Eowyn Ivey új regénye a vad Alaszkába repíti az olvasót, ahol a természet az úr és minden tettnek következménye van. A különleges regény főszereplője Birdie, az egyedülálló anyuka, aki hat éves lányát, Emaleent neveli. Az élete unalmas, és ő szabadságra vágyik, ám az élet egyáltalán nem olyan idilli a hegyek között, mint a filmekben és a mesékben. Eowyn Ivey misztikus történetéről a Blogturné Klub három bloggere mesél nektek. Tartsatok velünk erre a különleges utazásra a vadon sötét mélyébe.

2013-ban nem tudtam kikerülni Eowyn Ivey nevét, hiszen akkor jelent meg a Hóleány című regénye, ami egy misztikus és szívhezszóló történet egy házaspárról, akik az erdőben élnek és nagyon vágynak egy kislányra. Hóból építenek egy gyermeket, és csak remélik, hogy a vágyuk beteljesül. Amikor egy reggel egy kislányt vesznek észre az erdőben szaladgálni, akkor mindketten elképednek. Azóta szeretném elolvasni ezt a történetet, de sajnos nem kapható, így egyelőre ebből a történetből kimaradok. Viszont az írónő nevét nem felejtettem el, így amikor megláttam, hogy új regénye érkezik, egyből lecsaptam rá. És mennyire jól tettem! 

A Fekete erdő, kék ég egy nagyon különleges történet volt számomra, amire még biztos, hogy sokáig fogok emlékezni. Egyszerre volt fájdalmas, szívszorító, de mégis csodálatos. Alapvetően nem vidám történet, de mégis annyira érzékenyen és szépen ír benne Ivey mindenről, hogy nem lehet nem szeretni benne a szereplőket. Pedig az elején voltak kétségeim.... 

A történetünk főszereplője Birdie, aki egy fiatal anyuka, aki egyedül neveli 6 éves lányát egy alaszkai városkában. A pontos évet nem tudjuk, de talán a 80-as 90-es években lehet, hiszen van már telefon, de ezek a dolgok egyébként sem fontosak a történet szempontjából. Birdie napjai ugyanúgy telnek. Egy kis házban lakik barátnőjénél, Dellánál, és Della bárjában is dolgozik mint pincernő. Esténként a vendégekkel iszogat, majd hazabotorkál a kislányához, akit éjjelente magára hagy, mert nincs pénze babysitterre, és egyébként sem történik semmi gond úgyse. Emaleen 6 éves, és okos és ügyes kislány. Egyik nap azonban, amíg Birdie lesétál a folyóhoz horgászni a kislány édesanyja után indul és eltéved az erdőben. Emaleen összezavarodik, és nem találja a hazavezető utat, és eltéved. 

Eowyn Ivey nagyon érdekesen mesél Alaszkáról, és a vadonról, amiben élnek, és amivel együtt élnek az ottani emberek. Számunkra talán elképzelhetetlen, hogy a házunktól 3 méterre medvék mászkáljanak, vagy karibuk, de ott így élnek. Elég sok dokut néztem már meg az "Élet a fagypont alatt" címmel a Discoveryn, úgyhogy tudom, hogy mennyire nehéz Alaszkában élni, főleg télen. Itt nagyok a távolságok, az emberek messze laknak egymástól, és az időjárás kiszámíthatatlan és kegyetlen is tud lenni. Az állatvilágról nem is beszélve. Itt a medvék bárhol a túrázók elé kerülhetnek az erdőben és a hegyekben, így különösen veszélyes lehet itt csak úgy védelem nélkül sétálni, vagy akár a kertbe kimenni. Jól tudja ezt Birdie is, akit nagyszülei megtanítottak minden óvintézkedésre, hogy ne féljen a vadonban. Birdie jól elnavigál az erdőben, tud horgászni, ismeri a környező vidéket és tisztában van a medvék elriasztásának módszereivel. Egy meggondolatlan pillanatban azonban magára hagyja lányát, aki eltűnik, így az anyuka kétségbe esik és több órát tölt el azzal, hogy megtalálja. Szerencsére Arthur, a városka fura fazonja ráakad Emaleen-re az erdőben, és hazaviszi Birdie-hez. Arthurt mindenki ismeri a városban, de keveset tudnak róla. A férfi arcát fura sebhely borítja, és főleg tavasszal bukkan fel a környéken, amúgy a hegyekben él. A férfi és Birdie összebarátkoznak, és Birdie egyre jobban vágyik arra a szabad életre, amit a férfi él. 

Arthur ugyanis fent él a hegyekben, távol a várostól egy olyan erdős részen, ami távol van a civilizációról, és amit csak kisrepülővel lehet megközelíteni, mert a folyó is ott folyik. Arthur apja képes iderepülni, és Birdie szabadságvágya addig motoszkál a nőben, hogy odaköltözik Arthurhoz. Nem tudja igazából, hogy mire számítson, csak szeretne kiszakadni a városból és végre úgy élni, hogy ne kelljen a napi mókuskerékkel foglalkozni, és körülvegye a háborítatlan természet. Ám a vadonban élni nem könnyű, és néha nem szórakoztató. Főleg, hogy Arthur egyáltalán nem úgy él, mint a többi ember és ehhez Birdie-nek (és persze Emaleen-nek) hozzá kell szoknia. 

A Fekete erdő, kék égben végigkövethetjük Birdie és Emaleen beilleszkedését Arthur életébe és ebben rengeteg szeretetteljes és néhány fura pillanat is van. A férfi szabályok nélkül él a fekete erdőben egy házban, ahol nincs semmi komfort. Birdie-nek és Emaleen-nek meg kell tanulnia, hogy milyen az élet gáztűzhely, tévé, telefon és áram nélkül. A kis faháznak nincsenek ablakai sem, ahhoz hogy lakhatóvá varázsolják is sok energia, de úgy tűnik, hogy megéri a befektetést. Ahogy napról napra újabb és újabb dolgokat csinál meg Birdie a házban, úgy lesz egyre családiasabb a légkör. Arthur apja néha meglátogatja őket és hoz készleteket, de egyébként hármasban élnek, mint egy család. Sétálnak az erdőben, Arthur megtanítja Emaleen-nek a virágok latin neveit, és felfedezik a vadont. Minden idillinek tűnik, aztán furcsa dolgok kezdenek történni és tudjuk, hogy ennek a történetnek lesznek fájdalmas momentumai.