Sophie Kinsella: A pöttöm boltkóros

 Még sosem jártam egyfontos boltban, de biztosan jók. Kezdjük ott, hogy minden egy gubába kerül. 

- Drágám ennyire nem vagyunk szegények - csókol homlokon Luke. - De mi úgy spórolhatnánk a legkönnyebben, ha engem kérdezel, ha néhány ruhát nem csak egyszer vennéd fel. 

Már megint.

- Én igenis hordom őket többször is! - feleltem ingerülten. - Mindig túlzol...

- Hányszor volt rajtad az a piros gombos kardigán? - kérdezi ártatlanul. 

- Én... azt..... - akadoztam 

A boltkóros sorozat számomra első (a sorozatban azonban második) részét (Egy boltkóros naplója) imádtam.  Gyorsan kiolvastam és aztán ugyanilyen gyorsasággal szereztem be a sorozat többi részét is. A Pánik a plázában-t szintén imádtam, a Boltkóros férjhez megy is tetszett, de aztán jött a Kelly Kiadó fiaskója, hogy megjelentette a kötet második részét (A boltkóros és testvére) a negyedik után, ami így nem igazán illeszkedett a folytatás közé hiszen régebbi. Nem is igazán voltam oda a könyvért, de kiolvastam. Már a férjhez menős részben is volt egy halom túlzó rész, meg hiszti a főszereplő Becky részéről, ami zavart, ez a Boltkóros babát vár részben csak tobzódott. Pihentettem egy kicsit a sorozatot, de a Könyvudvarban szembe jött A pöttöm boltkóros és nem hagytam ott. És akkor el is érkeztünk a sorozat befejő darabjához.

Lakatos Levente: Bomlás

Az előszoba falán bekeretezett képek lógtak. Első ránézésre combokat, melleket, hátakat és egy zavarba ejtően közelről fotózott vaginát véltem felfedezni rajtuk. Tátott szájjal követtem tekintetemmel az idomokat. Florian lakásában mindent a szexualitásra hangoltak.

Féltem ettől a könyvtől. Nem attól, hogy mit fogok benne találni (mert már nem nagyon lep semmi pár skandináv krimi/thriller után :D) hanem inkább attól, hogy ez sem lesz jobb mint a szerző elődjeik. A 2010-es botrányos(an béna) Barbibébi és a számomra semmitmondó (erősen izzadtságszagú kriminek kikiáltott 2011-es ) Loveclub után bátran kijelenthetem, hogy Lakatos Levente 2013-ra sokat fejlődött!

Az egyik legnagyobb magyarországi kiadó a legális tartalomfogyasztásra kívánja felhívni a figyelmet. Az akciójuk keretein belül minden e-könyvben kiadott tartalmukat a szerdai napon 50% kedvezménnyel kínálnak, valamennyi e-könyves terjesztőnél. A kedvezmény ráadásul további 4 darab szerdán megjelenő e-könyvre is érvényes!

 


Bizonyára már mindenki hallott arról, hogy az illegális letöltések komolyan fenyegetnek bizonyos ágazatokat. Az illegális tartalomfogyasztás (pl. zene, film és könyv letöltés) lopásnak számít, amivel sokan nincsenek is tisztában, mivel nagy nyilvánosság előtt (esetenként fényképes profillal) kérnek és osztogatnak tartalmakat. Nincs ez másként az e-book terén sem, mivel sokan arra panaszkodnak, hogy drága az e-könyv, ezért nem is vásárolnak. 

Ez ellen tesz lépéseket az Ulpius-ház Kiadó, és egy egynapos forradalmat hirdet: azok, akik legálisan akarnak e-book-ot olvasni, csak a szerdai napon féláron tehetik meg! Ez egyrészt nyitás a fogyasztók és a legális e-book piac felé, másrészt visszajelzés is lehet a vevő részéről a magas árakat illetően. Az akcióban több mint száz e-book vesz részt, ráadásul az alkalom keretében 4 egyedülálló újdonság is elérhetővé válik. Az akciós e-book-ok többek között itt is elérhetőek.  

+ szerdán elutazunk Szlovéniába (azon belül is Piran városkába) pár napra. lesz tengerpart, meg napozás, meg mindenféle ételek, italok, városnézés, sétálgatás. útba ejtjük Olaszországot is, közel van Trieszt úgyhogy oda is elnézünk.

igyekszem nem magammal cipelni egy halom könyvet, mert úgy hiszem, hogy nem lesz időm olvasni, de mi van ha mégis? nemrég belekezdtem a Hipnotizőrbe (jó kis svéd krimi, elég vastag) csak kibírja ezt az 5 napot. a Kindle utazik velem, rajta lesz pár olvasnivaló, még nem tudom, hogy miket pakolok rá, de mivel elég sok ráfér így azt hiszem nem az lesz mint az előző utazásaim során, hogy elviszek 2 könyvet, amit ki is el is olvasok, aztán veszek még ott kettőt és cipelhetem haza őket a sok táskával. idén előrelátok!



és igyekszem majd nem fotózni magamat könyvvel a kezemben a tengerparton.  egyrészt nincsenek ilyen jó lábaim, másrészt nincs ilyen szép lapos hasam, harmadrészt olyan fehér vagyok, hogy a fehér könyvlapok világítanának mellettem. még a barnábbak is! (nyugi, viszek naptejet, 50 faktorost!)

++ minden bloggerina (könyves és nem könyves berkekben) beszámolt már arról, hogy megszűnik a Google Reader, én szokás szerint megint el vagyok maradva ezzel is. vagyis annyira azért nem, mert geek-lány révén már régóta nyomon követem az eseményeket, és én már egy ideje átálltam a Feedly-re úgyhogy szembe megyek az árral. és mert nem tetszik a bloglovin. jó cukik a szívecskék, de nekem marad a másik :)

+++ jelenleg Oravecz Nóra Tejszínhab nélkül-t olvasok (néha érzem ahogy távozik visítva a fejemből egy-egy agysejt, de még bírom!), közben kiolvastam egy szuszra az új Gaimant, ami elvarázsolt. és szeretnék egy fekete kismacskát, fehér folttal a fülén. jah, előzőleg Lakatos Levente Bomlását is olvastam (nem kavart fel semennyire sem, pedig vártam de semmi. annyi biztos, hogy jobban sikerültek, mint az előző regények). majd lesz ezekről is post, meg a Boltkóros sorozat A pöttöm boltkóros befejező részéről is csak érjem utol magamat. talán a nyaralás elég pihentető lesz és utána újult erővel vethetem bele magam a blogolásba.

++++ ha visszajöttem a mondat eleji betűket újra naggyal fogom írni és a vesszőkre is igyekszem jobban figyelni, de most nyár van ,ez meg ilyen szerteszét post lett :) csók!

Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 3: Egyedül
Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 4: Barátok
Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 5: Remény

 
Szóval igen, azt hiszem igazi rajongó (azaz SzJGer lettem). Az első regényt kábé egyhuzamban olvastam ki (az első részről ITT írtam, a másodikról ITT), a második kötet egyből jött az első után. A harmadik rész előtt vártam egy kicsit, hogy ne az legyen, hogy besokallok Renatai Renáta történetétől, de mivel a harmadik rész annyira tetszett, hogy egyszerűen nem volt megállás. Miközben ezt írom a 6. részt olvasom, és végleg elvesztem a történetben és újra 16 éves vagyok.

(Spoilerek következnek) 

Az senki számára sem újdonság, hogy Leiner Laura egy ifjúsági folytatásos sorozatot írt, aminek mindegyik része egy-egy félévet dolgoz fel a Szent Johanna Gimibe járó fiatalok életéről. A történet főszereplője Renáta (Reni), aki első félévben beleszeret Cortezbe, az osztálytársába, aki nem mellesleg a suli legmenőbb sráca és persze észre sem veszi a könyvmoly lányt.

Reggel kicsit sietnem kellett, mert késésben voltam. Mondjuk időben felkeltem, de nem tudtam eldönteni, hogy a bordó, vastag, kötött pulóverem vegyem fel vagy a sötétkék kardigánom. Az volt a kérdés, melyikben vagyok nyomibb.  (SzJG 3.) 

A történt harmadik kötete volt a legfájdalmasabb rész, de valahogy mégis ez állt hozzám közel. A suliban már megvan a kialakult osztályközösség, ám Reni egyedül érzi magát. Legjobb barátnője Virág teljesen megváltozott, mióta Doriánnal (szintén emós gyerek) jár. Arnold fúj Cortezre, Virág csak a fiújával foglalkozik így Reni egyedül marad a töménytelen kérdésével és nem érti Cortez viselkedését. A kiszemelt elérhetetlen fiúnak ebben a részben barátnője lesz, Viki a punk-barbie, aki Cortez és Ricsi együttesének trombitása. A próbák során összehaverkodik a 10/B-vel és járni kezdenek Cortezzel. Reni szíve összetörik a barátnő miatt, ám szilveszterkor fura dolgok történnek, ami teljesen összezavarja a lányt.

Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt.. A gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve(!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot.. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé.  (SzJG 3)

Az ominózus szilveszteri este után Reni nem tud mit kezdeni magával, de szerencsére 10. évfolyam második fele (és ezzel együtt a kötet 4. része) már kevésbé depresszív, de még így is tele van önmarcangolással. Reni ennek nagymestere úgyhogy a naplójába bekerül jó pár sírással teli rész. Azt hiszem ebben a kötetben sír a legtöbbet Reni. 

Arnold meghallgatott, pedig néha hosszú percekig magyaráztam a semmiről, remélve, hogy még marad öt percet. Aztán a sok öt perc egyszer csak véget ért, és utoljára köszöntünk el egymástól úgy, hogy „holnap a suliban”. Ezek után álomba zokogtam magam. Összeadva a tizedik osztályos sírásaim mennyiségét, az is elképesztő teljesítménynek tűnik, hogy nem száradt még ki a szemem. (SzJG 4.) 

Dorián és Virág szakítanak és Arnold is közelebb kerül Renihez. A fiú elárulja az előző félévben őrzött  titkát és bár a lánynak nehezére esik, de megtartja azt. A 10/B élete most sem balhémentes: Ricsi robogót kap, amivel Cortez elviszi Renit egy körre, így a lány bajba kerül és megkapja élete első osztályfőnökijét és Arnold is rossz szemmel néz rá. A két fiú között egyre nagyobb a feszkó, amin az sem segít, hogy Arnold a könyvtárban megcsókolja Renit. Cortez teljesen kiakad ezen (holott neki még mindig ott van Viki. Vagy mégsem?). A félév vége teljes érzelmi káosszal telik Reninek és erre rájátszik egy balatoni kirándulás is, ahol a napfelkeltében úgy tűnik mintha Cortezzel minden rendben lenne aztán... A nyár megint úgy kezdődik el a lánynak, hogy Cortezen gondolkozik, aki egy ajándékkal is meglepi. Bár Arnolddal sikerül megbeszélni a dolgokat, a könyvmoly srác nem könnyíti meg az utolsó napokat a suliban a nyári szünet előtt, ahol még egy csereutazás is vár Renire Párizsban Kingával (aki örök vetélytársnője az osztályból). Virág hat tantárgyból bukik, de nem szomorkodik többet. A negyedik kötetben szakít emós stílusával, és egy új Virágot ismerhetünk meg. Ez feltűnik Ricsinek is (az osztály második legmenőbb srácának) és igazi tiniszerelem bontakozik ki köztük. Renáta örül ennek, bár az ő szerelmi élete lenne ennyire kiegyensúlyozott mint a legjobb barátaié.

A 4. részben egy kicsit haragudtam Renire, mert annyira egyértelmű dolgok történtek körülötte, amiket ő nem vett észre. Minden a 3. részben kezdődött Arnolddal kapcsolatban, akinél hiába mondták többen, ő nem vette észre, hogy oda van érte. Bár a fiú kikerült a képből, Cortez végig játékban maradt és hiába mondott le róla Reni míg Vikivel járt a fiú a szerelemről nem ilyen egyszerű lemondani.

 – Miért jöttél most ide? – kérdeztem visszafojtott lélegzettel. Cortez ellökte magát a kerítéstől, és a szemembe nézett.

– Látni akartalak – mondta. (SzJG 5.)

Az ötödik kötet az eddigi legzsúfoltabb rész, már ami a Reni vs Cortez lávsztorit illeti. Akkora hullámvölgyek tarkítják a kapcsolatukat, amiket mások is furán néznek. A 11. osztály a maga rendje és módja szerint elindul. Mindenki átment a pótvizsgán, túlélte a cserediákkal eltöltött nyaralást és immáron harmadikosként érettebben (nem mindenkire igaz ez a jelző az osztályban) várják a tanévet. Új osztálytárs érkezik Matsuda személyében, aki hamar beilleszkedik és jó barátságba kerül Dave-vel, aki szintén Apple megszállott, mint Macu.

– Melyik szeptember 8.?

Tudtam miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.

– Kilencedikben – mondtam halkan.

Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott (SzJG 5.) 

Reni alig várja, hogy lássa Cortezt ugyanis a nyáron semmit sem beszéltek, hiába kapott tőle ajándékot év végén.Úgy tűnik a fiú meg van rá sértődve. Megy az adok-kapok, sértődések, beszólások, haragszom rád részek. Néha felképeltem volna Renit, hogy hogy lehet ennyire buta, hogy ami a szeme előtt van azt nem érti meg.

A karácsonyi ajándékozáson nagy szerepet kap Virág bénázásra Cortez karácsonyi ajándékával (amit Reni ad a fiúnak, ugyanis őt húzta legnagyobb utálatára - akkor ugyanis éppen haragudott rá) és a sulis bál is, ami végül a kamaszlány egyik legszebb napja lesz.

(Spolierek vége)




Értékelés: 5/4.5

Összességében nagyon tetszett mind a három könyv, de hát ez nálam egy sorozat esetében általában így van. 1-2 nap alatt kiolvastam egy-egy részt. A legjobban a 3. állt hozzám közelebb, az 5-ben fogtam a legtöbbet a fejemet, mert zavart Reni teszetoszasága és azok a dolgok, amikor nem veszi észre a nyilvánvaló miérteket. Ahogy halad előre a könyv egyre több jobban megismerem a többi osztálytársat, fontos szerepet kap Zsolti, Kinga, Dave, Ricsi és Virág is. Szerencsére érkeznek új szereplők is, és ők így feldobják a néha unalmas napokat, amikor is Reni olvas az iskolaudvaron és forrócsokit iszik a többiekkel.

Egy hatalmas változás van, a kezdetben szimpatikus Arnoldot (1-2-3 rész) nagyon nem szerettem meg folytatásban. Pedig az elején kedves fiúnak tűnt, és meg is értem az indokait, de nekem már sok volt a végére az egész Renivel való kapcsolata. Lehet, hogy ez később még változik, de erre nem sok esélyt látok.

Leiner Laura tartja a színvonalat, mindegyik könyvben vannak nagyon vicces részek (Star Wars farsangi bál, Zsolti diétája, Máday igazgatóhelyettes Facebook adatlapja, balatoni osztálykirándulás, vagy a Zsolti garázsában tartott összejövetelek) és elgondolkodtató dolgok a fiatalságról. Reni szülei kicsit túldramatizálják a szilveszteri bulit, sokszor veszik el a lányuktól a telefonját, laptopját pedig ő a legnormálisabb a diákok között.  (Szinte már túlzottan eminens és jó kislány!) Később persze belátják, hogy ez nem megoldás és talán fel kell fogniuk, hogy kislányuk felnőtt vagy legalábbis jó úton jár afelé :)

Az SzJG sorozat könnyen emészthető regényeket tartalmaz, szinte minden oldalon történik valami vicces dolog ahol a sok szereplő egyénisége jól megmutatkozik. Szinte látom magam előtt a rockereket, vagy Kingát amint dirigál az osztálynak. (Egyébként belepillantottam a Szent Johanna Gimi kalauzba és alig várom, már hogy rendesen kiolvassam. A spoilerek miatt még nem akartam, mert előbb el kell olvassam a többi kötetet) 

Leiner Laura a könyvek szerzője egyébként most dedikálókörúton van (események a FB oldalán), és nyár végén érkezik új regénye a Bábel is!

Leiner Laura hivatalos oldala
FB rajongói oldala

Oldalszámok: SzJG 3: 458  SzJG 4: 444 SzJG 5: 488
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

A gyász és a veszteségérzet a két legfélelmetesebb dolog az életben. Miattuk rettegünk a jövőtől, miattuk kérdőjelezzük meg az élethosszig tartó boldogság létjogosultságát, és miattuk nem tudunk örülni annak, amink van. Pedig a veszteség nem is olyan félelmetes. Mert bölcsességre tanít. Arra tanít, hogy ne féljünk a jövőtől, hanem úgy éljük meg a jelent, mintha az órák másodpercek lennének.


A Könyvmolyképző kiadó előolvasási akciójában kaptam a könyvet, és csak a fülszövege alapján tudtam következtetni, hogy miről is szól majd a Dublin Street. Azt hittem kapok majd egy közepesen izgalmas love story-t, aztán jól meglepődtem. Mert a Samantha Young által megírt Dublin Street inkább romantikus erotikus műfajú olvasmány volt, de abból is a minőségi változat. Én egy YA (young adult - fiatal felnőttek szóló) történetre számítottam, az írónő angolul megjelent könyvei miatt, de kaptam egy erotikával túlfűtött (szigorúan +18 kategória), szomorú élettörténettel rendelkező főszereplő(k)ről megírt lélektani regényt.

Bár összehasonlítási alapon nincs, ezzel az oly divatossá vált műfajjal (nem olvastam a Szürke ötven árnyalatát), így nem is vonok párhuzamot, de nem is kell szerintem. Annyit azért megjegyeznék, hogy itt a Kings of Leon nem Oroszlánkirályként van fordítva. Kacckacc :D :D Aki nem értené, miről van szó íme itt az előzmény.

A Kings of Leon harsogva zendített rá a „Sex on Fire”-re. Dühösen állapítottam meg, hogy máris lőttek a magánynak

Egyébként más hasonlóság nem hiszem, hogy van a két könyv között, már amennyit tudok a mamipornóként aposztrofált könyvről Szürke ötven árnyalatáról. Én csak egyszerűen előismeret nélkül belekezdtem a Dublin Street-be és magával ragadott.

Az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet, ahol a Dublin Street-en talál egy csodás albérletet, egy még csodásabb vidám albérlőtárssal Ellie-vel. Az első találkozásra szimpatikus lány teljesen Joss ellentéte. Életvidám, kedves, sokat jár szórakozni míg Joss megpróbálja túlélni a mindennapokat. Az első regényét író 22 éves Joss (aki mellékállásban pultos egy kocsmában, de bőven van vagyona az öröksége miatt) nagyon örül, hogy szuper albérletet talál, de nem sejti, hogy Ellie-vel együtt jár majd a 30 éves szexis bátyja is.

…Tudja, mi a rosszabb annál, amikor az ember kockáztat és veszít? Megráztam a fejem. – Az elszalasztott lehetőségek, Joss. Azok nagyon ki tudják kezdeni az ember lelkét.

Joss az albérlet felé igyekezve egy taxiban megismerkedik Braden Carmichael-el, aki kemény üzletemberként mindent megszerez, ami csak kell neki. És most a lányra fáj a foga! Később kiderül, hogy Braden Ellie féltestvére, így amikor az új lakótárs összefut a taxiban megismert pökhendi öltönyös pöccsel (igen, ezek voltak Joss első benyomásai Bradenről) rögtön macska-egér játszmába kezdenek. Braden megpróbálja elcsábítani Joss-t (2 hónapig tart neki ez) aki nagyon ellen akar állni, de ahogy az lenni szokott nem bírja sokáig.

– Faszkalap.

– Ezek után elvárom, hogy ma éjszaka a mocskos szádba dughassam a farkam – nézett rám Braden összeszűkölt szemmel. […..] – Ne hülyéskedj! – Bébi – nézett rám Braden lesajnálóan –, szopásban nem ismerek tréfát.

És itt érkezünk el a történet erotikus részéhez. Igazából a párocska az egész könyvet végigdugja, de olyan érzékien és szépen van ez tálalva, hogy nem zavaró és nem közönséges még akkor sem ha vannak benne vulgáris részek. Jól megírt szexjeleneteket olvashatunk, amelyek között szépen lassan egyre jobban megismerjük Josst és Bradent is. A múltjuk egyikőjüknek sem szenvedésmentes, de főként a lányé nem. A történet elején megtudjuk, hogy az árván maradt Jocelyn. hogy élte túl szülei és húga elvesztését, a legjobb barátnője Drú halálát, majd a felnőttként is pánikrohamokkal küszködő nő, hogy nyugszik meg új lakhelyén és hogyan segít neki ebben Braden és a könyv többi szereplője (terapeutája, lakótársa Ellie és annak családja és barátai).

– Tudod, Braden, azt vettem észre, hogy te mindenkivel úriemberként viselkedsz, kivéve engem. Miért? – Mert le akarlak fektetni. És az úriemberek unalmasak az ágyban.

Van benne valami. 

 – Az úriemberek az ágyban is úriemberek. Mindent elkövetnek, hogy a nőnek is jó legyen. – Én mindent el fogok követni, hogy neked is jó legyen. Csak éppen nem játszom meg magam.

A sok szex mellett fontos szerepet kap a gyász, ennek a feldolgozása, a család szeretete, támogatása és persze a szerelem is, ami lebontja a falakat és meglágyítja a megkeményedett szíveket.

Néhány erotikus jelenetnél bevallom fogtam a fejemet, mert kikészültem a fütykös szó használatánál.  Én sosem használnám egy durva szexjelenetnél, mert nem odavaló, de ezenkívül a szeretkezések dugások teljesen jól bemutatják egy-egy kapcsolat mélységeit. Minden érzelem megjelenik a párnál: féltékenységtől kezdve a durva veszekedésekig és a könnyes egymásra találásokig. (Mondjuk az kiverte a biztosítékot, hogy a könyv végén elmennek elintézni egy fontos dolgot Joss elhunyt családtagjai örökségével és a szex miatt 2 napig halogatják és addig egymást szórakoztatják a hotelben. Ez tök hülyén jött ki.)

Az elején Joss nem akar belemenni a barátság extrákkal viszonyba, mert fél a kapcsolatoktól (vagyis önmagától, hogy hogyan birkózna meg azzal a teherrel, hogy bármikor elveszítheti a szeretett férfit akárcsak családját), de Bradennek nem lehet ellenállni. Néha vad szerető, néha elegáns úriember, néha megnyugtató és biztonságot adó társ, néha kekeckedő barát, néha kedves nagybácsi, néha mocskos szájú férfi aki kimondja a vágyait. Sok arca van és ez az amitől a karaktere számomra nem vált unalmassá és végig fent tartja az érdeklődést. Nem csak odamegy a lányhoz, leteperi és megdugja majd távozik, hanem szeretne élete részévé válni, megismerni és megérteni, hogy Joss miért él úgy, ahogy.

Kemény dió az írásnak élő lány, akit évek óta emészt a gyász és az, hogy nem tudja feldolgozni szülei és húga és a legjobb barátnője halálát. Hiába a terapeuták, a kamaszkori önpusztítás Joss zárkózottságát és félelmeit feloldani nem egyszerű feladat. Bradennek vajon sikerül? Mit hoz ki a lányból az, hogy viszonyt kezd a férfival, aki szexuálisan annyira vonzza, hogy az már fáj? És vajon mi lesz ha a kezdeti szexuális viszonyban megjelennek a gyengéd érzelmek?



Értékelés: 5/4

Meglepően jól szórakoztam a történeten, bár a végén kicsit ideges lettem, mert túlzottan sok volt a dráma és a picsogás, amit a végtelenül makacs főszereplő okozott. Megértem Joss vívódását, de hát akkor is egy hülye picsa volt, pedig Braden mindent megtett érte. Az Ellie (vagyis a lakótárs) szál kiszámítható, így itt nem izgultam sokat, mert tudtam, hogy nem lehet rossz a végkifejlet. A kiszámíthatóság miatt kicsit esett a könyv értéke.

Ettől függetlenül a Dublin Street romantikus, sok erotikával megspékelt egyszerűen (néha rövid tőmondatok, sokszor megemlített nevek holott tudjuk, hogy kiről is akar szólni az a rész) megírt könyvről van szó, amiben a szereplők bár nincsenek túlzottan jól kidolgozva, de a köztük lévő kémia és az érzelmek megadják a lökést a sztorinak. Szerettem a Joss és Braden közötti évődéseket és a könyv humorát is. A "Basszus, basszus, szubbasszus!" ) részeknél sokat mosolyogtam. Bár nem azt kaptam, amire számítottam, de a pozitív csalódás mindig kellemes úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok Samantha Young további könyveire is.



Kiadó: Könyvmolyképző 
Oldalszám: 397
Az írónő weboldala

A Dublin Streetnek van a Youtube-on trailere is és állítólag folytatáson sztoriról van jó (jaj nekem!).

Pergel Zsolt: Halálgyár

Csak ültek ott, és várták a döntést, hogy mit ítél a bíró, mennyit ér egy megszüntetett élet. A hosszú hónapok alatt lényeges változáson mentek keresztül. A kezdeti gyűlölet és a harag mostanra elmúlt, csupán a végtelen szomorúság volt az, ami megmaradt. Dolgozott bennük, és kitöltötte a mindennapjaikat.

 
Megdöbbentő könyv. Nehéz erről recenziót írni, ez az a kategória amit el kell olvasni, még akkor is ha közben fájdalmas és felháborító. Pergel Zsolt megtörtént esetet dolgoz fel könyvében, ami a Kádár korszak sötét éveiben történt meg.

Nora Roberts: Mindörökkön örökké 


"Amikor találsz valakit, akibe szerelmes vagy, és ő is szeret téged, a gyengeségeiddel és hibáiddal együtt, akkor hirtelen minden a helyére kerül. Beszélsz hozzá, és ő meghallgat, megnevettet, elgondolkodtat és megláttatja veled, hogy ki is vagy valójában. És rájössz, hogy kötözni való bolond lennél, ha nem akarnád vele leélni a hátralévő életedet."






Tök jó időpontban kaptam meg ezt a könyvet, mert Ildi esküvőjére készültem és utaztam Pécsre a lagzi bulira, így tökéletes olvasmány volt. Napok alatt elolvastam és közben többször meghatódtam (jó, biztos közrejátszott az is, hogy nagyon szerelmes hangulatban vagyok és körülöttem mindenki lagzit szervez, vagy eljegyzik stb...)

A könyv a Menyasszonyok sorozat negyedik része, mint megtudtam, de szerencsére nem szükséges ismerni az előtörténetet, mert a szereplők és a sztori bár kapcsolódik az előzőekhez minden jól meg van magyarázva ebben a részben is. 

A régi történetek tesznek minket olyanná, amilyenek most vagyunk. Vagy megmutatják, hogy milyenek nem akarunk lenni. 

A történet főszereplője Parker Brown, aki a Kézfogó nevű cég alapítója, amiben barátnői tevékenykednek (Laurel a cukrász, Emma a virágkötő és Mac a fotós). Mindegyik lány egy hatalmas házban lakik, amit Parker szülei építettek még nagyon régen, de nem mivel elhunytak egy balesetben, a lányukra (és annak bátyjára) hagyták a birtokot. A csodás telek megfelelően nagy, hogy mindenki elférjen és a hatalmas kertben esküvőket rendezzenek. Mert a Kézfogó egy teljes körű esküvő szervező cég, ami mindent magára vállal, hogy a menyasszonyoknak a legtökéletesebb napot adják az első perctől az utolsóig.

Parker eltökélt vasakaratú és lehetetlent nem ismerő tökéletes szervező, akinek napjai óramű pontossággal be vannak táblázva (megbeszélések, próbavacsorák, ruhapróbák a menyasszonyokkal és maga a lagzi a birtokon). Egy valami nem fér bele a zsúfolt élete az a bizonyos Nagy Ő, akit harmincas évei elején járó nő még nem talált meg. Persze, ahogy az lenni szokott nem lenne romantikus történet, ha nem toppanna be egy férfi aki felforgat mindent. Mert Malcolm Kavanaugh ilyen típus.

Mint kiderült Parker és Mal már az előző kötetekben már megismerkedett (és egy csók is elcsattant köztük) de itt bővebb szerepet kap a kapcsolatuk. A lány eleinte elutasítja a pimasz és veszélyes férfit, aki motorral közlekedik és autószerelőként dolgozik. Mal Parker bátyjának Delnek (ezek a rövidítések, amiktől egy idő után kitéptem volna a hajam, mert nem tudtam hirtelen, hogy ki a nő nemű és ki a férfi - Del, Mal, Mac mi van? :D.) az egyik haverja. Miután a nő és a férfi kapcsolata pár randi után szorosabbá válik Parkert fura érzések kerítik hatalmába.

– Az emberek nem értik, hogy mit csinálsz velem – jegyezte meg. – Azt sem, hogy én mit keresek melletted.
– Az emberek jobban tennék, ha a saját dolgukkal foglalkoznának, és nem máséval.

Szerelem? Erős vonzódás? Csak a szex miatt kell neki Malcolm? Mi van ha a férfi csak a vagyonra hajt? Vajon a társadalmi különbségeket át tudják hidalni? Miért nem avatja be őt a férfi múltjának sötét részei? Nem bízik benne? És ő eléggé bízik Mal-ben?

Ezernyi megválaszolatlan kérdés van a nő fejében, miközben szervezi a lagzikat, hogy azok a legtökéletesebbek legyenek az aráknak. Parker közben ugyanígy vágyik erre, főleg most hogy minden barátnője esküvőjét ő szervezi. Egyedül Parker lóg ki a sorból, már ami a menyasszonyságot illeti. De vajon meddig? Képes Malcolm elkötelezni magát mellette? És ő lesz elég bátor, hogy bevágjon ebben?

Jó, jó, nem kell annyira találgatni tipikus happy end sztori ez így kiszámítható a végkifejlet, de azért közben tartogat meglepetéseket a történet. Előkerül Malcolm múltjából egy kellemetlen ismerős, Parker végre rájön, hogy a szerelemért bizony tenni kell és néha engedni kell. Közben Malcolm is megbirkózik a saját démonjaival és a régi sérelmeivel.

Miközben zajlik a szórakoztató szerelmi sztori (Malcolm csípős beszólásai, a barátnők vicces vallatásai, a kedves háziasszony/pótanyuka és Parker meghitt beszélgetései) több esküvő előkészületébe is beleélhetjük magunkat. Nora Roberts csodásan leírja a díszleteket, a ruhát, a tortát és olyanná válik az egész mintha előttünk lennének Laurel ínycsiklandozó több emeletes tortái, Emma színes virág dekoráció és minden olyan részlet, amitől egy menyegző maradandóvá válik: tökéletes zene, díszlet, zökkenőmentes szervezés, koszorúslányok, csodás ruha, kiegészítők, finom pezsgő, izgatott készülődés a menyasszony lakrészben, virágok, lampionok, hatalmas gyertyák, izgalmas ételek és falatkák és ötletes helyszínek a fotózáshoz. És persze meghatott anyukák, apukák, rokonok és arák és emelkedett beszédek és vicces esküvős szokások, játékok.

Értékelés: 5/3.5

Bevallom sosem olvastam eddig egyetlen Nora Roberts könyvet sem (erős előítéleteim voltak), így paráztam kicsit attól, hogy túlzottan gagyi, csöpögős és giccses sztorikat kapok majd, de nem! Meglepően kellemes történet volt ez, sok szórakoztató párbeszéddel, amit néha átkötöttek azok a megható momentumok, amik egy esküvőn jelen vannak.

Nem ragozom tovább, ez a sorozat (okés, eddig csak 1 részt olvastam, de asszem leszűrtem NR írói stílusából) minden menyasszonynak kötelező, aki egy kicsit bele akarja élni magát a saját esküvője előtt egy másikba. Ötletgyűjtésnek sem utolsó szerintem!

Egyébként ha romantikus sztorival szeretném feldobni a krimik, a vérfagyasztó thrillerek, vagy zombis ámokfutások közti olvasási időmet akkor Nora Robertstől választok majd valami olvasnivalót. Van benne humor, sok érzelem és vicces részek is. Hátrány, hogy kiszámítható és egy idő után (ahogy belenéztem a többi sztori vázába) unalmassá válhat. De erről majd akkor nyilatkozom, ha olvastam kettőnél többet :)

Oldalszám: 402
Kiadó: GABO Kiadó
Nora Roberts hivatalos oldala

Karin Alvtegen: A kitaszított

"A tisztelet azok kiváltsága, akik látszólag a társadalmi normák szerint élnek – azoké, akik nem különböznek túlságosan polgártársaiktól. Akinek nem sikerül beilleszkednie, azt úgy is kezelik. A gyengeség már önmagában provokáció. Az emberek halálra rémülnek, ha olyasvalakivel találkoznak, akiben nincs büszkeség. A szégyentelen viselkedés valóságos sértés. Nem viselkedne így, aki nem érdemli meg, hogy ott legyen, ahol van, nem igaz? Mindenki választhat, hát akkor mi a baj? Szeretsz a saját szarodban henteregni? Jó, tessék, de akkor ne várd másoktól, hogy törődjenek veled.
Törődni, azt nem, de ha ügyes vagy, esetleg kaphatsz egy kis részt az adónkból, valami alamizsnát, épp csak, hogy éhen ne dögölj. Hisz nem vagyunk mi szörnyetegek. Hónapról hónapra fizetünk, hogy segítsünk az olyanokon, mint te. De nehogy azt hidd, hogy ettől már lebzselhetsz az aluljáróinkban, vagy az orrunk alá tolhatod a mocskos mancsod, hogy még több pénzt tarhálj. Tudod, kurvára kínos ám ez nekünk."

A skandináv krimiket folytatva (Pisti újabb kölcsönkönyvének hála) a Hóember után nekiestem Karin Alvtegen Kitaszítottjának is. Bár ez rövidebb olvasnivalót kínált, mint a Nesbo kötet, de nem bántam meg ezt sem!

Rövid olvasmányról van szó, de ez a pár száz oldal nagyon jól bemutatja a 32 éves hajléktalanként élő nő életét, aki magával cipeli gyerekkora összes sérelmét. Sibylla kamaszkoráig úgy viselkedik, mint minden normális gyerek. Egy idő után fellázad gazdag szülei tilalmai ellen, akik hűvösen és távolságtartóan viselkednek vele és mindent megtiltanak neki Nem járhat sehová, nem érintkezhet olyan emberekkel, akik nem illenek bele a gazdag szülők világába.

A kislánnyal alapvetően nincsen gond, a szülők azonban mindent megtesznek, hogy a kamaszodó lány rosszul érezze magát. Pl: karácsonyi vacsorák, ahol a kislánynak a felnőttekkel kell ennie, nem ülhet a gyerekhez. Házvezetőnő felügyeli és viszi mindenhová, az iskolában kivételeznek vele mert anyja folyamatosan bejár és beleszól a tanításba stb..stb... Így nő fel Syb, aki egy fiúval közelebbi kapcsolatba kerül, ami a szüleinek nem tetszik. Ahogy az lenni szokott a fiatalokat eltiltják egymástól, de a rövidke románc életre szóló tanulságokat tartogat a fiatal lánynak.

"– Tegnap is mit össze siránkoztál rajta, hogy mennyire félreértik a hajléktalanokat. Hogy nincsen semmi esélyed, hogy egyedül vagy meg a többi. De van esélyed, csak baszol megragadni!"

Karin Alvtegen regényében egyszerre láthatjuk Sibylla jelenlegi életét és múltbeli visszaemlékezéseiből összerakhatóvá válik a szomorú sorsa is. A felnőtt nő már nagyon régen él otthon nélkül, de ezt a "száműzetést" ő választotta önként. Az évek alatt megtanulta, hogy hogyan adja el magát üzletasszonynak jól menő szállodák éttermében, ahol újabb és újabb férfi vendégeket húz le egy-egy vacsorával és ingyen szállással. Így találkozik a gazdag üzletemberrel, aki a kétségbeesett nőnek kifizeti a szobáját, és a vacsoráját majd az úriember reggelre titokzatos körülmények között meghal. Sibyllára terelődik minden gyanú, de neki köze sincs az ügyhöz. Ám egy személyiség nélküli ártatlan hajléktalannak esélye sincs az igazságszolgáltatás ellen, így elindul a nyomozás és minden újság címlapján ott virít tettesként a nő.

"És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok."

A lány egyedül van és amikor újabb vallási rituális gyilkosságokat varrnak a nyakába rájön, hogy csak akkor lesz vége a dolognak, ha megtalálja a gyilkost. Ezt viszont nagyon nehéz kiviteleznie, főleg névtelenül és hajléktalanként. Sokat kóborol, és sehol sincs maradása, mert előbb utóbb gyanússág válik a környezetének. Az egyik átmeneti szálláshelyénél megismerkedik egy kamaszfiúval, aki szintén a világ kirekesztettje (de más szempontból) és bár Syb az elején határozottan elutasítja a fiú baráti közeledést, végül a srác segítségével sok dologra rájön. Többek között arra, hogy milyen gyereknek lenni mostanság, milyen valakiben bízni és valakinek a barátja lenni.

Értékelés: 5/4


A végkifejlet tartogat meglepetéseket és az utolsó pár oldalon sokat izgultam. Végül minden megoldódik és mindenre érkezik válasz, de jól is van ez így. Kicsit "könnyedebb" könyv ez mint a Hóember (ha már van mihez hasonlítani :D) a gyilkosságok szempontjából, mert itt a a főszereplő múltbeli dolgai és családja sokkal megdöbbentőbb rácsodálkozásokat okoz. Ebben is folyik bőven vér és a rituális gyilkosságok sem éppen fincsi dolgok, de valahogy a figyelem inkább Sibyllára helyeződik és nem a gyilkosra és miértjeire. Persze kapunk erre is választ a könyv végén, de ez valahogy jobban "elfogadható", mint az, ahogy és amiért a lánnyal bántak a szülei.

Szerintem A kitaszított inkább Lélektani regény krimi szálakkal megspékelve. Rövidke, viszont megdöbbentő. Tetszett Karin Alvtegen stílusa és szeretnék még más könyvet is olvasni tőle. (Árulás és Árnyak címmel már olvashatom is a többi krimijét.)

Oldalszám: 206
Kiadó: Animus 

Nikitől, azaz a Könyvesem blog írójától kaptam ezt a kis cuki díjacskát. Ezúton is köszönöm itt is neki. Tényleg, igaz rám amivel ő jellemzett a blogjában, hogy az ízlésünk 90%-ban megegyezik, úgyhogy ami nekem tetszik az kb neki is :)

A szabályok: 
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!
2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a feliratkozott olvasók száma.
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról.

Akkor a 4 blogger, akiknek én is továbbadom a díjat:
Ildikó: magyar-matematika tanárnéni és szuper egyetemi titkár, aki hamarosan feleség lesz (és én ott leszek a lagziján). Ildi sok klasszikus könyvet olvas és jól összerakott blogpostokat ír.
PuPilla: mert szeretem az írásait, a humorát és mert Csernus és pillangó mániás és mert bármikor találkozunk, mindig el tudunk sztorizgatni.
Amadea: nemrég új blogra költözött, de ő maga maradt a régi. Az egyik legrégebben olvasott könyves blogger, akit nyomon követek. Rá fogom a Zafón mániámat, mert nála olvastam először a Szél árnyékáról, amit mióta én is elolvastam fan vagyok.
Könyvgalaxis: Nita blogját is régóta nyomon követem, sok olyan könyvet olvas, ami engem is érdekel úgyhogy sorra landolnak a kívánságlistámon a nála olvasott könyvek.