A könyves bloggerlét és a végeláthatatlan olvasmánylisták viszonya

8:00:00 AM


Rend a lelke mindennek – tartja a mondás, és ez igaz a könyves olvasmányélmények vezetésére is. Mert nekem fontos, hogy tudjam, hogy mikor mit olvastam, hány napig tartott az a bizonyos könyv, hány oldalas volt, és a végén hány csillagra értékelem. De csak online listák léteznek? A mai témázós kör ezt a könyves listázást járja körbe.


Élet az online világ előtt


Ha te is a 80-as évek végén születtél (pacsi a kiváló a 86’-os évjáratnak!), akkor még éltél úgy, hogy nem volt internet, nem volt okostelefon, nem volt sms, nem volt hordozhatós telefon, csak vezetékes, és az is csak a kiváltságosoknak. A technika rohamos fejlődését mi elsőkézből tapasztaltuk meg és ez nagyon érdekes volt. A mai fiatalok nem tudják, hogy milyen a betárcsázós net előtt ülni és várni, hogy este 6 után betöltődjön a Trefort cset, és végre lehessen írkálni, ne adj isten blogot vezetni, vagy várni egy napot arra, hogy letöltődjön egy egész MP3-as album. A legtöbbször a szomszédoknál interneteztem, nekünk otthon csak a gimi negyedik évében szereltették be anyuék, ráaádsul a szalagavatóm után, úgyhogy alig vártam, hogy a tánc lemenjen, engem csak az érdekelt, hogy úristen végre internetezhetek otthon. Persze az internet előtti élet kicsit nomádnak tűnik, de biztos, hogy akik velem egykorúak azok emlékeznek még ezekre az időkre. 

9 éves a Zakkant olvas, de nagyjából 2005 október óta blogolok rendszeresen (előtte volt a Teveklubon blogom, de az nem igazán hiszem, hogy számít hiszen az még régebben volt), tehát több mint 13 éve. Persze olvasni nem 13 éve olvasom, hanem mióta első osztályban megtanultam, de előzőleg nem volt bennem meg az a vágy, hogy online vezessek naplót, hovatovább olvasmánynaplókat. Nem vezettem általános iskolában, se szakközépben direkt olvasmányos listát, de előfordult, hogy a leckefüzetembe beleírtam az adott napon, hogy belekezdtem egy könyvbe, aztán beírtam amikor elolvastam, de ennek sok jelentősége nem volt, hiszen csak kötelezőket vagy az ajánlott irodalmat olvastam. Jártam persze könyvtárba és kölcsönöztem saját magam részére is könyveket, de azoknak a darabszáma rajta volt az olvasójegyemen, plusz mindig tudtam, hogy mit vettem ki, és igyekeztem egy helyen tárolni őket, hogy megtaláljam, amikor vissza kellett vinnem.

Az olvasónaplók királynője


De mi volt régen? Mibe írtuk az aktuális iskolás olvasmányainkat? Én legtöbbször (főleg alsó osztályban) olvasónaplóba. Év végén feladtak nekünk 1-2 kötelező olvasmányt, amit a nyár folyamán el kell olvasni és olvasónaplót kellett belőle írni. A kötelezők témakörről már írtam az előző témázósposztban, de én a stréberek közé tartoztam. Azok közé, akik elolvasták az összes kötelezőt, és persze ki is töltöttem belőle az olvasónaplókat, ha kellett írni. 

Forrás: szalaykonyvek.hu



Sőt! Megcsináltam a szomszéd gyerek olvasónaplóját, de még unokatesómnak is rendszeresen megírtam, mert ő lusta volt elolvasni őket. Az olvasónaplókban emlékeim szerint nem volt olyan rész, amiben kifejthettük hogy mi tetszett leginkább a könyvben (vagy éppen mi nem) de talán jobb is, mert a tanárnéni nem örült volna szeptemberben ha ott azt olvasgathatja, hogy mennyire untam az egész Egri csillagokat, Vukot, vagy éppen a Kőszívű ember fiait. 

Egyszerűen csak leírtam, hogy mit értettem meg az egyes fejezetekben, ha szabad olvasónaplózás volt a cél, ennél kicsit fifikásabbak voltak az egyes fejezeteknél lévő kérdéses olvasónaplók. Nyilván ez azért kellett, hogy a tanárnéni lássa, hogy ki olvasta el a könyvet, és ki nem. Be kell valljam nem igazán élveztem ezeket a füzeteket kitöltögetni.... Élvezte vajon valaki? 

forrás: https://szabadosagnes.blog.hu/


Nemrég megjelent Szabados Ágnes - Van időm olvasni - Olvasónapló című könyve, ami egy nagyon igényes kiadású olvasónapló, de belenézve rájöttem, hogy nem az én világom a tollal és ceruzával való pepecselés. Ráadásul nekem ez a "könyv" kevés lenne, hiszen évente akár 50-60 könyvet is elolvasom, itt pedig ABC sorrendben kell vezetni a könyveket, amire egy oldalnyi hely jut. Az idézetek csodásak a kiadványban, és mindenféle listák is vannak benne, amik Ági Nincs időm olvasni Facebook csoportjához és kihívásához kapcsolódik. Kezdő, vagy éppen havi 1-1 könyvet olvasóknak jó kis kedvcsináló lehet, de az olvasónaplózás nálam megmaradt azt hiszem az iskolás időkre. 

Az első blogom és az első könyves listáim


2005-ben a HotDog.hu-n indítottam el az első igazi blogomat, és valahogy akkoriban fedeztem fel a szabadon (értsd nem kötelező olvasmányok) olvasás örömét. Végre volt munkám = volt elég pénzem megvenni azokat a könyveket, amiket igazán el szerettem volna olvasni. Napi 3 óra tömegközlekedés bőven adott lehetőséget arra, hogy heti 1-2 könyvet elolvassam. Akkoriban már követtem pár könyvesblogot (Olvasónapló, Amadea) és a HotDog.hu-n megszavaztam, hogy az olvasóimat (kemény 10 ember olvasott kb :D) érdekli-e esetleg egy külön blog a könyves véleményeimről. A fogadtatás pozitív volt, így született meg a külön álló Zakkant olvas, és a blog egyfajta online olvasmánylistát tartalmazott. Akkoriban nagyon lelkes voltam, és volt időm minden egyes elolvasott könyvről blogot írni (ezt jó lenne most is tartani), így jó volt látni, hogy növekszik a könyvtáram, és mások is látják, hogy mit olvasom, és közben én is egyre több és több könyves blogot kezdtem el olvasni.

Az online listák kora


Már nem tudom, hogy hol és hogyan találtam meg a Moly.hu-t (gondolom egy könyvesblogger említette valahol, vagy egy widgetben láttam), amire március 10-én volt 10 éve, hogy regisztráltam. Ezzel elég korán kezdtem a molyolást, és a regisztráció kezdete óta itt vezetem az olvasmányaimat.

Az oldalt volt, hogy aktívabban használtam egy időben (karcolásra, kommentelésre, levelezésre, kihívásokra stb), de aztán egy balhé (könyvesbloggerek vs moly szerkesztők/adminok) után visszavettem. Én nem voltam érintett az ügyben, de rossz volt látni, hogy mennyire más irányba ment el az oldal, és az ott lévő emberek, akiket egykoron szerettem, és akikkel sokat beszélgettem…
Manapság szimplán csak azért járok fel, hogy becsekkoljak egy-egy könyvre, és ha kimegy egy-egy blogposztom, akkor hozzápárosítsam az adott könyvet, és értékelem néhány hetente visszamenőlegesen az összes olvasmányt, amit az azóta eltelt időben olvastam. 

Szeretem az oldalt, mert egyszerűen használható, és év végén jó visszanézni az elolvasott példányszámokat. Tavaly láttam Lobonál egy online listát (asszem Bookriot volt), amiből a 2018-as olvasmányaim statisztikáit megcsináltam. Ez a lista egyébként pontosan azóta figyel a 2019-es változatban érintetlenül, pedig azóta elolvastam már jó néhány könyvet. Szerettem volna év közben vezetni, de annyira lusta vagyok ilyen listákra.

Íme a szegény elhanyagolt határidőnaplóm


Nagyon felnézek arra, aki kézzel írt listákat készít, mert én nem tudok szépen írni, kalligrafikusan pláne nem, hogy egy bullet jorunalt kitöltsek. Én még ahhoz is lusta vagyok, hogy határidőnaplót vezessek. 

Szerencsére az előző évek tanulsága miatt (bizony vettem én is drága pénzért határidőnaplót, aztán 2 hetet ha használtam) 2019-re egy pár száz forintos PEPCO-s lajháros kis cukiságot vettem, de ezt se használtam nagyjából egy hetet sem. Bevallom mindent online vezetek. Mert sokkal, de sokkal egyszerűbb. Nagyjából reggel 8-tól 8-ig a gép előtt ülök, így online egyszerűbb minden :) 

Amikor belekezdek egy könyvbe, egyből megnyitom a molyt és felviszem a könyvet, amikor kiolvastam akkor rögtön jelölöm is, úgyhogy a moly oldalon eléggé naprakész. Itt vezetem a várólistacsökkentéses kihívásomat is. Például fent vagyok a Goodreads-en is, de ott lusta vagyok még egyszer jelölni mindent, és sok magyar könyv fent sincs még, amiket olvasnék és nincs kedvem rájönni, hogy mit hogy kell felvinni. Minden könyves közösségi oldalon fent vagyok, mert szeretem kipróbálni őket (pl Litsy) de hosszú életű egyik sem lett/lesz. 

Egyszer megpróbáltam a könyvtáramat összeírni, igazi füzetbe, papírral és tollal, de annyira eluntam, hogy azóta sem tudom rászánni magam, hogy újra folytassam. Pedig jó lenne up to date lenni az otthoni, és a vidéki könyveimmel, meg azokkal, amik esetleg kölcsönben vannak, de nem tudom rávenni magam. Egy listám van, amit képes vagyok vezetni, az pedig a blogturnés olvasmányaim listája, ami a Google Keepben csinálok


Minden könyvet felrakok egy listára, aztán amikor van már dátum a turnéhoz azt is beírom, amikor pedig lemegy a turné, akkor kipipálom a listát. Azt is jelölöm, hogy melyik kiadó, illetve azt, hogy kampányfőnök vagyok-e a turnén, mert akkor a végén ugye vannak még teendőim (sorsolás, nyertesek értesítése stb..stb...) 

Van egy magánkiadós/szerzős listám is, amire a beérkezett felkéréseket vezetem, de itt kevésbé tudok pipálgatni, hiszen nincs időm most kezdő írók könyveire. Viszont ez a Keep lista pont arra jó, hogy amikor ötletem sincs, hogy mit olvassak, akkor előszedem, és tudok ebből is választani :) 

Ahhoz képest, hogy azt hittem nem lesznek listáim, de azért akadnak bizony. Csak nem a hagyományos papír változatban, hanem online. Tudom, hogy ennek azért ott van a hátránya, hogy bármikor elveszhetnek (amikor például bezárnak egy közösségi oldalt, vagy kitiltanak onnan stb), de egyelőre nem tudok áttérni a papír változatra. Nem vagyok grafomán típus, szeretek online pötyörészni, így az online listáktól nem riadok meg.  

Van listám a cikkeimre (Trello), használok sok-sok Google Drive doksit (főleg excellt) mindenféle kampányokhoz, linkekhez, cikkekhez és pár hete elkezdtem az email címemet is kategorizálni, hogy átláthatóbb legyen, ha keresek valamit a munka, vagy a blog kapcsán. Ezt nagyon nagy beleéléssel csinálom jelenleg. 20 ezer levélből már csak 4 ezer maradt, és a fele van címkézve, mindezt a múltkori vidéki otthontartózkodásom alatt csináltam meg. És hogy miért jó ilyenekkel pepecselni? Tök jól ellazít a szelektálás. Valami ilyesmi lehet az online listák írása is, csak én online csinálom. Egyébként meg olvastam valahol egy cikket, hogy az online rendszerezés mennyire jó dolog. Tényleg jó! Úgyhogy éljenek a listák, főleg az online változatok, aki pedig szeret kézzel írni, annak hajrá a füzetekkel! 

Te vezetsz valahol listákat? Például az olvasmányaidnak? Vagy más dolgoknak? Kíváncsi vagyok, hogy ki mit hol vezet (jöhetnek a tippek!)! Kommentáljatok báran 



Ezeket is olvasd el

8 komment

  1. Ez a lajháros naptár pedig olyan cuki, kár hogy nincs türelmed kézzel vezetgetett dolgokhoz. Tényleg minden nagyon online lett.. A technikai fejlődés, meg ahogy írod, hát huhh, elképesztő ütemben zajlott, és mi valami hibrid generáció vagyunk mert még volt walkmanünk és discmanünk (!!!) is, és ismertük a mobil nélkül létet meg a betárcsázós netet, floppyt is, aztán ugrásszerűen megérkeztünk a több gigás pendrive-okhoz és egyéb jóságokhoz (?).
    A Keepet nem használom, de Google Sheetset egyre inkább, megosztottan is, mondjuk ezt nem könyve dolgokra. Az emailek közt már jó ideje rendet tartok, elpakolok mindent a bejövőből ami nem aktuális, és cimkézek ezerrel. Jó ez a szelektálás, csak brutál sok idő, ha nem folyamatában csinálod.

    A fejezetes olvasónaplós kérdéseken kicsit kiakadtam... milyen lélekölő már?!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, szerintem amúgy a mi generációnk az egyik legjobb, abból a szempontból, hogy mi ezzel együtt nőttünk. És megtapasztaltuk a régebbit is, és az újat is látjuk. Tényleg szép a határidőnapló, tök olcsó volt szerencsére, csak nézegetem, meg hordozgatom magammal, hátha beleírok valamit, de előbb kapom fel a mobilt és ott a notest, vagy a Google keepet :D szerintem az is közrejátszik, hogy csúnyán írok, és amúgy meg mit írnék bele? nem sok minden történik velem programok terén, ami van az benne van a naptárban, és jön az emlékeztető úgyhogy nem felejtem el.

      Delete
  2. Jeje a betárcsázós nethez volt szerencsém nekem is, mama meg csodálkozott hogy nem tud hívni minket mert a gépre rádugtam a telefonkábelt, hogy Harry Potteres oldalakat keresgéljek :D
    Az a lényeg, hogy megtaláld hogy neked melyik módszer válik be. Nekem felesben az írott, felesben az online megoldások jöttek be - Google Keepet én is használom (hétköznapi feladatokra, néha blogposztötletet írok fel benne).
    Hú a szelektálás is jó dolog, én is szeretem címkézni az emailjeimet - ezt egy héten egyszer, vagy épp azonnal megteszem - de így rengeteg felgyűlik ami már nem is kell, ezért örülök hogy bejött a Gmailben a Promóciók meg a Közösségi fül - azokkal egész jól elvagyok.

    ReplyDelete
    Replies
    1. 10 éves a google fiókom, szóval azóta nem foglalkoztam vele mióta regisztráltam. De már csak 4000 levél vár szelektálásra, gyorsan haladok velük. Nekem nincs promóciók fül, én mindent egyben kapok meg, és olvasom is mindet, sosincs olvasatlan csak címkenélküliek :D De egyszer a végére érek, mindig ezzel kapcsolatok ki munka közben és tök büszke vagyok, hogy egyre kevesebb van. Ez a telefonos sztori ismerős, bár nálunk már nem ilyen volt, de a szomszédnál igen, és mindig ott lógtam, anyám meg nem tudott áttelózni hogy jöjjek haza mert neteztem :D

      Delete
  3. Atyaég, Anett, elfáradtam csak attól, hogy elolvastam online mennyi mindent és mennyi felületen vezetsz. Nem csodálom, hogy ezek után nem vagy rágyógyulva a papíralapú listázásra. Nálunk most vezették be az office365-öt és van egy csomó új dolog, amit napi szinten ez miatt használunk (nekem már a hajam égnek áll, hogy kb 3 új felületet kell nézni szimultán az outlookkal együtt :)) Szóval nálam az a pihenés ha papír és toll kerül a kezembe.
    Az email fiókban kategorizálni én is imádok, minden elpakolok, ami kész a külön-külön kis mappáiba, így kint csak az marad, amivel foglalkozni kell még.
    És amúgy neked egy listán lévő dolog online kihúzása vagy kipipálás ugyanolyan jó érzés, mintha papíron tennéd meg? Mert nekem ez utóbbi valahogy fajsúlyosabb, jobban "átjön" az érzés, hogy kész vagyok :)
    Ó, a net nélküli idők! :) Én már javában melóztam, amikor lett net a munkában, otthon még utána is várni kellett rá. Szerintem annak a korszaknak is megvolt a szépsége, én speciel örülök, hogy net nélkül a játszótéren vagy a haveroknál bandázva nőttem fel, de a mai világ annyira felgyorsult, hogy muszáj használni + lépést tartani a korral.
    De az lényeg, hogy úgy és ott vezesd a dolgokat, ahogy neked jó meg informatív és segítség bármihez is :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Az Outlook-ot nem is írtam bele, ott is mappáztam régebben, de 2009 óta van gmailem is, amit elhanyagoltam. Nem gondoltam volna a poszt előtt, hogy ennyi mindenféle listám van, de tök érzés kipipálgatni. Jobb, mint ha papíron tenném, ott sosem pipálgattam, csak felírtam, és max kihúztam, áthúztam, amit elkészítettem a listámból, ha írtam egyáltalán. Szerintem ritkán to do listáztam például. Amúgy nekem véletlenül elromlott a mailszerver, így egy-két hónapja nem kapom meg a céges leveleket, és csak a melóhelyen tudom nézni, és annyira fura érzés, hogy bárhová megyek nincs pittyegés, nincs mailezgetés válaszolgatás, majd megnézem otthon ha hazaértem. Mert hát régen is így csináltam, attól, hogy van okostelefonom már nincs meg bennem az érzés, hogy lemaradok valamiről. Semmiről sem maradok le :D

      Delete
  4. Fú, emlékszem mekkora áttörés volt általánosban, amikor a fejből kézzel, füzetbe írt olvasónapló helyett felfedeztük ezeket a kitölthetőeket, és mennyivel jobb volt ez, te jó ég! :D Mondjuk azóta sem értem, mi értelme bármelyiknek is (meg hogy miért várják el 8 évesektől, hogy komplett olvasónaplót _írjanak_ maguktól)

    A Keep nekem is nagy kedvenc, rengeteg mindenre használom, pl. a könyvtárazandó könyveket ott szoktam listázni, 3 kategóriában, úgyhogy amikor belibbenek a polcok közé, csak előveszem a listákat, és tudom, hogy miket keressek. De ezt inkább csak akkor használom, amikor nagyon nem tudom, hogy mit olvasnék.

    Amúgy a moly nekem elég listázás helyett, kézzel nekem sincs türelmem, vagyis nem látom értelmét papíron vezetni, ha valamit gyűlölök, az a duplikált adminisztráció :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. A duplikált adminisztráció nekem is frusztráló dolog, valószínű ezért sincsenek papíron listáim. Vagyis írkálok néha fel dolgokat, de azokat megcsinálom aztán a papír landol a szelektívben, erre határidőnaplót vezetni nekem azt hiszem felesleges. Az online dolgok legalább nem termelnek szemetet. Az olvasónaplók szerintem tök bénák, de ahogy láttam még most is divat, bár nem tudom mi értelmük van... Inkább adnának fel értelmes olvasnivalókat, és abból nem kéne naplót írni, csak élvezni a kölyköknek. De azt hiszem erre még néhány évtizedet várnunk kell mire eljut oda az oktatás... De ez egy másik blogposztot érdemel :D

      Delete

Subscribe