Utolsó fejezetéhez érkezett Daniel Cole izgalmas krimisorozata. A Libri Kiadónál megjelent sorozat harmadik részében újra találkozhatunk Emily Baxter felügyelővel, és William Fawkes is előkerül. Csatlakoznak hozzájuk régen nem látott ismerős karakterek, hogy együtt oldják meg az egykori, nyugalmazott rendőr gyilkosságának csavaros ügyét. De vajon ki a gyilkos? 

Kint tombol egy világjárvány, én pedig hetek óta nem tudok érdemben olvasni. Múltkor már pedzegettem, hogy nehezen megy az olvasás, és ennek sok oka van. De olvasni jó, ezt én is tudom, és vannak olyan regények, amik igazi kabátkönyvek, amikbe mindig jó beleburkolózni, mert megmelengetik a szívem. Erről mesélek a mai #témázós posztomban, hogy én mikhez nyúlok és mik okoznak nekem az ilyen válságos időben örömet.

Joanne Ramos debütáló regénye a Park Kiadó gondozásában jelent meg. A történet középpontjában olyan nők állnak, akik egy jobb élet reményében vállalják, hogy teherbe esnek és gyermeket szülnek a minden kényelemmel és luxussal felszerelt létesítményben- csak éppen nem saját maguk, hanem gazdag és befolyásos emberek számára. A könyv érdekes társadalmi és erkölcsi kérdéseket vet fel, melyekre ha ti is kíváncsiak vagytok, tartsatok kilenc bloggerünkkel a turnén. 

Bár az olvasás nekem eléggé nehezen megy ebben az ínséges időben, de a havi témázás nem maradhat el. A mostani témánk a "Mit esznek rajta mások? - "mindenkinek bejön, de nekem nem" könyvek kivesézése lesz, és előre szólók, lesznek meglepő vallomásaim szerintem.

Minden, ami nem angolszász (de nem is magyar!) - szólt az újabb témázás rövid kis leírása, ami engem is megihletett így február végén. Idén az újraolvasások mellett megfogadtam, hogy több nemzet szerzőivel is igyekszem megismerkedni, mert ha nem utazhatok mindenhová repülővel, akkor legalább gondolatban utazzak. Mert nálam az, hogy egy adott szerző portugál, francia, német, kínai, afrikai, japán, vagy éppen mexikói mindig magával hordoz egy utazást is. Hiszen ahány nemzet, annyi kultúra, annyi táj, és annyira történet. Nektek van kedvenc nem angolszász írótok? Meséljetek! Mesélek én is!

A GCK'-s blogon láttam ezt a Valentin napi booktaget és bár a hétvégére rendes könyves posztot terveztem megírni (vázlatban áll már jó néhány), de a masszív fejfájás miatt inkább erre válaszolok gyorsan, aztán hátha eljutok a többi poszthoz is egyszer. Jöjjön egy kis szerelmes olvasmányos booktag, amit bárki tölthet a Bálint naptól függetlenül is 💗

Kezdjük egy vallomással: imádom, ha szól valahol valami hang. A tévére elalvás királynője vagyok már nagyon régóta, és nem azért, mert félek a sötétben. Egyszerűen imádom, ha hallgathatok valamit, és aztán közben nyom el az álom. A nap 24 órájából 16-ot töltök ébren, abból nagyjából 15 órában hallgatok valamit. Legtöbbször zenét, tévét, Youtube videókat, podcasteket és hangoskönyveket is. Persze megválogatom a fülembevalókat, úgyhogy ezekről is olvashatsz a következő #témázás bejegyzésemben.

Szeretek évértékelő bejegyzést írni, és mások évértékelőjét is olvasni, de őszintén bevallom roppantul örülök, hogy véget ért a 2019-es év. Számomra nem volt könnyű ez az év (majd elmesélem miért), de azért az olvasást szerencsére mindig fixen be tudtam iktatni az életembe. Tartsatok velem, és nézzük végig, hogy mi is történt velem és a Zakkant olvassal 2019-ben.

10. éve zajlik a várólistacsökkentés, és én majdnem ennyi éve veszek részt a kihívásban néha több, néha kevesebb sikerrel, de mindig lelkesem. Idén is összeállítottam a listámat, és megmutatom, hogy milyen könyveket szeretnék 2020-ban, azaz mivel fogom csökkenteni a várólistámat.

Jesszus! Belegondolni is ijesztő, hogy hamarosan fordul egy évtizedet a világ. Egy évtized nem kis idő, velem (is) számtalan dolog történt, de nyilván most nem erről lesz szó. Hoztam egy 10 év kihívás booktaget Dóritól, amit én is kíváncsian töltöttem ki, mert érdekelt, hogy én mennyit változtam egy évtized alatt. Csak annyit mondok előljáróban, hogy óriásit 😅 Például már nem vagyok annyira szerelmes a vámpír pasikba és sokkal több műfajban olvasok.