David Nicholls megannyi csodás könyv szerzője új regénnyel örvendeztette meg a magyar közönséget. Az Édes bánat egy különleges felnövés és az első szerelem története, ami visszarepíti az olvasót a kamasz éveibe. A Blogturné Klub három bloggere elolvasta Nicholls különleges regényét, és mesélt nektek róla. Tarts velünk a turnén, és a végén neked is van esélyed megnyerni a General Press által felajánlott könyv egy példányát. 

Anno a Netflixes sorozat előtt olvastam el az Egy nap című regényt, ami nagyon szerettem, és a sorozatot is végigbőgtem. Az Ön itt áll a tavalyi évem egyik kiemelkedő olvasmánya volt, így amikor megláttam, hogy érkezik az új Nicholls könyv, nem tétováztam sokáig. Szeretem az írói érzékletes stílusát, mert van benne valami mély, szomorkás, de mégis sokszor szórakoztató és nagyon emberi is egyben. 

Az Édes bánat egy kamaszkori szerelemre való visszaemlékezés az 1997-es évből. A történetünk főszereplője a 40-es évei vége felé járó Charlie, aki '97-ben éppen a vizsgák után ismeri meg Fran Fishert, a lányt, akibe szinte rögtön belezúg. A 16 éves Charlie élete nem éppen menő. A vizsgákon nagyon rosszul teljesített, a szülei éppen válnak, ő a depresszíós és munkanélküli apjával marad, a húga az anyjához kerül és új családot kap magának. Charlie heti néhány órában egy benzinkúton dolgozik, és Harperrel és még 2 másik haverjukkal lóg, akikkel mindenféle fura dolgokat csinálnak, amiknek középpontjában főleg az alkohol és mások cikizése áll. 

Charlie haverjai igazi tuskók, rassziszták, és egyáltalán nem szórakoztató velük lenni, de otthon lenni is szörnyű, hiszen otthon az apja szomorkodik az anyja miatt és dzsessz albumokat bömböltet. Így a fiú fogja magát és bringára pattan és kijár egy rétre olvasni. A fiú menekül az otthoni állapotokból, és inkább a mezőn heverészik. Egy nap itt ismerkedik meg Frannal, a lánnyal, aki éppen a helyi színjátszócsoport miatt tartózkodik az erdő mellett. Itt próbál ugyanis a Vége-hossza-nincs-színiszövetkezet, akik a Rómeó és Júliát szeretnék nyár végén színpadra vinni. Mivel Charlie-nak nagyon tetszik Fran, ezért megpróbálja randira hívni, de ezt a lány csak úgy hagyja, ha a fiú belép a színjátszók közé. 

Fran és a többi diák Bernard és Polly felügyelete alatt az erdő melletti házba jár naponta, és itt próbálják Shakespeare klasszikusát színpadra vinni. Mivel Charlie egyáltalán nem színész (és nem érdekli a Rómeó és Júlia), így nehezen tud beilleszkedni, de marad, mert az a cél lebeg a szeme előtt, hogy a jutalma egy randi lesz Fran Fisherrel. És a fiú legemlékeztesebb nyara itt kezdődik el. 

Azt hiszem David Nicholls nem csak a felnőttek érzéseit, de a kamaszok problémáit, és gondolatait is tökéletesen át tudta adni az Édes bánattal. Charlie különc kamasz karaktere mellett megismerjük a jelenbeli férfit is, aki nosztalgiával gondol az esküvője előtt erre a nyárra, a színtársulatra és Franre. Nicholls rengeteg vicces, kínos és szituációval építi fel Charlie-t és karakterét, ami tökéletesen be is mutatja egy 16 éves fiú esetleg tini korszakát. Az első szerelem hevessége megváltoztatja a fiút, és végre célt talál arra a nyárra, és idővel, ahogy egyre több időt tölt a társulattal és Frannel, úgy változik meg. A kezdeti magányból Charlie egy olyan fiúvá válik, aki jól érzi magát, és barátokat szerez, akiket érdekel, hogy miről beszél. 

Örömmel követettem végig Charlie és Fran közel kerülését egymáshoz, ami viszonylag lassan történik. Ahogy a fiú egyre jobban belevonódik a darabba, úgy segít neki Fran a színjátszásban. Ahogy a fiú megismeri Rómeó és Júlia történetét, úgy láthatunk bele mi is abba, hogy milyen egy ilyen amatőr színház egy-egy napja. Látjuk, hogy mennyi ember kell, hogy összeálljon a darab, és mennyi szerepe van mindenkinek a társulatban. Volt egy-pár kiváló mellékszereplője a történetnek, ők sok vidámságot hoztak a társulat napjaiba, és így az olvasásba is. Tetszett a sok shakespeare-i utalás, és nagyon visszahozta az én kamaszkoromat a Rómeó és Júlia története, mert én is tizenhat évesen olvastam anno. 

Viszon hiába a vidámság, amellett nem tudok elmenni, hogy az Édesbánat sok helyen tényleg szomorú könyv volt. Charlie és kapcsolata édesapjával nagyon szomorú és fájdalmas volt. Végignézhetjük, hogy hogyan csúszik le az egykori dzsessz zenész, zenebolt tulajdonos férfi egy elvált, depressziós, alkoholista apává. Charlie-t megnyomorítja a szülei válása, és tudjuk, hogy a valóság elől menekülésre nem gyógyír a kamasz szerelem, és a nyári színjátszó projekt sem.