Zakkant olvas

2013

Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 2. - Együt

"– Na? – mutattam fel anyunak a szétmaszatolt rajzlapot.
– Aha! Egy dió! – jelentette ki anyu büszkén.
– Tulajdonképpen egy falevél. De haladunk – feleltem szomorúan.
– Nem reménytelen – állt fel Tomi az asztaltól.
– Tényleg? – kérdeztük anyuval egyszerre.
– Mármint a kettes. A kettes nem reménytelen – bólintott."

Nagyon szerettem a Szent Johanna Gimi első részét (erről itt írtam), úgyhogy gyorsan felraktam a várólistára a második részt. Igazából az Átmeneti üresedésbe kezdtem bele, de valamiért nem úgy haladtam vele, ahogy szerettem volna így rápihentem Leiner Laura könyvével. És milyen jól is tettem! Rentai Renáta és osztálytársai kalandja egy kicsit (újra) kikapcsoltak és közben nem kellett azzal foglalkozzak, hogy mennyire szörnyű a világ, meg a benne élő emberek.

Véget ért az első félév a Szent Johanna Gimiben (SzJG) úgyhogy Reni a második félévbe kezd bele, egy kicsit magabiztosabban mint az első részben. Fél év alatt jobban megismerte az osztálytársait, szerzett 2 igazi barátot (Virág, az emós lány, és Arnold a szintén könyvmoly zseni). A második félévben az iskola élet még jobban felpörög mint az előzőben, hiszen itt a Valentin hét és Bálint napi bál, a farsangi bál, tavaszköszöntő buli és persze év végén az 9/B osztálykirándulásra indul. Nah meg persze, Reninek még mindig tetszik osztálytársa Cortez, aki iránt egyre jobban dobog a szíve.

"Mindenesetre egy csomó hülye lepke szállt fel a gyomromban, és konkrétan beleremegtem a gondolatba, hogy Corteznek és nekem van egy titkunk. Wow."

A fiú még mindig menő, és még mindig nem foglalkozik sokat Renivel. Amikor a lány észreveszi, hogy az A osztályból Edina ráhajtott Cortezre kétségbeesik, de így sem mer lépni. Sokat szenved és vágyakozik a fiú után, de semmi sem történik. Néha kedves vele Cortez, néha levegőnek nézi. Igazából ez a plátói szerelem sokszor elgondolkoztatja Renit, hogy mennyire is nem menő, és mennyire kívülálló néha az osztálytársai mellett. Ő nem halad úgy zenei élettel, nem néz videóklipeket, sorozatokat és nem olyan dolgokra használja az internetet mint a legtöbb "menő" fiatal. Őt az olvasás köti le, kvízeket játszik és még mindig a Beatles a kedvenc együttese.

"Cortezre csak rá kell nézni, abból kiderül, hogy miért esik bele mindenki. Mert egyszerűen menő."

Amikor az A osztályból Edina randira hívja Cortezt Reni önbizalma a béka feneke alá kerül. Persze a szülei észreveszik ezt, de hiába a kamaszkorról szóló tanácsadó könyvek nem igazán tudják felvidítani lányukat. Egyébként a szülők mindenre a szaktanácsadó könyvektől várják a választ, ahelyett hogy örülnének, hogy Renivel nincs igazán gond. Ő az osztály harmadik legjobb tanulója és idejét nem a Myspace-n lógva tölti, hanem olvasással és házi feladat írással.

"– Ha Edina kevés Cortezhez, akkor én mit mondjak? Egyáltalán nem vagyok menő! – sóhajtottam.
– De okos vagy! És szerintem az menő! – vigasztalt Virág, én pedig halványan elmosolyodtam."

Értékelés: 5/4

Ebben a kötetben sincs világmegváltó történés, zajlanak a tanórák. Néhol unalmasak Reni naplószerű leírásai arról, hogy mivel telik el egy-egy szünet a suliban (általában azzal, hogy az udvaron tartózkodik Reni és onnan nézi a körülvevő rajongókat, és az A-s lányokat, akik divatosan vonulnak az udvaron, míg ő egy padon olvas, vagy issza a forró csokiját, mellette Virág és Arnold ül.)

Kinga, aki az osztály éltanulója és igazán megszállott, már ami a versenyeket illeti többször megpróbálja felnyitni Renáta szemét, hogy tegyen valamit azért, hogy Cortez észrevegye. Kinga gúnyosan, de jó szándékkal terelgeti a kis béna szerelmes csajszit, de egyelőre nem igazán van hatása a dolognak.

A szerelem mellett Reninek azzal is meg kell küzdenie, hogy ne bukjon meg rajzból. Vladár a rajztanár pikkel rá, de év végén egy olyan nem várt segítséget kap, amitől egy kicsit jobban várja majd a második évet a SzJG-ben. Néhol kiszámítható, néhol unalmas, de mindenképpen megmosolyogtató poénokkal és könnyed stílusban megírt folytatásról van szó. Olyan történetek ezek, melyben valódi tinédzserek valódi álmaik vannak beleszőve és amikbe egy pillanatra könnyedén bele tudod magad képzelni (vagy nosztalgiázni és tanulságként levonni, hogy 14 és fél évesen te is ilyen bénácska voltál! igen, én ugyanezt csináltam, mint Reni :D)

Oldalszám: 394
Kiadó: Ciceró

++ Nemrég jelent meg az SzJG utolsó része dupla kötettel és hamarosan indul a SzJGer közösségi oldal (ITT), ahová a rajongókat várja az írónő. Leiner Laurát egyébként követheted a Twitteren is, vicces dolgokat szokott kiírni és nagyon sokat foglalkozik az olvasóival. Respect!

Egyébként ráfüggtem a könyvre, már a harmadikat is kiolvastam, és most szert kell tennem a folytatásokra is. Így 27 évesen ciki nem ciki, én is beállhatok Leiner Laura rajongói sorába :)

A könyvet köszönöm szépen a Ciceró Könyvstúdiónak!

1 komment

, by zakkant

chick lit

Szerdán habcsók

Papp Diána: Szerdán habcsók

"Minden erejét és koncentrációs képességét összeszedte, a komód jobb felét az ablaktól kitolta, húzta addig, míg végre láthatóvá vált mögötte lévő falfelület. Gyorsan leportalanította egy tiszta konyharuhával, és már ebből a momentumból is érezte, hogy valami különleges dolog készülődik. Életében nem portalanított még falat, sőt az utóbbi időben semmit sem. Elővette a vastag filcet, amit a munkahelyéről hozott, és ezt írta fel a falra: Egy év múlva ilyenkor újra boldog párkapcsolatban élek (2011. július 11.)

Így kezdődik Békési Eszter története a Szerdán habcsók című könyvben, amit Papp Diána a Nők lapja munkatársnője írt. A regényhez egy több kiadó által tartott bloggeres összejövetelen jutottam hozzá (ahol alkalmam nyílt a szerzővel is beszélgetni és dedikáltatni), de már előzőleg halottam róla hiszen sokan ajánlották (női blogok, több újságban is feltűnt - egyszóval felkerült a kívánságlistámra). Diána egyébként ott dolgozik, ahol én is majdnem 6 évig koptattam a billentyűzetet. Ő a print vonalon, mint vezetőszerkesztő, én ugye inkább online, szóval érdekelt, hogy mit hozott össze.

A Szerdán habcsók egy könnyű kis regény, akárcsak maga a címben rejlő édesség (aminek még lesz köze a végkifejletben, de nem lövöm le a poént.). Cukormázas, habos és éppen eléggé édes és könnyed ahhoz a történet, hogy elszórakoztassa a chick-lit vonalon mozgó olvasókat. Én kifejezetten szeretem az ilyen típusú regényeket, így öröm volt egy magyar író által írt történetet. Nem hasonlítanám se Fejős Évához, se Vass Virághoz, akiknél néha úgy érzem, hogy túlzottan sokat szeretnének mondani és ettől erőltetetté válik. A Szerdán habcsók nem ilyen.

Békési Eszter karaktere néhol nem volt számára szimpatikus, de teljesen beletudtam élni magam a helyzetébe. Már ami a munkahely váltást és a szerelmi dolgokat illeti. Esztert 10 év házasság után Andrew a férje megcsalja, így elköltözik egy albérletbe, ahol egyedül kell újra felépíteni az életét, miközben egy PR cégnél is kell nap mint nap bizonyítania. A válás nem egyszerű, Eszter néhol dagonyázik az önsajnálatban, azonban testvére, hű barátja Piroska (öreg hölgy, akivel sokat levelezik) és haverja Sanyi próbálnak neki segíteni.

"Pasizz féktelenül, de ne állj le nős férfival, még bosszúból sem. Ráérsz 75 évesen. Akkor már nem lesz miből válogatni."

A PR-os szakma csúcsán lévő Eszter hobbiként gasztro blogot vezet, amit a válási és költözési herce-hurca miatt elhanyagol. A barátai hívják fel a figyelmet arra, hogy ideje felélesztenie a blogot, mert az olvasói már epekedve várják az újabb bejegyzéseket. Nem egyszerű hosszú szünet után újra motivációt találni az írásra (és a főzésre), miközben a munkája a tévécsatornánál teljesen lezsibbasztja.

Eszter egy véletlen során összesodorja az élet egykori kamasz szerelmével Balázzsal, aki saját céget vezet, és európai városokba indul beszerzőkörútra, hogy eljuttassa a legfinomabb hozzávalókat a kis boltok polcaira. Eszter kap az alkalmon a fiúval tart, hogy segítsen neki és közben sok szép helyen jár és olyan finomságokkal találkozik, ami bőven ihletet ad neki a gasztro blogjához. Kicsit sajnáltam, hogy ott volt az a sok hely és kevés leírást kaptam róluk. Ugyanitt néhány sütéses főzéses jelenet néha furán volt bele szőve az események közé, amik szerintem nem voltak annyira odavalóak (pl: Balázs és Eszter közös kotyvasztása a konyhában), ugyanitt a blogos receptek és leírások korrektek voltak.

Persze a fő bonyodalmak akkor kezdődnek el, mikor Balázs feltűnik, Eszter húga pedig el. Nem egyszerre zajlik a két esemény, de Eszter nyakába elég sok minden szakad. A blogja virágzik, főzős műsorokba hívják szerepelni és közben randizni hívja egy izgalmas rosszfiú (Frank), Balázs pedig egy régi ügy (egy kiderülő titok) miatt nem áll vele szóba. Mindeközben Piroska kórházban köt ki, és a cukrászda, amit Eszter húga vezet üzletvezető nélkül marad. Sok sírás és gondolkozás után Eszter rájön, hogy vannak kezdetek és végek és persze a várt happy end nem marad el. De hát ennek így is kell lennie egy ilyen típusú könyvnél.

"Örülök, hogy megfogadtat a tanácsomat, és mázoltál a falra. Csak a nyugtatóra ne igyál túl sokat, drágám, mert a Helyszínelők majd nem győzik megfejteni a feliratot. Persze tudod, hogy csak viccelek, édesem."

Értékelés: 5/3

Könnyű kis olvasmány, kellő humorral megfűszerezve. Tetszettek a Piroskának írt levelek és a közbe iktatott válaszolok, és persze Eszter gasztro blog postjai. Ezek feldobták a regényt, ami tényleg olyan mint egy limonádé, de nem a rossz értelemben vett hasonlatként. A Szerdán habcsók enyhíthet a nyári forróságon, jól esik szétkevergetni benne az összetapadó jégdarabokat, de kicsit zavar amikor ki kell belőle halászni egy-egy magot, de amikor megkóstolod érzed benne a friss mentát meg a frissen facsart gyümölcsök aromáját. Egyszóval azért elég kellemes. Ilyen Papp Diána regénye is. Kikapcsolt, nem volt elrugaszkodott, valós dolgokról írt és voltak szerethető dolgok benne. Lehetett volna jobban kidolgozott (karakterek, helyszínek) és hosszabb is akár, mert simán olvasgattam volna még.

Kíváncsi vagyok a nemrég megjelent Bodza bisztróra is majd. Valószínűleg ha beköszönt a jó idő majd kölcsönkérem Noémi barátnémtől, mert neki szintén tetszett, és jó lesz egy kicsit majd limonádézni ezzel a regénnyel (is) valami teraszos helyen ülve.

Oldalszám: 263
Kiadó: XXI. század

+ A meseszép borító Keszeg Ágnes munkája, akárcsak a Bodza bisztrónál is. Gyönyörű!

Itt elolvashatjátok az írónővel készített interjút, melyben arról beszél, hogy nincsenek női prototípusok.

No komment

, by zakkant

erotikus

Nagy Szilvia, Szabó Anna Eszter - Egyetemista lány támogatót keres

"Én eleinte féltem, hogy majd úgy bánnak velem, mint egy ronggyal, mindenhol ilyeneket olvasni. De aztán rájöttem, hogy csak azzal bánnak úgy, aki úgy is érzi magát, és hagyja, hogy kihasználják. Pedig ez csak egy szolgáltatás, amit pénzért nyújtunk. Senki sem használ ki senkit. Nyilván az utcán teljesen más, meg azoknak is, akiket belekényszerítenek. De bennünket senki sem kényszerített, ez a saját döntésünk. Az elején voltak erkölcsi dilemmáim, de ma már nincsenek. Minden engem igazol."

Egy könyvkiadós, könyves blogger találkozón (amiről Szilvamag itt írt hosszabban) jutottam hozzá a könyvhöz majd alkalmam nyílt beszélgetni a szerzőkkel is. Foglalkoztat ez a téma és azon könyvek, amiben a prostitúcióról esik szó. Olvastam a Fucking Berlint, a Szex és tandíjat és van még a polcomon pár hasonló sztori. Év elején valami realisztikusra vágytam úgyhogy kapóra jött, hogy felraktam az idei várólistámra az Egyetemista lány támogatót keres című könyvet, mert úgy gondoltam, hogy könnyen olvasható lesz. És az is volt. Ellenben a sztorik (mert több is van belőlük a könyvben) nem igazán fogtak meg sajnos.

Emlékeim szerint a Szex és tandíj főszereplője Laura, azért kényszerül arra, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtson a férfiaknak, mert már ennivalóra sem futja neki, nem hogy arra, hogy a tanulmányait fedezni tudja. Nagy Szilvia és Szabó Anna Eszter könyvében szereplő magyar lányok családjuknál laknak és annak reményében vállalnak erotikus munkát, hogy többletbevételhez jussanak. Ergo legyen pénz ruhára, fodrászra, műkörömre, új telefonra, utazásokra és esetlegesen tandíjra. Nincs is ezzel semmi gondom, hiszen mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretne (vagy amihez van gyomra) csak nem mindegy, hogy milyen stílusban mesélik ez a történetet.

Olvasás során nekem sokkal inkább az jött le a könyvből, hogy ezek a lányok büszkék arra, hogy kurvák és szinte csábítónak állították be ezt az élethelyzetet. 4 lány története ez a rövid könyv, ahol Lili, Zsófi, Heni és Frida gondol egyet egy nap és belekezdenek a prostitúcióba, amiből/ahonnan nehezen van kiút. A 4 történet sok hasonlóságot rejt: masszázsszalonok, az órabérekből levett jutalékok, a lányok önállósodási vágya, saját "vállalkozás" indítása, albérlet keresés, ahol űzni tudják az ipart, kedves és támogató visszajáró kuncsaftok sok borravalóval, 1-2 aberrált zaklató ügyfél, külföldi kiküldetés Svájcban, Hollandiában több százezer forint reményében).

Valahogy mindig is jobban kedvelem azokat a könyveket, ahol E/1-es számban vannak elmesélve a sztorik, mert sokkal személyesebb az ilyen könyveket olvasni, mint egy leíró mesét, hogy mit csinál az egyik lány, és a másik. Elsődlegesen úgy gondolom hogy talán sem tetszett annyira a könyv.

A másik problémám, az volt vele, hogy inkább "buzdító" jellegű volt. Ha egy olyan kiszolgáltatott szegénységben lévő lány olvassa, akit könnyű befolyásolni, akkor biztos, hogy ő is ezt az utat választja a problémái miatt. Minden le van benne írva, hogy hogy lehet elkezdeni a prostitúciót, mik a buktatói (viszonylag kevés van a 4 főszereplő sztorija szerint) és arról is kevés szó jut a regényben, hogy lelkileg ez mennyire terheli meg a lányokat. Nincsenek hatalmas vívódások, a lányok csinálják a munkát, mert kell nekik a pénz. Kiszolgáltatottak, de nem éreztetik ezt az olvasóval. Sebezhetőek, de inkább úgy állítják be magukat mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy kurválkodnak, hiszen bajuk úgysem származik belőle. Persze a védekezésre ügyelnek, de nem járnak rendszeres vizsgálatokra, nincs engedélyük, minden illegálisan megy. És persze titokban.

"Frida elfogadta, hogy ő bizony tényleg kurva, és abból él, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújt férfiaknak pénzért. Nem gondolta erkölcstelennek, és egy pillanatra nem bánta meg. Nem is engedte volna meg magának. „Aki megbánja, az azt ismeri be, hogy helytelen dolgot tett, és ez óriási súlyként nehezedhet rá egész további életében. Soha semmit sem szabad megbánni, mert akkor bekattansz attól, hogy az életed egy szakaszát megmásítanád. A helyén kell kezelni a dolgokat. Ezt a munkát is lehet minőségi módon csinálni.”

Inkább arról esik szó a könyvben, hogy mennyiért és hogyan lehet ügyfeleket szerezni, hogy működnek a külföldi kiutak és mennyit lehet keresni egy-egy hosszabb eltávval, vagy önállósodva űzve az ipart.

"Szóval ma egy órával keresek körülbelül nyolc-tízezret. Nem sok, de nem is olyan rossz órabér."

Értékelés: 5/2

Nem rossz könyv az Egyetemista lány támogatót keres és tudom hogy sok munkájuk van a szerkesztőknek benne, de valamiért nálam félresiklott. Nem éreztem át annyira a lányok sorsát. Mind a négyüknek rendezett családi körülményei voltak (viszonylag) és lett volna hová hazamenni, nem haltak volna éhen, ha 1-2 hónap múlva találnak bejelentett melót. Némelyikük rendes munkát is kapott, de rájöttek, hogy azzal nem keresnek sokat és könnyebb megélhetés az, ha áruba bocsátják a testüket a férfiaknak, mert rosszul érezték magukat, hogy a barátnőikkel való shoppingolás során nem tudnak úgy költekezni, ahogy szerettek volna. Lili szűzen kezdi a munkát, és a tandíjra spórol, meg egy saját lakásra, de ehhez be kell vállalnia a masszázs után extrább dolgokat is. Zsófi anyja gyorsan rájön hogy mi lánya igazi foglalkozására, és nem hogy eltiltaná a munkától, hanem egyenesen támogatja. és büszke is rá. (Én ettől lehidaltam rendesen).

Beszélgettem a szerzőkkel, ahol többen arra kérdeztünk rá, hogy a lányok meséltek-e gázos ügyfelekről, mert a könyvben inkább a munka viszonylagos "jó" oldala jön át, egy-két kivételtől eltekintve. Nagy Szilvia és Szabó Anna Eszter azt mondta, hogy a sors hozta őket össze olyan alanyokkal, akik nem tudtak sok rosszat mesélni a munkájukról. Szerintem kellett volna a könyvbe olyan elrettentő történet, ami nem gondolkoztatja el az olvasót arról, hogy milyen egyszerű ez az egész. A lányok érzelmei közül egyedül Henié érintett meg, aki a barátját még azelőtt ismerte meg, mielőtt belekezdett volna a melóba. A fiú fiatalabb volt nála, így a lány lett a családfenntartó és ez a munka volt a legegyszerűbb számára. Sok csatát vívott a fiúval, aki szintén kipróbálta magát férfi prostiként, hogy lássa milyen ez az élet, de nem jött be neki. A pár később összeházasodott és (gondolom, erre nem tértek ki igazán) boldog éltek míg meg nem haltak.

Igazából tudom, hogy ez az egész helyzet, hogy fiatal (diák)lányok kénytelenek a testüket árulni, hogy eltartsák magukat nagyon szomorú. Nem akarok senki felett pálcát törni, nem célom. Ez a post pusztán a könyvről szól és arról, hogy számomra a mondandója nem igazán úgy jött át, ahogy szerintem kellett volna. 4 sztori, 4 olyan lányról, akik választhattak volna más utat is, csak nem voltak elég erősek. Valami hiányzott belőlük. Meg a könyvből is, hogy megszeressem akárcsak egyik szereplőt is, vagy jobban átérezzem a kiszolgáltatott helyzetüket. Nem ment.

Kiadó: XXI. század kiadó
Oldalszám: 271 oldal

Az írónők egyébként megjelentettek egy könyvet a férfi prostitúcióról is (Hölgy alkalmi kísérőt keres címmel), de valahogy úgy érzem, hogy ennek beszerzése és elolvasása nélkül is nagyon jól elleszek.

3 komment

, by zakkant

jostein gaardner

Jostein Gaardner - A történetárus

"Tetszett az elképzelés, hogy földi létemmel talán a történetek ideje is véget ér. Minden rakétát kilőttem, mindet egyszerre, utánam hallgatás ereszkedik a Földre. Nem lesz semmi, nem lesznek új ötletek, semmi, amin gondolkodni lehetne. Egy óriási gépezet ura voltam, én szerveztem minden idők legnagyobb irodalmi fesztiválját, és mindezt titokban."

Igazság szerint ezt a könyvet nem is magamnak vettem. Anno még Pupillának transzportáltam Pécsre egy példányt, de ha már ott voltam (és mivel bízok az ízlésében) a Könyvudvarban, vettem magamnak is egy kötetet. 2009 óta eltelt jó pár év és a porosodott a polcon, de most az új Csökkentsd a várólistád 2013-as kihívása miatt sort kerítettem rá. És nem bántam meg, bár nem is nőtt annyira a szívemhez Péter és története.

A regényben Gaardner által egy kisfiút ismerhetünk meg, akinek fantáziája nem ismer végtelent. A svéd Péter édesanyjával él, aki egyedülálló szülő révén igyekszik jól nevelni fiát. Mindenhová elviszi őt, így Péter kamaszkorára megismerkedik a színház, a mozi világával (sok utalást találhatunk ezekre). Az édesanyja azonban Péter kamaszkorában meghal. A fiú, hogy jövedelemhez jusson történeteket kezd árulni kezdő költőknek, regényíróknak de még befutott híres novella szerzőknek is. Pár év alatt ő lesz Pók, akinek a hálója egész Svédországban kiterjedt. És nem mellesleg kész vagyon vándorol a markába.

Abból éltem, hogy haraptak a halaim. Nem árultam se hasist, de LSD-t, még olcsó cigarettát vagy csempészett pálinkát sem. Fantáziát árultam, ártalmatlan fantáziát.
Előfordult például, hogy ha egy bulin összetalálkoztam egy rászoruló kliensemmel, ő idegesen berángatott egy sarokba vagy lépcsőházba, néha még a mosdóba is. Körbetekintgetett, és azután nagyon halkan elmondta a kívánságát: van valamid, Péter? Vagy: van ma valamid? Vagy akár: mondd csak, mit kaphatnék egy ezresért?

Az időközben férfivá cseperedő Péter megismeri a női nemet és szerelembe esik. A lányt történetekkel kábítja el, ám amiket neki mesélt el, azokat már nem adhatja el. Szívesen áldoz a lányra különböző sztorikat, hiszen kifogyhatatlan tárház van a fejében. Egyszerűen annyi kötetet írhatna, amennyit csak akarna de ő nem szeretne. Egyszerűen jó neki így ahogy van. Unalmasan éli a mindennapjait, a lányok fejét elcsavarja, de nem jelent nekik semmit sem ezek a nők. Egyedül Maria az aki megfogja, ám ő is eltűnik Péter életéből és magával viszi az elmesélt történeteket, és a közös kislányukat. Vajon újra látják egymást az egykori szerelmesek? És mi lesz azokkal a történetekkel, amikről csak ketten tudtak? Ezek hogy jutnak végül nyilvánosságra?

Akár lehetne kellemes is a regény hangulata, de nem az. Folyamatosan jönnek a történeteket, melyeket Peter mesél el hol a szerelmeinek, hol más íróknak, amikor árajánlatot kérnek tőlük. A történetek nem viszik előre a cselekményt, csak szomorúvá tesznek. (A sakktábla sztori, a cirkuszos történet) Jostein Gaardner kétségkívül a hangulatteremés mestere, jól adagol, de maga a Pók, azaz Péter nekem nem vált szimpatikussá.

A Pók a saját hálója foglya. Elöszőr megszövi finom szövetét, aztán tesz egy hibás lépést, és maga akad fenn benne.

Az egész Péter = Pók vonal viszont nagyon érdekes és nagyon furcsa párhuzama az írásnak, az íróknak és a fantázia és az új ötletek keletkezésének. Olyan mennyiségű ötlet van a főszereplőben, vagyis tehát magában Gaardnerben, hogy ez ámulatba ejtett. Egy-egy sztori adhatna több kötetes regény sorozatoknak alapot, vagy bestsellereket és mégis mindegyik egy embertől ered. Péter hiába diszkrét egy idő után munkája nem marad titokban. Az írók elkezdenek gyanakodni és az egész összetákolt és felépített világ romba dől.

Vannak emberek, akik érméket vagy bélyegeket gyűjtenek. Én a saját gondolataimat és ötleteimet gyűjtöttem.

Értékelés: 5/3

A végét bár sejtettem, kellőképpen meglepődtem rajta. Igazából fájdalmas ez a történet, és hiába minden, nem töltött el jó érzés az olvasása közben. Szórakoztattak a szövevényes és hihetetlen mélységű sztorik és vártam is őket, de mindegyikkel csak az bizonyosodott meg bennem Péterről, hogy ő egy szerencsétlen balek, aki nem találja a helyét világban és nem is tudja sehogy sem tudja helyesen feldolgozni ezt a zseniális kreativitást amit ajándékba kapott az élettől. Bár másként állt volna az ötletei "eladásához", megvalósításához, így talán elkerülhető lett volna a tragikum a végén.

Ürességet éreztem mikor befejeztem a könyvet. És nem magát a főszereplőt hiányoltam, hanem az író könnyed stílusát, amivel lekötötte a figyelmemet. Később talán megpróbálkozom még másik Jostein Gaardner regénnyel. Ajánljatok jót ha tudtok!

2 komment

, by zakkant

2013

B.B. Vayk - A fekete láng ura I.

"Robert szinte beleszédült a fénybe, a lágy dallamba, a vízlényekből sugárzó nyugodt harmóniába. Micsoda kirándulás! Nem győzte nyújtogatni a nyakát és körbeforgatni a fejét, hogy mindent jól lásson. Mintha egy régmúlt, békés világba tévedt volna, amely mentes minden fájdalomtól, bánattól és gonoszságtól. A vízlények érdeklődve tekintettek feléjük, arcukon ragyogó boldogság terült szét úrnőjük láttán, aki egyenként viszonozta a biccentést, és mindenkire rámosolygott. Ők pedig meghajtották a fejüket a Felhőkirálynő és a leghátul ügető Fény előtt."

Bevallom kicsit furán éreztem magam, mikor a szerzőnő férje megkeresett, hogy küldene egy tiszteletpéldányt a könyvből, mert szívesen venné ha írnék róla. Először is ilyenkor leesik az állam a döbbenettől, hogy valakit érdekel a véleményem. Másodszorra durván elkezdek parázni, hogy mi van, ha nem tetszik majd a könyv, akkor miről fogok írni stb..

Ráadásul fantasy-ról van szól, ami valljuk be nem tartozik annyira a kedvenc könyv műfajomhoz. Szóval egy szó mint száz marhára félve kezdtem bele a várólista csökkentés után január elején könyvbe. Valami olyasmit szerettem volna olvasni, ami egy kicsit kiragad a téli unalomból és közben még szórakoztat is. Paráztam, hogy mi van ha túlzottan bonyolult lesz a sztori, túl sok lesz a fura karakter (mint a fantasykban általában) és majd kifog rajtam a sok lényleírás, meg világábrázolás, a harc és a nagy volumenű, ívelt cselekmény. De büszkén jelentem be, hogy napok alatt kiolvastam, és teljesen magával ragadott, pedig nem is annyira rövidke olvasmányról van szó.

A történet főszereplője Robert Ground, aki egy kis faluban él apjával, akivel egy rózsakertet gondoznak. Az idősebb Ground teljesen a munkájába temetkezett, mióta (már több tíz éve) felesége meghalt. Csak a rózsáinak él, aminek csodájára jár az egész környék annyira szépek és különlegesek. A fiatal húszas éveiben járó Robert nehezen jön ki apjával, akivel fura a kapcsolatuk. A férfi mintha haragudna fiára, hogy ő él és felesége nem. (Később ennek persze jelentősége lesz). A fiú éli gondtalan életét. Lányoknak udvarol, és a környező településekre jár kardot forgatni szórakozásból.

Robert szőke fürtjeivel, erős testalkatával, megnyerő humorával mindenki kedvence, ám apjának mégsem tudja bebizonyítani, hogy ő is ért valamihez. Ebben a középkori világban, ahol még nem léteztek a technika csodái mindenki kétkezi munkával keresi a kenyerét, ám Robert nem találja a helyét. Itt ahol az emberek félik a Természeti Erőket és hisznek abban, hogy egy-egy félelmetes tűzvészt, áradást, vulkánkitörést vagy jégesőt az egymással csatázó erők okoznak Robert kívülállónak érzi magát. A természeti erők, a Tűz és a Víz örök harcban állnak egymással. Ennek a színtere az egész Föld, ahol sokszor megjelennek a különleges lények. Az évezredek óta tartó csatározásban jelenleg a gonosz Tűz kerekedett felül, mert ellopta a Vízgömböt, ami nélkül a vízlények nem tudják a világot ellátni elég éltető vízzel és nem tudják megvédeni az embereket a tűz pusztító erejétől.

A léhűtőnek titulált fiú egyik nap arra érkezik haza, hogy a házukban megjelenik a Tűz maga és megöli apját majd felégeti az egész csodás rózsakertet. A fiúnak nincs maradása, így elindul vándorútjára. A regényben közben a Tűz világából is megismerhetünk egy főszereplőt, Mariant, aki kegyetlenkedéseivel kivívta gazdája tiszteletét. A fiatal lány a Tűz birodalmában él nevelőanyjával Parázzsal, aki gyógyító és jószívű ellenben a nevelt lánya gonosz és mindenben urát és és parancsolóját szolgálja. Marian azt a feladatot kapja, hogy ölje meg Robert Groundot. A lány egy percig sem habozik és elindult, hogy teljesítse Tűz parancsát.

Robert vándorútja során találkozik Mariannal, aki elsőre nem tudja teljesíteni a rá bízott feladatot, így inkább a fiú mellé szegődik, hogy később hajtsa végre gonosz tervét. A két fiatal közös vándorlása során köt ki mellettük egy félelmetes fermand (Gider névre hallgat), aki egy medvére hasonlít leginkább és folyton éhes. A három vándor egy vízlénnyel találkozva megismerkedik a Felhőkirálynővel, akinek megmentik csodás esőparipáját Fényt. Mariant a gonosz kíváncsiság hajtja, amikor követi Robertet a Felhőkirálynő birodalmába, ahol a fiú azt a feladatot kapja, hogy szerezze vissza a Vízgömböt a gonosztól.

Kicsit bonyolultnak tűnhet a sztori elsőre, de az egész olyan szépen van tálalva, hogy azonnal elkezdődött dolgozni bennem a kalandok iránti kíváncsiság. Vajon még mi vár Robertre? Mariann vajon mikor kísérli meg újra kioltani a fiú életét? Mi az amit Robert apja titkolt a fiú előtt? A Felhőkirálynő miért bízik annyira Robertben, hogy ő képes visszaszerezni a Vízgömböt?

A fantasy tökéletes működik. B.B. Vayk hihetetlen jól megoldotta a Tűz, Víz, Nap, és Sötétség birodalmát leíró részeket. Annyira élvezetes volt olvasni a sok lény leírását, a környezetet vagy éppen azt, hogy mit esznek, hogy élnek és mivel telik az életük.

"A mosolygó vízlányok és vízfiúk négy fogást szolgáltak fel: először sűrű ködlevest, amely ízletesebb volt Kate néni húslevesénél, majd kék párafasírtot cseppkrokettel, permetrizst, végül egy halom édességet (harmat szuflét, dagályrétest, árlepényt és zúzmarakompótot"

Értékelés: 5/4,5

A regény szórakoztató és egyben különleges olvasmány, ahol minden oldalon egyre többet és többet tudunk meg a különböző birodalmakról (A Tűz, a Víz, a Szél, a Nap és az Éjszaka), fura lakóiról és viszonyaikról. A szerelmi szál sem elhanyagolható. Természetesen a nőcsábász Robert lobban szerelemre Marian iránt, akiről nem is sejti, hogy bármikor az életére törhet. A lány azonban mindig halogatja a Tűztől kapott feladatát, és ebben az is közrejátszik, hogy egyre jobban kötődik Roberthez.

"Kate néni mindig azt mondta, jobban szereti az őszt, mint a nyarat. - kezdte hangosan, zavartan, mintha attól tartana, hogy szavait millióan hallják és hallgatják. - A nyár túl harsány és forró, vadul lüktet és csak a pillanatnak él. Aztán továbblibben, és nem marad utána semmi. De az ősz nyugodt. Letisztult és mély, minden a helyén van benne. Kate néni szeretett szitáló esőben a verandán üldögélni. Ilyenkor felfrissült, míg a nyári forróság minden erejét kipasszírozta belőle. Most már értem miről beszélt."

Bár a könyv tipikusan a jó és a rossz párbajáról szól, akárcsak a régi népmesék, mégis új köntösben tálalja az erőviszonyokat, így egy percre sem unatkoztam közben. Bár itt is igaz a mondás, hogy a jó mindig győz, de az ahhoz elvezető út rengeteg meglepetést, kételyt és titkot rejt.

B.B.Vayk könyve a fiatalabb korosztálynak is jó ismerkedési alap lehet a fantasyk felé, de felnőtt fejjel is élvezetes olvasmány volt. A végkifejlet számomra kiszámítható volt, de maradt bőven megválaszolatlan kérdés a következő kötetre is. Mert bizony trilógiáról van szó és még idén érkezik a következő kötet. Én várni fogom, mert nagyon érdekel Robert sorsa, és a lezáráskor nyitva hagyott szerelmi szál.

Köszönöm a könyvet és a vele együtt járó élményt a szerzőnek! Remélem a következő regénynél is együtt izgulhatok majd a kalandok során a szereplőkkel!

Oldalszám: 481 oldal
Kiadó: BV Service Kft.
A regénynek van saját Facebook-os oldala, ahol lehet rajongai

Íme Vass Gábor narrációjával egy kis kedvcsináló videó a regényről.

3 komment

, by zakkant

2012

Daniel Wallace - Mr. Sebastian és a Fekete Mágus

Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete mágus

"Mi hiányzott Henry életéből? Hát, szinte minden. Szinte minden, ami hiányozni tud a világon. De minden más előtt és legfőképpen: a csoda. A lehetőség. Varázslat. Létezik egyáltalán bármi, amire nagyobb szükségünk van?"

Annak idején nagy elánnal vettem meg a könyvet a Könyvudvarban 690 ft-ért, majd hagytam porosodni a polcon. A várólista csökkentés jó ürügy volt, hogy ki is olvassam. 2012 április elején kezdtem bele a könyvbe és december utolsó napján fejeztem be. Azt hiszem ez a hosszú idő sok mindent elárul. Egyszerűen ez volt az a könyv, amit mindig félreraktam, mert nem érdekelt igazán. Nyomasztott. Pedig igazán vékonyka olvasmányról van szó. De már az alapsztori is fura.

A történet főszereplője egy fiatal fiú, Henry Walker, akit édesapja gyógyszeres kezeléssel fekete bőrűvé (mondjuk ki: négerré) változtat, hogy ez által fekete mágusként szerezzen pénzt családjának, mert fehér mágusból (bűvészből, vagy kinek hogy tetszik) már csordulásig telítve van a piac. Henry apja egy hotelben él és dolgozik, mint gondok, ahol Henry és húga Hannak egész nap játszanak. Hannah egy áldott jó lélek, mindenkinek segít, kóbor kutyát fogad be és saját ebédjét adja oda az ebnek. Henry érdeklődő, kíváncsi gyerek és vágyik az új dolgokra. A felfedezés hajtja amikor benyit a hotel egyik szobájába, ahol megismerkedik Mr. Sebastiannal, aki megtanítja neki a varázslás tudományát, miután szövetséget kötnek. Henry elszórakoztatja a közönségét, de amikor eltünteti a húgát és Hanah nem jön vissza, rossz fordulatot vesz a fiú és édesapja élete.

"Végül mindig a gonosz győz. Azért vesszük fel a harcot ellene, mert így helyes, de a végén mindig elvérzünk. Mindig. Mert belső szabályok határozzák meg a jóságot, a belső jóságot, ezekhez kell alkalmazkodnunk, hogy ilyenek legyünk, jók maradjunk. A gonosz mindent meg tud tenni, amit csak akar. Ez nem az egyenlők harca. "

A regényben különböző visszaemlékezéseket olvashatunk azokról, akik valaha kapcsolatba kerültek Henry-vel. Főként egy vándorcirkusz fura dolgozói (Henry munkahelye a jelenben, az 1950-es években) mesélnek a Fekete mágusról, akinek szemében örökké szomorúságot láttak. A fekete mágus kalandos élete csupa titok, de én nem találtam ezt sem varázslatosnak, sem egyszerűnek. Kegyetlenkedések, nélkülözések, halálesetek és a mindenhol felbukkanó Mr. Sebastian nyomasztó alakja újra és újra előkerül az olvasás során.

Szomorú könyv ez, de nem is az zavar, hogy szomorú, hanem hogy olyan össze-vissza és követhetetlen. A visszaemlékezések hiányosak, több helyen olyan megoldással vannak beékelve a regénybe, mint egy jegyzetfüzetből rosszul kitépett koszos és foltos szaggatott lapok. De hát ilyen végülis Walker élete is.

Értékelés: 5/2.5

Egy-két emlékezetes jelenetnél több nem maradt meg bennem a regényről. Ha rá gondolok, csak az jut eszembe, hogy nem olvasnám el többet és nem ajánlanám másnak se igazán, mert túlzottan zavaróan nyomasztó aura lengi körbe. Biztos a gonosz mágia miatt van, ami belőle árad. Vagy csak azért, mert Daniel Wallace ~~szarul~~ rosszul írta meg.

Oldalszám: 296. oldal
Kiadó: Jaffa kiadó

Daniel Wallace másik könyve A nagy hal egy Tim Burton filmből is ismerős lehet. Mivel én utálom Burtont (igen, lehet kövezni, egyedül az Álmosvölgy legendáját vagyok hajlandó megnézni tőle bármikor, mást nem), lehet hogy ez valahogy kapcsolódik ahhoz, hogy a negró mágus világa sem jött be. Az eredeti könyvborító azonban tetszik, bár ettől többet pontot nem kap az olvasmány.

Van itt egy szebb Ekultúrás írás a könyvről, ajánlom annak, akit jobban érdekel a szomorú varázsló tragikus élete.

No komment

, by zakkant

Jo Nesbø: Hóember

ingyen Damage Report

Eleven testek

Szerelmes zombi

Szent Johanna Gimi 2 - Együtt

Szerdán habcsók

Nagy Szilvia, Szabó Anna Eszter - Egyetemista lány támogatót keres

Jostein Gaardner - A történetárus

B.B. Vayk - A fekete láng ura I.

Daniel Wallace - Mr. Sebastian és a Fekete Mágus

#mutimitolvasol klub a FB-on

A blog FB oldala

Eladó könyveim

Kapcsolat

Ki ez a lány?

Csillagozás

Search This Blog

Kövess itt is!

Látogatóim eddig

Jelenleg ezeket olvasom

Labels

A legnépszerűbb postok

Blog Archive

Őket olvasgatom!

#mutimitolvasol klub a FB-on

A blog FB oldala

Eladó könyveim

Kapcsolat

Ki ez a lány?

Csillagozás

Search This Blog

Kövess itt is!

Látogatóim eddig

Jelenleg ezeket olvasom

Labels

A legnépszerűbb postok

Blog Archive

Őket olvasgatom!

Subscribe