pár sorral lejjebb már tova is foszlik. Krisz érzelmesebb, de befolyásolható és gyenge jellem mert folyton függ a volt pasijától - Patriktól. Barbi anyja Erika borzalmasan öncélú és többi szereplő sem hangsúlyos, csak egy-egy átutazó kicsinyke pont a sztoriban. A gyilkos kilétén sem döbbentettem le a végén igazán.

A sztori és a nyelvezet amúgy fiatalos, hiszen Levente ismeri a mai tiniket (vagy csak egy szűk rétegét, akikről a regény is szól). Talán én nem ismerem őket eléggé, és ezért érzem azt, hogy az egész sztori eltúlzott. Vagy pont ez volt a célja? Majd eldöntik a további olvasók!

Az, hogy szerintem a könyv nem botrányos vicces nézni, hogy mégis kialakult körülötte egy kisebbfajta "vihar a biliben" dolog. Érdemes csak egy pillantást vetni a Barbibébiről írt karcokra a moly-on, vagy Bate blogjára. És készüljetek, mert Barbibébi-ről máshol is beszélni fognak, ebben biztos vagyok. Vagy rosszat, vagy jót de fel fog tűnni sok helyen még. Akit ez idegesít, az jobb ha előre beszerez egy kis Xanax-ot. Vagy szemet huny az "Év botránykönyve" felett :)

** meg egy fél csillagocska

ÉRTÉKELÉS:

5/2,5

A nyelvezete könnyen olvasható, a sztori érthető és a borítóval semmi bajom nincs. Fiatalos és eltér a mai könyvpiacon fellelhető könyvektől, így teljesen illik az amúgy sem szokványos könyvhöz. A sztori, a szereplők viszont számomra felejthetőek és ellenszenvesek voltak. Ha 17 évesen olvasom el, lehet hogy másként vélekedek az egészről. Annak ajánlom, aki tényleg egy olyan olvasmányt keres, amin nem kell sokat agyalni, és nem hergeli fel magát a sok külsőségen és azok (divatmárkák, iPhone, zenék, kütyük, szórakozóhelyek) aprólékos leírásán.

A könyv kéziratát köszönöm az ULPIUS kiadónak, és Lakatos Leventének, aki kitartásával mindig meglep :) Csinálja utána az aki tudja!

Megvennéd a botrányosnak kikiáltott könyvet? Innen megrendelheted!

Ezeket is olvasd el

17 komment

  1. Nekem nagyon tetszik ahogy prezentáltad! :) Nem szidtad a porba, és legalább tényleg te megnézted kívül-belül milyen. :)
    Amúgy nekem nem tetszik, de én nem bírnék egyetlen könyvben sem ilyen szórakozóhelyes, kütyüs bevárlós, menős-trendis dolgokat olvasni. A borító nem olyan gáz, a cím az szerintem, főleg az alcím, de elgondolkodtam, ha new yorki könyezet, amerikai kiadó, Baby áthúzva és alatta Barbie Doll és Purr for me, kitty! (erősebb idegzetűeknek pussy :D), akkor ott nem lógna ki annyira a sorból :D...

    Az ennyire "fiatalos" nyelv engem kikészítene egy könyvön keresztül :D És igazad van, az ha így lődörögnek a 16-17 évesek, nem igazán mutat jó példát, persze nem anyáskodni akarnék, de na, tényleg a bizi meg a smárolás meg a suli-buli volt anno akkor... ennyire nem Guccisodhatott el a világ mostanra, meg főleg nem a magyar tinik... :)

    Kösz a hosszú írást róla! :)

    ReplyDelete
  2. elismerésem a poszthoz, szuper lett.:))
    elég is volt ebből ennyi.
    (és csak hogy itt is itt legyen egy cseppet karcosabb véleményem, amit a molyon már írtam, szerintem ez egy szemét, de persze mindenkinek szíve joga lesz majd imádni. már ha.)

    ReplyDelete
  3. A poszt remek, a könyv olvasását meghagyom másnak, nekem bőven elég mikor lányom nem épp zseni barátnője egy-egy órát eltölt nálunk az épp aktuális Zara, Puma...stb cuki-muki ruhájában. Sokszor a hajam tépném.
    A csillagozás neked szól, mint bloggernek nem a könyvnek.

    ReplyDelete
  4. azon gondolkodtam, hogy ezeknél a könyveknél mindenki örömködik, hogy végre olvas az ifjúság. viszont ezt a könyvet elnézve nekem az jutott először az eszembe, hogy inkább ne olvasson. aki hülye, ne legyen még hülyébb. sose értettem, mi célja van ezeknek a síkostobára lebutított könyveknek, azon kívül, hogy a kiadó próbál a felszínen maradni, és az írójának is meg kell élnie valamiből, ha már semmihez nem ért.
    oké, most hiszti van körülötte, mert a kiadója mesterségesen gerjeszti, és beszélnek róla, mert egy eszement baromság, és mert a marketinges amatőr, de ez csak egy felfújt lufi.
    én az utsó mondatodat annyival egészíteném ki, hogy csinálja, de csakis színvonalasabban és jobban, mint ez itt.

    ReplyDelete
  5. Nem vagy te olyan öreg, hogy ennyire semmit se tudj a mai tinikről :) Ki ad nekik cigit, alkoholt 17 évesen? Na ne legyünk már ennyire álszentek :))) A diszkók tele vannak 15 évesekkel, és nem csak cigi van a szájukban...

    ReplyDelete
  6. http://fiorellakoenyvei.blogspot.com/2010/07/egy-ujabb-dij.html

    Nagyon tetszett, amit írtál. Bizony, sok mai tizenéves van, akik ilyenek. Pár éve két 15-16 éves leányzó az előző hétvégi bulit próbálta felidézni. Az egyik annyira részeg volt, hogy a másik mondta neki, hogy mellesleg ott volt a srác is, aki az illuminált állapotúnak éppen tetszett. Erre azt mondta, reméli, nem látta, amikor hányt... Iskolaidőben hallottam olyanokat a tizenéves földből alig kilátszó fiúkáktól a buszon, hogy no comment. Ma már ciki, ha a buli helyett a jegyeid érdekelnek. Tisztelet a kivételnek.

    ReplyDelete
  7. Nem semmi, hogy még így is, hogy Levit is ismerted és a kiadótól kaptad a könyvet, ennyire őszintén ki merted írni a véleményed. :)
    A könyv amúgy érdekes, lehet, hogy mint leendő tanárnak, érdemes lenne elolvasnom, hogy tudjam, nagyjából mi játszódik le a tinifejekben mostanában, mert ez már nekem is durva, pedig megértő vagyok általában.

    ReplyDelete
  8. @Ildikó:
    Épp ezt tisztelem Anettben, hogy míg mások oda-vissza lettek volna a könyvtől, addig ő tényleg őszintén leírta, hogy nem igazán a kedvence ez a kötet (finoman megfogalmazva :-D).
    Ami szerintem jó, mert ennek csak így van értelme :-)

    ReplyDelete
  9. Pretenderrel és Fiorellával értek egyet. Álszent az, aki úgy tesz, mintha a magyar fiatalok másként élnének, mint a nyugatiak. Aki nem hiszi, menjen el egy szórakozóhelyre, és járjon utána. Az eddigi hozzászólókkal ellentétben, én elolvastam a Barbibébit, és tetszett. Olyan regény, amely felkavar - néha legszívesebben megfojtottam volna Barbit, vagy a jó édes anyját. Az álszent politikus apát, aki szexbotrányba keveredik, vagy a másikat, aki a karrierje érdekében elhallgatja, hogy egy pedofil megrontotta a lányát. Nem csoda, hogy az ilyen gyerekek lázadnak – a maguk módján.
    Lakatos Levente úgy mutatja be a mai fiatalok világát, hogy segítségért kiált a nevükben. Ha többet foglalkoznának a szülők a gyermekeikkel, vagy lenne a gyerekeknek egyáltalán pozitív felnőttképük, talán nem fordulnának a drogokhoz, a veszélyes szexhez, az italhoz. Nem változna az egyébként jóravaló Barbi sem szörnyeteggé, mert celebet csinált belőle a "15 perc hírnév".
    A vidéki srácként a maga erejéből budapesti tanulmányi ösztöndíjat szerzett, Kriszt nagyon megkedveltem, szerintem teljesen érthető, ha egy 17 éves, érzékeny fiú bizonytalankodik vészhelyzetben. És van itt még valami. Krisz kapcsán nagyszerűen megírt bepillantást enged a regény a meleg fiatalok életébe és érzelemvilágába, melynek bemutatásáért csak dicsérni tudom a szerzőt.
    Akinek a kritikában lehozott néhány mondat venné el a kedvét – a regény stílusa nem ilyen. A szerző azzal a mélyponttal indítja a történetet, ahová Barbi süllyedt. Innen csak fölfelé visz az út, vagy a pusztulásba.
    Rebellis

    ReplyDelete
  10. @Névtelen:

    Igen, van benne igazság, hogy a mai fiatalok hogyan mulatnak, stb..
    De most ezt úgy kell nézni, hogy a könyv hogyan prezentálja.
    Az pedig közönségesen..
    A könyv körül kialakult -és jogosan kritizált- marketingre és az egész felhajtásra szokták azt mondani, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja :-)

    ReplyDelete
  11. 1) tényleg álszent dolog azt hinni, hogy 16-17 éves fiatalok nem cigiznek/isznak, viszont 2)egy korosztályombelit (17 vagyok) sem ismerek, aki Gucci táskával meg Chanel cuccban (stb.,stb.) rohangálna, meg minden héten a legmenőbb partikon a legdrágább piákat inná, azt hiszem, nem is ez a jellemző (jól is néznénk ki...). én ilyen fajta divatozást inkább a 23-28 közötti szingli (vagy legalábbis annak tűnő) csajokon szoktam látni, ha néha-néha "drágább" környékre keveredek.
    (a könyvet nem olvastam, csak a kommentekre meg a bejegyzésre szerettem volna reagálni)

    ReplyDelete
  12. Én is köszönöm ezt a minőségi kritikát. Már napok óta ennek a könyvek a reklámja van az arcomba tolva a metrón, gondolom még nézhetem egy darabig. Őszinte leszek, elvből sem venném meg a könyvet, de a kritikákra kíváncsi vagyok.

    Aki pedig azt mondja, hogy a mai fiatalok ilyenek... igen, egy részük, egy szűk réteg. Sokan pedig szeretnének ide tartozni. Így eljátsszák, hogy ők milyen lazák és jó arcok, a szüzességüket pedig titkolják, mintha az valami bűn volna... nem egy ilyen lányt ismerek. Érdemes megnézni az Amerikai Szépség című filmet. Nem szabad általánosítani.

    ReplyDelete
  13. Nimanak van igaza.

    1. Azért ilyenek a mostaniak, mert ilyen könyveket kell olvasniuk.
    (Azért kerestem rá a neten, hogy vajh ki az, aki egyáltalán elolvassa. A kritika gyenge volt. Meg sem kellene jelentetni az ilyen könyvet, mert ok, hogy leír egy tényt, de hogy nem hoz vele jobbat a jövőre, az biztos.)

    2. Milyen legyen a fiatal, ha már az anyukától is azt látják, hogy a Glamourt olvassa és
    ha azt látja, hogy hogyan bánnak egymással a szüleik.


    3. (Amikor meséltem a páromnak a könyvről, hogy milyen újabb szuper egész ablakos hírdetés van a metróban, megkérdezte, hogy ezt az Ulpius adta ki? :) Jellemző.)

    ReplyDelete
  14. én még nem olvastam, de majd meg szeretném venni, mert engem viszont érdekelne, 15 éves meleg fiú létemre nem meglepő módon:D
    és egyébként lehet, hogy kiakasztó, de nagyon sok olyan fiatalt ismerek, aki tényleg ilyen, 14-15 évesen már mindent csináltak, és tényleg az a legfontosabb, hogy ki melyik márkába jár.
    szóval szerintem sok valóság lehet ebben a könyvben.
    15/f

    ReplyDelete
  15. Szerintem kicsit eltúlozva, de valósághűen írja le a mai fiatalok világát. Lakatos Levente azt akarja bemutatni, hogy ez a rossz út, és amit tesznek és mondanak az nem helyes. Szerintem van benne tanulság is. És ne csodálkozzunk a sok márkás cuccon. Meg sem lepődünk ha egy 11 éves kislány karján LV táska lóg...
    Szerintem sok szülőnek el kellene olvasni ezt a könyvet. A mai világban az anyukát nem is érdekli a gyermeke, csak saját maga. A másik az meg ha nagyon fogják, a lánynak pedig hazudnia kell. (ez a könyvben is előfordul)
    Szerintem nagyszerű könyv. Arról meg senki nem tehet, hogy nem mindenkinek jön át a mondanivalója. Egy felnőtt nem tudja mi folyik a tinédzserek világában... 17/L

    ReplyDelete
  16. Hát én most 18 vagyok, de 13évesen már cigiztem-piáltam-buliztam orrba/szájba. Mostanában ez a határ még odébb tolódott. 10-11évesek a bulikban, konkrétan öregnek érzem magam mellettük. Ismertek ti olyan kőkazdag "nagymenő" plázacicákat avagy celebeket, akik turkálóból öltöznek? Ha megteheti, -már pedig megteheti-, akkor Gucci táskája lesz. Aki azt mondja nem ilyenek a tinik hazudnak. Őszintén abszolút nem tudom, hogy mi az vagy mennyit ér a Gucci, de azt tudom, hogy a mai világban rengetegen erre/meg hasonlókra várnak, tinik körében is az a menő, akinek drága cuccai vannak, aki minden hétvégén -és akár minden nap- picsarészeg.. És igen, ha a szülők odafigyelnének a gyerekükre, nem fordulnának így be.. :) Szerintem nagyon jó és elgondolkoztató könyv. Aki végre az igazságot -na jó egy kicssit túl eldeformált- írja le, aki tudja, hogy mi miképp zajlik. És igen, aki nincs, vagy nem volt benne, nem élte át, nem látta, az nem tudja miről van szó...

    ReplyDelete
  17. This comment has been removed by the author.

    ReplyDelete

Subscribe