Beszélnünk kell Kevinről

11:42:00 PM

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Na persze a legtöbb gyerek hajlamos a rombolásra. A dolgokat könnyebb szétszedni, mint összerakni, és bármilyen akkurátusan készült is fel arra a csütörtökre, ezek az előkészületek közel sem lehettek olyan megerőltetőek, mint az lett volna, ha inkább összebarátkozik azokkal az emberekkel. A megsemmisítés ilyenformán a lustaság egy formája. Mégis a tevékenység által előidézett elégtétellel jár: rombolok, tehát vagyok. Azonkívül az alkotás a legtöbbek számára feszes, koncentrál tevékenység, amitől felhólyagzik az ember keze, míg a vandalizmus felszabadít: valóságos művésznek kell ahhoz lenni, hogy valaki a zabolátlanságát pozitív megnyilvánulásra késztesse. És a rombolás egyfajta birtoklással, meghittséggel, amolyan kisajátítással jár.

Mindenképpen szerettem volna írni erről a könyvről, de már hónapok óta nem tudok. Anno 2 éve karácsony és szilveszter között néztük meg a filmet. Jó, hát felmerülhet mindenkiben a kérdés, hogy hogy lehettünk ennyire hülyék, hogy a szép és vidám karácsony utáni dolgokat egy ennyire nyomasztó filmmel csesszük szét, de hát bevallom nem gondoltam, hogy problémás lesz. Elég sok volt az Oscar jelölés úgy voltunk vele a Férfival, hogy igen ezt látni kell, hogy megérdemli-e és egyáltalán. Valóban megérdemelte Tilda Swinston és a Kevint alakító Ezra Miller is a jelölést/díjat, de a film iszonyúan felkavaró volt. Ezekre a filmekre szokták azt mondani, hogy elvont és hogy beteges. Nem csak a sztori, hanem a képek, az egész hangulata. Az alakítások zseniálisak, most hogy elolvastam a regényt és visszaemlékszem a filmre, azt hiszem minden tökéletes volt. Már ami ebben a témában illetve helyzetben tökéletes lehet.

képek a filmből

Azt hittem nem lesz gond a könyvvel, majd így 1 év távlatából, úgy voltam vele, hogy a filmet is elfelejtettem. Vagyis inkább elzártam az agyam egyik olyan hátsó zugába, ahol olyan élményeket őrzök egy dobozban, amire jobb ha sötétség borul. Ide kerülnek az iszonytató és/vagy paráztató filmek félelmetes jelenetei, a borzalmas könyves történések és egyéb rémálmok. Azt hittem tényleg nem lesz gond a Beszélnünk kell Kevinről könyvvel hiszen már vizuálisan láttam, átéltem... Persze én hülye feltettem a várólistámra a könyvet, és mivel decemberben csak ez az egyetlen könyv árválkodott utolsóként ott, muszáj volt belekezdenem a regényébe. Azt hittem könnyű lesz.

Hogy könnyű volt-e?

Nem.

Iszonyat nehéz volt, akár csak erről a regényről bármit is írni. Nem azért, mert spoileres lenne (részben az is lenne, annak aki a filmet se látta, és a könyvről sem tud semmit se, és a fülszövegét sem olvasta még el), hanem azért mert lelkileg annyira megterhelő, hogy erről épp ember szerintem nehezen ír bármit is.

Csak olyanokat lehet szenvedésnek kitenni, akiknek van lelkiismeretük. Csak olyanokat lehet büntetni, akiknek meghiúsítható reményeik vagy eltéphető kötelékeik vannak, akiket érdekel, hogy mások mit gondolnak róluk. Igazából csakis azok büntethetők, akik egy kicsit már jók.

A történet szerint adva van Eva, a szerkesztőként dolgozó nő, aki utazásairól szóló könyvei miatt bejárja az egész világot és ott van a mindig vidám és vicceskedő Frank, akivel egymásba szeretnek. Eva sokáig húzza a gyerekvállalás kérdést, ám Frank annyira szeretne, hogy beadja a derekát. Eva nehezen mond le az utazásokról, a gondtalan felnőtt létről, de elhatározza magát és szinte rögtön teherbe esik. Együtt várják Kevint, aki miután megszületett mindent megváltoztatott.

A kisfiú nem átlagos. Nincs külsőre semmi szokatlan rajta, olyan mint a többi kisfiú, ám szokásai nagyon furcsák. Csecsemő korában állandóan sír, és ahogy cseperedik egyre több fura dolog történik Kevin körül. Ezeket Eva észreveszi, Frank viszont mindig bemagyarázza, hogy a nő túldramatizálja a dolgokat. Eva érzi, hogy valami nincs rendben Kevinnel, valami van Kevinben. Valami sötét, valami nem emberi, valami kegyetlen, valami olyan, ami hatással van az egész családra, és még annyi más emberére is, mint később kiderül.

Kevint felnevelni hatalmas lelki erő lehetett és mindezt úgy tudjuk meg, hogy a regény Eva Franknak írt leveleit tartalmazza. Az egész könyv egy levélrengeteg. Egymás utánban íródott (néha kusza) levelek, amikben Eva elmeséli Franknak, hogy miket érzett a terhessége alatt, hogyan élte meg Kevin fejlődését, hogyan élte túl Kevin kamaszkorát, és hogyan éli túl az egyes napokat azóta, amióta....

A regény iszonyatosan nyomasztó. Lapról-lapra, levélről-levélre húz valami végeláthatatlan sötét mélység felé, aminek az alján ott mosolyog a kegyetlen Kevin, aki elkövette ezeket a borzalmakat. Hidegvérrel, mosolyogva, előre megfontolt szándékkal, érzelemmentesen. Az utóbbi időben nem olvastam olyan könyvet, amiben ennyi mértékű fájdalom, ennyi mértékű őszinteség, ennyi mértékű megdöbbentő dolog lett volna.

Lionel Shriver nyelvezete, akárcsak ez az egész téma nem könnyű Ez nem az a könyv, amit szerintem könnyen végigolvas az ember fia/lánya. Nekem több hét kellett hozzá, és nem csak azért mert nyomasztó volt, hanem azért is mert sok olyan kifejezés, vagy mondat volt benne, ami megállásra kényszerített. Újra el kellett olvasnom egy-egy részt, hogy felfogjam mit is akar Eva leírni, mire is akar utalni vagy el kellett gondolkozzam, hogy miért is írja mindezeket. Ráadásul a regényt ahogy egyre halad előre a történet, körbelengi valami sötét dolog, amiről tudod, hogy ott van, és ha elolvasod tudod, hogy nagyon fog nyomasztani. Mint, amikor történik egy baleset, és tudod hogy nem kéne odanézni, nem kéne látnod, mert tudod, hogy rosszul leszel, hogy gusztustalan lesz, hogy felkavar, hogy fájni fog a lelked, hogy utána ez fog a fejedben járni majd napokig/hetekig. De akkor is oda nézel, csakúgy mint ahogyan én is végigolvastam a könyvet, illetve megnéztem a filmet.

Nem vagyok benne biztos, hogy meg akarom érteni Kevint, hogy akarok magamban találni egy olyan tintafekete belső kutat, amelynek mélyéről nézve értelmet nyer, amit művelt.

Nem mondom, hogy még egyszer el fogom olvasni, nem mondom, hogy igazat adok Evanak, Franknek, Kevinnek vagy bárkinek is a sztoriban. Nem ítélkezem, nem bírálok, nem mondom el, hogy szerintem mit kellett volna másként csinálni, mert itt mindenkinek vannak igazságai, mindenre találni logikus választ szerintem.Shriver egyszerűen csak kiteszi Eva érzelmeit pőrén, meztelenül, lecsupaszítva, hogy közelről megnézhesd, felfoghasd, megrökönyödj, eliszonyodj, együtt érezz, vagy egyszerűen csak átéld. 

Értékelés: 5/4.5

A maga nemében zseniális a Beszélnünk kell Kevinről könyv, de nem tudok rá 5/5-öt adni rá. Közel áll hozzá, de nem tehetem. Mert nem szabad, nem lehet egy ennyire fájdalmas regény a legjobb. A maximális. Kevin nem érhet ennyit, mert gyűlöltem és egyszerre iszonyodtam a karakterétől olvasás közben.

Ugyanakkor iszonyatosan szomorú és rettentően dühös voltam néhány jelenetnél. Legszívesebben belezuhantam volna a könyvbe és addig ütöttem volna Kevint, amíg észhez nem tér. Szaladtam volna megakadályozni a kegyetlenségeit, hogy ne okozzon fájdalmat Celiának, Evának és Franknek, az iskola társainak, és a nagyszüleinek. De tudom, hogy ez nem segített volna. Ahogy az sem, hogyha addig ráztam volna Eva-t, amíg rá nem jön, hogy akkor jár a legjobban ha elhagyja Kevint és Celiával (Eva másik gyereke, Kevin húga) és Frankkel együtt elmennek Afrikába a szavanna kellős közepére.

Lövésem sincs honnan szerezte a regényhez az író az ihletet, de azt hiszem nem is szeretném tudni. Tudom, hogy naponta születnek ilyen fiúk (és lányok is) a világon mint Kevin, így majdnem, hogy naponta érkeznek fiatalok által elkövetett kegyetlenségekről hírek, így Shrivernek volt honnan táplálkozni. Bekapcsolt egy híradót vagy megnézett egy összefoglalót, esetleg nézelődött egy kicsit a neten és hopp, máris belefutott egy ilyenbe.

Amiatt sem lehet tökéletesnek nevezni a könyvet, hogy nehéz olvasmány volt. Nem csak a sztori miatt, hanem a nyelvezete súlyossága miatt. Tele volt idegen szavakkal, bonyolult és elgondolkoztató mondatokkal, világnézettel, szokással, kulturális ellentéttel, társadalom kritikával amit végtelen mennyiségű fájdalmas önvallomásba csomagolt  Shriver Eva története által.

Szóval nem, ez a könyv nem lehet 5/5-ös, de közel áll hozzá.

Egyszer az életben szerintem mindenkinek el kell olvasnia a Beszélnünk kell Kevinről című könyvet, de ehhez erő kell és bátorság. Aki vágyik arra, hogy kínozza magát Kevinnel, az ne habozzon megvenni a regényt, mert garantáltan maradandó élményt kap. Olyan élményt, amit sokáig nem fog elfelejteni. Ritka kivételes az ilyen jellegű könyv, nálam évente 1-2 ilyen szokott lenni. 2013-ban ez volt az egyik. 


Rendeld meg a könyvet itt 15% kedvezménnyel!



Oldalszám: 440 oldal
Kiadó: GABO Kiadó

A könyvet egyébként a Rukkoláról szereztem, az oldal indulása után szinte rögtön. Több száz ember várt rá, de én voltam a leggyorsabb happoló, amikor feltette a könyv gazdája a regényt. A rukkoláson egyébként nem csodálkoztam így elolvasás után, valahogy megértem, hogy meg szeretett volna szabadulni a regénytől. Gondolom őt is nyomasztotta a sztori, és hogy kerülgetnie kell a polcon Kevint.

Többiek is olvasták:
Katamano
Pöfivonat
Pupilla
Miamona levele Evához


Ezeket is olvasd el

3 komment

  1. Én éppen most olvasom a regényt, és én is hasonlóak érzek vele kapcsolatban. Az egyik "legjobb" könyv amit mostanában olvastam, de a "legjobb" szó nem biztos, hogy jó ezen regény esetében...

    ReplyDelete
  2. Nagyon durva könyv, és talán nem is elég azt mondani, hogy 1-2 ilyen könyv van egy évben, nekem valahogy még ennél jobban is kiemelkedett a többi közül, a hatása olyan soká tartó volt, sőt, szinte el sem múlt, a csak rágondolok, előjönnek az érzések, a félelmek, az az egész iszonyú nyomasztó légkör, amivel magába szippantott. Huhh.
    Elismerésem mindenkinek, aki végigolvassa, aki átéli ezt az egészet Evával...
    A film valóban beteges, "művészies" sok szuggesztív képpel, kis kihagyásokkal - szerintem igazán a könyv ismeretében jó.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Miközben a blogposztot írtam belőle akkor is nyomasztott. Igyekszem nem gondolni rá, de néha meglátok a filmből egy-egy képet, vagy valami erre utalót és rögtön összeszorul a szívem.... Durva élmény ez a regény, és azt hiszem ez kísérteni fog egész életemben.

      Delete

Subscribe