Amikor megláttam, hogy érkezik egy új szerelmes regény Rebecca Yarrostól, amiben levelek is fontos szerepet kaptak azonnal igent mondtam. Imádom ugyanis az olyan történeteket, amiben a levelek is fontos szerepet játszanak a főhőseink életében. A Befejezetlen történeteink Scarlett és Jameson leveleit tartalmazza, aki a női főszereplőnk rokonai. Georgia Stanton ugyanis annank a Scarlett Stantonnal a dédunokája, aki egy írói fenomén volt a 2. világháború után. 

Scarlett elképesztően sok romantikus történetet írt, és könyvei a mai napig toplistásak. Ott vannak minden könyvesboltban, pedig a történet elején megtudjuk, hogy Scarlett már nem él és dédunokája, és a szerzői jogának tulajdonosa éppen az ügyködik, hogy a dédije utolsó történetét kiadassa. Scarlett ugyanis megírta a saját maga és szerelme a pilóta Jameson történetét, amit Georgia szeretne kiadni. Georgia élete azonban romokban van, de elmegy dédnagymamája házához, és elhatározza, hogy méltó lezárást ad Scarlett és hőse történetének. 

Egyszerre követhetjük nyomon tehát a múlt és a jelen eseményeit, amik között helyet kapnak a levelek, amikben néhol Scarlett néhai szerelme mondatait olvashatjuk, pont úgy, hogy Georgia és Noah jelenetei váltakoznak. Noah a történet másik férfi főszereplője. A férfi, akárcsak egykoron Scarlett egy szintén elképesztően sikeres és fiatal író, aki tudja, hogy a történetek mitől lesznek fájdalmasan csodásak. A férfi képes arra, hogy olyan történeteket írjon, ami az emberek lelkéhez ér, ám Georgia nem bízik benne, hogy be tudja fejezni dédnagymamája történetét. A lány erős ellenérzést táplál Noah iránt, nem tetszik neki a férfi írói stílusa, és egyáltalán nem bízik a férfiban. Georgia ezeket a múltjában tapasztalt bántások miatt érzi, de a ő és Noah nem tudják letagadni a vonzalmat kettejük között. 

Mivel együtt kell dolgozniuk a történet befejezésén, amit Noah ír Scarlett egykori jegyezetei által így egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de ennyire mégsem egyszerű és kiszámítható a történet. Rebecca Yarros szívettépően képes arra, hogy mindent megváltoztasson a történet végén, és ez most sem marad el. Az utolsó negyede a könyvnek igazi érzelmi vihar. Noah és Georgia kapcsolata fordulópontja érkezik, a múltban pedig egyre közeledünk a háború durva szakászához, ami Jameson és Scarlett életét veszélyezteti. Rengeteg olyan momentum van a könyvben, amit nem fogok elfelejteni, és bevallom bőgtem rajta. Többször meg kellett álljak olvasás közben, majd később folytatni, mert éppen a nyaralásról hazafelé tartva egy kocsinyi emberrel együtt utazva nem akartam hangosan szipogni (pedig jól esett volna).

Rebecca Yarros egyik varázsképessége, hogy jól megsírasat, de én pont ezt szeretem a történeteiben. Rengeteg érzelmet tud kiváltani belőlem, és én ezért nagyon felnézek rá. Bár a Befejezetlen történeteinkben a múltban szereplő szerelmespárunk sokkal erősebb volt, mint a jelenben tevékenykedő Noah és Georgia, de ez nem volt le sokat a könyv értékéből. 

Nekem a jelenben játszódó részeknél valahogy jobban esett volna, ha több mindenet megtudok Noah írói munkájáról, és arról, hogy hogyan is áll össze egy ilyen történet, amit valaki elkezd, aztán más valaki fejez be. Hiszen sok ilyen történet létezik a világban, ahol a szerzők nem tudják befejezni a haláluk előtt a regényüket, vagy már nem volt rá idejük, és más folytatja helyettük. Ez egy nagyon érdekes irodalmi téma, amit én jobban kifejtve szívesen olvastam volna. Persze megismerhetjük Noah ügynökét a történetben, vagy éppen Scarlett egykori szerkesztőjét, de magukról a munkafolyamatokról mesélhetett volna Yarros többet. Az viszont tagadhatatlan, hogy Noah egy olyan személyiség volt, akibe simán bele lehet szeretni, és egy kicsit én is ezt tettem (hasonlóan a Könyvek szerelmesei Charlie-jába). 

Nagyon tetszett, hogy Yarros bár a II. világháborúról mesélt, mégis a pilóták voltak Jameson által a központban. Ő ráadásul úgy, hogy jenkiként harcolt a britek oldalán, így még különlegesebb volt az egész történet azzal, hogy később Amerika is belépett a háborúba. Scarlett és húga háborús munkája is nagyon érdekes volt, fontos dolgot csináltak. Az írónő erről is viszonylag sokat mesélt, és ez nálam nagy piros pont volt. Így jobban megismertem ezt a részét a világháborúnak és nem a nácik, vagy a holokausztot elszenvedő zsidók szemszögén keresztül, hanem a (brit) pilóták és az őket segítő személyzet szemszögén keresztül tettem mindezt.