Végre láttam a tengert életemben először, és életemben először igazából nyaraltam. Tavasztól őszig baromi sok koncerten jártam (felsorolni sem tudom) és a barátaimmal is sokat lógtunk mindenfelé. Áprilistól beindult a mókuskerék a Gabo Kiadónál, és közben még 3 másik helyen is helyt állok, úgyhogy az olvasásra fennmaradó idő eléggé lecsökkent, de valahogy nem bánom. A lopott fél órák evés közben, a hajnali gangon olvasások (most kidurrant a lámpa, így nem tudok cigizés közben olvasni - tudom rossz szokás, majd lerakom egyszer a bagót.), a villamoson állva olvasás és közben fékezéskor el nem esés virtuális aranyérmese lettem szerintem. Megkönnyítette a dolgomat, hogy végre használok egy Kindle-t és ez mindenhová cipelem magammal. Értsd = moziban még nem kezdődik el a film és fent van a lámpa olvasom. Koncertkezdés előtt (nyáron főleg) mindig olvasom (ki jár koncertre manapság könyvekkel? hát én!), míg el nem kezdődik a buli. Utálom a hajszárítást, így amikor fújatom 10 percig a hajamra a levegőt olvasom a Kindle-n. Igen, ilyen eszközökhöz kell folyamodnom manapság, hogy haladni tudjak, de már írtam, nem bánom :) Akkor jó az élet, ha zajlik és ha van mivel megtölteni a napokat.
És akkor jöjjön az a
