Miért olvasunk durva erőszakkal foglalkozó könyveket, ami kicsinálja a lelkünket? - témázás

8:00:00 AM


Az ehavi téma, amiben részt veszek Az olvasó és az erőszak munkacímmel fut. Mivel eléggé kedveltétek a legutóbbi Kiborító könyvmarkating - avagy mi az, amitől a hajamat tépem? posztomat, úgy gondoltam, hogy körbejárom ez az új témát is. (A többiek témázását a bejegyzés végén megtaláljátok)

Nem könnyű írni erről, mert biztos, hogy lesz, aki nem ért majd egyet, de pont ezért jó ez a témázás, mert mindenki másként látja majd ezt a témát (is). Én leszögezném az elején: nem zavarnak a durván erőszakos jeleneteket tartalmazó könyvek, néha kifejezetten keresem az ilyen olvasmányokat (néha pedig csak beléjük futok). És hogy miért? Alább elmondom.

A #metoo és társai


Az erőszak téma nem egyszerű, főleg a mai világban. Elég csak arra gondolni, hogy néhány hete másról sem szólt a világsajtó. Itt volt a Harvey Weinstein ügy (amerikai rendező, aki színésznőket erőszakolt meg), vagy elég csak a magyar vonatkozású Kerényiről egy pillanara megemlékezni. És hogy miért csak egy pillanatra? Mert többet nem érdemelnek ezek az emberek. Én gusztustalan dolognak tartom a másokkal erőszakoskodó embereket, és elítélem őket. De beszélni kell erről / róluk bizonyos mértékig, és sajnos vagy nem sajnos, főként azért, hogy felkészültebbek legyünk, Meg persze jó tisztában lenni ezekkel a dolgokkal. Egy idő után meg lehet csömörleni ezektől a hírektől, de itt vannak, körülöttük, és bennük élünk. Mert a világ maga nagyon erőszakos, és ezt nem kerülhetjük el, előbb utóbb belefutunk itt-ott egy-egy esetbe.

Szerencsére engem sosem zaklattak ennyire direktbe, nem #metoo-ztam a Facebook-on, de mindenkinek szíve joga megtenni. Főleg, ha ő ettől jobban érzi magát, vagy könnyebb feldolgozni az így átélt traumát. Mert mindenegy hogy milyen erőszakról beszélünk: pszichésről vagy testiről, gyermek ellen elkövetettről, nő vagy férfi ellen elkövetettről, ez a téma az, ami mindig vitákat fog generálni a közösségi oldalakon, a munkahelyen, a baráti közösségben, a családban, vagy éppen a kisboltban beszélgetve egy ismeretlennel.

Mert az erőszak tényleg mindenhol jelen van, és mivel rengetegféle erőszak létezik, így mindenkinek más a véleménye ezekről, a súlyosságukról, az elkövetett módszerekről és úgy általában az ezekért járó büntetésekről. De most effektív nem ezekről lesz szó, mert ennek nem ez a könyvesblog a terepe. Én inkább arról szeretnék írni, hogy mi történik akkor, ha az erőszakról olvasom. Mert én olvasom, és rajtam kívül még biztos, hogy sokan mások is, csak nem vallják be, mert kellemetlen vagy ciki, mint az, hogy erotikus könyveket olvasunk, vagy ponyvát.

Akit Stephen King megedzett gyerekkorában


Azt hiszem Stephen Kingnek köszönhetem, hogy megismerkedtem az erőszakkal (és a horrorral) a könyves világban. Persze nem mondom, hogy a kötelező olvasmányaimban (Egri csillagok,  Aranyember, Rab ember fiai, Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig) nem voltak erőszakos jelenetek, de nem emlékszem maradandó dologra. Talán azért, mert az agyam el is felejtette, talán azért, mert nem voltak annyira súlyosok, hogy ezek megmaradjanak. De arra teljesen jól emlékszem, hogy mennyire rosszul éreztem magam, amikor a gyerekek egymást bántották az Az-ban, vagy hogy a bohóc mennyire horrorisztikus dolgokat tett. Mondhatnám, hogy Stephen King megedzett, és ebben van is valami. 11-12 évesen olvasni az ő könyveit felérnek egy-egy horrorfilm megnézésével, amit ugye nem ajánlanak kisgyereknek, csak felnőtteknek. Persze ettől függetlenül a horrorfilmeket is megnéztem, mert nagyon szeretem a műfajt, és bevallom nagyon sok ilyen jellegű filmet láttam a korhatár betöltése előtt. Szerencsére teljesen tisztában voltam akkoriban is, hogy ez effektív film, és Freddy Krueger nem létezik, csak a filmvásznon, de a durvább jeleneteknél gyerekként becsuktam a szemem.


Aztán ahogy felnőttem, már nem csuktam be a szemem, és bevallom azóta sem tettem egyszer sem. Nem lapozom át a könyvekben azokat az oldalakat, ahol kínzások vannak, vagy tényleg nagyon naturális és néha gusztustalan leírások bármilyen gyilkosságról, holttestről, vagy éppen egy szexuális erőszakról, esetleg állatkínzásról. Egy időben nagyon sok olyan könyvet olvastam, amiben kínzások voltak (a skandináv krimik nem éppen családbarát témákat dolgoznak fel) és kerestem is ezeket.

Nagyon sok gyerekekről szóló történetet olvastam, ahol az erőszak főszerepben volt és valahogy ezekbe magamtól futottam bele, vagy mások ajánlották egy-egy olvasmányra reflektálva, én pedig úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ezekről a témákról többet megtudjak és megértsem muszáj elolvasnom néhány ilyen könyvet. És bár a legtöbb olvasmány felkavart, elszomorított, feldühített, de nem sokalltam be ezektől.

Beszélnünk kell Kevinről is


Valahogy hozzászoktam ezekhez a témákhoz az évek alatt, és ez talán azért van, mert szeretem a krimi műfajt (úgy en bloc a depresszív olvasmányokat, tudjátok azokat, amiket mások inkább félredobnak, mintsem elolvassák). A krimikben bőven van mindenféle aberrációról szó, és az esetekre általában a brutális címke akasztható rá, sőt a gusztustalan jelző is illik ide. Ez sokaknál gyomorforgató lehet, vagy éppen annyira nyomasztó, hogy abbahagyja az olvasást. Nekem még tényleg nem volt ilyen könyv az emlékezetemben, amit abbahagytam volna, mert annyira fájt volna olvasni. Rossz érzéseim persze voltak közben, mert valljuk be, ki szeret attól olvasni, hogy egy tini kinyírja az osztálytársait brutálisan, vagy éppen egy kegyetlen gyilkos családanyákat darabol fel, hogy ezzel statuáljon példát.

A gyerekek kínzásáról a legszörnyűbb érzés olvasni, és ezután következnek a szexuális abúzusok (gyerekek ellen, felnőttek ellen), a nemi erőszak, a bullying és az állatkínzás. Nyilván ezenkívül is rengeteg szörnyűség van, és nem kell ahhoz effektív erőszaknak lenni (mármint testinek), a lelki erőszak is ugyanolyan fájó.


Azt hiszem az erőszakosság témájában Lionel Shriver könyve a Beszélnünk kell Kevinről az, ami sosem fog kimenni a fejemből. 4 éve már hogy elolvastam és esküszöm nincs hét, hogy ne gondolnék rá. Ha hallok az utcán egy sírva üvöltő gyereket és látom mellette a fáradt és tehetetlen és ideges anyukát akkor azonnal Eva ugrik be és Kevin. A maga nemében zseniális könyv a Beszélnünk kell Kevinről, de egyben elképesztően megterhelő olvasmány is, hiszen olyan fiúról szól, aki annyi szörnyűséget tesz a családjával, a diáktársaival, hogy arra nincsenek szavak.

Hasonlóan emlékezetes olvasmány volt még Torey Hayden Szellemlány című könyve (erről nincs bejegyzés a blogon), amit bár legalább 7 éve már, hogy olvastam, de még mindig összeszorul a szívem, ha rágondolok. A főszereplő, a 8 éves éves Jadie sok borzalmon átmegy, és tanárnője próbálja kideríteni, hogy mi történt vele a múltban. Ott olyan dolgokra akad, amik a szörnyűnél is szörnyűbbek.... A gyerekbántalmazásról szóló könyvek összefacsarják a szívemet, a gyerekekkel történő borzalmak leírásáról iszonyatos olvasni.

A szexuális abúzusról, és a nemi erőszakról szóló könyvek sem vidám olvasmányok. Ilyen élmény volt a Pedofíling című könyv, amiben egy pedofil gondolatait ismerhettem meg. Említhetném a Tampát is, ahol egy idősebb nő használ ki kamaszfiúkat, vagy elég A tetovált lány első részében megesett nemi erőszakra gondolni, ami Lisbeth Salanderrel esik meg. Az filmvásznon is nagyon kegyetlen volt, és azt hiszem ez is a felejthetetlen kategóriába tartozik. A női kiszolgáltatottságról szóló a könyv az Elveszett lányok országa is elég maradandó élmény volt, de a Dennis Lehane Hideg nyomon című regénye is páratlan a maga nemében. A gyerekek elleni erőszakról szóló A megsebzett is fejbevágó élmény volt a sok borzasztó dolog miatt.

Sok ifjúsági könyvet olvastam bullying témában (Massza, Hadd mondjam el, Amikor én már nem leszek, Tizenhárom okom volt, Súlytalanul, Figyelj rám, Mielőtt elmegyek), és ezeknek a könyveknek egy-két része elég jól bemutatja ezt a problémát, amiről muszáj szót ejteni, hiszen a lelki erőszak, a zrikálás, a kiközösítés, a testi és nemi erőszakos a nemi erőszak kamaszok által / kamaszokkal is ugyanolyan fontos téma, mint a felnőttekkel megtörtént esetek. Sőt!

Végeztem a Twitteren egy is közvélemény kutatást, és sokan írták a Battle Royalt, A szobát, az 1984-et, A legyek urát, Amerikai Psychot, a Semmit, de ott volt még a Mérgező szülők, a Kín, a Zárt ajtók mögött is, de még a Harry Pottert is megemlítették és igen, ott is rengeteg erőszak van. Valaki azt írta a Twitteren, hogy keresi azokat a könyveket, amiben nincs erőszak, de nagyon kevés olyan van, amiben alapvetően ne lenne. És ez elgondolkodtató...

Az erőszak tényleg az életünk része lett, és bár van aki "szeret" róla olvasni, van aki nem, de tényleg néha kikerülhetetlen. Viszont mindenkinek szíve joga annyit és olyan mértékben olvasni róla, ami nem viseli meg a lelkét. Megértem azokat, akik elutasítják az erőszakos/erőszakról szóló olvasmányokat, és valahol igazat adok nekik is. De úgy gondolom, hogy ezek a könyvek képesek arra, hogy egy kicsit jobban belelássunk az elszenvedők / elkövetők fejébe, és bár ezek nagyon fájdalmasak, vagy éppen sokkolóak, de talán így jobban megérthetőek a miértek. Persze, csak akkor, ha meg akarjuk érteni ezeket / őket, és nem zavar minket ez az egész kiszolgáltatott és fájdalmas helyzet.

Te sok erőszakkal kapcsolatos könyvet olvastál már el? Melyik volt az, ami a legjobban nyomott hagyott benned? 

Pupilla olvas is írt erről a témáról 
Bea is elmondta a véleményét

Ezeket is olvasd el

2 komment

  1. Kicsit verem most a fejem a falba, hogy a Kevin hogy nem jutott eszembe, pedig az aztán tényleg az a regény, amit az ember nem tud kiverni, sőt, kigyomlálni, kiirtani a fejéből... Tulajdonképpen az elolvasása már magában lelki terror, ami totálisan megviseli az embert.

    Örülök azért, hogy alapvetően te is azt írtad, nem kerülöd az erőszakot a könyvekben, én is szeretem a krimikben, thrillerekben, nem zavar abszolút, én se igazán sokalltam még be semmitől - kivéve a maradandó Kevin-heget, és főleg a tudjukmi miatt benne, jaj nem akarom leírni, annyit írok csak, hogy licsi......... :( :( :'(

    Hú, tényleg A tetovált lányos erőszakjelenet sem volt semmi, emlékszem teljesen feldühített. :(
    A szoba és a Legyek ura szintén megvoltak, csak úgy látszik a saját posztom írásakor nem igazán funkcionált az agyam... de te tök jól összeszedted! :)

    ReplyDelete
  2. óóó, freddie krueger... én nappal néztem kicsi gyerekként, sok emberrel körülöttem, de végigrettegtem. és simán elhittem, hogy bármikor befordulhat az utcasarkon.:D
    a battle royalt azt hiszem, nem értékeltem kellőképpen, amikor olvastam, azóta viszont felpontozódott a szememben.

    ReplyDelete

Subscribe