Julie Soto Not Another Love Song - Csak szerelmes dalt ne! című regényében két kivételes tehetségű vonós hangszeres zenész, Gwen és Xander rivalizálása lassan szenvedélyes vonzalommá alakul, miközben a zene és a karrier iránti elhivatottságuk folyamatosan próbára teszi őket. Egy érzelmekkel, feszültséggel és felejthetetlen dallamokkal átszőtt romantikus történet - tartsatok velünk a blogturné állomásain, és ne felejtsetek el játszani, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasó megnyerheti a regény egy példányát!  

Már másodjára olvasom Julie Soto regényét, és azt kell mondjam, hogy másodjára sem veszített semmit sem az értékéből, sőt! A Not Another Love Song című regény egy csodás regény a komolyzenéről és a szerelemről, és két tehetséges ember kapcsolatáról. 

Gwen már az érettségi után felvételt nyert a new yorki Manhatten Pops komolyzenei együttesbe, ami az egyik legnagyobb presztizsű zenekar a városban. A lány autodidakta módon talált rá a zenére gyerekkorában, és Mabel vette a szárnyai alá, aki megtanította a lányt hegedülni és pótanyja volt. Gwen édesanyja ugyanis meghalt még kislánykorában, és később a nagypapája is, így 11-12 éves korától kb Mabel nevelte a lányt. Gwen csodásan helyt áll már 4 éve a Pops zenekarban (18 évesen nyert ide felvételt), még a Julliard komolyzenei képzés helyett is a Popsot választotta, mert szeret ott zenélni. Gwen hegedül, és nagyon jól csinálja. Amikor felkérik, hogy vegye át a távozó (nyugdíjba vonuló) Ava helyét a zenekarban a lány nem sokáig habozik: igent mond. Ám a zenekarban nem nézi mindenki jó szemmel ezt, főleg Xander Thorne nem, aki szintén pályázott erre a szerepre. De hogy miért, az rejtély? Hiszen az egész férfi rejtélyes. 

Xander a híres Thorne and Roses zenekarral játszik (akikért egyébként Gwen is rajong), ahol popslágereket adnak elő szimfónikusan, és tényleg világhírűek. Xander azonban több mint egy éve visszatért a Manhatten Popsba, hogy bizonyítson, mert a fejébe vette, hogy ő szeretne az elsőhegedűs lenni. Gwent nagyjából semmibe veszi Xander addig a pontig, amikor egy esküvőn össze nem futnak. Itt derül ki, hogy Gwennek csellóznia kell, nem hegedülni, és nincs nála hangszer, de simán megoldja, és ezzel kivívja Xander figyelmét. A srác hiába zenélt eddig közös zenekarban Gwennel, nem figyelt rá, ám most feltűnik neki a tehetsége, és szeretné jobban megismerni. 

Szóval a Not Another Love Song - Csak szerelmes dalt ne! Gwen és Xander kapcsolatáról szóló regény, de ezenkívül még annyi más van benne. Magával ragadóak azok a részek, ahol a zenéről van szó, és mivel ez egész könyvet áthatja a komolyzene, nekem végtelenül jó volt belelátni ebbe az egészbe. Sosem játszottam ugyanis hangszeren, és sosem volt közöm a komolyzenéhez, de Julie Soto regénye egy kicsit közelebb hozta hozzám ezt a műfajt. 

Nagyon sokat megtudtam Gwen által arról, hogy milyen volt megismerkedni gyerekkorában a zenével, mennyit segített neki a gyászfeldolgozásban, Xander révén pedig abba láttam bele, hogy milyen egy híres zenekar tagjának lenni, és hírességek előtt fellépni vagy éppen milyen a showbiznisz világa akár a Manhatten Pops-ban, akár a Thorne and Roses-ban. Mivel mindkét főszereplőnknek van köze a Manhatten Popshoz így azt is láthatjuk, hogy hogyan zajlanak a próbák, hogyan megy a felkészülés, mi alapján választják ki a dalokat, milyen a zenekar és a karmester dinamikája, és milyen szerepekörök vannak egy ilyen nagy csapatban. 

Tetszett nagyon, hogy Gwen mellett ahogy haladunk előre a történetben Xandert is egyre jobban megismerjük, és a kezdeti beképzelt és lenéző híresség mellett megtudhatjuk a motivációit, és az igazi érzéseit és vágyait. Vannak a regényben kifejezetten erotikus részek, amiknek a zenéhez is van köze, de nekem ezek (is) nagyon tetszettek. Persze a két főszereplőnk kapcsolata nem olyan egyszerű, mert sok mindennel küzdenek, és a családi viszonyaik sem egyszerűek (főleg Xanderé), de mégis lehet nekik szurkolni. Mert persze az, hogy egymásba szeretnek az borítékolható, ám a kapcsolatuknak ki kell állni néhány erős próbát, ami mindkettőjüket megviseli.