Carmen átlagos gyerekként nő fel édesanyjával és nevelőapjával. Amikor eléri a kamaszkort, – mint minden tizenéves – kritikusabban szemléli maga körül a világot – és benne elsősorban önmagát. Úgy érzi, elégedetlen az életével. Lázadásának középpontjába lassanként a teste kerül, és elkezdi utánozni mániákusan fogyókúrázó édesanyját. Amikor anyja elszakítja szeretett pótapjától, és egy másik városba költöznek, apránként maga is elhiszi, hogy a sikerhez és a népszerűséghez vezető egyetlen lehetséges út a soványság. Ahogy egyre mélyebbre merül az önpusztítás ingoványában, rájön, hogy anyja régi titkokat őriz előtte, olyan titkokat, amelyeket talán ő maga sem akar megtudni…Ez a merész és szokatlan regény egyedülálló bepillantást nyújt egy önmagát kereső kamaszlány lelkivilágába, és abba, hogyan válhat az evés generációkon átívelő problémává.

Az én véleményem a könyvről:

NAGY. MERÉSZ. BÁTOR (ez a 3 szó szerepel a könyv borítóján) És ez a könyvre is igaz. Bár nem vastag, tehát nem túlzottan nagy, de eléggé merész , már ami a táplálkozási zavarok egyes szintjeinek leírását illeti. Kamaszos őszinteséggel bemutatott történet a bulimiáról, az anorexiáról és társairól.

A Súlyos című könyv nem árul zsákbamacskát, már ami a címét illeti. A könyv egy súlyproblémákkal küzdő kamasz lány sztorija arról, hogyan találja meg önmagát és családja/szerettei szerepét az életében. Carmen anyja egy kibírhatatlan nőszemély, aki folyton a fogyókúrájával foglalatoskodik és nem a lánya boldogságával. Az anya láthatóan anorexiás és alig vesz magához táplálékot. Carmen-en tölti ki az evési frusztrációját és amikor megromlik a viszonya élettársával egyszerűen menekülőre fogja, és ehhez Carmen-nek is muszáj asszisztálnia. A lányt kiszakítja megszokott környezetéből jófej nevelőapja mellől. A nő elviszi a lányt abba a városba, ahol a nagyszülei laknak, ám itt sem menekülhet az evés frusztrációja elől. Carmen nagyanyja tömi a lányt mindenféle édességgel, míg nagyapja arra is lusta, hogy levágja a sövényt a ház körül, ami már úgy benőtte az ablakokat, hogy teljes sötétben honol a lakás.

A tizenhat éves Jacqueline (becenevén Jack) számára igencsak kiábrándító élmény szüzessége elvesztése. Jó tíz év elteltével - amikor már egyedülálló anyakém neveli gyermekét, van egy ócska lakása és egy még ócskább állása - a régi szép idők zenéit hallgatva még mindig egykori lovagjáról, Mattról álmodozik, mintha csak megállt volna az idő. Nem csoda hát, hogy amikor karácsony előtt pár nappal összefut élete első szerelmével, úgy érzi, a sors rendelte így. Bár Matt már nős, és két gyermeke is van, Jack úgy gondolja, ha erőt vesz magán, lead pár kilót, és kevesebbet iszik, bármi megtörténhet. Jack enged Matt noszogatásának, és jelentkezik egy esti kurzusra, amire a férfi is járni fog. A döntés új mederbe tereli életét, csakhogy az események egészen más fordulatot vesznek, mint amire számított... Az egyszer kacagtatóan vidám, máskor szívfacsaróan szomorú regényben nyomon követhetjük, miként alakul Jack sorsa, miután megtapasztalja az igazság pillanatát. A lány az önsajnálat csapdáját kikerülve, kedves humorral meséli el az olvasóknak mély érzésekkel átszőtt, feledhetetlen történetét.

Az én személyes véleményem a könyvről:

Ezt a könyvet a Veszítsd el egy könyvet kezdeményezés hatása miatt találtam meg a suliban még 2009 május elején, és rögtön a buszon nekikezdtem az elolvasásának.

Már a fülszöveg olvasása után egyből megtetszett a sztori és kíváncsi voltam Jack-re. Nehéz írni a könyvről, mert ennek nincs igazán akkora volumenű sztorija mint egy kriminek, vagy egy fantasy könyvnek. Ezt átérezni kell.

Jack sokat szenved élete során, és végig egy fiút/férfit szeret csak. Mattet. A sors újra összehozza vele, de közben sok minden megváltozik a lány életében. Születik egy kisfia, aki nem ismeri az apját, mert Jack nem számol be neki, hogy terhes lett. Nehéz felnevelni egy gyereket közben főállással dolgozni és megélni. A szomszédok elutasítóak, bár Jack sem keresi a barátokat. Gyerekkori barátai tartanak ki mellette amikor terhes, de amikor Jack elkezd a piás üveg fenekére nézni ők is elhagyják, legalábbis Jack szerint.

Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Az eleje döcögősen indult. Nagyon döcögősen. Majdnem félretettem. Az a sok unalmas pénzügyi és vállalati szöveg untatott. A Vanger családfát is nehéz volt átlátnom, de aztán mégis csak tovább olvastam. Szerencsére. Az utolsó pár száz oldalt (mert vastag könyvről van ám szó!!!) csak úgy faltam.

A főszereplő lányban, Lisbeth Salander-ben nem igazán találtam igazán szeretni valót, de a végére megváltozott a helyzet. A történet másik főszereplője, Mikael a gazdasági újságíróból nyomozóvá avanzsált másik főhős is furcsa volt. Nem tetszett igazán, hogy a jóképűnek mondott újságíró a magazinja kiadójával / társtulajdonosával, Erikával kavar(aki mellesleg házas), aki nyitott kapcsolatban él. De aztán bejöttek a képbe a Vanger família kattant és kevésbé kattant (öreg) rokonai, akikről Mikaelnek ki kell derítenie, hogy ki is okozhatta az eltűnt (meghalt?) Henrietta Vanger halálát.

"A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csokitorta cukor nélkül. Nem ér semmit. Ha legközelebb fáiddal foglalkozol, ne gondolj a fákra. Szerelemre, gyűlöletre gondol, boldogságra, dühre - bármire, ami érzelmeket hoz elő belőled. Amitől izzadni kezd a tenyered, begörbülnek a lábujjaid. Koncentrálj erre az érzésre. Ha az ember nem fejezi ki magát, fokozatosan meghalt. Megdöbbennél, hogy mennyi felnőtt halott már belül- úgy töltik napjainkat, hogy fogalmuk sincs, kik ők, csak várják a szívrohamot vagy a rákot, hogy befejezze a munkát. Ez a legszomorúbb dolog."
Amit a Libri ír a könyvről mint fülszöveg:

Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni.Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?

Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

A gyerekirodalom, illetve ifjúsági résznél találtam rá a Libri honlapján először a könyvre, aztán Amadeánál olvastam ITT róla. Bár a post enyhén spoileres volt, így nem olvastam végig, de elhatároztam, hogy megveszem a könyvet. A Librinél pont akció volt, így egész olcsón kifogtam, (1700 forint - bár elég vékonyka azért) igaz sokat halogattam az olvasását, de nem azért mert nem tetszett, hanem lekötöttek az iskolai dolgaim.

A sztoriról annyit, hogy egy tinilányról szól, akit Melindának hívnak. Melinda súlyos titkot rejteget, mely egy buliban történt meg vele. Senki sem veszi észre környezetében, azt a súlyos depressziót, amit ez a lelki trauma okozott neki. Szegény lány csak őrlődik magában, és ez megmutatkozik a tanulmányi eredményeiben is. Talál az iskolában egy kis helységet, ahová vissza tud vonulni, ha már nagyon elege van mindenből és mindenkiből. Sokat lóg a suliból, egy órára szeret csak bejárni, ez pedig a művészet óra, ahol Mr. Freeman sokat foglalkozik vele. (a fenti idézet is Mr. Freemantól származik) Melinda iskola feladataként azt kapta, hogy egy fát kell megformáznia, de érzelmei annyira kihatással vannak rá, hogy ez sem sikerül neki, de a tanár sosem adja fel és bátorítja a lányt.

- Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek. "

Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket... Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

A megjelenés napján birtokolni akartam a magyar kiadású könyvet, bár előzőleg bevallom a neten kiolvastam a kalózfordítást, bár nem végig. (Szörnyű így gép előtt görnyedni és a fordítás is összecsapott volt, plusz nem ért még az amúgy is uborkásüveg nagyságú szemüvegemre még néhány dioptriát a regény)

Hasonlóan mint a Harry Potter sztorikat a megjelenés napján vehettem kézbe hála az előjegyzéseknek és a mai könyvipar marketingjének -20%-al olcsóbban. Juhéjj! Amúgy sem bírtam volna ki az Alkonyat után, hogy ne kezdjem el az újabb folytatást, mert kíváncsi voltam mi vár Bellára, és az ő vámpír szerelmére Edwardra.

Miután beszereztem a könyvet másnap utaztam Pécsre Ildihez, meg a PEN-re de a vonaton máris olvasni kezdtem, és hazafelé sem tettem le egy percre sem. Sokkal komorabb folytatást kaptam amikor is kezembe vehettem a könyvet, de még így is szerettem ezt a kötetet is. A sztorit nem lövöm le, bár sokan már úgyis olvasták vagy netán moziban is láttátok már.

Amit a könyvről találtam a neten:

A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja. Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel. Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA...

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Azonnal elkezdtem olvasni A szél árnyéka után mert nagyon érdekelt, hogy Zafón tud-ée még egy olyan könyvet összehozni mint az. Sajnos nem. De azért nem keseredtem el annyira, mert az Angyali játszma is izgalmas volt és tetszett a sztorija, ami összekapcsolódik az előző Zafón regénnyel is, de története teljesen más.

"Minden itt látható könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. (...) Az itt található könyvek mindegyikéről elmondható, hogy egyszer a legjobb barátja volt valakinek."
Amit a neten találtam a könyvről:

A New York-i Octavian hírhedt négyes fogata, a KLIKK újra átalakulóban van. Massie és Claire látszólag jó barátnők, de Nina megjelenésével a béke napjai véget érnek, és újra indul a fékevesztett parti, amelynek tétje: bekerülni a suli „number one" csajcsapatába. Alicia: a téli szünetet a napfény hazájában, Spanyolországban töltötte, de az OCD-be visszatérve a dögös Nina is vele tart, aki nemcsak a srácok szívét, de Massie elsőségét is elrabolja... Nina: az OCD ügyeletes sztárcsaja lesz, és a Cupido díjátadón még Massie pasiját is lenyúlja... Massie: megesküszik, hogy végleg lealázza a kis Ninát, olyan „kezelésben" részesíti, amit nem felejt el egyhamar... Claire: kénytelen Massie szobatársaként eltűrni a csajos hisztiket, de nemsokára saját otthon várja...

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Noh én nem lettem KLIKK őrült, mert a sztori jóval el van maradva a Bad girl könyvekétől, de pont olyan időkre jó amikor semmi mélyebb tartalomra nem vágyom. Igazából 5 kiscsajszi sztorija ez, amikben folytonosak a kavarások, és ellenségeskedések. Claire lóg ki igazán a csapatból mert ő nem rég költözött Massiék-hez, mert a 2 lány apja régi barátok és Claire apja itt kapott állást és amíg nem tudnak lakást szerezni Massiék vendégházát foglalják el. Ebben a kötetben azonban még közelebb lesznek a lányok hiszen felújítják a vendégházat így egy fedél alatt kell élniük. Massie nem bírja Claire-t de beveszi a Klikk-jébe és elviseli a lányt. Közben új szereplők érkeznek, és elkezdődik a szokásos lányok ellenségeskedés. Féltékenység, civakodás, majmolás, szivatás tipikus 12-14 éves sztorikkal. Mivel én mindig elszenvedője voltam ezeknek a helyzeteknek, sokszor átéreztem Claire sorsát akit sokat szivattak az előző történetekben is.

"Nem figyelhetek tovább némán. Mindenképpen szólnom kell kegyedhez, a rendelkezésemre álló eszközökkel. Átjárja lelkem. Gyötrelem és remény viaskodnak benne. Ne mondja, hogy túl késő, hogy oly drága érzései mindörökre kihűltek. Ismét felkínálom magamat, a szívem még inkább kegyedé, mint akkor, amikor 8 és fél évvel ezelőtt összetörte. Ne merje azt mondani, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy a szerelmének korábban vége. Senkit sem szerettem, csak kegyedet. Igazságtalan voltam talán, gyenge és megbántott, de állhatatlan soha..."
Wentworth kapitány levele Anne-hez

Amit a neten találtam a könyvről a Bookline-on ITT:

Kaphat-e a sorstól újabb esélyt a boldogságra egy érzékeny, eszes és jószívű hölgy, miután éretlen lánykaként botor módon hagyta magát lebeszélni a párválasztásról? Ezzel a kérdéssel szembesül az özvegy Sir Walter középső lánya, Anne Elliot, amikor szomszédságukban felbukkan nyolc évvel korábban kikosarazott udvarlója, méghozzá immár jómódú tengerésztisztként. S ha valóban révbe érhet, Anne vajon az egyszer már elutasított Wentworth kapitány oldalán találja meg a boldogságot és harmóniát, vagy annak az elragadó idegennek a párjaként, akivel a legváratlanabb helyzetekben találkozik újra meg újra? Utolsó - sokak szerint legjobb - regényében Jane Austen a rá oly jellemző otthonossággal és kitűnő lélekrajzzal tárja az olvasó elé e vidéki úrilakok társasági életének mozzanatait, a szerelem ösvényén csetlő-botló hősnő életének bonyodalmait, s a nagyvilági úrhatnámságban tespedő léha alakok parádéját. Az örök klasszikussá vált szerző hívei természetesen most sem csalatkoznak: elnézően derűs mosollyal követhetik nyomon, hogyan küzd meg Anne lelkében az értelem az érzelemmel, miközben környezetének bölcs iróniával ábrázolt páváskodó alakjait inkább büszkeség és balítélet jellemzi.

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Szerettem ezt a regényt, és nem csak azért mert anyutól kaptam karácsonyra, hanem mert Austen jól ír.

Igaz nem volt annyira izgalmas mint mondjuk a Büszkeség és balítélet, de az érzelmi része a könyvnek nagyon tetszett. Adva van Anne akit anno a családja lebeszélt élete nagy szerelméről Wentworth kapitányról, aki megkérte a kezét. 9 éve nem látta a férfit aki azóta ünnepelt karriert futott be tengerészként és most újra a városban tartózkodik hiszen rokonai bérelték ki Anne és családja házát. A lány nagyon fél az új találkozástól mert még mindig a férfit szereti, bár már egészen elfelejtette, illetve csak azt hitte.

Képzeld el, hogy Jane Austen a legvadabb Bad Girl... Az elbűvölő Elizabeth Holland New York egyik befolyásos és gazdag családjának leánya; bálkirálynő, aki úgy játszhat a férfiszívekkel, ahogy neki tetszik. Ám egy nap rossz hírek érkeznek, a családot anyagi csőd fenyegeti. Liz egy módon mentheti meg a becsületüket, ha hozzámegy Henry Schoonmakerhez, a nőcsábász, részeges, de gazdag fiúhoz. Az esküvő gondolatát mindketten gyűlölik, Elizabeth gyermekkori szerelmével folytat viszonyt, míg Henry a Holland család kisebbik lányát szédíti. Ekkor a városi bulvárlapok kedvelt szereplőjét, Manhattan üdvöskéjét, az álompár női tagját szörnyű baleset éri... Elizabethet sokan irigyelték, de vajon kinek állhatott érdekében végleg elhallgattatni? A fényűzés világában öt fiatal veszélyes életet él. Az ártatlanság kora számukra korántsem ártatlan.

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Még 2009 februárjában olvastam el a regényt és nagyon oda voltam érte :) Az 1800-as években végén játszódik a sztori és aki ismeri a Bad Girl sztorit amit Cecily v. Z. írt az ezt is imádni fogja. Anna Godbersen a szerző, egy fiatal lány akinek ez az első regénysorozata. Mert hogy ám ez folytatásos :D Sorozatfüggők előnyben! Azóta kijött már Pletykák címmel az újabb sztori, és is hasonlóan jó volt.

-Hogyne! Úgy értem, ő sem tökéletes, olykor mogorva,meg ilyenek,de még mindig ez a legjobb kapcsolat, amiben valaha is részem volt.
– Jó, de… - Bella kivette az utolsó gombostűt a szájából, és beleszúrta a ruha szegélyében.
Azt mondod, az a legjobb kapcsolat, amiben valaha is részed volt, de ez nem azt jelenti , hogy a legjobb, amiben valaha részed lehetne. Úgy értem, mi van ha holnap megismersz valakit, aki leveszi a lábadról, tudod. Valaki olyat, aki mellett nemcsak csodásnak, de teljesnek is érezheted magad. Valakit, akinek a lakásában meleg van. Valakit , akinek egyenes a haja. Valakit, aki inkább…te vagy. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért elégszel meg a második legjobbal, de komolyan…

Amit a könyvről találtam a Polc.hu-n:

Emlékeznek az első csók ízére? Emlékeznek, hogy azt kérdezték maguktól, vajon ő az igazi? És emlékeznek az első fájdalmas szakításra? Vince és Joy szinte gyerekként megtalálta a boldogságot, de ahogy az lenni szokott, az élet közbeszólt. Egy szenvedélyes éjszaka, egy furcsa szakítás, majd hosszú csend, egy váratlan találkozás, egy összenézés, egy fellobbanó régi láng, két élet, néha együtt, néha csak egymás mellett, de sok találkozással, humorral, fájdalommal és örömmel - egy csodaszép szerelmi történet, ami a sors könyvében lett megírva.
Lisa Jewell regényeiben mindenki megtalálja a neki valót: életszerű, humoros, megrendítő és fordulatos bestsellerei a romantikus irodalom legnagyszerűbb alkotásai közé tartoznak, számos országban hódítva meg a női olvasók szívét.

Az én szubjektív véleményem a könyvről

Hiszel abban, hogy van szerelem első látásra? Tudod mint a mesében? 2 idegen találkozik egy forró nyári napon, beszélgetnek, egymásra néznek, jól érzik magukat és rohan az idő. Nem számít semmi sem csak, hogy minél tovább időzzenek ezen ember társaságában, minél több apróságot tudjanak meg róla, minél közelebb kerüljenek hozzá.

És szerelmesnek lenni mindig jó dolog. :) Sorsszerűen szerelmes lenni meg még jobb. Így van a két főszereplővel is. Két fiatal, akik 1986-ban egy tengerparti nyaralás alatt találkoznak, és egyből megkedvelik egymást. Joy gyönyörű lány, fura családdal (túlsúlyos anyával, aberrált apával) Vince pedig egy félénk, de helyes fiú egy gyerekkori testi hiba sebeivel és nagyon fiatalos nevelőapával, és jó fej anyukával.