2017 kedvenc könyvei és csalódásai #évértékelő

10:41:00 PM


Folytatódjék az évértékelés a blogon, és jöjjenek az abszolút kedvencek, és a csalódások, mert sajnos azért ezekből is kijutott idénre néhány. Persze majdnem 50 könyvből borítékolható, hogy lesznek átlagos olvasmányok (ezekről most nem írtam), és lesznek tökéletesek is, de ugyanúgy becsúszhat egy-egy kevésbé élvezetes olvasmány. Íme a TOP9 legjobb, és a TOP9 legrosszabb olvasmány élményem. Mindegyik könyv címe linkelve van, így újra elolvashatod a bejegyzést róluk.


A kedvencek 2017-ből 😍



Karen Marie Moning - A hajnalra várva (Tündérkrónikák 3.)  
Egyszerűen nem lehet más az "első helyen", mint ez a könyv. Bár a várólistacsökkentés miatt olvastam el, de mivel a Moning könyvek eddig kivétel nélkül tetszettek, így évente csak egy könyvet olvasom el az írónőtől, mert magyarul megállt a fordítás, és a kiadás is. Így inkább tartalékolok, hátha másik kiadó átveszi a jogokat, vagy újra kiadják vagy nem tudom. Kínzás lesz, ha véget érnek a magyar részek, mert angolul sajnos annyira nem vagyok jó, hogy rámenjek erre az urban fantasyre. De Barrons még mindig szerelmem, és ez a könyv elég sok brutális dolgot tartalmazott és úgy izgultam rajta olvasás közben, hogy jajjjj.
Mivel sorozatzáró kötetről volt szó, és Kalapos Éva ifjúsági sorozatát nagyon szerettem, így ennek is ott van a helye a top3-ban. Szerettem Flóra, Zsani, Ági, Ákos, Ginny történetét, és a barátságukat, amik bőven tartalmaztak hullámvölgyeket, de pont ettől volt nagyon valóságos, és emberi. Éva le mer írni olyan tabu témákat is, mint cigányság, tanulási nehézségek, kamaszkori terhesség, iskolai zaklatások és megannyi dolog, amiről olvasniuk kell a mai tiniknek is.
Ahhoz képest, hogy egy kis novelláról van szó (196 oldal) nagyon szuper sztori volt, hogy végre csak Miliről szólt és ő nyomozott a Budapest-Marosvásárhelyre tartó vonaton, ahol egy csúnya gyilkosság történt. Persze Ambrózy báró is "megjelenik" a történetben, de nagyon szuper kiegészítése volt ez a durva függővéges 3. rész után, de még a 4. előtt (azt éppen most olvasom)
Annyira cuki és romantikus sztorija volt ennek a YA könyvnek, hogy nagyjából 2 délután alatt kiolvastam. Nagyon teszettek a könyv illusztrációi, és maga a történet is. Adva van a beteg lány, aki nem találkozhat a szomszédba költöző helyes fiúval, mert allergiás lehet rá (mert az egész világra az). Persze a szerelem erősebb mindennél, de annál nem, hogy a könyvből készült mozifilm nem lett jobb, mint a könyv. A könyv 100%-os, a film olyan 70%. Inkább olvassátok el.
Az írónő felkerült azok sorába, akik hozzák a tutit. A traumától megnémült lány, és a legjobb barátja története nagyon érzelmes volt, ráadásul gyerekkortól felnőttkorig nyomon követhettük Mágnes és Brooks életét, amiből nem hiányozhat a szerelem, a szenvedély, a nagy egymásra találás, és persze a könyv végi happy end. Pont ezért szeretem ezeket a sztorikat, mert jók.
A 21. Század Kiadó nagyon belehúzott a női krimik kiadásába, de ezzel sem nyúltak mellé. Olyan csavar van Sarah Pinborough könyvében, amit azóta sem tudtam elfelejteni, és ez bizony nagyon jó.
Ez egy nagyon fontos könyv, amit jó lenne, ha minden fiatal kamasz lány (és simán a fiúk kezébe is adnám), és persze nő és asszony elolvasna, mert a mellrák téma nagyon fontos. Mind a betegség felismerése, mind a feldolgozása. 
Az első rész is betalált, és hát a második is. Matt Haig egy zseni és pont. 
Bár nem volt 5/5-ös az értékelésem, de Judit blogregénye mégis nagy kedvencem volt. Nagyon sokat nevettem olvasás közben és egy kicsit mintha rólam is szólt volna, és ezért közel áll a szívemhez

A csalódások 2017-ből 😬



Lucinda Gray - Az aranykalitka 
Amilyen szép a borító, annyira semmitmondó volt a történet. Kár érte, mert az eleje egész jól indult, aztán minden elromlott. 
Az első résznél valamivel jobb lett ez, de hát hol van ez a jótól? Csak azért olvastam el, hogy értsem a filmet, és lássam, hogy mennyi eltérés van. Viszont a könyv még mindig jobb, mint a szegény film, amiben egyedül a zenék értékelhetőek, és a Cristian Greyt alakító Jamie Dorman hátsója. Nagyon maximum... 
Azt hiszem el kell engedjem ezt a cukormázas ifjúsági könyv vonalat. Zoe Sugg, avagy Zoella története sajnos nagyon klisés lett, és már csak arra emlékszem, hogy mennyit szenvedett a pár benne. 
Sosem gondoltam volna, hogy Lehane felkerül ide, de hát felkerült. Bár a könyvnek megvan a maga kitörölhetetlen atmoszférája az 1900-as évek eleji amerikai gengsztervilágról, ezek jól át is jöttek, de maga a történet, a karakterek sajnos nem voltak erősek. 
Mindig nehéz kezdő írók könyvét elolvasni, mert nem mentesek a hibáktól. Szerencsére azért Osvald Ajna könyve a cuki volt kategóriába sorolható a nyilvánvaló hibái ellenére, és nem bántam meg, hogy elolvastam, mert vékony kötet, és könnyed sztorija volt. 
Tibi előző könyvei jobban tetszett, a Mikrofonpróba most valahogy nem talált be nálam. Azt hiszem kezdek kiábrándulni a YA könyvekből, és ez most itt is megmutathozott. 
Ez a váltott nézőpont nem lesz a kedvencem, de kíváncsi voltam Éva hogyan oldja meg. Megoldotta, de nem igazán jött át a két kamasz fiú sztorija, bár sok minden kiderült róluk, de mégsem volt az a wow érzésem miután befejezem a könyvet. 
Nem így kell befejezni egy jól induló trilógiát. Báááááhhhhh, mérges voltam a végén, mert kevés volt, összecsapottnak éreztem, és sajnáltam, mert nagyívű történetnek indult, aztán nem az lett. 
Ezt a sorozatot azt hiszem itt engedtem el végleg, ha lesz is folytatás, én már nem olvasom el.

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe