Tematikus ajánló, avagy miért olvasom holokausztról szóló könyveket? #témázás

8:00:00 AM


Újra témát vetettünk fel, amiben arról meséltünk, hogy milyen könyvek vannak, amikből viszonylag nagyobb mennyiséget olvastunk már el, mert érdekelt a téma, mert szeretjük azt a műfajt, vagy odáig vagyunk azokért a helyszínekért, esetleg azért a korért. Van aki az Angliában játszód történeteket szereti, van aki odáig van a szerelmi háromszögekért, vagy csak fantasyket olvas. Ez a mostani ajánló jó tág témakör és sokat gondolkoztam rajta én is, hogy mi az, amiből sokat olvastam már el. Ifjúsági regény? Persze, volt pár, de ez túl tág fogalom. Esetleg romantikus? De milyen? Vegyesen olvasom ezeket is, néha tetszenek, néha nem. Egy valami van ami viszont belemotoszkált a fejembe, és ezek a holokauszt témával foglalkozó könyvek. Végiggondoltam, hogy az elmúlt évek alatt hány és hány ilyen könyvet olvastam, és úgy gondolom, hogy erről írok. Mert erről is beszélni kell!

(A fenti kép egy jogtiszta fotó a Pexels.comról, és a Birkenau-Auschwitz tábort ábrázolja, ahol a legtöbb zsidót végezték ki a II. világháborúban)

Éppen néhány napja fejeztem be a Túlélőnek születtünk című könyvet (hamarosan írok), de minden nap gondolok Ankára, Priskára és Rachelre, mert nagyon megérintett a történetük, és azt hiszem, hogy nem fogom sosem elfelejteni őket. Ahogy Gertrudát sem, vagy Leon Leysont, Anne Frankot sem. És hogy kik ők? A holokauszt túlélői és áldozatai, akiknek a történetét már nagyon sokan megismerték, de még mindig nem annyian, mint amennyien kéne, hogy ismerjék.

Azt hiszem még mindig tartja magát az emberekben az, hogy nem mernek fájdalmas témáról olvasni. Főleg az olyan könyves műfajokat kerülik, amikben emberek szenvednek, mert rossz érzés belegondolni, rossz érzés a szenvedésükről, a kiszolgáltatottságukról olvasni. Erről már amúgy írtam a blogon Miért olvasunk erőszakos könyveket? címmel egy posztot. És ez valóban így van, egyáltalán nem muszáj mindenkinek ilyen könyveket olvasni, de úgy gondolom, hogy néhányat igencsak érdemes elővenni a holokauszt témakörben. Mert miért ne ismerhetnénk meg a történelmünk súlyos dolgait, csak mert rossz olvasni róla? Tudom, hogy a holokauszt nem tartozik a vidám témák közé, ezt aláírom. Én sem vagyok tőle boldog, hogy ezek a dolgok megtörténtek anno, és mélységesen elszomorít, hogy több millió embert ítéltek halálra csak azért, mert más vallásúak, más bőrszínűek, vagy csak szimplán mások voltak mint a német nácik, vagy éppen a Hitler fejében élő übermensch.

Nem értek egyet a holokauszt tagadókkal, hiszen rengeteg bizonyíték van erre az egészre, ha másban nem akkor ezekben a könyvekben, és ezekben a történetekben, amiket a túlélők írtak. Valahol beszélgettünk róla, hogy kellenek-e az ilyen könyvek még a mai embereknek? Illetve mi lesz akkor, ha az összes holokauszt túlélő elhunyt? Honnan lesznek új emlékek, és történetek? Érdekes gondolatok ezek, mert tényleg elég régen történt már a II. világháború és a túlélők javarésze már nem él, hogy elmeséljék, hogy milyen volt. De úgy gondolom, hogy a történeteiket átadták a gyerekeiknek, unokáiknak, akik bár nem 100%-os pontossággal, de megőrzik ezeket nekünk. Hogy legyen nyoma, és hogy ne felejtsük el őket. Azokat, akik elszenvedői voltak a nácik kegyetlenkedéseiknek, vagy éppen elkövetői. Mert van azért olyan holokauszt könyv is, ami a másik szempontból mutatja be a történeteket. Összegyűjtöttem, hogy én melyeket olvastam már el, és melyikeket szeretném még.

Amiket már olvastam holokauszt témában




Az első holokauszt címkével ellátott olvasmányom a szakközepes iskolai könyvtárból került ki, miután beirakoztam kábé. Valami történelmi olvasnivalót kerestem és levettem a polcról Nyiszli Miklós könyve volt, ami Dr. ​Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban címmel látott napvilágot. Szó szerint megdöbbentő volt olvasni mert rengeteg kegyetlenkedésről van szó a könyvben, ami teljesen naturalistán mutatja be az auschwitzi tábor életét egy boncolóorvos szemszögéből. Tudtam persze arról, hogy mi zajlott a háborúban, mik voltak ezekben a táborokban, de ez az olvasmány döbbentett rá igazából, hogy mégis mi zajlott Mengele agyában, és ő hogyan látta a gettókból odahurcolt zsidókat. Persze ezek után szerettem volna jobban körbejárni a témát, így elolvastam Robert Merle Mesterségem a halál című könyvet, amiben egy náci tábornok életét ismerhettem meg. Tehát újra a másik oldalt. Ez sem volt kellemesebb olvasmány, de kellett, hogy jobban megértsem a náci oldalon végbemenő dolgokat.

Azt hiszem érettségi környékén kaptuk meg kötelezőként Kertész Imre Sorstalanság című könyvét, de az osztálytársaim javarésze nem olvasta el. Tudom mert amikor próbáltunk beszélgetni róla a tanárúrral, csak kukán ültek a padjukban és semmi sem jutott eszükbe a könyvből. Én persze elolvastam, és teljes mértékben egyet értettem azzal, hogy Kertész Imre megkapta ezért az irodalmi Nobel-díjat. Könyvben sokkal jobb, egyébként mint filmben. A Sorstalanság után gondoltam, hogy el kell olvasnom a másik gyerek nézőpontja által írt háborús történetet, így jött az Anne Frank naplója, ami nagyon megérintett. Amikor néhány éve Hollandiában jártunk nagyon szerettem volna elmenni a Frank házba, de akkora sorok álltak, hogy nem jutottunk be. Talán majd egyszer....

Bernard Schlink A felolvasó könyvét még a filmes hype előtt olvastam, és bár nem írtam róla a blogon, de ez tetszett, de ez nem a koncentrációs táborok borzalmait elemzi, ez inkább lelki eredetű történet. A felolvasó egy fiatal fiú, és az idős nő különös szereleme, ami akkoriban eleve megbotránkoztató lehetett, de a könyvben jelen van még a náci eszme, a háború utáni büntetések, és perek, ahol a fiú újra viszont látja szerelmét a vádlottak padján.... Ram Oren Gertruda esküje könyvéről már írtam a blogon, de még mindig bennem van a kisfiú, Karl, és persze Gertruda, aki egy hajón nyomorogva küzdött azért, hogy eljuttassa a fiút egy békésebb világba a zsidó üldöztetés elől.

Irvin D. Yalom Szólok a rendőrnek  című kis novellája 56 oldalon keresztül tökéletesen be tudta mutatni a magyar kisfiú nyilasok által átélt attrocitásait, és ez a történet nem csak a magyar vonatkozás miatt érdekes, hanem egyébként is. Leon Leyson A lehetetlen való vált története egy fiúról szól, akit maga Schindler ment meg a nácik karmai közül. A történet nagyon aprólékosan bemutatja a zsidó fiú által megélt borzalmakat. Leon Leyson édesapja volt az egyik Schindler listáján, akit a férfi megmentett a nácik karmai közül. A kisfia úgy élte túl a zsidók elhurcolását, hogy elbújt az ereszcsatorna alatt és több napig ott bújkált, hogy ne vigyék el őt is a transzporttal.

Szintén a Maxim Kiadó által olvastam A dachaui varrónő történetét is, amiben a főszereplő nő kemény megpróbáltatásokon megy keresztül Dachauban, amíg ott dolgozik varrónőként. Őt csak az mentette meg, hogy értett a varráshoz... Art Spiegelman képregénye a Maus világhírű a holokauszt témában. A rajzoló nagyapja Auschwitzban álélt történetét vitte képkockára, de úgy, hogy hiába vannak a nácik, a zsidók, és a többi nemzet állatokként megrajzolni a történet egyszerre valóságos, vicces, és valahol nagyon szomorú is. A képregényt elég nehéz beszerezni manapság, én a saját példányomtól semmi pénzért nem válnék meg.

Amiket még szeretnék elolvasni


Persze nem most rögtön, mert éppencsak túl vagyok 2018 első holokausztos olvasmányon, ami éppen eléggé megfacsarta a szívem, de azért majd apránként szeretném ezeket is elolvasni. 

A döntés az egyik legfrissebb megjelenés, amire szemet vetettem, de érdekel nagyon még a Kismama sárga csillaggal, hiszen ez egy várandós nő történetét meséli el a koncentrációs táborról.  akik megmenekültek a nácik elől. Gyerekszemmel is íródott néhány holokausztról szóló könyv, ilyen a A számláld meg a csillagokat, A kék kabátos lány, A csíkos pizsamás fiú és ahogy akárcsak Anne Frank naplója, azt hiszem ezek is maradandó olvasmányok lesznek majd. Régóta a polcomon van A könyvtolvaj (a filmet már láttam), de még gyűjtöm az erőt a könyvhöz. Egy nagyon régi könyv is van, amit szívesen elolvasnék egyszer (ha be tudom szerezni) ez A ​290. számú auschwitzi fogoly című könyv, ami sokak szerint az egyik legjobb a témában. Szintén ezt mondják Viktor E. Frankl …mégis ​mondj igent az életre! című könyvére, ami a több koncentrációs tábort is túlélő később pszichológusként mások segítő ember különleges története. 

Tudom, hogy az én válogatásom nem lett éppen a legvidámabb, de azt hiszem ez az a téma, amiből elég sokat olvastam már, és nem szégyellem bevallani. Egyébként meg szükség van arra, hogy tisztában legyünk a történelmünk szörnyűségeivel, mert ez is ugyanúgy a világunk egykori része, és talán ha olvasunk róla, akkor nem feledjük el azokat, akik átélték, és túlélték ezeket az éveket. 

Te olvastad valamelyik fent felsorolt könyvet? Vagy van olyan, amit ajánlasz nekem ebben a témában? 


A többiek listáját itt megtaláljátok:
Pupilla, Mandi, Zenka
Utóvéd (későbbi csatlakozók): Dóri, Eszter

Ezeket is olvasd el

21 komment

  1. A könyvtolvajt mindenképp ajánlom, érdekes, nem egy nehéz olvasmányként él az emlékezetemben, inkább katartikus és különleges. Nagyon jó a stílusa! :)
    Nemrég olvastam A döntést, kemény, nyilván, de nem bánom, hogy elolvastam.
    Nálam az a gond a témával, hogy a szüleim nagyon fiatalon meg akartak ismertetni a holokauszttal (pedig nincs konkrét kötődésünk), ezért kicsit immunis lettem az egészre. Most, felnőttként kezdek újra érdeklődni, és kezdem felfogni az egyes emberek történeteinek köszönhetően, hogy mennyire nem egyediek ezek a történetek, és azóta is hihetetlennek tartom, hogy akik túlélték, képesek voltak utána is életben maradni ennyi szörnyűség után.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Biztos, hogy más fiatalként olvasni, és teljesen más felnőttként is. Én is biztos, hogy jobban fel tudom fogni ez az egészet most, mint 15 éve. Egyébként én is sokat gondolkozom azon, hogy ennyi szörnyűség után még hogyan lehet normális életet élni, de ez amúgy is központi téma ezeknél a könyveknél. A Túlélőnek születtünk is sokat foglalkozik az áldozatok utókövetésével, és ez nagyon érdekes.

      Delete
  2. Alapvetően nem olvasok ilyen könyveket, mert ezekbe mindig belehalok kicsit, a filmeket sem tudom feledni, lehet, hogy 15 éve láttam öket, de még mindig összeszorul a gyomrom, ha rájuk gondolok.Az utóbbi években inkább dokumentum filmeket néztem a témában.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen a dokumentumfilmek is érdekesek, akármikor tévéhez jutok mindig megy valahol egy II. világháborús doku valahol. A filmben nekem a Schindler listája a "kedvencem", többször is láttam, de nyilván nagyon elszomorodom rajta, és a lelkem belehal egy kicsit, de ettől függetlenül szerintem kihagyhatatlan alkotás a témában.

      Delete
    2. A Schindler listája a csúcs... Szem nem marad szárazon, az biztos. Néhány évente újranézem.

      Delete
    3. Nem tudom, nekem örök trauma az a film, még nagyon fiatalon- felkészületlenül- láttam, rendesen szorongtam tőle napokig.

      Meg ami nagyon témába vágó, és azt pl. nagyon szeretem, az Radnóti versei. Nagyon szeretem őket.

      Delete
    4. @Zenka @Pupilla Én a Schindler listáját évente megnézem, bár én azt hiszem 20 évesen láttam először (nem tudom, hogy te hány évesen?) De például a Saul fiát még nem láttam, pedig azt mondják az is nagyon durva élmény. A zongorista, vagy a Két félidő a pokolban is megérne egy-egy posztot, de ez nem filmes blog :) (szerencsére)

      Delete
    5. Azóta próbáltad újra megnézni, felnőttfejjel?

      Delete
    6. Szerintem olyan 12 évesen...

      A zongoristát már felnőtt fejjel néztem, de lelkileg ugyanúgy összetört. A Saul fiát már meg sem néztem.

      Delete
    7. Anett a Saul fia durva nagyon... mert annyira rettenetesen unalmas... :( Ne nézd meg szerintem. Nekem mindenesetre nem adott semmit.

      Delete
  3. Hát valóban nem lélekemelő a téma, de egyetértek, erről is beszélni kell. Minden történet, és erről megérne témázni, sok esetben segít megélni, feldolgozni személyes fájdalmainkat, és abban is, hogy átérezzük másokét. Kis terépia, vagy egy apró lépés, ami elindít felé. Néha nehéz befogadni a témát, és ez kimondottan fájdalmas, de ezzel a fájdalommal képesek vagyunk utat nyitni másfelé.

    És most annyira ajánlanék ehhez a témához egy könyvet, de nem tehetem. Azért sem, mert fantasy elemekkel bír, azért sem, mert magyarúl nem jelent meg, de legfőképpen azért nem, mert ha most ajánlanál, lelőnném a könyv egyik nagy fordulatát, amivel valahogy értelmet nyer mindent. Akkor viszont kimaradnál előtte az utazásból, ami varázslatos. Szóval majd egyszer, valmi máshoz, csak úgy suttyomba betolom. :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Érdekes, mert faramuci módon mégis néha nagyon lélekemelőek tudnak lenni ezek a könyvek, és annyi emberséget, összetartást és kitartást mutatnak meg a szenvedések mögött. A könyvtolvaj kifejezetten katartikus, a veszteségek ellenére is.

      Hú, felcsigáztál engem is ezzel a rejtélyes nem-ajánlással. :)

      Delete
    2. Igen, a végén úgy érzed, még ha nem is feltétlen pozitív a történet, mert ennél a témánál nem ritkán megesik, hogy aki túlélte, annak sokkal több problémával kell megküzdenie, mégis az, hogy túlélte, hogy van ereje folytatni, nagyon sokat adhat. Hol van az én problémám ilyesmikhez?

      Jaj, hát nem feltétlen ez volt a szándék, de majd megsúgom egyszer, véletlenül. :D

      Delete
  4. Nagyon örülök, hogy ezt a témát választottad, kicsit sajnálom is, hogy nem jutott nekem is eszembe - bár megnézve a listádat, azért én azt hiszem jóval csekélyebb számú könyvet tudnék felsorakoztatni a témában... De mindenképp szeretnék még ilyen könyveket olvasni, szóval tök jó, hogy ennyit összeszedtél egy csokorba. Szerintem se szabad feledésbe vesznie a történelem ezen borzalmas részletének... Az ilyen könyvek gyakran jobban, érzékletesebben tanítanak, mint a száraz történelemórák.
    A Sorstalanság nekünk is kötelező olvasmány lett, és nem bántam. Bár emlékszem kicsit szenvedtem vele az elején, később nagyon megszerettem... Nem tetszett akkoriban, hogy milyen kritikákkal illették.
    Merle-t mióta kéne már olvasnom, úúú...
    Yalomnak nem is tudtam erről a kisregényéről, el szeretném olvasni én is! (talán kicsi a bors, de erős lesz pont ez is! :))
    Leon Leysont tőled kaptam kölcsön, és nagyon szerettem olvasni, 10/10 lett.

    A könyvtolvajt nagyon-nagyon ajánlom megbabonázó szépségű regény, költőien ír a halálról, és hát tele van könyvekkel is, és sok szájharmonikázással, kell ennél több?! :) Ahogy Katacita is írta, bár megtépáz ugyan, mégis felemel majd...

    ReplyDelete
    Replies
    1. A Sorstalanságban voltak unalmasabb részek, de azért a maga nemében egy kiemelkedő alkotás, és nem sajnáltam Kertésztől (béke poraira) az irodalmi Nobelt- Sokan kritizálják ezeket a holokauszt filmeket/könyveket, hogy újabb bőr, amit a szenvedő zsidók életéről húznak le, meg hogy ez elcsépelt. Szerintem sosem lesz az, nyilván nem kell nagy dózisban fogyasztani ezeket, de néha-néha egy-egy ilyen történet felnyitja az ember szemét. A könyvtolvajt el fogom olvasni, itt őrzöm a polcon, a régi borítós Ulpis változat van meg, amin rajta van a Halál és már az is annyira érdekes eleme a könyvnek, pedig még ki se nyitottam.

      Delete
    2. Hát, bármely könyvben lehetnek, de nekem tetszett a nézőpont. Mostanában divatos mindent bőrlehúzásnak felcímkézni, nem szeretem ezt a hullámot... :/
      Szerintem is jó lehet néha-néha egy ilyen történet, és jajj, A könyvtolvajt tényleg nagyon melegen ajánlom! A halál nem csak külsején lesz rajta, hanem narrál is, igazán különleges élmény!

      Delete
  5. Ez az a téma, amit most már tudatosan kerülök. Nem volt ez mindig így, de annyira fel tudnak kavarni, hogy inkább nem szeretném átélni.
    Egyetértek, hogy kell erről beszélni, nehogy újra megtörténhessen ilyen, de nekem sosem lesz a kedvenc témám.

    ReplyDelete
  6. Nagyon jó lett ez a poszt, és egy-két könyvet már én is olvastam a listáról. A könyvtolvajt én is nagyon ajánlom, nem annyira lélekfacsaró, mint a többi.
    Egy jutott eszembe, amit nemrég olvastam Yolen - Csipkerózsája, ami egy retelling - holokauszt feldolgozással.
    A felolvasó filmben nekem tetszett, a Sorstalanság nekünk is érettségi anyag volt - láttam, és olvastam is.
    Hmm még egy magyar eszembe jutott: Gárdos - Hajnali láz.

    ReplyDelete
    Replies
    1. A hajnali lázat láttam filmben, és nagyon tetszett, szeretném azt is elolvasni, nem is értem miért hagytam ki.

      Delete
  7. Ha ajánlhatok én is: Corrie ten Boom önéletrajza:A Menedék című könyv.Egy holland órásmester lánya,akit azért hurcolnak el,mert zsidókat bújtatott a saját házában.
    A másik: Myrna Grant: Ellenszélben (Warmer Rózsa élete)
    Valamint: Fischer Marianna:Viharban

    ReplyDelete
    Replies
    1. Persze, hogy ajánlhatsz :) Ezeket is felírtam a listára, még nem hallottam csak a Menedékről, úgyhogy köszönöm!

      Delete

Subscribe