Steiner Kristóf - Gumimatrac a Gangeszen

8:29:00 PM

Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen

"A balatonberényi strand stégjén állva nyár vége felé, amikor már hosszúak az árnyak és tompák a fények, számtalanszor elmerengtem: "Ez az utolsó este, amikor látom lenyugodni a napot a tó felett." Ám akárhányszor arra járok, legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél, a nap és a fodrozódó víztükör mindig éppúgy ott van, mint amikor legutóbb otthagytam. Ahogy Rimbaud írta: "Megtaláltam újra. Mit? Ami Örök! A tenger - egybegyúrva a Nappal.
Cirmi örök."

Amit Fáy Miklós kritikus írt a könyvről:

"Ez csak egy film, ilyen életet nem él normális ember. Még abnormális sem. Élénk fantáziájú a gyerek, majd kinövi. Az a baj, hogy kinőtte. És váltig állítja, hogy nem film, nem mese, élet. Ez egyrészt azt jelenti, hogy mi magunk igen keveset tudunk az életről, mert velem például semmi ehhez fogható nem történt, másrészt lehet normális ember, akinek ilyen élete van. Mindenesetre örülök, hogy elmesélte a magáét. Lehet, hogy abban az utolsó percben majd az ő élete filmje fog leperegni előttem. Legalább nem fogok unatkozni.”

Az én véleményem a könyvről:

Kristóf élete tényleg nem unalmas. A könyv egyetlen percében sem unatkoztam, bár ez lehet, hogy annak tudható be, hogy érdekelt az író személye. Régóta nyomon követem Kristófot a médiában, kezdve a Vivás időkből, a bulvárbotrányokon át, így kíváncsi voltam, hogy hogyan vélekedik az életről, önmagáról és az emberektől. Többet kaptam mint amit vártam. Nem csak a legőszintébb módon írja le az élete drámai és vicces eseményeit, de kendőzetlenül beszél a homoszexualitásáról, az emberek hozzáállásáról és az őt körülvevő őrült médiafelhajtásról, és a felvett álarcairól.

Megismerhetjük Kristóf gyerekkorát, családi hátterét, rokonait és azon barátait és szerelmeit akik jó és rossz érzéseket hagytak benne. A legfájdalmasabb fejezet az, amiben Kristóf az anyukája elvesztéséről ír. Ezekről olvasni úgy, hogy nekem sem él az apukám már egy jó ideje nagyon nehéz volt. Nem is bírtam bevallom sírás nélkül és ott hullajtottam a krokodilkönnyeimet a vonaton Pécs felé. Megható sorokat vetett papírra az író.

Persze Kristóf szerencsére nemcsak szomorú dolgokat ír a le az önéletrajzi regényében, hanem megannyi vicces és kedves sztorit oszt meg az életéből, és ezek jól kompenzálták a szomorú részeket.

*****
ÉRTÉKELÉS: 5/5

Tökéletes könyv volt. Olvasmányos, könnyed, vidám néhol könnyfakasztó, humoros és nagyon emberi. Pont olyan, amilyen az életben az író maga is lehet. Egyszer, kétszer már láttam élőben Kristófot, egy volt kollégámat (Hajnit) ismerte személyesen és mikor összefutottak ő és Özge csak pár méterre állt tőlem. Nagy késztetést éreztem, hogy odarohanjak hozzá és megsimogassam a kínai kopasz kutyát és megnézzem közelebbről Kristófot is. Nem elérhetetlen sztár lehet ő, hanem egy kedves ember, aki közvetlen és szerethető. Nekem legalábbis.

És legközelebb tuti odamegyek hozzá, és ha nálam lesz a könyve (majd úgy intézem), dedikáltatom is vele :)

Egyébként Kristóf megtalálható a twitteren, és van személyes weboldala is.

A könyvet köszönöm a Jaffa Kiadónak és a Freeblog/Könyv alrovatának, és persze Lobo-nak a segítségért!

Ezeket is olvasd el

1 komment

Subscribe