Dennis Lehane - Hideg nyomon

9:00:00 PM

Dennis Lehane: Hideg nyomon 


Negyven éve talán még el lehetett kerülni a híreket, ma már azonban nem. Bármerre fordultunk, csak özönlöttek mindenhonnan, hogy tájékoztassanak, agyonnyomjanak, talán még okosítsanak is. Jöttek. Folyton csak jöttek. Nincs menekvés előlük, nincs búvóhely. 



Pár éve, amikor a Megszentelt életek című könyvvel recenzióztam az Agave-nek, akkor bukkantam rá Dennis Lehane-re. Tudom, a saját szegénységi bizonyítványom, hogy nem előbb, de valahogy így jött ki. Miután elolvastam az első könyvet tőle, teljesen rákattantam és azonnal beszereztem minden könyvét és azóta évente egyet el is olvasok. Hogy miért csak egyet? Mert sajnos az Agave úgy tűnik nem ad ki többet. Elmentettem a blogpostot, ahol szót ejtettek erről, epekedve vártam 2013-ban a bejelentést, aztán a decembert hátha akkor mégis kiadják de nem történt semmi sem.

S örülhetnek Dennis Lehane rajongói is: folytatjuk a Kenzie-Gennaro-sorozatot, de az Ima az esőért (Prayers For Rain) című könyvre még elég sokat kell várni, mert csak novemberben, a karácsonyi szezon idején jelenhet meg. (2013 nyara)

Aztán idén vagy tavaly mondván, hogy az író könyvére nincs igazán kereslet (???? whatthefuck ???) nem adták ki a folytatást. És nem is készülnek. Semmi erre utaló jel nincs, és én ettől baromi szomorú vagyok. Ha meglenne a biztos angol tudásom, már elolvastam volna úgy, de egyelőre ez még várat magára.

Ennyit a vekengésről, a többi a Hideg nyomonról szól úgyis. Az meg tömény ömlengés, mert Lehane megint olyat írt, hogy húúúúúhhhhaaaaa. Ez a legjobb könyve! Addig legalábbis, amíg el nem olvasok egy másikat tőle.
Kedvenc nyomozópárosom (Patrick Kenzie és Angela Gennaro) egy olyan ügybe száll be, ami eléggé kikészíti őket (fizikailag és lelkileg is). A nyomozókat egy eltűnt 4 éves kislány ügyével bízzák meg őket. A kis Amandát már a rendőrség is keresi, de semmi eredményre nem jutnak. A kislány nagynénje kéri fel Angie-t, és Patrick-ot, hogy próbálják meg ők a lehetetlen. Azon az estén, amikor a kislány eltűnt, felelőtlen iszákos és drogos anyja éppen a kocsmában dorbézolt egy barátnőjével, amíg Amanda otthon aludt. A lakásban nem volt betörésre utaló nyom, valaki úgy ment be, hogy nem csapott zajt. Senki sem látott semmit sem, senki nem tud semmit sem, és senki sem jelentkezik váltságdíjért.

A holtak csendje azt üzeni: Ég veled! Az eltűntek csendje pedig azt, hogy: Találj meg!

A két nyomozó megpróbálkozik a lehetetlennel, az idő pedig csak telik és Amandáról semmi hír nem érkezik. Mintha a föld nyelve volna el. Patrick és Angie ellenben belekeveredtek egy olyan eseményláncolatban, aminek főszereplői drogüzérek, pedofilok és gyilkosok. Egyre mélyebbre és mélyebbre vezetnek a nyomok, egyre sötétebb és egyre fojtogatóbb a légkör.

Amerikában perceként tűnnek el gyerekeket, akiket elrabolnak váltságdíjért cserébe, vagy csak azért hogy prostitúcióra kényszerítsék őket. Esetleg egy kevésbé szörnyű változat (már, ha ezt így lehet nevezni), hogy a válás után az egyik szülő saját magáénak szeretné tudni a gyereket, és ezért viszi el örökre magával. Pedofilok állnak lesben, hogy kisgyereket raboljanak el szüleitől saját "örömükre". Szörnyűségek! A Hideg nyomon tele van ilyenekkel. Lehane kegyetlenül az arcunkba vágja a borzasztó dolgokat, de teszi ezt olyan stílussal és zsenialitással, ami csak rá jellemző és amitől olyan kegyetlenül valóságosak a regényei. 

Az ősz technicolorban rúgta körülöttünk az utolsókat. Rikító citromsárga és lángvörös, polírozott narancssárga és rozsdabarna színek festették be az ágakról lehullt, fűben tornyosuló faleveleket. A múlandóság vibráló aromája, ami csak és kizárólag az ősz sajátja, hullámosra gyűrte a pengeéles szelet, amely áthasított a ruháinkon, amitől befeszültek az izmaink és tágra nyílt a szemünk. Az elmúlás sehol nem jelentkezik oly látványosan és büszkén, mint az októberi New Englandben. A nap a reggel óta fenyegetően gomolygó viharfelhők mögül kitörve vakító, fehér fényben fürdő alakzatokká változtatja az ablaküvegeket, az apró udvart övező, téglából épült sorházakat pedig füstös, a sötétebb levelekkel harmonizáló árnyalatba vonja.

A helyszín újra Boston egyébként, ahol egyre jobban megismerhetjük az alvilági erőviszonyait, és felosztást, az ott uralkodó bandák vezéreit, céljait és szövevényes hálózatát. Angie és Patrick minden szálat megragad, aminek köze lehet az eltűnt kislányhoz, ám ez sokkal keményebb ügy annál, ami az ő hatáskörük. A szálak nagyon messzire nyúlnak és az utolsó oldalig tartogat meglepetéseket a regény.

Lehane nagyon jól ábrázolja az érzelmeket, legyen szó a gyerekvállalás témáról, a függőségekről, kiszolgáltatottságról, reményről vagy a korrupcióról. Ebben a könyvben helyet kapó rengeteg szörnyűség mellett, mégis van azért egy kis rész, ami bizakodásra adhat okot, ahol láthatjuk, hogy mégsem annyira szörnyű a világ és bár történhetnek és történnek is nagyon rossz dolgok, mégis ott van a remény.

Nehéz írni erről a regényről, főleg spoilerek nélkül, hiszen krimiről van szó, ahol számít minden egyes kis momentum. Ami örökre beleivódott az agyamba az a pincés jelenet. Ez nagyon megrázó és gyomorforgató volt (aki olvasta, az tuti, hogy egyetért majd velem), de mégis úgy gondolom ez kellett a regénybe, mert enélkül kevesebb lett volna a Hideg nyomon.
Az emberek nem tanulnak a hibáikból. Az emberek nem változnak meg.

Értékelés: 5/5

Ha jó nyomozós, de mégis izgalmas és morális kérdéseket feszegető krimit szeretnél olvasni, akkor Lehane bármelyik regénye jó választás. Sosem lő mellé! Itt sem! A karakterei (Kenzie és Gerraro) nagyon erősek (a mellékszereplők is emlékezetesek - Bubba !!!) és végig olyan hangulata van a könyvnek hogy a hideg futkos a hátadon olvasás közben. Rá is játszik erre a borító is, meg a sok szörnyűség, amiről a lapok között olvasol. De igazából ilyen az élet is. Annyi sok szarság történik a világban, hogy sajnos az itt leírtakon én nem lepődtem meg. Lehane csak leírta azt, amit más nem mert. Az hogy erkölcsileg mi a helyes, és mi a helytelen, azt döntse el mindenki az elolvasása után. A könyvet erősebb gyomorral bíró olvasóknak ajánlom, mert nem könnyű.

Egy szó mint száz ennek ellenére nagyon tetszett a könyv. Persze sokszor szomorodtam el rajta, néha meg is könnyeztem, néha mosolyogtam, de azt tudom, hogy nagyon sokat gondolkoztam rajta és megpróbáltam rájönni, hogy mit és miért tesznek az emberek. Bár ez a próbálkozásom kudarcba fulladt, hiszen az őrülteket nem lehet megérteni, de még tettüket megmagyarázni sem. De nem is kell. Mert mindenki aki elolvassa a Hideg nyomon-t, úgyis meghozza a saját értékítéletét.



Rendeld meg a könyvet 15% -os kedvezménnyel a linkre kattintva!



A könyvből egyébként film is készült Casey Affleck főszereplésével (Patrickot alakítja) Gone, baby gone címmel 2007-ben. Főbb szereplők még: Michelle Monaghan (Angie) Ed Harris, Morgan Freeman. A rendező egyébként Ben Affleck, akinek a filmjeit eléggé bírom. Mind amikben szerepel, mind amikben rendez, úgyhogy máris előnnyel indul nálam a Hideg nyomon. Olvastam már róla néhány jó kritikát, úgyhogy most hogy kiolvastam a könyvet a filmmel se várok sokat.

(A könyv egyébként az idei várólistacsökkentésem egyik darabja.)


Íme a Gone, baby gone trailer.


Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe