Jodi McAlister első magyarult megjelent romantikus regénye egy igazi ellenségekből szerelmesek történet! A Szerelem ​felsőfokon Sadie Shaw és Jonah Fisher tizenhárom éven tartó versengéséről szól, de vajon a riválisok képesek házasságot kötni egymással, hogy mindketten elnyerjenek egy házastársra is tanári állást? Tartsatok bloggereinkkel a regény blogturnéján, és játsszatok velünk, mert a General Press Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyeri a könyvet! 

Valamiért nagyon vonzódom az "enemies to lovers" azaz az ellenségekből szerelmes trophe-hoz, úgyhogy amikor megláttam hogy megjelenik a General Press-nél a Szerelmes felsőfokon nagyon kíváncsi voltam Jodi McAlister regényére. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderül, hogy az írónő nem skót, vagy brit, hanem ausztrál, és a történet is Ausztráliában játszódik. 

Imádom, hogy végre nem London, vagy bármelyik Amerikai borostyán ligás egyetem a helyszínünk, hanem Kelet-sydney-i Egyetem, ahol főhőseink tanulnak. Sadie és Jonah irodalomszakon kezdik meg a tanulmányaikat itt ugyanakkor, és végig az egyetem alatt versengenek egymással. Párszor kötnek tűzszünetet, de egyébként végig vitáznak minden egyetemi közös órát, szemináriumot. Ugyanakkor diplomáznak, és ugyanúgy haladnak a karrierútjukon is. Mivel a sydney-i egyetemen sincs kolbászból a kerítés, az egyetemi oktatók és kutatók élete nem igazán jövedelmező. De mind Sadie, mind Jonah megszállottan imád tanítani, és imádja a munkáját, így kényszerűségből még együtt is laknak a diplomát követően. A kettejük kapcsolatát az egymás elleni harc teszi ki, ami egyszerre feltüzeli őket, és egyszerre teszi érdekessé az életüket. 

A közös albérlet miatt mindennap látják egymást, így amikor felkerül egy kivételes lehetőség Tasmaniában mindketten megpályázzák, ám tudják, hogy csak egyikük nyerheti el a pozíciót. Jonah azért szeretné az állást, mert nővére is ott lakik abban a városban, ahol tanítana, ha felveszik. Fiona ugyanis a gyerekeivel maradt egyedül néhány hónapja, miután kiderült, hogy férjének van egy másik családja máshol... Jonah nem kezeli jól a családját, hiszen édesapja híres irodalomprofesszor, aki már gyerekkoruk óta a versengésre nevelte a gyerekeit. A gyerek Jonah-nak az volt a feladata, hogy érveljen a tőle elvett plüssmackó visszaszerzésért néhány évesen, míg Fiona ezt nem annyira bírta, és inkább visszalopta a mackót a fiúnak. Fiona el is távolodott a szüleitől, szinte menekült a házasságba, ám amikor most kiderül, hogy férje egy igazi csalfa fasz, az Jonah-t is sokkolja. Hiszen bűntudata van, hogy ő is igazat adott az apjának a nagy Christian Fishernek, amikor azt mondta, hogy Fiona semmire sem viszi. Szomorú családi történet az övék, de a női főszereplőnk sincs könnyű helyzetben. 

Sadie-t anyukája korai halála miatt nővére Chessie neveli fel. Chessie kb 17 éves volt, amikor a húgának a gyámja lett, de mindent megtett, hogy jó nővér, jó anyuka és jó barátnő legyen. Mindig bátorítatta Sadie-t, hogy menjen az álmai után, és ne hagyja magát, és hogy legyen a legjobb. Innen a versenyszellem, ami élteti Sadie-t, hogy lenyomja Jonah-t. Chessie össze is veszik Jonah apjával az első diplomaosztón, rendesen beszól neki, a nővérnek a fiúról sincs jó véleménye, és ezt nem győzi Sadie orra alá dörgölni. Ám amikor Sadie-t felveszik arra a bizonyos álommunkahelyére, akkor észreveszi, hogy a házastársát is felveszi az egyetem, ha ő is azon a szakirányon tanít, így Sadie megsajnálja Jonah-t, aki szeretne közel lenni a nővéréhez, és "megkéri a kezét". 

Nos eddig semmi spoiler a fülszöveghez képest, de az álházasság bizony egy nagyon vicces trophe és kíváncsi voltam, hogy hogyan oldja meg az írónő, hogy ez jól jöjjön ki. Mert bizony Jonah és Sadie összeházasodnak, és együtt indulnak el az egyetem felé. Ám a kamuházasság ellentétet szül Chessie és Sadie között, és az sem egyszerű, hogy el kell játszaniuk a szerelmes házaspárt a család előtt, és az új munkahelyükön. 

Imádtam, hogy váltott nézőpontban mutatja be a történetet az írónő, mert mindkét mesélőnknek más a stílusa. Nagyon tetszett, hogy amikor Jonah részei volt, ő rengeteg apróbetűs lábjegyzettel és magyarázattal látta el a saját történeteit. Tetszett, hogy nagyon őszinte volt a regény, még a férfi nézőpontja is, az pedig plusz pont, hogy beleláthattunk az egyetemi világba, és rengeteg utalás volt könyvekre és különböző irodalmi művekre. 

Szórakoztató volt olvasni egy olyan párról, akik munkájukban ennyire profik és úgy tudtak vitázni, hogy tátott szájjal olvastam. Tetszett, hogy az IQ-jukkal próbálják lenyomni egymást, és hogy ennyi közös sztori és helyzet köti őket össze. Egy évtizednyi közös múltjuk van, amit vitával, versengéssel csinálnak végig. Kaptunk sok visszaemlékezést, így jobban megérthetjük hogy mindketten, hogyan látta azokat a bizonyos helyzetetek.