Cecelia Ahern - Az üveggolyók titka

10:21:00 PM



Cecelia Ahern már bebizonyította több könyvvel, hogy ért az emberi lélek érzékeny ábrázolásához. Előző könyve A vétkes egy posztapokaliptikus világba kalauzolta el az olvasót, az írónó új könyvében pedig egy különleges család szereplőinek életébe nyerhetünk betekintést.

Kövesd te is a Blogturné Klub 3 bloggerét, akik elmesélik nektek, hogy milyen különleges és egyedi világot mutat be Az üveggolyók titka című könyv, ami nemrég jelent meg Atheneaum Kiadó gondozásában.


Cecelia Ahern - Az üveggolyók titka

Kiadó, megjelenés

Athenaeum Kiadó, 2016

Oldalszám

317

Fordító

Bottka Sándor Mátyás

Önálló kötet


Fülszöveg

Sabrina Boggs egy nap rátalál amnéziás édesapja rejtélyes üveggolyó-gyűjteményére, és eseménytelen élete egyszerre megváltozik. Egyetlen napja van arra, hogy kiderítse, mi is történt a férfival, aki nem emlékszik a saját múltjára.

Mikor alakult ki az édesapja gyűjtőszenvedélye, s vajon miért titkolta ezt hosszú évtizedeken át a családja előtt? Hová tűntek a gyűjtemény legértékesebb darabjai, és kik voltak az apa barátai, szerelmei? Sabrina sokkal nagyobb titokra bukkan, mint amit valaha el tudott volna képzelni, és a nyomozás során ráébred, hogy időnként a hozzánk legközelebb állókat ismerjük a legkevésbé.

 

Mindent az üveggolyókról


Cecelia Ahern legutóbbi könyvét nem tartottam olyan nagy durranásnak (A vétkes), de mivel a romantikus könyvei meggyőztek, muszáj volt adnom neki még egy esélyt, hogy lássam tényleg tud-e jó történeteket írni. Az üveggolyók titka című könyv nem csak ezt bizonyította be, hanem ennél sokkal többet. Ez a könyv egy jó kis útravaló, egy olyan történet, amiben mindenki talál számára olyat, amivel szimpatizálhat, vagy amin elgondolkoztat. És hát igen, az üveggolyó a borító elején olyan csodálatosan szép, mint maga a történet, ami két szálon kezd kibontakozni a könyv első oldalain. 

Az uszodai szabályokat tartalmazó fejezetcímek Sabrinához kapcsolódnak, aki egy 3 gyerekes lestrapált családanyuka. A nő már egy ideje úszómesterként dolgozik, főként öregek járnak a medencébe (legalábbis ő ezekre figyel), de egyébként sok dolga nincs. Egy unalmasnak tűnő napon Sabrina élete azonban megváltozik és ő nem is veszi észre. A nő édesapjának küldött csomagjait kell átvenni az öregek otthonában, ahová azokat szállították. Sabrina apja ugyanis állandó felügyeletre szorul a szélütés után, mert tolószékbe került és a memóriája sem úgy működik mint eddig. Konkrétan elfelejtett mindent, ami a szélütés előtt történt. Ez az "áldásos" memóriavesztés a férfinak jól jött, hiszen nem kell mindarra emlékezni, ami egykoron vele történt.

A történet másik szálában megismerkedhetünk Fergussal, aki Sabrina édesapja és megtudjuk, hogy hogyan került kapcsolatba az üveggolyókkal, és a golyózással. Fergus élete nem éppen egyszerű, sok fiú testvérével anyjukkal és nevelőapjukkal élnek együtt. A fiútestvérek között sok a vita, anyjuknak kevés ideje jut rájuk, nevelőapjuk folyton a kocsmába jár, és persze a nagyobb fiúk állandóan verik a kisebbeket. Elég agresszív és veszekedős családban nő fel tehát Fergus, aki a golyózásban igazi hobbit talál magának. A fiú a legjobb lesz a környéken, és bátyjával Hamishsel sokszor nyernek pénzt is a golyópárbajokkal. Hamish a menedzser, Fergus dobja a golyókat és megy minden mint a karikacsapás, de aztán egy (vagyis inkább több) családi tragédia beárnyékolja a család helyzetét és Fergusét.  




Emlékek, emlékek mindenhol


Fergus emlékei között elolvashatunk minden olyat, amivel viszonylag jól megismerhetjük a kisfiút, akiből szép lassan férfi válik. Fura volt olvasni ezzel párhuzamosan a Sabrina részeiben szereplő Fergust, akiről kb semmit sem tudunk, hiszen a lánynak titok és emlékfoszlányok útvezetőjén kell rájönni arra, hogy apja mit titkolt előle. Fergus kettős élete bontakozik ki a váltott fejezetekben, ahol az egyikben mint résztvevőről olvashatunk a másikban pedig Sabrina próbálja összerakni a kirakós darabjait, mert a jelenlegi Fergus nincs tudatában az emlékeinek. Érdekes volt ez a kettős összetétel, de pont ezért is jó volt olvasni. Amit az egyik fejezetben elolvastunk, az visszatér a másikban és így tovább. Egymásba függő kis novellák voltak szinte az egyes fejezetek, csak az egyikben Sabrina szemszögéből, a másikban pedig Ferguséból. 

Bevallom az elején Sabrina nagyon ellenszenvesnek tűnt, míg Fergus csak egy sanyarú sorsú gyereknek, a végére már teljesen másként éreztem. Fergus és a tettei, és hobbijának a golyózásnak eltitkolása zavart, de a történeteiben is találtam bőven olyat, ami miatt nem szimpatizáltam vele (csalás, megcsalás, mániákusság, titkolózás és mások becsapása), ráadásul a stílusa sem tetszett. Sokat káromkodott, és becsapott másokat azzal, hogy nem mesélte el a golyózást, és bőven volt ott még egy-két olyan dolog, ami miatt felhúztam a szemöldökömet. Persze az, hogy a szereplőkkel mennyire szimpatizálok nem vont le sok dolgot a könyvből, ami tényleg nagyon érdekes és tanulságos volt. 



Értékelés: 5/4.5 


Ha valaki szereti a két szálon egymásba futó történeteket az nagyon fogja élvezni Az üveggolyók titka című könyvet, mert a végén mindenre választ kap. Sabrina és édesapja Fergus szemszögei sok különleges dolgot megmutatnak a világból, és abból, hogy ők hogyan látják a jelenben és a múltban is. Sok párhuzam van az életükben, de teljesen másként éli meg az egyikük, és a másikuk ugyanezeket.

Fergus gyerekkori történetei és a golyózásról szóló részek nagyon érdekesek voltak, és bár én nem játszottam ilyet soha, jó volt olvasni a golyózás szabályairól, és a különböző golyókat elképzelni. A leltár, amit Fergus készített, és amit Sabrina megtalál a történet igazi kiinduló pontját adják. Ez a tényleges titok, ami foglalkoztatja Sabrinát, hogy rájöjjön édesapja listájáról miért hiányzik a 3 legértékesebb golyó és azok vajon hol lehetnek. Vajon erre hogyan tud válaszolni az az ember, aki történetesen elvesztette az összes emlékét ezekből az időkből? Vagy talán mégis emlékszik egy-két dologra? 

Az emlékek néha fájóak voltak a könyvben, és bár hihetetlennek hangzik, de egyszerre utáltam, és szerettem Fergust, és hasonlóképpen voltam Sabrinánal is. Esendő emberek voltak, akik hibáznak, akik titkolóznak, akik hazudnak, vagy akik éppen a hátuk közepére kívánják az egész életet, és valahogy meg tudtam őket érteni. Egyiküknek sem volt könnyű, de ahogy egyre jobban halad a könyv a vége felé minden a helyére kerül. Sőt! Az utolsó mondatok is nagyon sokatmondóak, de nem szeretnék spoilerezni. 

Ahern újra visszaadta egy kicsit a hitet a munkásságában, mert Az üveggolyók titka egy nagyon érdekes, és nagyon tanulságos könyv volt. A szereplők igazán emberiek voltak, és bár ambivalens érzéseket váltottak ki belőlem, de ez nem zavart. Jó volt a fejükben turkálni és néha borzongani a dolgaikon. A könyv 313 oldala egyébként egyben nem csúszott le, mert eléggé nyomasztó volt, de több részletben simán fogyasztható, a kevésbé érdekes részeket feldobták a golyózásról szóló részek. 

Ha szeretnétek egy elgondolkodtató és mondanivalóval rendelkező könyvet, aminek 2 főszereplője is van akkor szerezzétek be Az üveggolyók titkát, mert tényleg van titok ebben a könyvben, még akkor is, ha az elején nem úgy tűnik :)

Itt megrendelheted akciósan a könyvet!

Blogturné extra: A könyv különböző borítói


Minden kiadásban főként a golyók köré csoportosították a borítót. A nagyon színes 3. a horvát kiadás, a német verzió (2. a képekből) talán Fergust akarták ábrázolni. A negyedik asszem spanyol, borító, igaz ebben a verzióban inkább olyan, mintha valami csillár lógna a képen, de a szív alakú golyó fontos momentum a könyvben, gondolom arra akartak utalni.

Az orosz verzión is színes golyók vannak, míg a lengyel borítóra embereket pakoltak. Bár nem tudom, hogy pontosan kiket akar ábrázolni, de gondolom Fergust fiatalkorában, talán az első feleségével Ginával...












A turnéban résztvevő bloggerek


12.12. Szembetűnő
12.14. Zakkant olvas
12.16. Könyvvilág blog

Ezeket is olvasd el

1 komment

  1. A csilláros, meg a lengyel borító elég fura. :)
    Érdekes lehet a történet, szeretem a memóriával, amnéziával kapcsolatos sztorikat. Jó rég olvastam már Ahernt... Lehet, hogy majd előveszem valamelyik régebbi, még olvasatlan könyvét. :)

    ReplyDelete

Subscribe