Mark Frost: A Paladin-prófécia 

84: Ha semmi más nem használ egyél csokit!

86: Ne légy zavarban, ha szép lánnyal beszélgetsz! Csak tégy úgy, mintha ő is ember lenne!

87: A férfiaknak társaság kell, a nőknek együttérzés.

88: Mindig a sípos ember a főnök!

Szilvamag ajánlására olvastam el ezt a könyvet, aki egy csetbeszélgetés során mesélt arról, hogy mennyire jó könyvet olvasott. Én pedig szeretem a jó könyveket, és mások ajánlásaira többet adok, mint a buta és olcsó marketing szövegekre. Szóval több sem kellett, gyorsan beszereztem a könyvet a Gabo Kiadótól és már olvastam is. És behúzott, elsodort, elszórakoztatott és pár nap alatt ki is olvastam. Imádtam! Minden egyes oldalát, mert Mark Frost egy zseni!

Sasha Grey: A Juliette társaság

Ha valaki egy klubnak a Fuck Factory nevet adja, jól teszi, ha kibaszottul úgy csinálja, hogy méltó legyen a nevéhez. Kubrick egészen biztos benne, hogy így csinálta, mert azzal üdvözöl hogy:

– Nekem elhiheted, édeském, ez a legjobb szexklub a világon. A valaha volt legjobb szexklub.

Be kell valljam: tisztában vagyok Sasha Grey munkásságával a felnőttiparban. Mármint nem néztem meg egyik filmjét sem elejétől a happyendig, de mivel maga a csaj elég nagy jelenség az interneten így kikerülhetetlen. Sasha fent volt töménytelen legjobb csaj listában, legjobb pornós listában így minduntalan belefutottam a nevébe. A fiú ismerőseim beszéltek róla, blogokban írnak a munkásságáról stb..stb... Persze én is utánaolvastam, mert mindig fontos, hogy képben legyek bulvár témában (szakmai ártalom). És ha már ott voltam néhány videójába is belekukkantottam (igen, ez egyáltalán nem ciki szerintem) és most, hogy az első könyve megjelenése miatt Budapestre érkezett októberben gondoltam elolvasom A Juliette társaság című könyvét is.

Muszáj volt kiderítenem, hogy mit tudhat Sasha Grey. Csak a mélytorkozás megy neki? Vagy írónőként is megállja a helyét? A válasz pedig: végül is igen!

Alapjáraton nem rossz könyv, a kint The Juliette Society címmel megjelent erotikus regény. Meg van benne mindaz, amitől jobbá válik a sorozatgyártásban megjelenő erotikus irodalmak javarészénél. Sasha regénye kellőképpen tartalmaz "beteg" és fura dolgokat, érdekes víziókat/látomásokat/álmokat és persze sok szexet. Kendőzetlenül leírva, de szerencsére nem az unalmasabbik fajtából.

A regény főszereplője Catherine, aki az egyetem filmszakos hallgatójaként ismerkedik meg egy barátnője révén a Juliette társaság néven futó szexcsoporttal. Akik között mindenki gazdag, milliomos / milliárdos, politikus, híresség és persze mindenkinek beteg a fantáziája.

Catherine egyébként egy kicsit nimfomániás, vagy fejezzük ki úgy, hogy mindentől beindul. Főleg az egyetemi tanárjától, aki filmelméletet tanít neki. Persze a lány csak fantáziálgat tanárjáról, mert otthon várja Jack a kedvese, aki politikai kampány asszisztens egy szenátornál. A fiú sokat dolgozik, mert éppen választási időszak van,  így mindig fáradt és nem elégíti eléggé Catherine-t, aki ideje java részét újdonsült barátnőjével, Annával tölti. Akinek természetesen megvolt a filmelmélet tanár.

Fura volt, hogy a regényben, hogy Catherine folyamatosan próbál feltűnést kelteni tanáránál Marcusnál, holott otthon egy szerető pasi várja, bár végül is megérthető, mert Jack sokszor elhanyagolja. Anna sokat mesél Marcusról és a fura perverziójáról. Amikor Annával szexelnek a lánynak az anyja ruháit kell viselnie, és egy szekrényen lévő lyukon keresztül kezdenek bele a dolgokba. (elég beteg mi?!), és ez nagyon felizgatja Catherine-t, aki főként a képzeletében éli ki ezeket és próbálja elképzelni neki milyen lehetne a szex Marcussal.

Ha azt mondanám neked, hogy létezik egy titkos klub, amelynek tagjait csak a társadalom legnagyobb hatalmú rétege közül választják: csak bankárok, szupergazdagok, médiamogulok, világcégvezetők, sztárjogászok, a bírói kar elitje, fegyverkereskedők, kitüntetett katonai vezetők, politikusok, kormányhivatalnokok és a katolikus egyház magas rangú, felszentelt papjai lehetnek a tagok… elhinnéd nekem?  (első mondat)

Persze a történet középpontjában a lány fantáziái mellett a titkos társaság áll, ahová Anna viszi el a lányt. Szövevényes úton jutnak el a havonta máshol megrendezett orgiák színhelyére, ahol minden megtörténhet. Főként szado-mazo dolgokra kell gondolni, kikötözésre, különböző kínzó eszközökre, amivel fokozható a gyönyör, már akinek van kedve hozzá. Semmiben sem muszáj részt venni, ám ha már ott vagy, nem kerülhető el, hogy ne szippantson be az orgia és a tömeg. Catherine is így jár majdnem, mint Anna, akit egy hatalmas színpadon kínoznak, és úgy tűnik ez a lányt egyáltalán nem zavarja, sőt még élvezi is, pedig nagyon kegyetlenül bánnak vele.

A cselekmény a karaktereknek van alárendelve.

A könyv eleje a lány film szakos elméleti ismereteivel kezdődik, ahol a fenti mondat fontos szerepet játszik. Minden filmelemzés erre épít, és maga a könyv is. Kifejezetten üdítő volt néhány szexjelenet után ezeket olvasni. Felbukkan A szédülés, az Aranypolgár, Elemi ösztön, A nap szépe és bár nem láttam mindegyik filmet, de Sasha Grey jól leírja a műveket. Látszik, hogy ért hozzá és élvezettel teszi mindezt. Sok filmelméleti dolgot köt össze a szexszel, az alárendelt szerepekkel, a vággyal, a gyönyörrel, vagy a perverziókkal. Érdekes volt így olvasni ezeket.

Senki, igazán senki nem tudja megmondani nekem, mennyit ér nekem egy élmény, egy tapasztalat. Csak én tudom. Ezt csak én tudhatom, én érthetem meg, én érezhetem. Olyan valami ez, amit csak én mérhetek fel, én értékelhetek és én minősíthetek. Olyasvalami, amit döntésem szerint áthatok másnak vagy megtarthatok magamnak. És ez az én döntésem, csakis az én döntésem. Az én szabadságom a döntés. Az én felelősségem. 

Van még a könyvben egy nagyon érdekes figura. Ő Bundy, akivel Anna megismerteti meg Catherine-t Bundy abból él, hogy csajokat használ ki piti kis szexuális aberrációit kielégítő weboldalának népszerűsítésére. Leitatja a szegény csajokat (van akit, nem is kell!), aztán lefotózza őket meztelenül, szex közben, vagy éppen utána és már megy is fel a netre. A lányok pedig könyörögnek Bundy-nak hogy szedje le a képeket. De tudjuk, ami egyszer a netre felkerül, az sosem tűnik el...

Persze, itt Bundy a gonosz figura, aki bár nem kényszeríti a lányokat, de közrejátszik abban, hogy a csajok megtegyék, amit kér, aztán már meg is történik a baj. A könyvben több lányról esik szó, akik öngyilkosságot követnek el, mert Bundy kihasználja őket, és felteszi a gusztustalan oldalára. Catherine is sajnálja ezeket a csajokat, de Annával nem tesznek semmit ez ellen.

Értékelés: 5/3.5

Meglepő könyv volt A Juliette társaság, de a jó értelemben. Nem néztem ki egy ennyire összerakott könyvet Sashából. Azt hittem jön majd a szokásos, szegény lány - gazdag, de bunkó pasi, aki kihasználja, megdugja a főhősnőt, aki szerelmes lesz belé és majd ennyi sztori. Ennél sokkal többről szól a könyv és sokkal élvezetesebben leírva. Igaz, sokszor nem volt világos, hogy Catherine most csak képzeli a szexjeleneteket, vagy tényleg meg is történtek vele, mert nagyon sokszor összefolytak az események és a fantázia képek, de mégis valami volt a regényben, ami érdekessé tette.

Van még egy másik vonal is a történetben, ez összefügg Jack-kel és a titkos társaság egyik tagjával, de nem lövöm le a poént. Érdemes végigolvasni, mert van tanulsága.

Sasha Grey nem írt klasszikus bestsellert, de számomra témájában megállta a helyét A Juliette társaság. A filmes utalások sok pluszt adnak hozzá, úgyhogy filmesztétáknak, mozirajongóknak kötelező jelleggel ajánlom.

És hogy akkor essen szó a szexről is, vagy ahogy néha nevezik a regényben: dugás, baszás (bocsi a csúnya szavak miatt, ezt nem lehet szépen leírni) megfelelő mértékben találkozhatunk ezekkel. Az írónő majdnem egy fejezetet szentel a spermának, nyelvtanilag elemzi az ondó szót és részletesen taglalja a szexjeleneteket is. Szó esik mindenféle baszófoltokról (ezek Annán látszanak, aki stigmaként viseli magán ezeket), nedvesedésről és érdekes szerepet kap egy herén lévő tetoválás is.

Kellőképpen akadnak a könyvben fura dolgok, de talán ettől nem vált unalmassá olvasás közben. Mindig volt valami, amin felhúzhattam a szemöldökömet és ez nálam már sokkal inkább pozitív dolog, mint negatív. Prűdek ne olvassák el A Juliette társaságot, mert kiakadnak. Akik a klasszikus erotikus regényre várnak, azok ne itt keresgéljék. Akik viszont valami újra, és valami másra nyitottak, azoknak okozhat kellemes perceket Sasha Grey műve.

Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: GABO Kiadó

Egyébként amikor az írónő október elején Magyarországon járt a könyv megjelenése miatt sok mindenkinek nyilatkozott mindenféle dologról. Íme pár olvasnivaló, hátha érdekes lehet :)



"Egy dolgot bántam meg" - cink interjú
Interjú és a közönség találkozó Sashával- indavideó
"Inkább novellákra maszturbálok" - mesélte Sasha az origónak

nyafogni lenne kedvem, de az ilyen napok (hetek) nem érdemelnek postot itt se. amúgy meg az eső abbahagyhatná már az esést. lehangol ez a béna ősz, olvasni sincs kedvem. miért nem lehet napsütéses idő? tőlem lehet -5 fok, csak áradjon a D-vitamin. a nyirkos esős időnél a hóesés is jobb. legalábbis nekem.

persze a post eredeti címe az lett, hogy őszies hangulatban, de inkább azt kellett volna neki adni, hogy szar hangulatban. az kifejezőbb lenne. 

Szerencsére, amióta ráállítottam a Férfit, hogy nyerjen nekem könyvet elég jól megy a projekt. Most éppen a Csontszüret lett az övé, persze én is játszottam, de én hétvégén csak a lottón nyertem. Nyugi, még mielőtt azt hinnétek, hogy az ötös lett az enyém, csak egy kettesem lett. De ugye aki a kicsit nem becsüli... :)

Igaz néhányszor játszottam már életemben, de mivel eléggé szerencsés sorozatom van (heti egy nyeremény itt-ott, főként mozijegyek, dvd-k, könyvek) így gondoltam rámegyek a lottó témára. Ha a novemberi beszerzések listám gigahosszú lesz, kezdjetek gyanakodni, hogy én nyertem az ötöslottót :)  De szép álom is lenne!

A Csontszüretet már láttam a Blogturné Klubon is, úgyhogy szemet vetettem rá, így ezért az örömködős post. Persze lógok még egy A Juliette társaság, Vérbe öltözött Anna, Úgysem ismered, Véletlenül milliárdos - Hogy született a Facebook?, A Paladin prófécia, Jasmine - avagy kinek kell a szerelem! postokkal. Mindjárt kiolvasom a Nikitől nyert Csodák korát és a várólista csökkentéssel is egész jól állok. Már csak másfél könyvnyi és befejezem.

Ez pedig a Csontszüret fülszövege, alább pedig a trailer. Kíváncsi vagyok mennyi lesz ütős! Eddig jók a vélemények, bár ez megint olyan téma, hogy mostanság maximum pontot elvétve adok.

2059. Scion London. Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába... beláthatatlan következményekkel.

Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki mestere és halálos ellensége is egyben. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és felfedni a titkát...

3, azaz három könyvvel lettem csak gazdagabb októberre (és egy még várja az átadást, vagyis azt, hogy leadják a happontba, de ezt megelőlegezem azért szóval ha úgy vesszük 4-et szereztem)

Az Alexandra akcióból Agnete Friis · Lene Kaaberbøl - Gyerek a bőröndben és a Mary Ann Shaffer - Annie Barrows - Krumplihéjpite Irodalmi Társaság könyvét szereztem be. Darabja 1000 ft volt, így nem volt szívem otthagyni őket.





Az Ulpius mostani KeddVedd akciójában (istenem, de utálom valamiért ezt a szlogent) Sarah Shepperd - Pretty Little Liars című könyvét vettem meg potom 300 (!) forintért. A 3490 ft-os eredeti árat soha az életben nem fizettem ki volna érte (elég vékonyka), de sokan azt mondták a könyv (és az abból készült sorozat) hasonlít a Bad girl / Gossip girl könyvre/sorozatra így muszáj volt megvennem, mert azt nagyon szerettem. Ráadásul, ha nem jön be majd gyorsan megválok tőle és nem fogom sajnálni, mert nem teljesen áron vettem.



 A Rukkoláról a Gyönyörű bajkeverőt happoltam el 40 ember elől. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni Rebecca James regénye, ami elég sok 4-5 csillagot kapott a moly-on.

Remélem tényleg az enyém lesz, nem vonják vissza a happolást stb. Egyébként ebben a hónapban a Férfinek is szereztem egy életrajzi könyvet Gary Moore-ról az ír gitárosról, de még mindig van 6 pontom és amilyen tempóban tudok könyveket szerezni úgy érzem, szinte sosem fog elfogyni :)


A többiek:
Pupilla (aki többet között a Libra Luca-t is beszerezte, amire nagyon kíváncsi vagyok én is) 
Amadea
Niki

Johanna Lindsey: Az örökös

Az érzések változnak. A barátokból szerelmesek lehetnek, az ellenségekből pedig barátok, és fordítva is történhet. Szerinted minden fekete vagy fehér. Még jó, hogy nincs igazad, különben nagyon unalmas hely lenne ez a világ.

Még nyáron olvastam Johanna Lindsey könyvét, így elég nehéz lesz visszaemlékeznem rá, hiszen nem éppen friss az élmény, de mivel most jelenik meg a következő kötet (Ördögből angyal), gondoltam írok az első részről kicsit.

Az írónő több kötetes könyvsorozatot írt a Locke családról, melynek első része Az örökös címmel jelent meg. Bár a Locke családból, csak az ifjú Raphaelt ismerhetjük meg egy kicsit (és húgát érintőlegesen) így jogos a kérdés, hogy akkor kikről is szól az első rész?

Nos a regényben Raphael legjobb barátját Duncan McTavish-t a skót örököst ismerhetjük meg, akinek feleséget kell találnia minél előbb. A Skóciában élő 20 éves ifjú Angliába érkezik soha nem látott nagyapjához, aki szerint a fiúnak azonnal feleséget kell szereznie, hiszen már korban elérte az akkori "gyorsan házasodjunk meg, különben rosszul néznek ránk a nemesek" címet. Meg hát ott az örökség is, amit csak akkor kaphat meg, ha nőül vesz valakit. Szóval Duncan-nek nő kell, ám ő elég válogatós és még mielőtt igazán bemutatkozhatna a nemesi bálokon a híre megelőzi. Mindenki egy kiltben (skót férfiak által viselt szoknya) parádézó vadember képzel el személyében.

Így vannak ezzel a hajadon lányok is, akik közül Ophelia, aki mondjuk ki a legnagyobb szarkeverő az első bálozók között. Bár már nem emlékszem, hogy miket kavart pontosan, de annyi volt belőle, hogy felsorolni is nehéz lenne. Hiába a szépsége és előkelősége, Ophelia a botrányok és a pletykák koronázott királynője a könyvben. És persze vele akarják összehozni Duncant, mert a nagypapáknak fogalma sincs, hogy a szépséges lány álarca mögött milyen összeesküvések és ármánykodások zajlanak.

Egy botrány akkor is botrány, és én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez milyen pusztító tud lenni. A botrányban az a lényeg, hogy az emberek mit hisznek, és nem sok jelentősége van az igazságban meg a tényeknek.

Ahogy annak lennie kell, Duncan az angol kisvárosba érkezésekor Sabrinával találkozik először, akit senki sem akar elvenni. Ennek pedig az az oka, hogy a családjában sok öngyilkosság történt (édesapja, édesanyja, nagyszülei és a szülők egyik testvére is) is önkezűleg vetett véget életének. Bár a körülmények sokszor nem voltak tisztázottak (ételmérgezés, balesetek stb..), de ez a régre visszanyúló pletyka még mindig átokként ül a lányon, aki csak álmodozik arról, hogy egyszer egy tisztességes férjet talál magának.

Sabrina nem feltűnő szépség, sokkal inkább humorával "hódít". Ez is hozza őket közel egymáshoz Duncannel, hogy Sabrina nagyon szórakoztató teremtés és a fiút jól megnevetteti mindig, amikor találkoznak. Rögtön barátságot (illetve szövetséget kötnek, a lány segít a fiúnak kiválasztani a tökéletes menyasszony jelöltet) de a regény olvasása közben mindenki annak drukkol, hogy végre rájöjjenek, hogy ők egymásnak vannak teremtve.


Spoiler alert! 

Persze a szerelem nem teljesedik be annyira egyszerűen kettejük között, Ophelia nyilván tesz azért, hogy Sabrina ne érezze magát nyeregben, és Duncant is sikerül az orránál fogva vezetni, majdnem egészen az oltár elé. De ahogy az a tündérmesékben történik, a történet végére a jó (azaz Sabrina) elnyeri méltó jutalmát és összejön Duncannel)

Spoiler vége!

Raphael Locke gyorsan összebarátkozik Duncannel, akit egy bálon ismer meg,  mert Raf húga is eladó sorba került. Bár a legifjabb Locke szívesen osztogat tanácsokat szerelni ügyekben, ő maga nem szeretne még megnősülni. Raf üde színfoltja a társaságnak, humorával és életszeretetével sokszor vidítja fel Duncant, és bár húgáról gyorsan letesz a skót, a kettőjük barátsága megmarad. 

Az örökösből emlékszem még arra, hogy Sabrina nagynénjei és Duncan nagyapjai milyen vérre menő, de közben vicces vitákat vívtak. Míg a nénikét Sabrinát terelgetnék bálról bálra mindenféle pletykákat hallva, addig a nagyapák Duncant szeretnék végre házasságba kényszeríteni. Se a fiú se a lány nem könnyű eset, így bőven tartogat vicces szócsatákat mind a nénikék és Sabrina perlekedése, mind a nagypapák és Duncan szóváltásai.

Értékelés: 5/3,5

Egy szó mint száz, Az örökös egy könnyed szórakoztató történelmi regény, ami jól visszaadja az adott korban a fiatal lányokat foglalkoztató dolgokat. Szép ruhák, első bálozások, férjkeresés, eljegyzés, kompromittálás, lopott csókok, fogadók, lovaskocsik, botrányok és ármánykodások. Nem tudom mennyire hű történelmileg az 1700-1800-as évek Angliájában játszódó (igazából pontos dátumot sem tudok most fejből mondani), de ha összehasonlítanám Jane Austen regényeivel, akkor Az örökös a komolytalanabb kategóriába esne. Nem tudunk meg sokat a korról, ez inkább a szereplőkre és érzéseire megy rá. Persze nem összehasonlítható mondjuk Lizzie Bennet érzelmeihez Sabrina vívódásai, de azért aki bírja a romantikus sztorikat szeretni fogja ezt is, mert olvastatja magát a könyv. És nekem a meleg nyári napokon egy-egy limonádé mellett ülve pont megfelelt Johanna Lindsey könyve.

Oldalszám: 380 oldal
Kiadó: GABO Kiadó 

Az Ördögből angyal most jelenik meg a GABO Kiadónál. Mivel nekem tetszett a sorozat első része, így ezt is biztos el fogom olvasni :) Főleg azért, mert Raphaelről és Opheliáról fog szólni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ő viszonyuk, hogy alakul, miután Duncannel fogadást köt a fiú, hogy betöri a pletykás hölgyeményt.

Max Brooks: Zombi túlélő könyv

Ha valaki azt mondja: „Menjünk ki, valahogy csak megoldjuk!”, nyomjunk a kezébe egy pisztolyt egyetlen golyóval, és közöljük vele, hogy ez egyszerűbb módja az öngyilkosságnak.

A tavalyi év legjobbjának tartottam Max Brooks Zombiháború című könyvét (itt lelkendeztem róla), úgyhogy be kellett szerezzem a másik magyarul megjelent másik könyvét is. Persze tudtam, hogy nem lesz ugyanolyan hatással rám, mint a WWZ, mert lényegében ez egy kézikönyv, vagy nevezhetjük tankönyvnek is.

Leckék és útmutatók azoknak, akik szeretnék túlélni azokat a napokat, amikor is elárasztják a zombik a világot és nem lesz hová menekülni, mivel védekezni, mivel utazni, mivel táplálkozni, hol lakni stb. Vagyis ennyire azért nem rossz a helyzet, hiszen mindenhol lesznek olyan részek, ahol kevesebb élőhalott fog majd császkálni (fent északon, ott ugyanis belefagynak a hóba) illetve a szigetekre is nehezebben jutnak el, hiszen nem tudnak úszni a zombik, de ugye ha valahová eljut a fertőzés nincs menekvés...



A könyv az elején kezdi a dolgokat, hogy hogyan zajlana az élet tovább, ha egy vírus (történetesen itt Solanum névre hallgat) megfertőzné a világot. A Solanum eredetéről, tüneteiről, a megfertőződésről és a fajok közötti fertőződésről is megtudhatunk mindent és persze a gyógymódról is szó esik. Vagyis arról szó sincs és ezért problémás ez az egész helyzet.

A zombik átlagos "élettartalmát", vagyis azt, hogy milyen hosszú ideig képesek funkcionálni, mielőtt teljesen elrohadnának, három és öt év közötti intervallumra becsülik.

A Zombi túlélő könyv nagyon alaposan leír mindent a zombikról. Hogyan lélegeznek, mit esznek, mit isznak, hogyan hallanak / látnak / szagolnak / tapintanak, és a viselkedésükről is szó esik. Testfelépítésükről, járásukról, mászásukról, bomlásukról, szaporodásukról, vérkeringésükről.

Nagyon részletes könyv, amiből jól megismerhetőek az élőhalottak kívülről (és belülről), anatómiailag, ami lehetőséget ad arra, hogy elpusztítsuk őket. De mivel is kezdjünk neki? Ez itt a kérdés!

A könyv nagy részét azonban azt teszi ki, hogy Max Brooks leírja, hogy mivel viselhetünk hadat a zombik ellen. Milyen fegyverek használhatóak ellenük és mik adják a túlélési felszerelésünk alapjait.

A tökéletes fegyver kiválasztásakor el kell felejtenünk azokat a hadviselési doktrínákat, melyek olyan kiválóan működtek embertársaink ellen. Sajnos nagyon is jól tudjuk, egymást hogyan kell legyilkolni. A zombik megölése azonban egy egészen más történet.

A fegyverek és jellemzéseik nagyon aprólékosan le vannak írva, megkönnyítve ezzel, hogy ha eljönne ez a pillanat, hogy kitör a zombiapokalipszis (én egyébként hiszek ebben, simán megtörténhet), akkor nem géppuskákkal lőném a zombikat halomra, mert túl hangos és még több élőhalottat odavonzanék ezzel, hanem machetével vagy katanával tenném őket el láb alól.

Sok mindenre felhívta Max Brooks a figyelmemet, ami aztán a The Walking Dead sorozatban (egyébként most indult el a negyedik évad) is visszaköszön. Gondolom a forgatókönyvírók olvasták a Zombi Survival Quide-ot :)

Egy láncfűrész félreismerhetetlen berregése, még ha csak néhány másodpercre kapcsoljuk is be, minden hallótávolságon belül tartózkodó zombinak azt üzeni:

" Vacsora tálalva! "

Értékelés:

5/3.5

Tetszett a könyv, de igazából a végén felsorolt régi feljegyzések vitték el a hátán. Nem mintha a többi nem lenne érdekes, vagy fontos egyszerűen ez egy kézikönyv, aminek bár témája nagyon erős (és fontos), de nem olvasmányos, hanem tényközlő. Ettől függetlenül, ha kitörne a zombiapokalipszis biztos, hogy hasznát venném a könyvben olvasottaknak és a táskámba tenném mielőtt indulnék menekülni, vagy bebiztosítani a házamat.

A könyv végén van egy "Járványnapló", amit bár nem használnék ki (mert ugye nincs ilyen járvány jelenleg, nem is szeretném ha lenne), de mókásnak tartottam :)



Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám:  286 oldal

Max Brooks hivatalos weboldala 

Van ám Max Brooks - nak a zombikkal kapcsolatos oldala ITT - mindenféle hasznos dologgal. Pl: letölthető telefon app, amivel átváltoztathatod magadat, vagy a barátaidat zombikká.

Egyébként a könyvbe te is beleolvashatsz magyarul itt alább!

weheartit.com

ez egy kicsit néhol idegesebb post lesz, mint a többi, de nem bírom magamban tartani.

ma egy ismerősöm a Twitteren kiírta, hogy rendelt volna a Bookline-tól, de már a személyes átvétel is pénzbe kerül, így inkább törölte a rendelését. az hittem ez lokális jellegű dolog, nah mondom, hátha a nagy Budapesten másként mennek a dolgok. de nem!

Alfi a valóságban

Simon Tamás: Vérmacska I. - avagy Alfi világuralomra tör

Mondom, én meg nem szeretem ezt a titokzatosságot, én azt szeretem, amikor az irántam érzett szeretet sugárzik és árad, úgyhogy mondd meg anyádnak, hogy viselkedjen rendes alattvalóhoz méltóan, és imádjon naphosszat, de Szőri felsorolta, hogy mi mindenért nem kéne birizgálni az oroszlán bajszát, mert kurvára harap.

Alfi macsekot már egy ideje nyomon követem a neten, de nem vagyok napi olvasója. Egy-két éve ráakadtam és amikor előkerül valahol a blog, akkor beleolvasgatok a macska kalandjaiba. Mert igen, az Alfi blogot a macska írja. Persze nem a saját kis mancsaival, hanem gazdája tolmácsolásában és elég szabad szájú stílusban.

Amikor anno megjelent könyvben a Vérmacska kaptam meghívót a bemutatóra, amin nagyon szerettem volna ott lenni, hátha láthatom a teljes valójában a macskát, és persze a gazdáját Szőrit, de nem tudtam részt venni. Ahogy az lenni szokott nem értem rá, így a könyv megvásárlása és dedikáltatása elmaradt. (Egyébként igen, megszállottam rajongok a blogokból szerkesztett könyvekért, így ezért is muszáj volt beszereznem a Vérmacskát.)

Kisebb késéssel, de végül a Rukkoláról jutottam hozzá a könyvhöz, de több kézen átment már mire én is kiolvastam. A Vérmacskát közben kiolvasta a Férfi anyukája (anyós) és a Férfi öccse is, és mindketten azt mondták, hogyha túl teszem magam azon a sokkon, amit a könyv nyelvezete okoz, akkor tetszeni fog.

Először is, ki kell jelentenem, hogy Pécsen jó dolgok történnek!

Évekig jártam hetente/két hetente a Mecsek lábánál elterülő városba. Akármikor, amikor feltűntek a város fényei mindig megdobbant a szívem. Pécs sok tehetséges embernek ad vagy adott otthont, egy blog is kevés lenne felsorolni a művészeket, akiket a városnak köszönhetünk. Én talán 2008-ban jártam először a városban, ahol meglátogattuk a Webstar csoport irodáját (ők fejlesztettek nekünk akkoriban) és szét is néztünk a városban, amibe azonnal beszerettem.

2010-ben, amikor utoljára jártam Pécsen és elhoztam az összes cuccomat, azt hiszem akkor a szívem egy kis darabját a városban hagytam. Azóta előszeretettel figyelem a híreket, hogy mi történik a városban és mindig mosolygok, amikor kiderül, hogy egy pécsi sikereket ér el valamiben valahol.

Nemrég a kezembe, vagyis inkább a billentyűzetembe akadt egy igen érdekes e-book, ami igazából egy interaktív mesekönyv, aminek bőven van köze Pécshez és a sikerekhez is!