A kérdés, ami nélkül nincs könyves bloggerkedés: te mégis mikor olvasol el ilyen sok könyvet? Elárulom!

8:00:00 AM


Ha lehet egy kérdéssel jellemezni a bloggerkedés ágait, amit azok a laikusok tesznek fel, akikkel itt-ott összeakadunk, akkor a könyvesbloggerságot a "Te mégis mikor olvasol el ilyen sok könyvet?" kérdés jellemezné. De tényleg! Amúgy mikor is van időm nekem (és a kedves blogtársaimnak) olvasni? Beavatunk titeket egy kicsit ebbe az egész kérdéskörbe.

Nyilvánvaló kapitány válaszol



Ez a téma igazából az én ötletem volt a kis csoportunkban, ahol mindig szóba kerül, hogy miről is írunk, miről is fejtsük ki a roppont fontos véleményünket a blogger kolleginákkal. Bevallom egyre többször és többször kapom meg itt-ott a fenti címadó kérdést, így jött az ötlet, hogy erről kéne írni. Mert bevallom már kicsit bosszant, amikor online és élőben is azt a kérdést szegezik nekem, hogy mégis, hogy a fenében csinálom, hogy hetente egy, esetleg kettő könyvet is ki tudok olvasni. Legtöbbször ez csak egy szimpla kérdés, vagy komment, de amikor egyre több és több jön, akkor elgondolkozik az ember lány. Tényleg ennyire fura lennék, hogy hetente kiolvasom egy könyvet? Netán kettőt? Sőt! Képzeljétek, volt olyan hosszú hétvége, hogy három könyvet is kiolvastam, mert ráértem. És hát be is jelöltem őket a moly-on, sőt! Voltam olyan pimasz, hogy kiraktam ezeket a Facebook-ra is, hogy éppen ezt a könyvet, meg azt fejeztem be. Aztán jöttek a kérdések:

Hogy csinálod, hogy ennyi időd van olvasni? Mikor olvasol? Biztos gyorsolvasó vagy azért megy ilyen gyorsan nem? 

Sok kérdés mögött kihallom az élt, tudjátok az a gúnnyal teli élt, hogy "Hahhahhahahha te aztán egy lusta lány lehetsz, bezzeg olvasni van időd, de főzni /mosni/takarítani/dolgozni aztán ki fog?"

A legszívesebben minden hasonló nekem címzett kérdésre azt felelném:

én akkor olvasok, amikor te alszol. én akkor olvasok, amikor te filmet nézel, vagy sorozatrészeket. én akkor olvasok, amikor te ebédelsz a munkahelyeden, én meg otthon ülök a salátám felett. én akkor olvasok, amikor a BKV-n ülök, míg te a kocsidban a dugóban. én akkor olvasok, amikor te Youtube videókat nézel. én akkor olvasok, amikor te az instát pörgeted. én akkor olvasom, amikor sorban állok a postán, a pékségben, a metrólejáratnál a tömegben. én akkor olvasok, amikor a buszt várom. én akkor olvasok, amikor te a telefonodon nyomogatod a Candy crush sagát. én akkor olvasok, amikor sétálok az utcán, míg te eltekersz mellett bringán, vagy elsuhansz egy rollerrel. én akkor olvasok, amikor te bulizol/moziban/kiállításon vagy. én akkor olvasok, amikor te a barátnőiddel pletykálsz. én akkor olvasok, amikor te éppen főzöl, én meg éppen megeszem a hideg vagy éppen a gyors vacsimat. én akkor olvasok, amikor te takarítasz. én akkor olvasok, amikor van időm. hogy mikor van időm? hát amikor csinálok magamnak! 

Szóval nálam a kulcs az, hogy csinálok időt az olvasásra. Mert az nem kérdés, hogy mindig van nálam egy könyv. Állandóan ott lapul a táskámban egy (vagy e-könyv olvasó. amin van 500 könyv), amit forgatok és az ilyen lopott percekben olvasok. Sokszor inkább választom az olvasást a mobilozás, vagy videónézés helyett, mert ez sokkal jobban érdekel. Ne tudd meg, hogy hány percet baszunk el naponta a képernyő előtt (ez lehet mobil, laptop, asztali gép) azt bámulva, hogy a social médiát figyeljük. Hogy mások mit csinálnak, hogy mi történik a világban.



Nem akarok képmutató lenni, én a social médiából élek, és nekem munkahelyi elvárás is, hogy képben legyek a trendekkel, a hírekkel és mindennel kb, ami a neten zajlik. de a napi munkámon kívül igyekszem nem nézni folyamatosan azt, hogy ki merre jár, ki mit csinál, ki mit rakott ki magáról. Kell a digitális detox, és az ott felszabadult órákat boldogan fordítom olvasásra. Meg filmezésre, vagy mozizásra, vagy arra, hogy elmegyek sétálni. Nyilván én is takarítok otthon, igyekszem rendet tartani, de van egy kedves férjem, aki sokat segít. Tudom az is nagy előny, hogy nincs még gyerekem, akivel 0-24 együtt kell lennie és figyelni rá. Nagyon sok mindent csinálok egy nap, és van hogy szalad a lakás, de nem élünk koszban sem csak azért, mert én inkább olvasok, ahelyett, hogy kisikálnám a kádat. Inkább kisikálom a kádat, és jutalmul olvasom - így még jobb a lelkemnek is :) Én is ugyanúgy járok moziba, szórakozni, vannak barátaim képzeljétek, eljárok éttermekbe enni (és ott nem olvasok evés közben!), sportolok és sorozatokat nézek, meg filmeket, vagy locsolgatom a virágokat itthon, és kifejezetten szeretek teregetni, és zoknikat párosítgatni.

Egyébként sem az elolvasott könyvek számra határozza meg az embert, vagy azt, hogy mennyire könyvmoly, vagy mennyire jó könyvesblogger valaki. Ha neked évente 2 könyvre van időd, akkor is többet olvastál mint az emberek nagy átlaga, akik közül a képes magazinokon kívül mást nem forgatnak. Azokkal sincs gond, nem mindenki szeret olvasni, nem mindenkinek kell olvasnia. Nekem is voltak olyan időszakaim, amikor nem kötött le az olvasás, és inkább a női magazinokat nézegettem. Persze mi bloggerek egy olyan körben mozgunk, ahol mindenki különleges hópihécske, és sokan versengenek azért, hogy minél több könyvet olvassanak el, minél több könyves kihívást megcsináljanak meg, minél több írótól minden könyvet elolvassak, minél több bejegyzést írjanak a blogjukra, minél több könyves képet tegyenek ki az instára, minél több új könyvet elolvassanak, minél több klasszikust, minél több krimit/romantikus regény/YA könyvek vagy éppen szakkönyveket. Sokan szeretnek abban versenyezni, hogy ők többet olvasnak, gyorsabban és figyelmesebben, mint mások. Ezeket a teljesítményeket kár is összemérni mással, mert mindenki olvasási ritmusa, időbeosztása más és más, ahogy minden ember más és más. Van aki nem tud elolvasni egyszerre 50 oldalt, van aki este nem tud olvasni, mert bealszik. Van akinek olyan munkája van, ahol tud olvasni, vagy aki naponta 3 órát vonatozik, ahol nyugiban tud olvasni, van akit a gyerekei nem hagynak olvasni. Persze lehet többet olvasni, ha valaki tényleg elszánt, alább leírtam az én "ötleteimet". Ne várjátok a spanyol viaszt, azt már más feltalálta!

Hogyan olvassuk többet alapleckék kezdőknek: 


1. olvass, amikor van időd


Már egy előző posztban megemlítettem, hogy naponta 80 percet tömegközlekedek (ez ennél nem lehet kevesebb, csak több ha megyek még valahová munka után) és legalább 30 percet, de inkább egy órát sétálok. Ebbe mindent beleértek, azt hogy leugrom a boltba, hogy elmegyek a postára, hogy edzés gyanánt gyorsgyaloglok a környéken, vagy csak hazajövök egy barátnős estéről. Sokat megyek és jövök és én ilyenkor közben is olvasok. Legtöbbször e-könyvet, vagy vékonyabb papírkönyvet, mert egy vaskos regényt nem tudok (és nem is akarok) magamnál cipelni. Ha összeszámolod ezeket a perceket a legjobb esetben is majdnem 2 óra holtidőm van, amit azzal töltök ki, hogy olvasom. 2 óra alatt nagyjából 100-120 oldalt tudok elolvasni.

2. olvass, amikor csak tudsz 


A manapság megjelenő átlag könyvek 3-400 oldalasak, így 3-4 naponta jut időm arra, hogy egyet befejezzek. Egyszerre sok könyvet olvasok, mert vannak napok, amikor az egyikhez van kedvem, míg van, hogy a másikhoz, de nagyjából egy könyv egy hét alapon működöm. Szerintem ez nem sok, mert igazából szeretem az olvasást, és ha egy jó könyvben vagyok, akkor bizony nem lehet kirobbantani a kezemből azt. Evés közben is olvasok  (napi 3x eszem  ez 3x15 perc legalább!) és viszem magammal a wc-re a könyvet. Igen, jól olvastad a wc-n is tökéletesen jókat lehet olvasni. Míg a férfiak mobilon játszanak, esetleg újságot olvasnak, addig én nagyon sok olyan nőt ismerek, akik könyveket olvasnak és ez egyáltalán nem ciki, vagy szégyellnivaló dolog.

3. azt olvasd, ami tetszik


Belefogtál egy dögulnalmas és végtelenül szar könyvbe? Nem kell megvárni ám a 100. oldalt (se a 99-et!), én tíz oldalnál is simán félrerakok egy könyvet, ha nem tetszik. Mit erőltessem, ha nincs hozzá kedvem? Egy ideje mondogatom már azt, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy szar könyveket olvassuk! Nyilván az, hogy egy könyv jó vagy nem jó az mindenki saját ízlésén múlik. Én nem szégyenkezem azért, mert valamit nem tudok végigolvasni, vagy éppen végigolvasom, de mások fikázzák, vagy ciki kategóriába esik. Mindenki azt olvassa, amit szeretne és amit élvez.

én nem olvasom ilyen sikkesen gyaloglás közben, de gyakran csinálom :)


Amikor beüt az olvasási válság


Nyilván nekem is vannak olyan időszakaim, amikor egyszerűen nincs időm olvasni, vagy ha van is, nincs kedvem. Ezek ellen úgy szoktam tenni, hogy minden mást csinálok, ami nem olvasás. Elmegyek sétálni, podcasteket hallgatok, sorozatokat nézek, programokra megyek, emberekkel beszélgetek ahelyett, hogy különböző emberekről és világokról olvasnék. Ilyenkor inkább magam fedezem fel a világot, és én járok utána a dolgoknak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de elmegyek egy új kávézóba, nézelődöm egy turkálóban, beülök egyedül valahová, más útvonalon megyek haza, felfedezek egy új környéket, meghallgatok egy új albumot, felülök egy ismeretlen buszra és megnézem, hogy hová visz. Közben zenét hallgatok, bámulok ki a fejemből. Egyszóval minden mást csinálok, ami nem olvasás és nincs köze a könyvekhez. Egy néhány nap, esetleg hét után megjön újra a kedvem és folytatom egy jól bevált szerző könyvével, esetleg újra olvasom valamelyik régi kedvencet.

Az olvasási válságot le lehet győzni, de nincsenek jó tippjeim rá: egyszerűen csak hanyagolom, és amikor újra lesz kedvem hozzá akkor olvasom. Idén már volt több olvasási válságom, amikor 1-2-3 hétig könyvet sem vettem a kezembe. Ez nem évszakfüggő, mindegyikben előfordult szerintem már, hogy egy ideig nem olvastam. Az okait is tudom, főleg akkor van, amikor túlzottan sok a munka, vagy éppen lelkileg vagyok megviselt valami miatt. Nagyon sok online behatás ér egy nap, sokszor agyradírnak használom az olvasást, hogy kitöröljem a fejemből a sok leírt betűt és látott posztot a közösségi médiában. A legtöbbször sajnos egy-egy fárasztó nap után viszont csak arra vágyom, hogy bámuljak ki a fejemből. Nyilván bloggerként vannak határidők, amikorra el kell olvasnom az adott könyvet, és megírni egy-egy bejegyzést és posztolni, de ezekhez igyekszem tartani magam. Az időpontra való olvasás sok bloggernek nem megy, és bevallom engem is néha feszélyez már, hogy időpontra olvasom egy-egy turnés bejegyzés miatt. Igaz szeretem csinálni, de igyekszem csökkenteni ezt, mert kevés az időm és túl sok a jó könyv.

A sima recenzióknál van, hogy csak 1-2 hónap múlva jutok oda hogy posztot írjak az elolvasott könyvről (hiába olvasom ki néhány nap alatt magát a könyvet), mert arra már nem marad időm, hogy a gondolataimat összegezzem egy bejegyzésben. Amikor ráérek, akkor inkább tényleg pihenek és pihenetem az agyamat, ahelyett hogy a gép előtt pistulnék.

Ez szimplán béna időmenedzselés, és amíg a munkában úgy érzem viszonylag jól megy, a blogolásban nem igazán. A nem recibe kapott könyvekről a legtöbbször már nem írok, mert nincs időm és sokszor kedvem se arra, hogy heti átlag 2 elolvasott könyvről írjak is. Ezért is van ennyire kevés poszt mostanság a blogon, mert nem jutok el a posztolásig. Amikor szabadidőm van, akkor olvasom, és bár szeretnék javítani az átlagon például, hogy minden elolvasott könyvről kerül ki poszt, de valljuk be, ez akármennyire is jó lenne, ez csak egy szép álom marad. Persze nincs is elvárás, és pont ez benne a jó. Ahogy az olvasásban sincs.

Én nem csinálok könyves kihívásokat (a VCS-n kívül), én tényleg igyekszem azt, és olyan tempóban olvasni, ahogy kedvem tartja. Ez nem mindig gyors, néha nagyon lassú, de addig jó, amíg nem kényszeres tevékenység ez, hanem egy örömteli dolog, amit azért művelek, hogy szórakoztassam magam. Az olvasás nem versengés, igazából csak rajtad múlik, hogy mennyi időt szentelsz rá. Ha neked napi 5 perc jut rá, esetleg 55 perc, akkor ahelyett, hogy azon gondolkoznál, hogy ez sok vagy kevés, inkább olvass ehelyett. Jobban jársz! De tényleg!

Szerinted van fokmérője annak, hogy évente hány könyvet kell elolvasni? Te tartasz valami arányszámot? Kíváncsi vagyok, hogy te hogyan látod tényleg van versengés az elolvasott könyvek mennyiség között? Te kaptál már beszólást, mert sokat olvasol? 



A többiek is témáznak ám : Dóri, Heloise, Sister, PuPilla, Mandi
Utóvéd: Czenema 

Tessék őket is elolvasni, aztán téged is megihletett a téma, akkor blogposzttal csatlakozni a csapathoz, mint utóvéd. 

Ezeket is olvasd el

9 komment

  1. De jó lett, én is gondolkodtam egy hasonló felsoroláson, hogy "amikor ti...", de ennyi minden nem jutott eszembe. Nagyon sok időelbaszó tevékenység van egyébként, amiket ha tudatosan kerülsz, és ezek helyett fogod a könyved, akkor máris sokkal érthetőbb, hogy vajon mikor sikerül elolvasni azt a többezer oldalt. :)
    Egyébként arra nem tudok rájönni, hogy séta közben hogy olvasol... Tényleg tartod a kezedben a könyvet, és mész közben? Bp-n én nem lennék erre képes - esetleg valahol vidéken, de ott is kb csak akkor, ha nem mennék céllal sehova, csak úgy sétálgatnék. Tudsz így is figyelni a könyvre?

    "Ha neked napi 5 perc jut rá, esetleg 55 perc, akkor ahelyett, hogy azon gondolkoznál, hogy ez sok vagy kevés, inkább olvass" - ez nagyon tetszik! :D Igen, nem kell túlgondolni, csak beilleszteni a napirendbe, amikor épp befér, és tulajdonképpen, bármikor és mindig, amikor befér. :D
    A végén levő kérdésekre válaszolva, szerintem nincs fokmérő, nagyon egyéni, hogy ki hány elolvasott könyvvel elégedett, vagy boldog. Én kb-ra szoktam belőni 68-70-et, volt már hogy több lett, volt, hogy kevesebb persze. Nem érzem versengésnek az olvasást, és nem olvasok kényszeresen, de mindig bennem van persze, hogy "eleget" olvassak. Ez megint egy nagyon szubjektív dolog, de kb kimerülhet abban is, hogy akkor ha a héten volt 2-3 nap, amikor tudtam elmerülősen olvasni, az már rendben is van - tulajdonképpen ez is a lelki békéhez kell, nem azért, hogy kipipáljak valami listát, vagy kihívást. :)
    Konkrét beszólást nem kaptam, de láttam, hogy mit gondolnak egyesek az olvasásról, hasonló kérdéseik feltevése közben... Lesajnálás, meg ez a szokásos miért nem inkább főzöl-mosol-takarítasz, csinálsz valami hasznosat elgondolás az néha tisztán látszik a kérdezőn. Persze nem minden esetben van így, van, aki őszintén érdeklődik.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ha tartom a kezemben a könyvet, legtöbbször Kindlet és megyek. És igen, tudok figyelni rá, simán visszamondom, hogy mit olvastam. Persze közben figyelek a forgalomra, de mindig kietleh helyeken megyek, ahol nicnsenek kocsik, és csak a járdán gyakorlom ezt, és nem olvasva haladok át a kereszteződéseken, különben elütnének :D Igaz hóesésben, és esőben nem egy, akkor maradnak a podcastek, és a hangoskönyvek (bár ezekből jó magyart még nem találtam sajnos, az angolba meg még nem merek belevágni). Amúgy a lesajnálást már éreztem én is, de jöhetnek nyugodtan megnézni a lakást, tiszta az attól hogy olvasok :D És nálatok is szóval minden lesajnáló bekaphatja! Van a molyon ilyen olvastál-e ma pipálgatós rész, én azon elbuknék, mert vannak napok, amikro nincs időm olvasni, de általában azért a napi fél óra csak összejön így vagy úgy. A 68-70 csodás szám, én 52 célszámot tartok, de ezt már idén túlhaladtam, úgyhogy tök jó. De nyilván beérném 20-al is mondjuk :) A lényeg, hogy olvassunk nem?

      Delete
  2. Úgy látom, eléggé hasonló gondolatok jártak a fejünkben, miközben a posztot írtuk. :) Nagyjából én is ezekre futtattam ki a mondandómat, és tök jó, hogy te is egyetértesz azzal, hogy az olvasás nem versengés! Bevallom, engem olykor nyomaszt, amikor valaki 100+ könyvet olvas el évente, és ilyenkor megszólal bennem a bizonytalanság: én miért nem vagyok képes erre? Aztán mindig belém hasít a felismerés, hogy ez butaság, az olvasást sem lehet igazán számokban mérni. Mindenkinek megvan a maga stratégiája, olvasási sebessége, ideje és kedve.

    Klassz poszt lett, nagyon jó volt olvasni! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. A számok szerintem sem mérvadóak, elvégre lehet, hogy valaki csak 10 könyvet olvasott el az évben, de mindegyik féltégla méretű, esetleg mind klasszikus olvasmány, amihez alapból több idő kell szerintem. Meg lehet, hogy elolvasott 100 képregényt, vagy 10 oldalas mesekönyvből 200-at (aminél 2 sor van 1 oldalon).
      Még az oldalszám sem mond semmit igazán, mert ez is függ a tördeléstől, stb. :) De nekem a Moly is ösztönző ebből a szempontból, hogy van ilyen "olvastál ma eleget?" funkció és azt lehet pipálgatni. :) Azóta belőttem magamnak a napi 50 oldal célt, nálam most ezt jelenti az "elég", és ha sikerül elérnem, akkor pipálok. Nagy előrelépés, hogy volt már olyan hónap, hogy 9-10 napot sikerült így bejelölnöm, olyan nap pedig szinte már nincs is, amikor legalább 10 oldalt ne olvasnék, ami hozzám képest nagyon klassz. :)
      Nem a mennyiségre hajtok én sem, szimplán csak a régóta kinézett könyveimmel szeretnék haladni, és inkább az frusztrál, hogy sokszor annyi minden közbe szól, hogy nem tudok vele a tervezett/vágyott iramban haladni... :/

      Delete
    2. Ahogy Valcsa írja a számok nem mérvadóak, illetve mindenkinek más a fontos. Van akinek az, hogy mindennap olvasson. Én hetente egy könyvet szeretnék elolvasni, de ha nem jön össze, akkor se dőlök a kardomba. Amúgy én is a régóta kinézett könyveimmel szeretnék haladni, és a saját könyvtáram olvasottságát növelni. Erre tök jó a moly, hogy kiírja, hogy hol tartok (most talán 45%-nál?). Aki 100+ könyvet elolvas szerintem ott a titok hogy rövideket is olvas, így én is elérném szerintem, de nem eröltetem ezt, mert én a hosszabb könyveket szeretem :)

      Delete
  3. Ha én ilyen kérdést teszek fel, engem tényleg szokott érdekelni, hogy ki hogy csinálja. :) Néha kifejezetten jó lenne más bőrébe bújni 1-1 könyv vagy csak pár oldal erejéig, mert már elgondolkodtam rajta, hogy vajon más is úgy olvas, mint én? :) Vagy van, aki igazából a szavakat végig se olvassa, annyira gyorsak az agyfunkciói, hogy egyből ha átfut rajta a szemével, úgy is felfogja amit olvas és így is élvez egy könyvet? (Ahhoz, hogy megértsem és megmaradjon, amit olvasok, nekem bizony minden egyes szót végig kell olvasnom, megrágnom, lenyelnem, és így haladok, szóval én tudom magamról, hogy én pl. iszonyú lassan olvasok. Még azt is, ami annyira érdekel, hogy majd' megmakkanok, hogy megtudjam, mi lesz hát a történet vége... :D)
    Az kétségtelen, hogy létezik egy nagyon jó és atombiztos módszer, amivel többet tudsz olvasni: ha időt csinálsz magadnak az olvasásra. :) Ez nyilván mindig valami más helyett, valami más rovására fog történni, de muszáj egy fontossági sorrendet állítani. No meg mindannyiunknak vannak időrabló tevékenységei, ezeket már én is elkezdtem kiirtani a mindennapjaimból, ezekért abszolút nem kár. Viszont, azért azt is el kell ismerni, hogy aki "irigykedik", és akinek kevés ideje van az olvasásra, nem biztos, hogy bármikor is tudna a "sokatolvasók" szintjére kerülni. Én is tudom magamról, hogy vannak dolgok, vannak kötelezettségek, amiket teljesítenem kell, és amik sok időt elvesznek tőlem (amit ugye olvasásra is fordíthatnék, ha megtehetném), és ezzel nem is tudok mit kezdeni. Szóval oda-vissza kellene, hogy működjön: a keveset olvasókat sem szabad ám degradálni, hogy biztos azért olvas keveset, mert az olvasás eleve másodlagos nála, vagy nem jól osztja be az idejét, és stb. :/

    ReplyDelete
    Replies
    1. Egyébként az irigyek általában meg se próbálnak sokat olvasni, inkább ránkhagyják, hogy mi biztos 0-24 olvasunk azért haladunk ilyen jól. És igen, vannak gyors olvasók, velük én se venném fel a versenyt, mert én is végigolvasok mindent sort, minden szót. Nem baj, ha lassan olvasol, a lényeg hogy olvasol. Az pedig tök jó, hogy kizártad az időrabló tevékenységeket! Csak így tovább!

      Delete
  4. Szuper poszt lett, jókat vigyorogtam közben. Jó lett a felsorolás is, hogy te mikor olvasol. Tényleg hozzáállás kérdése, meg igény. Mi erőteljesen igényeljük, hogy tudjunk olvasni :D
    A séta közbeni olvasást én is megnézném, nekem akkor max podcastok - hangoskönyvek mennek.
    A tömegközledésen is nagyon jó olvasni, főleg ha le tudsz ülni nyugisan - én ezt szoktam minden nap kihasználni.
    Jó volt ez a téma - köszi, és bámullak hogy mennyi mindent (is) csinálsz egy nap! :) (sport - meló - olvasás)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Néha úgy érzem, hogy talán túl sok mindnet is csinálok, inkább pihenni kéne, vagy csak olvasni, de hát nem bírok megülni a seggemen úgyse :D A tömegközlekedésen mindig igyekszem leülni és könyvet elővenni, szerencsére olyan helyen szállok villamosra/buszra ahol ez garantált.

      Delete

Subscribe