Nagyon szerettem a Szent Johanna Gimi első részét (erről itt írtam), úgyhogy gyorsan felraktam a várólistára a második részt. Igazából az Átmeneti üresedésbe kezdtem bele, de valamiért nem úgy haladtam vele, ahogy szerettem volna így rápihentem Leiner Laura könyvével. És milyen jól is tettem! Rentai Renáta és osztálytársai kalandja egy kicsit (újra) kikapcsoltak és közben nem kellett azzal foglalkozzak, hogy mennyire szörnyű a világ, meg a benne élő emberek.

Véget ért az első félév a Szent Johanna Gimiben (SzJG) úgyhogy Reni a második félévbe kezd bele, egy kicsit magabiztosabban mint az első részben. Fél év alatt jobban megismerte az osztálytársait, szerzett 2 igazi barátot (Virág, az emós lány, és Arnold a szintén könyvmoly zseni). A második félévben az iskola élet még jobban felpörög mint az előzőben, hiszen itt a Valentin hét és Bálint napi bál, a farsangi bál, tavaszköszöntő buli és persze év végén az 9/B osztálykirándulásra indul. Nah meg persze, Reninek még mindig tetszik osztálytársa Cortez, aki iránt egyre jobban dobog a szíve.  

A fiú még mindig menő, és még mindig nem foglalkozik sokat Renivel. Amikor a lány észreveszi, hogy az A osztályból Edina ráhajtott Cortezre kétségbeesik, de így sem mer lépni. Sokat szenved és vágyakozik a fiú után, de semmi sem történik. Néha kedves vele Cortez, néha levegőnek nézi. Igazából ez a plátói szerelem sokszor elgondolkoztatja Renit, hogy mennyire is nem menő, és mennyire kívülálló néha az osztálytársai mellett. Ő nem halad úgy zenei élettel, nem néz videóklipeket, sorozatokat és nem olyan dolgokra használja az internetet mint a legtöbb "menő" fiatal. Őt az olvasás köti le, kvízeket játszik és még mindig a Beatles a kedvenc együttese.

Amikor az A osztályból Edina randira hívja Cortezt Reni önbizalma a béka feneke alá kerül. Persze a szülei észreveszik ezt, de hiába a kamaszkorról szóló tanácsadó könyvek nem igazán tudják felvidítani lányukat. Egyébként a szülők mindenre a szaktanácsadó könyvektől várják a választ, ahelyett hogy örülnének, hogy Renivel nincs igazán gond. Ő az osztály harmadik legjobb tanulója és idejét nem a Myspace-n lógva tölti, hanem olvasással és házi feladat írással. 

Ebben a kötetben sincs világmegváltó történés, zajlanak a tanórák. Néhol unalmasak Reni naplószerű leírásai arról, hogy mivel telik el egy-egy szünet a suliban (általában azzal, hogy az udvaron tartózkodik Reni és onnan nézi a körülvevő rajongókat, és az A-s lányokat, akik divatosan vonulnak az udvaron, míg ő egy padon olvas, vagy issza a forró csokiját, mellette Virág és Arnold ül.) 

Kinga, aki az osztály éltanulója és igazán megszállott, már ami a versenyeket illeti többször megpróbálja felnyitni Renáta szemét, hogy tegyen valamit azért, hogy Cortez észrevegye. Kinga gúnyosan, de jó szándékkal terelgeti a kis béna szerelmes csajszit, de egyelőre nem igazán van hatása a dolognak. 

A szerelem mellett Reninek azzal is meg kell küzdenie, hogy ne bukjon meg rajzból. Vladár a rajztanár pikkel rá, de év végén egy olyan nem várt segítséget kap, amitől egy kicsit jobban várja majd a második évet a SzJG-ben. Néhol kiszámítható, néhol unalmas, de mindenképpen megmosolyogtató poénokkal és könnyed stílusban megírt folytatásról van szó. Olyan történetek ezek, melyben valódi tinédzserek valódi álmaik vannak beleszőve és amikbe egy pillanatra könnyedén bele tudod magad képzelni (vagy nosztalgiázni és tanulságként levonni, hogy 14 és fél évesen te is ilyen bénácska voltál! igen, én ugyanezt csináltam, mint Reni :D)

++ Nemrég jelent meg az SzJG utolsó része dupla kötettel és hamarosan indul a SzJGer közösségi oldal (ITT), ahová a rajongókat várja az írónő. Leiner Laurát egyébként követheted a Twitteren is, vicces dolgokat szokott kiírni és nagyon sokat foglalkozik az olvasóival. Respect!

Egyébként ráfüggtem a könyvre, már a harmadikat is kiolvastam, és most szert kell tennem a folytatásokra is. Így 27 évesen ciki nem ciki, én is beállhatok Leiner Laura rajongói sorába :) 

Előre leszögezem erről a könyvről spoilermentesen nagyon nehéz írni és felesleges is azt hiszem. Aki tervezi, hogy elolvassa, az olvassa el az első bekezdést, aztán az Értékelést és szerezze be a könyvet. Mert megéri!

A történet főszereplője Samantha Kingston egy középiskolás lány, aki 3 barátnőjével éli a fiatal tinik életét. Sam készül első együtt töltött éjszakájára barátjával (aki a suli legmenőbb sráca természetesen). Péntek estére egy házibulira hivatalosok a barátnőivel, ahová csak a legmenőbb arcokat hívták meg, és korlátlan mennyiségű alkohol várható. Csak a szokásos (amerikai) tini világ ez, ahol az a fontos, hogy valaki népszerű, szép és közkedvelt legyen. Sam ilyen lány. Mindene megvan és mindenki az ő életét irigyeli. Ám ezen a péntek éjszakán valami megváltozik. Sam elveszti a legfontosabb dolgot....

Azt hiszem, a búcsú mindig ilyen – mint leugrani a szakadék széléről. A legrosszabb az egészben meghozni a döntést, hogy leugrunk. Ha már a levegőben vagyunk, semmit sem tehetünk, csak engedjük megtörténni.

...Az életét. 

Az első fejezetben annyira ellenszenves volt a főszereplő csaj, hogy majdnem félredobtam a könyvet úgy idegesített. Beképzelt, nyafogós ráadásul mellé társult 3 szintén hasonló karakterű lány (Elody, Lindsay, Ally), akikkel együtt uralják a suli elit körét. Aztán megtörténik a baleset, ahol Samantha az életét veszti és mikor felébred újra az előző napja reggelén ébred fel. Olyasmi ez, mint az a film, ahol a főszereplő folyton ugyanazt a napját éli át. (Tudjátok, amiben az a hód van, meg Bill Murray.)

Az első újra átélt nap szimplán furcsa Sam-nek, mint egy álom, és nem is tudja, hogy mit csináljon így újra megtörténik a baleset. A második esélynél már kezdi kapisgálni a dolgokat, de akárhányszor elalszik azon a végzetes pénteki nap éjszakáján, reggel újra arra a napra ébred fel. A főszereplő nehezen törődik bele, hogy valami nincs rendben vele, és nem jön rá, hogy miért kapta ezt az "ajándékot", hogy újra és újra átélje azt a bizonyos február 12-ét.

A lényeg az, hogy te talán megengedheted magadnak, hogy várj. Neked talán van holnapod. Rád talán ezer holnap vár vagy háromezer, vagy tízezer, olyan sok idő, hogy lubickolhatsz benne, foroghatsz benne, átengedheted az ujjaid között, mint az érméket. Olyan rengeteg időd lehet, hogy akár pazarolhatod is. Egyesek számára viszont csak a ma létezik.  Ráadásul soha, senki nem tudhatja biztosan.

Sam és barátnői az iskolájukban a méhkirálynők (avagy a suli legnépszerűbb lányai). Akárhol járnak mindenki őket csodálja. Ugyanennyien utálják is a kis bandát. Ally, Elody és Lindsay lenézik a lúzereket, ahogy az lenni szokott. Bár Sam nem annyira gonosz, mint néhány barátnője (ő nemrég került be a klikkbe), de mivel ő is benne van ezekben a stiklikben (pletykákat terjesztenek másokról, gúnyneveket adnak a csajoknak, fiúknak, tanároknak) így ő is hibás dolgokért. Egy idő után rájön, hogy változnia kell, mert addig ismétlődik meg újra és újra február 12-ei nap, amíg tart a világ.

Ám mielőtt mutogatni kezdenétek, hadd kérdezzem meg: tényleg olyan szörnyű dolgokat műveltem? Olyan gonosz voltam, hogy meg kellett halnom? Annyira aljas voltam, hogy ilyen rettenetes halált érdemeltem?
Tényleg annyival nagyobb bűnöket követtem el, mint mások?
Tényleg annyival rosszabb voltam, mint ti?
Gondoljátok végig.

Samantha hét napot kap, hogy megváltoztassa az életét, önmagát és rájöjjön azokra a kis apróságokra, amikkel eddig más életét befolyásolta. (Szuperül megjelenik a pillangó hatás, ami azt takarja, hogy a világ egyik végén egy pillangó meglibbenti a szárnyait és a világ másik végében forgószél támad). Furcsa belegondolni, hogy mennyi minden múlik egy-egy kis apróságon és mennyi mindenre nincs befolyása a másik embernek, még ha akarná is.

A könyvben fontos szerepet kap Sam és a barátnői viszonya. Bár kapcsolatuk felszínesnek tűnik, mégis tudnak egymásról sok olyan titkot, amit még a családjaik sem. Persze, mondhatjuk ez sok fiatalnál így van, hiszen a szülőknek ki vallja be, hogy a hétvégi bulin mennyit ivott, mit szívott, vagy kivel gonoszkodott a suliban, esetleg miért depressziós, vagy vagdossa magát és azt is titkolják, hogy sminkelik magukat, vagy evészavarosok. Az amerikai tinik sem másabbak, mint a magyarok ugyanúgy tudnak gonoszak lenni és ugyanúgy elesettek ők is, akik segítségre szorulnak. Lauren Oliver könyve tökéletes rávilágít a generációs problémákra és tévutakra.

Egy jóbarát meghagyja neked a titkaidat. A legjobb barátaid pedig segítenek megtartani azokat.

A könyv során Sam olyan változáson megy keresztül, amit fájdalmasan szép volt olvasni. Szép lassan rájön, hogy mik a fontos dolgok az életben. Néhány jelenet már-már túlzottan giccses (Libaorom rész, ahonnan az első idézet származik például), de kellenek ezek, hogy a könyv olyan szerethető legyen, amilyenre sikerült.

Korábban soha nem gondoltam bele, de csodálatos, hogy hányféle fény van a világon és hányféle égbolt: a tavasz halványkékje, amikor az egész világ irul-pirul; a júliusi dél buja, élénk derűje; a bíborszínű viharfelhők, a zöldes háborgás, mielőtt lecsap a villám, és az őrülten színes naplementék, amik kábítószeres álomhoz hasonlítanak.

Persze nem marad el a szerelem sem a regényben, de Oliver ezt olyan finoman és szívmelengetően írja le, hogy én is beleszerettem egy kicsit Kentbe. Sam és a fiú viszonya nehezen indul a regényben, hiszen a lány még Robbal jár (aki egy beképzelt seggfej) és Kent hiába volt régen jóban Sammel, a lány mióta menő lett lenézi a kissé fura fiút. Egyik este, amikor Kent "megmenti" Samet a lány rájön, hogy mennyire kedves és védelmező a srác. És persze nem mellesleg helyes is.



Értékelés: 5/4.5

Tökéletes olvasmány azoknak a kamaszoknak, akik keresik önmagukat az életben és azoknak is akik már úgy gondolják, hogy megtalálták. Jó volt elgondolkozni azon, hogy én mit tennék, ha ilyen helyzetbe kerülnék, mint Sam. Kétségtelen, hogy különös hangulata van a könyvnek, ami megfog és nem ereszt és utána is van miről agyalni róla. A kis levonás azért jár, mert néha túl soknak éreztem benne az elmélkedést és néha lassan teltek az események, míg máshol úgy felpörögtek, hogy úgy éreztem, hogy követhetetlen.

Stork könyve egy Asperger szindrómás 17 éves fiúról szól, Marceloról. 

Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. Míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban" (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. (még több a Wikin itt)

Marcelo Sandoval egy AS-es fiú, róla szól a regény. A fiú apja egy jól menő ügyvédi és jogi képviseletetet is ellátó cég egyik vezetője és társtulaja. A fiát, hogy megismerje az igazi életet egy döntés elé állítja. Ha végigcsinálja a nyári munkát az ügyvédi irodánál az utolsó középiskolai évét a Paterson nevű gimiben töltheti el, ahol hozzá hasonló gyerekek járnak. Arturo (Marcelo apja) szerint ez a nyár jót fog tenni a fiúnak, míg a rákos gyerekek ápolójaként dolgozó anyja félti Marcelot. Joggal!

A fiúnak nehezen megy a beilleszkedés, ami AS-esként nem is csoda. Nem sokat tudok az autistákról (személyesen nem ismerek egyet sem), de tudom, hogy nem ugyanolyok, mint az egészséges emberek. Vannak dolgok, amik nehezebben mennek nekik: személyes és társas kommunikáció,  értelmezése egy-egy dolognak vagy történésnek és az érzelmeiket sem tudják úgy kimutatni mint a többi ember.

Marcelo nehezen de megállapodik Arturo-val, hogy nyáron az ügyvédi irodában dolgozik és igyekszik jól végezni munkáját. Nem szeret bejárni az iroda postázójában, sokkal inkább foglalkozna a lovakkal a Patersonban, de tudja, hogy betartja apja kérését, akkor az utolsó évét ott járhatja, ahol biztonságban érzi magát. De ehhez előbb ki kell szakadnia a saját világából és megtanulni az igazi világ szabályait és ott is beilleszkednie. A fiúnak van egy furcsa "képessége", hall egyfajta belső zenét, amit ő BZ-nek nevez. A belső zene megnyugtatja ugyanúgy mint a vallás vagy az imák. Hetente jár egy rabbihoz beszélgetni az élet kérdéseiről, de nem zsidó hanem keresztény egyház tanait követi. E/3 személyben beszél magáról és sok dolgot nem ért a világból. A Marcelot a Patersonban megtanították tanulni, így tárgyi ismerete a világról nagyon széleskörű, de tapasztalata nincs sok a társas érintkezésben. Egyszóval észrevehetően más mint a kortársai, de én pillanatok alatt nagyon megszerettem őt.

A postázóban, ahol a napi feladatait végzi Jasmine mellé osztják be. Jasmine pár évvel idősebb mint ő és bár semmi kedve nincs a fiúval dolgozni és segíteni neki, de a lány elfogadja, hogy Marcelo másabb, mint a kortársai. Jasmine és ő hamarosan összebarátkoznak és a lány elfogadja a fiút olyannak amilyen. Arturo üzlettársának a fia (Wendell) is a cégnél dolgozik egy fontos ügyön, de össze nem hasonlítható a két fiú mentalitása. Míg Wendell egy öntelt seggfej csajozó gép, aki az irodában az összes lányt megdugná, addig Marcelo zárkózott és bár tudja mi a szerelem, és mi a szex (definíció szerint el tudja mondani) sosem gondolt még rá. Wendell folyton tömi a fejét az okosságaival, ami nagyon sok kérdést felvet Marceloban.

A céges selejteznivaló dolgok között a Wendell által Forrest Gumpnak csúfolt Marcelo egy lány fényképére bukkan, aki egy balesetben sérült meg. Az ügyvédi iroda legnagyobb ügyfele egy szélvédőgyártó cég, akiket gyártási hiba miatt perelnek az emberek. (köztük ennek a lánynak is segítői). Marcelot annyira megbabonázza a fotó a lányról és a szélvédő által szétszabdalt de még így is valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzó arcáról, hogy valami "bekattan" nála. Többet akar megtudni a lányról és arról, hogy miért kapcsolódik ez az ügy a céghez, az apjához és mi állhat az egész hátterében. Jasmine, akivel a fiú egyre szorosabb barátságot köt, segít neki nyomozni a képen látható lány után. Egyikük sem sejti, hogy olyan dolgokra bukkannak, amik az egész cégbe és Marcelo apjába vetett hitüket felborítja.

Nem is tudom milyen nehéz lehet egy aspie (Asperger szindrómásokra használatos rövid kifejezés) élete, de ez a regény nagyon elgondolkoztatott erről az egész témáról. Marcelo olyan dolgokon megy keresztül, amik egy átlag embernek sem lehetnek egyszerűek. Nem tudom ő, hogy tudta feldolgozni ezt a sok rázós helyzetet helyzetet, amiben megtanul szeretni, gyűlölni, barátságok között dönteni, megbízni emberekben, csalódni családtagokban. Hihetetlenül módon szerettem meg oldalról oldalra Marcelot a tettei miatt, amikben nem félt szembenézni az egész világgal. A humoráról nem is írok semmit sem, olvasnotok kell ez csak úgy jön át.



5/4.5

Nagyon tanulságos regény ez az autizmushoz kapcsolódó AS-esekről és úgy magáról a felnőtté válásról. Marcelo olyan helyzetekkel találja szembe magát, ami egy egészséges embernek is nehezen menne segítség nélkül, ám ő nagyon okosan és a szívére hallgatva oldja meg őket. Irigylésre méltó, ez a küzdés ebben a fiúban és ez a tisztátalanság. Néha éreztem a könyvben, hogy nem pereg annyira a sztori, de nem hátrányként írható ez le, hiszen nem egy krimiről van szó és nem is könnyed chick-lit sztoriról, hanem egy komoly lélektani regényről, ahol a főszereplőnek több idő kell míg rájön a dolgok miértjére és megtalálja a válaszokat a kérdéseire.

Mind a szereplők, mind a helyzetek és mind Marcelo válaszai sokat adtak ahhoz, hogy másként álljak az emberekhez és az aspiekhoz. Igaz egyelőre nem ismerek egyet sem, de nem tartom valószínűtlennek, hogy élnek körülöttem és észre sem veszem őket. Francisco X. Storck tanulságos története egy kicsit más szemszögből mutatja be az életet, mint ahogy azt megszokhattuk! Bevallom néhol szomorú voltam a Marcelot ért bántások és elítélő magatartások miatt, de a végére minden a helyére került a világban. Mind Marcelojéban mind az igaziban és egy kicsit az enyémben is.

Oldalszám: 296
Kiadó: Cicero Könyvstúdió

A szívmelengető könyvet köszönöm szépen a Ciceró Könyvstúdiónaknak!

(Pont ma futottam bele egy cikkbe a HVG-n, szó esik benne a Marcelohoz hasonló emberekről.  Gondoltad volna hogy Dr. House, Sherlock Holmes vagy Lisbeth Salander is aspie vagy hogy közük van ehhez a szindrómához?) 

(Egyébként a könyvet a Csökkents a várólistád polcról választottam. Íme ITT a többi versenyző még 2012-re.) 

"- A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? - kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok.
- Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz - tárta szét a karját, majd folytatta az olvasást.

A 25 éves (a kiadó honlapja szerint) Leiner Laura könyvéről már hallottam néhány helyen és már régóta szerettem volna elolvasni Rentai Renáta naplóját. Szeretem az iskolásokról szóló történeteket, hiszen az olvasás közben elönt engem is a nosztalgia hullám és akarva akaratlanul visszarévedek a kamaszéveimbe. Úristen! Több mint 10 és fél éve én is a gimit kezdtem mint a könyv főszereplője Reni. Pontosan 10 éve majdnem ilyenkor, mikor ezt a blogpostot pötyögöm ért véget nekem is az első félévem, akárcsak a kötetben Reninek majdnem napra pontosan.

A Szent Johanna egy budai gimnázium, ami francia illetőséggel rendelkezik. Renit szuper felvételije miatt ide veszik fel, itt kezdheti meg a gimnázium első osztályát. A gólyatábort kapásból kihagyja (ÖRÖK HIBA!!!) így félve ismeri meg az osztálytársait az első sulis napon. A könyvmoly lánynak eddig sem sok barátja volt (a sok az a nullához konvergál erősen), főként magára számíthatott. Ahogy telnek a napok próbálja megismerni az új osztálytársait és megpróbál beilleszkedni.

Leiner Laura fiatalos nyelven megírt kötetének főszereplőjében teljesen magamra ismertem. A Szent Johanna is hasonló gimi lehetett, mint ahová én jártam anno. Utálatos tanárok, némi szigor, iskolai versenyek, néhány kivételesen jó fej oktató, cikis és kevésbé cikis osztálytársak, klikkek, iskolai programok és persze az az aranyos diák(kamasz)-szerelem, amit Reni is érez az egyik helyes osztálytársa (Cortez) iránt.

A regényt az írónő úgy indítja, hogy mindenkinek "bemásolja" az iwiw profilját (haladva a korral, ami azóta már inkább lenne FaceBook profil ha up-to-datek szeretnénk lenni), így gyorsan körképet kaphatunk a SzJAG 9/B-jéről. Ezután lapról lapra beindul az iskolai élet meg a könyv, amiben Reni naplószerűen osztja meg a mindennapjait. (egy könyv - egy félév)

Igazából a regény során nem történetik semmi különös és megrendítő esemény, de hát ez nem is krimi és horror, hanem egy tinilány naplója. Zajlanak a kis játszmák az osztályban (ellenségeskedések, szivatások, feleltetések, tanár-diák konfliktusok) és már véget is ér a félév.

Jó hangulatú vidám történet A Szent Johanna gimi első kötete, ami tényleg mindenkit visszaránt egy kicsit az izgulós témazárós, feleltetős napokba, amikor a számonkérés helyett azt vártuk, hogy elkezdjen esni a hó és rohanjunk ki az udvarra hócsatázni a többiekkel.

ÉRTÉKELÉS:

****

5/4

Néhol kicsit máshogy alakítottam volna a sztorit, de ettől eltekintve teljesen rendben van. Nem száll el a végletekig, úgy mutatja be a diákéletet, ahogy én éltem meg anno 10 éve. Talán azért nem mondanám annyira "újszerűnek". mert néha már 9. osztályban is súlyosabb dolgok történnek/történhetnek meg, mint egy hangosan csörgő suliba behozott mobil kémia órán. Már az én időmben is voltak tévelygő diákok (némi lógás, vagy alkoholbehatás a suli bulikban) itt semmi gonosz dolog nem fenyegeti a Johannásokat. Persze ettől függetlenül lehet hogy később lesz szó ilyenről is. (remélem)

+ Szegény Reni annyira bénácska, hogy seggbe rúgtam volna néha barátnőileg. De amúgy tényleg hasonlít rám (mániákus olvasó, irodalom versenyen indult, nincs önbizalma a fiúkat illetően és nagyon béna angolból, viszont jól megy neki az irodalom)

++ A borító egyszerűen kurvajó menő és fiatalos, amolyan jó rá nézni érzés kapott el mindig ha rápillantottam.

A könyvet köszönöm szépen a Ciceró Könyvstúdiónak!