Én és Harry Potter

10:23:00 PM


Ma ünnepli a 20. születésnapját J.K.Rowling varázslótanoncáról szóló regénysorozata, amit A bölcsek köve címmel adtak ki. Most jöhetnének az "úristen, de öreg vagyok" frázisok, de tekintsünk el ettől, mert felesleges. 20 éve én bevallom még nem ismertem a történetet, csak hallomásokból, nálam néhány évvel később jött a Potter mánia. Alább el is mesélem, hogy mi az én történetem Harryvel és a könyvekkel.


Ma elárasztották a Facebook-ot a Harry Potteres posztok (és aktiválódott a titkos varázslat is, amit te is megnézhetsz, ha követed az itt leírtakat!) de nincs ezzel baj, mert mindenkinek van egy-egy jó története a varázsvilággal, amit Rowling összehozott. Most egyébként nyerhetsz is az Animus Kiadó FB oldalán, ha elmeséled, hogy mi a te történeted. Én most a blogban teszem ugyanezt, mert túl hosszú lenne egy kommentben :)

Én 2002 telén ismerkedtem meg az első Harry Potter könyvvel (16 évesen másodikos gimisként). Ez 3 évvel a magyar az első könyv kiadása után volt, és egy évvel az első könyv megfilmesítése után. Tudtam, hogy mi ez az egész, de bevallom nem annyira érdekelt. Tudtam, hogy mindenki nyomult a mozikban, hogy megnézzek A bölcsek kövét, de mivel nem olvastam a könyvet, nem értettem, mit esznek annyira rajta. Azt tudtam, hogy a szomszéd lány Rebeka olvasta már őket, és nagyon szereti, de valahogy nem akartam kölcsönkérni, pedig addigra már a 4. rész is megjelent. Bár banálisan hangzik, de egy kellemesnek nem mondható szánkóbaleset kellett, hogy megismerkedjek Rowling könyveivel.


Brahium Ermando*


2002. december 25-én délután elmentem szánkózni egy barátnőmmel és sajnos egy árokban kötöttem ki, és ahhoz, hogy ne a fejem törjem be, a kezemmel védtem magam. Ezt azonban nem köszönte meg a csuklóm, hallottam, ahogy reccsenve szépen eltörik. Karácsony másnapjának délutánján így az ügyeleten kötöttem ki, ahol csak rándulást mondott az ügyeletes doki, meg hogy jegeljem majd elmúlik. Bizonygattam, hogy szerintem eltört, meg hüppögtem, hogy fáj, és kulloghattam haza anyuhoz, hogy beszámoljak neki, hogy mi a franc történet. Este eléggé kurvára fájt a kezem, amit bár anyu felkötött egy kendővel, de a fagyasztott mirelit borsóktól sem lett jobb, így 26-án reggel elmentem egy röntgenre. Hajnali 5-kor keltem, a 6:16-os vonattal Gyömrőn voltam, majd elcsoszogtam a jeges és hideg utakon az SZTK-ba, és vártam, hogy kinyisson, és én legyek az első. A röntgenes doki egyből mondta, hogy ez bizony törés, így fél óra múlva egy csodálatos gipsszel sétáltam ki az SZTK-ból. Hát nem éppen ilyen ajándékot vártam a Jézuskától a téli szünetre.

Mivel eléggé unatkoztam otthon (anyu dolgozott) így átugrottam a szomszédhoz, hogy elkérjem azt a bizonyos Rowling könyvet,  hátha majd az leköt néhány napig. Leültem olvasni A bölcsek kövét és még aznap este befejeztem. És imádtam. Szóval köszi Rebeka (ha olvasod), hogy meg voltak neked a kötetek, és kölcsön is adtad őket. Másnap korán reggel már fent voltam, és azon agyaltam, hogy mikor nem ciki beállítani a szembe szomszédhoz, hogy ne utáljanak meg, amiért a nyakukra járok. A reggel 7 még eléggé parás volt, de hát tudni akartam, hogy mi lesz Harryvel és barátaival a következő részben, azaz A titok kamrájában. Alig vártam, hogy 9 óra felé legyen, mehessek a 2. részért és mondanom se kell, már aznap vittem is vissza este azt, hogy oké, ezt is elolvastam, és akkor jó lenne a 3. és a 4. résszel folytatni. Ezeket már egyben hoztam el, mert hát így nem kellett másnap újra átslattyogni, így talán kevésbé néztek hülyének :D

Boldog 20. születésnapot! 


Rajongó születik 


A 3. rész lett a kedvencem, és még jó hogy ott volt a 4. rész is. Bár ez vaskosabb volt mint a többi, de mivel téli szünet volt, simán kiolvastam ezt is egy nap alatt kb. Anyunak úgy kellett elzavarnia, hogy aludjak már, ne csak olvassak. Kizártam a külvilágot és az olvasásba menekültem. Úgy nem fájt a csuklóm, és gyorsabban telt az idő, és még jól is szórakoztam. Azt hiszem ebben a pár napban végleg beszippantott a varázsvilág, és az 5. kötetet már én magam szereztem be. Alig vártam, hogy megjelenjen és tudjam, hogy hol folytatódik roxforti diákok története.

Naná, hogy ezután az összes további kötetet a megjelenés napján szereztem be (igaz nem az éjfélin vidéki révén, hanem másnap reggel), de teljesen odáig voltam értük. Imádtam a várakozást, aztán azt az extázist, amikor megjött a könyv, és azonnal belekezdtem és csak olvastam, olvastam, olvastam. Odáig voltam a filmekért, a második részt már premieren néztem, és persze végigizgultam a moziban, Nyilván bőgtem A félvér hercegen, és A Halál ereklyéin is. A gimis éveim meghatározó momentumai voltak a könyvek, és inkább azokat olvastam, mint a kötelezőket. Persze azokat is elolvastam, de  a Potterek elsőbbséget élveztek! Cipeltem magammal a könyveket a buszon még akkor is ha 700 oldalasak voltak. Az iskolatáskámba nem tudtam betenni, így inkább kézben szorongattam, és néhány unalmasabb órán a pad alatt azokat olvastam, és igyekeztem, hogy ne bukjak le a tanárok előtt.

Azóta többször is végigolvastam a könyveket, és nem tudom megunni őket. Ez a varázsvilág annyira tökéletesen meg van írva, hogy nem lehet belekötni, és nem is akarok. Minden szereplőt a maga módján szeretek, még a gonoszokat is, hiszen rengeteg tettek hozzá a történethez. Azt hiszem nincs semmilyen más sorozat, amin ennyiszer végigmentem volna, és mivel idén van a 20. éves évforduló idén én is újra olvasom az egyes részeket, mert csak. Meg amúgy sincs poszt róluk még a blogon, így legalább lesz :)



Tartsatok ti is Harry Potter napot/hónapot/évet, és meséljétek el ti is a ti sztoritokat. Akár itt kommentben, akár az Animus Kiadónál, vagy egy saját blogposztban :) Hajrá! 


* Csont eltüntető varázsige, amit Gilderoy Lockhart használ a második filmben, amikor Harry karját eltöri egy gurkó kviddicsezés közben. Eléggé nevettem, amikor törött karral olvastam ezt a jelenetet :) Kár, hogy engem nem kezelt Madam Pomfrey, akkor ihattam volna csontnövesztőt, és gyorsabban gyógyultam volna. 

Ezeket is olvasd el

3 komment

  1. Érdekes volt olvasni a történeted, én már alig emlékszem a rajongásom kezdetére :) Lehet írok én is egy visszaemlékező szösszenetet, és az illusztrált HP-t biztos újraolvasom, ha megjelenik a 3. rész is :D
    Hogy tetszenek a házakhoz készült HP 1. kiadások? (Én szemezek egy Hollóhátassal, vagy Griffendélessel :))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Jaj, eléggé vágyok arra a házas kiadásra, és naná, hogy én a Griffendélt választanám, meg a Mardekárt, meg persze a másik kettőt is. Annyira jól néznek ki. Az illusztrált 3. részt én is megveszem majd, de még ott a Legendás lények könyv is amit még el kell olvassak. Mindenképpen írj majd te is posztot, hogy hol ismerkedtél meg Harryvel, mert ez tök érdekes ám! Én olvasnám!

      Delete
  2. Nekem a héten érkezett meg a Hugrabugos kiadás, és egyszerűen imádom. Olyan bársonyos papír a fedőlap, és nagyon jók az extrák. Meg azok a lapszélek. Csak szagolgatom még, de ezt fogom angolul először olvasni.
    Nekem beforrt csontot nem hozott, de szerelmetes padon üldögélve, szótárral fordítós randevúkat igen :)
    A Legendás lények nagyon jók, tetszett a forgatókönyv :)
    Írsz majd a könyvekről?

    ReplyDelete

Subscribe