A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jessica Sorensen Callie, Kayden és a megváltás című regénye, a Véletlen sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Callie és Kayden szívszorító történek folytatását!

2015. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. 

vasárnap akartam megírni ezt a posztot, de a szombati bulin bepinkyztem kissé (vodka + grapfruitlé, ne akarjátok tudni) így ezt a napot ügyesen átaludtam, és már nem volt lelki erőm azon merengeni, hogy én és a vicces könyves sztorik. azóta gondolkoztam rajta (szigorúan zuhanyzás, és fogmosás közben, meg öltözködés közben - nagyjából akkor vannak nyugodt perceim), hogy mit is tudnék sztorizgatni a könyvekről. meg magamról. nincsenek nagyon anekdotáim, túlzottan viccesen sem tudom előadni magam, de azért írok valamit, mert ez jó téma!


#babysteps

azt hiszem a legelső élményeim Gazdag Erzsi Meseboltjával kezdődtek, később aztán megvesztem a rokongyerek Minden napra egy mese könyvéért, amit imádtam lapozgatni. nyilván nem tudtam, hogy mi van odaírva, de anyukám iszonyat sokat mesélt kislánykoromban, így nem telt el nap, hogy ne mondott volna valamit az otthon fellelhető könyvekből. nagyjából betéve tudtam a Zengő ABC sztorijait, meg a Mosó Masa mosodáját, de gyakori vendég volt az ágyban a Tesz-vesz város, és Gőgös Gúnár Gedeon. bár bevallom a libáktól féltem mindig is. nem tök ellenséges állatok? engem már kergettek meg libák (meg kakasok) átlagos  #justvidékthings.




#disneyaddict 

mielőtt első osztályba mentem rákattantam a Disney könyvekre, de nem voltunk annyira eleresztve anyagilag, így az első Szépség és a szörnyeteg mesekönyvemet, annak örömére kaptam meg, mert kivitték a manduláimat, úgyhogy elég fájdalmas emlékként él, hogy a műtét jutalma a könyv volt. mondjuk nagyon örültem neki, de utána kellett volna a többi is. egy időben anyutól mindig a János vitéz illusztrált változatát olvastattam magamnak, egészen addig amíg Jancsi első vándorútjáig teljesen megtanultam a Petőfi művet. ezzel aztán végighakniztam a tanári kart, amikor iskolába mentem. el voltak ámulva, hogy ennyire kis fiatalon így szavalom kívülről a sok-sok versszakot.

#libraryfanatic

a Disney mániáról azonban nem mondtam le. kellett volna otthon a polcra a Csipkerózsika, Robin Hood, meg a Hófehérke, és a Hamupipőke is. mivel a faluban volt nálunk könyvtár így anyukám beíratott mikor elég idős voltam, hogy magamtól tudjak olvasni, így olyan 7 éves koromban könyvtári tag lettem. határtalan büszkeséggel töltött el, hogy beléphetek a SZENTÉLYBE, ahol a könyvtáros néni állandóan bagózott, és fura szag terjengett (moly riasztó meg dohányszag) de 2 terem is volt, az egyikben gyerekeknek való könyvek a másikban meg mindenféle felnőttes dolog. sokáig ide csak pár percre mehetettem be.

#horrorstories

később már amikor egyedül jártam a könyveimért, mindig átosontam, és jól körülnéztem. évekig hordtam haza a könyvtárból a Stephen King, meg Robin Cook könyveket, mondván "anyukám olvassa majd őket" de aztán titokban én olvastam el ezeket. nem biztos, hogy jó egy 9-10 éves kölyöknek a Carrie, Cujo, vagy a Kóma, AZ, de mivel minden körülöttem lévő felnőtt ezt olvasta, így nem akartam kimaradni. persze, aztán hajnalban, mikor "megszállták a házat az ufók", majd összefostam magam. persze, mikor kikúsztam az ablakhoz 1 óra takaró alatt vacogás után, kiderült, hogy nem is ufók voltak, hanem csak a szomszéd jött haza hajnali 4-kor a Nagybani piacról, de mivel én az ágyban előtte Rémkoppantókat olvastam, azt hittem értem is eljöttek az uffancsok :D így visszagondolva, nagyon vicces, hogy mennyire naiv voltam, de évekig a csatornafedőkre sem mertem rálépni, nehogy onnan bukkanjon elő egy gyerekeket zabáló bohóc. ehhh!


#mustread

később már okosabban válogattam meg az olvasnivalókat, szerettem a kötelezőket, és mindenkinek én írtam a Vuk, a Két Lotti, az Egri Csillagok olvasónaplót a családban. sőt, még irodalmi versenyre is benevezett a tanítónénim, ahol külön kellett mindenféléket olvasni pl Rab ember fia, Kele stb. és 4. helyezést értem el országosban. tudjátok, voltak ezeket a levelezős lapok, amiket kiküldtek, aztán vissza kellett küldeni irodalom meg nyelvtan. nah, abban elég jó voltam akkoriban.

#trickortreat

a könyvtárazás egészen 12 éves koromig működött, aztán valahogy nem volt időm járni, így még mindig lógok egy vissza nem vitt könyvvel, amiért már fel is szólítottak, rendesen be is kuláztam ez miatt, de nem volt időm visszavinni a könyvet. mikor jött a fenyegetés már főiskolára jártam, és nem értem sosem haza, amikor nyitva volt a könyvtár. persze bevallom nem is volt szívem megválni a könyvtől (azóta a könyvtár meg is szűnt, azt hiszem, szóval már nincs hová vissza vinni). a könyv pedig, ami úgy hozzám nőtt Kérdezd Alízt! címre hallgat és egy drogos lány naplója. nagyon sokszor kiolvastam azóta. lehet, hogy ezért is taszít mindenféle drog, mert ezt elég egyszer elolvasni, és nem támad senkinek kedve kábszerezni.

#comicsans

volt rövid eltévelyedésem a képregények világában. rákattantam Bucó, Szetti, Tacsi művekre, és mivel unokatesóm Öcsi elég Garfield fan volt (és más képregényeket is járatott), így ezeket mindig kölcsönkértem tőle, meg ő elhozta, így nagyon képben voltam ezen a fronton is tíz éves korom körül. Garfield sokáig hozzám tartozott, vettem a zsebkönyveket, gyűjtöttem a képregényeket, és tele volt a szobám a vörös macskás cuccokkal. van vagy 10 bögrém, több száz képeslapom, plüssállatom, táskám, pólóm, könyvjelzőm, poszterem. eléggé ráfüggtem, még a macskámat is Garfield névre kereszteltem. csak ő nem volt olyan békés és vicces, mint a képregényes macska.



#bkvthings

egyéb, igazán anekdotás sztorijaim nincsenek, általában csak szerencsétlenkedek a könyvekkel. a Kindle repült ki már nélkülem a villamos ajtóján, nekem pedig úgy kellett utána ugranom, hogy nehogy ott maradjon a megállóban, én meg fenn a járművön. szerencsére csak a sarka karcolódott meg. amúgy megfizethetetlen volt a reggel 6-kor ásítozók fejét nézni a különös Kindle mentő akció közben. legalább feldobtam a reggelüket.

sokszor maradtam fenn a tömegközlekedésen, mert túl izgalmas volt a könyv, hogy az utat nézzem és a leszállást fontolgassam. rossz szokásom, hogy útközben is olvasom, így buktam már orra a Demszky (here)golyókon (vagy minek is hívják azokat a kis izéket az útmentén, amik a parkolást akadályozzák meg), és mentem neki villanyoszlopnak. (auúúú, még puklim is lett) léptem már pocsolyába, és landolt a sáros vízben a könyv is.

#book(s)scent

egyébként olvasnivalót nem hagytam még el (kopp, kopp, kopp), ellenben a fizika könyvemet kakaóval öntöttem le és összeragadtak a lapok így nem tudtam használni félévtől év végig a könyvet. mivel a táskámban folyt szét a cucc, nem vettem észre, így a könyv jócskán kapott belőle, amikor megpróbáltam az összeragadt lapokat kinyitni, nem lehetett szétválasztani őket. vagyis lehetett, csak szakadt mindenfelé. fél évig fénymásolgathattam minden tanóra előtt, hogy tudjak haladni és olvasni, meg lapozgatni :D de legalább finom illata volt, egy darabig! aztán képzelhetitek..

#crymeariver

felnőtt lány koromban nagyon sok könyvet sírtam le, főleg a romantikus olvasmányokat, de ide sorolhatnám még a Harry Potter történeket is. ehhez egyébként fájdalmas emlékeim is kapcsolódik. karácsonykor eltörtem szánkózás közben a csuklómat, egy éjszakát töltöttem otthon törött karral, mert másnap volt csak körzeti röntgen, és sebészet, így 27-én reggel ott kezdtem. begipszeltek, és aztán hogy elteljen a téli szünet a szomszéd kislánytól kölcsön kértem a HP első részét. még aznap kiolvastam, és este szaladtam is át a következő részért. másnap harmadikért, majd hoztam már a negyediket is. és így nyertem egy kis időt, és nem szenvedtem annyira a gipsszel otthon a téli szünetben. után már nyilván én is tűkön ülve vártam a következő részeket, és beszippantott JKR világa. képes voltam az utolsó részért hajnalban kelni, hogy elmenjünk megvenni az Auchanben, mert alig vártam, hogy megtudjam, mi lesz a végén. előtte olvasgattam kalózfordítást, de amikor bekrepált a gépem, csak azon járt az agyam, hogy bassza meg nem tudom olvasni tovább a fordítást, mert nincs min.

többiek is témáztak: Pupilla, Titti, Bill, Nima, Ilweran, Miamona

4 kamaszlány, egy osztályközösség és az osztályfőnök. Mai regény, mai szereplőkkel, mai stílusban. Mészöly Ágnes húsbavágóan valódi és meglepően őszinte regényt írt, ami játszódhatna bármelyik szakközépiskolában, vagy gimnáziumban. Kata, Patrícia, Lidi és Zsófi eldöntik, hogy nem hagyják, hogy új osztályfőnökük Kecskeméti Gábor uralkodjon felettük. A 4 lány összefog, és megalapítják a Darwin Daughters-t, aminek sötét és kegyetlen céljáról szól a regény.

Leon Leyson túlélte a legborzasztóbb dolgokat, amikor kitört a második világháború és a Lengyelországban élő zsidó fiút és családját a krakkói gettóba költöztették. Az ő, és még rengeteg zsidó története ez a könyv, azokról az időkről, amik a nácik uralta országban túlélni embertelen nehéz volt. A kilátástalan helyzetben egy férfi nagyon sokat tett ezekért az emberekért, nevét örökre megtanulta a világ. Leon Leyson ismerte a zsidók megmentőjét azaz Oskar Schindlert, és visszaemlékezésében elmeséli, hogy milyen ember volt a gyár igazgató, aki mindent kockára tett azért, hogy más emberek életét mentse meg.

Ismerd meg Leon szemén keresztül a világ legsötétebb éveit és olvasd el a könyvről a Blogturné Klub 6 bloggerének véleményét. 

Abbi Glines eddig megjelent könyveire a könnyed, romantikus stílus volt jellemző. A Maxim Kiadó által a Könyvfesztiválra megjelenő Existence sorozat első kötete A végzetem azonban merőben más. A fiatal szereplők mellett a túlvilág képviselői is helyett kapnak egy izgalmas, fordulatos történet keretében, amely szerencsére nem mellőzi a romantikát sem. 

Az élet néha váratlan fordulatot vesz, és olyasmivel kell szembenéznünk, amire a legvadabb álmaimban sem gondoltunk volna. Pont ilyen meglepetések érik az Amikor megismertelek főszereplőjét, Jasmine-t. De hogy pontosan mi is történik vele, azt megtudhatjátok blogturnékból. Április 10-től öt állomáson keresztül foglalkozunk a könyvvel.

A Tilos az Á Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Rachel Cohn és David Levithan:  Nick és Norah végtelen éjszakája című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja két fiatal sorsszerű találkozását, és végigkíséri őket felejthetetlen éjszakájukon!

2015. április 5-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. 

Egy ember, akiről semmit sem tud senki. Nincs neve, nincs arca, csak munkái vannak, amiket elvégez.  Felbukkan, megoldja az ügyet bármi áron, aztán tova tűnik. Csak készpénzzel fizet, csak készpénzt fogad el és nem hagy nyomot a világban. Nagyon érti a dolgát. A bankrablások és az álcázás nagymestere. Ő a Szellem, aki Roger Hobbs izgalmas regényének főszereplője. 4 blogger vállalkozott arra a lehetetlen küldetésre, hogy megpróbálja megismerni A megoldóembert, addig amíg újra el nem tűnik.

A Könyvfesztiválra jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó egy régóta várt sorozatának az első része, a Mara Dyer ébredése. Mi is izgatottan vártunk, és most turnéra indulunk Marával és Noahval, hogy velük együtt próbáljuk megfejteni életük nagy rejtélyeit. Március 31-e és április 8-a között kilenc állomásotok lesz, hogy kicsit megismerjétek Ti is a történetet, mielőtt a polcotokra kerülne.

ma az egész nap hülye április tréfákkal volt tele, ez a poszt nem az lesz. nincs semmi tréfa, a március úgy szalad el, hogy felocsúdni sem volt időm. sok munkám van, még több olvasnivaló, ahogy egyre közeledik a Könyvfesztivál, így a könyves beszerzések is megszaporodtak.

egyetlen egy könyvet vásároltam ebben a hónapban, ő pedig Karen Marie Moning Tündérkrónika sorozatának 3. darabja. az első részt imádtam, csak lusta disznó voltam írni róla, de a 2. rész már megvan, így úgy gondoltam, hogy meglepem magam a harmadikkal, mert megérdemlem. olcsó volt, csak valami 1290 ft a Könyvudvarból. éljen.

ezenkívül szinte csak recenziók áramlottak hozzám. Ghostman - A megoldóember és az Elveszett lányok országa a Libritől, a Darwin-játszma a Móra Kiadótól. hamarosan mindegyikről olvashattok a blogon mert turnézunk velük. a Ghostmant már "kivégeztem" és eléggé tetszett, hogy betekintést nyerhettem a bankrablók világába, az Elveszett lányok országa meg sokkoló a maga minden borzalmával.

megjött 2 régebbi recenzióm papírkiadása is: Nem akartam veled élni, és Csodák ideje. mindkettőről már van poszt, még januárban írtam róluk. 



könyvet nem kaptam, nem is ajándékoztam, a Rukkoláról érkezett még egy szerzeményem, mert rájöttem március elején, hogy bent állnak a pontjaim egy stoppolt könyvön, amiről leszedtem a pontokat, így a maradék párral együtt lecsaptam Melissa Hill Míg el nem felejtem romantikus rózsaszín regényére, ami postán érkezett meg március elején.


jah és valahogy kaptam egy Könyves magazint is valakitől, amin a Lena Dunham szerepel. szerintem ez még előző havi nyeremény a Facebook-ról valamilyen játék folyamán. mondjuk nem olvastam még el a magazint, mert mikor legutóbb otthon jártam anyunál, akkor nem volt rá időm. nah de majd most, húsvétkor! várom már, hogy egy kicsit otthon legyek és csak úgy semmit se csináljak, csak egész nap szotyizzam és olvashassak nyugiban. a legjobb lenne ha nem lenne orkán erejű szél, és lehetne mindezt tenni a napsütésen. már nem bírom a hullafehérségemet. jó lenne, ha igazi napsütéses tavasz lenne, a legjobb meg ha egyből nyár mondjuk.

egyébként magamhoz mérten csomó posztom lesz áprilisban (sok könyvet bevállaltam a blogturnéban) és ha egyszer végre ezeken túljutok és lesz szabadidőm, akkor megírom régebbi elmaradásaimat is.

többiek: Pupilla, Szilvamag ,theodora, Tekla, Nita, Nikkincs, katacita