BESZÉLGETÉS * FELOLVASÁS * CÉLLÖVÖLDE * FILMVETÍTÉS * DEDIKÁLÁS * KEDVEZMÉNY * VÉR * VEREJTÉK * KÖNYVEK

Két mindenre elszánt előadó és egy regény, amelynek kedvéért nem félnek cowboykalapot ölteni. 

Két mindenre elszánt irodalmár, akiktől mindent megtudhatsz a bérgyilkosokról, amit soha nem mertél megkérdezni.

2011 sikerkönyve, a Booker-díjra jelölt Testvérlövészek a szerző jelenlétében indul portyára Magyarországon.

SZÓPÁRBAJ A SZÍNPADON
Aki előbb lő, aztán válaszol: Patrick deWitt
Aki kérdez, mert lövése sincs: Dunajcsik Mátyás
A TESTVÉRLÖVÉSZEK SZEREPÉBEN
Aki ezúttal nem lő be semmit: Szabó Győző
Aki lelőtte a zongoristát (ezért gitározik):
Hajós András
AZ AJÁNLAT CÍMŰ FILM VETÍTÉSE
Aki a lövöldözést rendezte: John Hillcoat
Aki a sztorit és a zenét lőtte hozzá: Nick Cave

IDŐPONT: Május 21. (hétfő), 20h
TETTHELY: Toldi mozi, 1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.
Belépő: 600 forint

Ha megosztod a Libri Könyvkiadó postját az eseménnyel, amire csatlakozol akkor nyerhetsz is egy példányt! 

A könyv kedvezményes áron megvásárolható a helyszínen, melyből a belépő ára levásárolható. A beszélgetés a szerzővel angol nyelven történik, szinkrontolmácsolással. A belépő a könyvbemutatóra és a filmvetítésre egyaránt érvényes.

A múltkori Geek-nyelvtan meetoff-on mutatta be Damage von Rock a könyvét, amin én is részt vennem és már akkor érdekelt, hogy mit hozott össze, hiszen online nyomon követem már egy ideje Máriuszt. A pr szöveg szerint "Damage Report a kétezres évek kordokumentuma az életünkről, kapcsolatainkról, internetekről, értékrendekről, szexről, technológiai újdonságokról és régiségekről, egy szóban: rólunk. " 

Stork könyve egy Asperger szindrómás 17 éves fiúról szól, Marceloról. 

Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. Míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban" (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. (még több a Wikin itt)

Marcelo Sandoval egy AS-es fiú, róla szól a regény. A fiú apja egy jól menő ügyvédi és jogi képviseletetet is ellátó cég egyik vezetője és társtulaja. A fiát, hogy megismerje az igazi életet egy döntés elé állítja. Ha végigcsinálja a nyári munkát az ügyvédi irodánál az utolsó középiskolai évét a Paterson nevű gimiben töltheti el, ahol hozzá hasonló gyerekek járnak. Arturo (Marcelo apja) szerint ez a nyár jót fog tenni a fiúnak, míg a rákos gyerekek ápolójaként dolgozó anyja félti Marcelot. Joggal!

A fiúnak nehezen megy a beilleszkedés, ami AS-esként nem is csoda. Nem sokat tudok az autistákról (személyesen nem ismerek egyet sem), de tudom, hogy nem ugyanolyok, mint az egészséges emberek. Vannak dolgok, amik nehezebben mennek nekik: személyes és társas kommunikáció,  értelmezése egy-egy dolognak vagy történésnek és az érzelmeiket sem tudják úgy kimutatni mint a többi ember.

Marcelo nehezen de megállapodik Arturo-val, hogy nyáron az ügyvédi irodában dolgozik és igyekszik jól végezni munkáját. Nem szeret bejárni az iroda postázójában, sokkal inkább foglalkozna a lovakkal a Patersonban, de tudja, hogy betartja apja kérését, akkor az utolsó évét ott járhatja, ahol biztonságban érzi magát. De ehhez előbb ki kell szakadnia a saját világából és megtanulni az igazi világ szabályait és ott is beilleszkednie. A fiúnak van egy furcsa "képessége", hall egyfajta belső zenét, amit ő BZ-nek nevez. A belső zene megnyugtatja ugyanúgy mint a vallás vagy az imák. Hetente jár egy rabbihoz beszélgetni az élet kérdéseiről, de nem zsidó hanem keresztény egyház tanait követi. E/3 személyben beszél magáról és sok dolgot nem ért a világból. A Marcelot a Patersonban megtanították tanulni, így tárgyi ismerete a világról nagyon széleskörű, de tapasztalata nincs sok a társas érintkezésben. Egyszóval észrevehetően más mint a kortársai, de én pillanatok alatt nagyon megszerettem őt.

A postázóban, ahol a napi feladatait végzi Jasmine mellé osztják be. Jasmine pár évvel idősebb mint ő és bár semmi kedve nincs a fiúval dolgozni és segíteni neki, de a lány elfogadja, hogy Marcelo másabb, mint a kortársai. Jasmine és ő hamarosan összebarátkoznak és a lány elfogadja a fiút olyannak amilyen. Arturo üzlettársának a fia (Wendell) is a cégnél dolgozik egy fontos ügyön, de össze nem hasonlítható a két fiú mentalitása. Míg Wendell egy öntelt seggfej csajozó gép, aki az irodában az összes lányt megdugná, addig Marcelo zárkózott és bár tudja mi a szerelem, és mi a szex (definíció szerint el tudja mondani) sosem gondolt még rá. Wendell folyton tömi a fejét az okosságaival, ami nagyon sok kérdést felvet Marceloban.

A céges selejteznivaló dolgok között a Wendell által Forrest Gumpnak csúfolt Marcelo egy lány fényképére bukkan, aki egy balesetben sérült meg. Az ügyvédi iroda legnagyobb ügyfele egy szélvédőgyártó cég, akiket gyártási hiba miatt perelnek az emberek. (köztük ennek a lánynak is segítői). Marcelot annyira megbabonázza a fotó a lányról és a szélvédő által szétszabdalt de még így is valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzó arcáról, hogy valami "bekattan" nála. Többet akar megtudni a lányról és arról, hogy miért kapcsolódik ez az ügy a céghez, az apjához és mi állhat az egész hátterében. Jasmine, akivel a fiú egyre szorosabb barátságot köt, segít neki nyomozni a képen látható lány után. Egyikük sem sejti, hogy olyan dolgokra bukkannak, amik az egész cégbe és Marcelo apjába vetett hitüket felborítja.

Nem is tudom milyen nehéz lehet egy aspie (Asperger szindrómásokra használatos rövid kifejezés) élete, de ez a regény nagyon elgondolkoztatott erről az egész témáról. Marcelo olyan dolgokon megy keresztül, amik egy átlag embernek sem lehetnek egyszerűek. Nem tudom ő, hogy tudta feldolgozni ezt a sok rázós helyzetet helyzetet, amiben megtanul szeretni, gyűlölni, barátságok között dönteni, megbízni emberekben, csalódni családtagokban. Hihetetlenül módon szerettem meg oldalról oldalra Marcelot a tettei miatt, amikben nem félt szembenézni az egész világgal. A humoráról nem is írok semmit sem, olvasnotok kell ez csak úgy jön át.



5/4.5

Nagyon tanulságos regény ez az autizmushoz kapcsolódó AS-esekről és úgy magáról a felnőtté válásról. Marcelo olyan helyzetekkel találja szembe magát, ami egy egészséges embernek is nehezen menne segítség nélkül, ám ő nagyon okosan és a szívére hallgatva oldja meg őket. Irigylésre méltó, ez a küzdés ebben a fiúban és ez a tisztátalanság. Néha éreztem a könyvben, hogy nem pereg annyira a sztori, de nem hátrányként írható ez le, hiszen nem egy krimiről van szó és nem is könnyed chick-lit sztoriról, hanem egy komoly lélektani regényről, ahol a főszereplőnek több idő kell míg rájön a dolgok miértjére és megtalálja a válaszokat a kérdéseire.

Mind a szereplők, mind a helyzetek és mind Marcelo válaszai sokat adtak ahhoz, hogy másként álljak az emberekhez és az aspiekhoz. Igaz egyelőre nem ismerek egyet sem, de nem tartom valószínűtlennek, hogy élnek körülöttem és észre sem veszem őket. Francisco X. Storck tanulságos története egy kicsit más szemszögből mutatja be az életet, mint ahogy azt megszokhattuk! Bevallom néhol szomorú voltam a Marcelot ért bántások és elítélő magatartások miatt, de a végére minden a helyére került a világban. Mind Marcelojéban mind az igaziban és egy kicsit az enyémben is.

Oldalszám: 296
Kiadó: Cicero Könyvstúdió

A szívmelengető könyvet köszönöm szépen a Ciceró Könyvstúdiónaknak!

(Pont ma futottam bele egy cikkbe a HVG-n, szó esik benne a Marcelohoz hasonló emberekről.  Gondoltad volna hogy Dr. House, Sherlock Holmes vagy Lisbeth Salander is aspie vagy hogy közük van ehhez a szindrómához?) 

(Egyébként a könyvet a Csökkents a várólistád polcról választottam. Íme ITT a többi versenyző még 2012-re.) 

"Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt." 

Vámpírok, lélektelenek, farkasemberek, szellemek - áhhh lerágott csont már ez, legyintettem mikor kinyitottam a könyvet. Hiba volt! Mekkora hiba! 

Gail Carriger nem egy szimpla vámpíros - vérfarkasos regényt írt, ami a 19. században játszódik, hanem egy steampunkkal megspékelt természeten túli dolgokkal foglalkozó regényt,  ahol léghajóval közlekednek a tehetős úri osztály tagjai és együtt élnek a fura teremtményekkel. Gail olyasfajta regényt hozott össze amiben van humor, izgalom, érdekes technikai leírások és  elmés párbeszédek amiktől annyira szerethetővé váltak a karakterek. Észrevétlen építette fel az általa megteremtett világot. Amikor becsuktam az utolsó oldalt rájöttem: nem szabad egyből ítélkezni. 

A helyszín Anglia, Viktória királynő uralkodása alatti korszak, ahol békésen éldegélnek egymás mellett a vámpírok, a farkasemberek és az egész világ tud létezésükről. Mindkét fajnak van saját kormányzati szerve és megférnek egymás mellett. Élnek még ebben a világban lélektelenek is, akik érintésükkel semlegesíteni tudják a vámpírok és a vérfarkasok képességeit, erejüket, de titok fedi a lélektelenek kilétüket. Ilyen a főszereplő Alexia Tarabotti, aki okos, nagyszájú, különleges és ezek mellett vénlány is.

Tarabotti kisasszony próbálja normálisan élni az életét (a nem éppen normális családja mellett), élénken érdeklődik a könyvek iránt, kedvenc helyei a könyvtárszobák, imádja a technika újdonságait és mindig hord magánál egy fura esernyőt, egy ezüst hajtűt és szereti az édességeket meg a teát. A könyv elején Alexia éppen teázni készülődik egy társasági eseményen. A kisasszony egy üres könyvtárszobában lát neki ennek az egyszerű folyamatnak, amikor egy bolytalan vámpír nekitámad. A vámpír nem tartozik egyik környékbeli vámpírboly szervezetéhez sem és nem is tud Alexia lélektelenségéről így rátámad. Ahhoz, hogy a kisasszonynak ne essék bántódásra önvédelemből leszúrja támadóját. Ezután elindul a nyomozás, hogy kiderüljön egy kóbor vámpír miért támadt rá egy társasági eseményen a hölgyre és ezután egyre furcsább dolgok veszik kezdetét a természetfelettiek, a természeten túliak és a halandók világában.

Az izgalmak mellett egy másfajta szál is elkezd kibontakozni a regényben ezzel párhuzamosan. Alexia és Lord Maccon (a vérfarkas falka vezetője) közötti viszony (ami egy sündisznó szerencsétlen elhelyezésével kezdődik) kezd fura fordulatokat venni. Maccon eddig úgy tűnt nem szívleli Alexiát, ám a nyomozást ő vezeti így kénytelen a lánnyal több időt tölteni, hogy megóvja testi épségét. És úgy tűnik ez a férfinak nem is nagyon esik nehezére.

Úgy záporoznak a gőgös Lord és a vámpírtámadások / vámpír eltűnések ügyébe egyre jobban belekeveredő Alexia közötti a humoros és pikírt szócsaták, hogy öröm volt olvasni. Bevallom imádtam a kettejük között zajló dialógusokat és ezzel szerintem nem vagyok egyedül! Az írónő (és persze a fordító) hihetetlen módon csűrte és csavarta a szavakat! A két karakter sok mókás és izgalmas helyzetbe keveredik a regény folytán, így nem győztem hol a kuncogásomat hol a csodálkozó "óh, ne már!" kitöréseimet visszafojtani a tömegközlekedési eszközökön. Bevallom Alexia mellett én is egy kicsit beleszerettem Lord Maccon skót akcentusába, ami akkor jön elő, ha felbosszantják.

És hogy miért steampunk? Bevallom kevés ilyen regényt olvastam, de van egy két ismerősöm aki rajong a steampunk irodalomért, így én is ismerkedek néha a témával. Gail Carriger a XIX. század technikai vívmányait olyan módon írja le, ahogy azt sosem képzeltem volna. Nem unalmas, nem száraz, nem túlbonyolított és nem túlzottan elnyújtott. Féltem egy kicsit, hogy majd unni fogom ezeket a részeket, de tökre lázba hoztak azok a regényrészek ahol ki lettek tárgyalva az eszközök, a járművek, az akkori tudományos nézetek, a sok használati tárgy és persze a korabeli divat. Legjobban a léghajókért voltam oda, igaz keveset szerepelnek benne (de úgy hallottam később lesz ennek még több jelentősége is) továbbá Alexia esernyője, ami a borítón is látható.

Alexia és Conan Maccon mellett a legviccesebb figura a könyvben egy több száz éves vámpír Lord Akeldama, aki imádja a cuki félmeztelen dolgozóit (dolgozók=vámpírokat segítő önkéntes munkaerő, a farkasembereknél ugyanezt a feladatot a talpasok látják el) és borzasztó színű bársony anyagú rokokó ruhákat hord és mindenről és mindenkiről van egy jó pletykája. Éltes vámpír létére szeret társasági eseményeken részt venni, kiöltözni és a vámpíroktól szokatlan módon eszik és iszik is előszeretettel. 



ÉRTÉKELÉS: 5/5

Nem is tudom még mit tudnék leírni így rövid leszek: egyszerűen imádnivaló, szórakoztató és izgalmas újdonság a könyvpiacon Gail Carriger regénye, amit a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából (köszönöm szépen még egyszer) megjelenés előtt elolvashattam :)

A regényt az írónő a Könyvfesztiválon dedikálni is fogja a kiadó standjánál április 21-én 14.00-15.00 között és valószínű, hogy én is ott fogok ugribugrizni egy aláírásáért, mert imádtam a Soulless-t. 

Oldalszám: 374

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Jó hír, hogy a regény folytatásos, így még olvasni fogok Alexia eltűnt esernyőjéről és a léghajók is komolyabb szerepet kapnak majd a többi kötetben. Ráadásul a Lélektelen végen egy fontos dolog történik Alexiával, aki magától az angol királynőtől kap új tisztséget, úgyhogy ez is tartogat  veszem, sok izgalmat tartogat majd a következő részekben, akárcsak a szerelmi vonal Maccon-nal.




A könyv vége tartogat még extrákat (egy interjút Gail Carrigerrel) plusz egy kis ízelítőt a következő kötetből. A képekre meg most akadtam a neten és beraktam ide, mert szerintem illik a regényhez :) 

– Szentséges ég! – kiált fel. – De éppen ez a lényeg. Ha kirobbanó siker lett volna, nem hívtalak volna fel. Mert az egész mögött az a vezérgondolat, hogy Carrie Bradshaw sosem nyer.
– Tessék?
Alig kapok levegőt.
– Carrie sosem nyer. Ez az egészben a mulatságos, az érdekes. Hát nem érted? Ez hajtja!
– Na és a szerelem? A szerelemben sem nyer soha?
– Különösen a szerelemben nem nyer.
Tétovázok
– Ez úgy hangzik, mint valami átok, Cholly.
Hosszan, harsányan felnevet.
– Ismered a mondást: „Ami az egyik embernek átok, a másiknak lehetőség.” Nos? Találkozhatnánk az irodámban ma délután háromkor?
– New Yorkban?
– Hol máshol?"

Jó volt olvasni a fiatalkori Carrie-ről. Bevallom a sorozatot nem annyira néztem (a mozifilmek megvoltak persze), de ez a könyv tök sok emléket előhozott az én 17-18 éves önmagamról is. Sok gondolat van arról, hogy mihez kezdjen egy egyetem előtt álló fiatal az életével, ha nem akarja feladni önmagát. Sok tanulságra rá lehet jönni az olvasás közben, ám volt néhány rész, ami kicsit átcsapott az érdektelenségbe nálam, volt néhány szereplő akik nem mozgattak meg annyira, de egyébként majdnem, hogy tökéletes olvasmány azoknak akik szeretik a Szex és NY sorozatot és Carrie személyiségét. Ráadásul Samantha és Miranda tippjei/tanácsai nagyon hasznosak és viccesek, persze jó részüket nem kell komolyan venni, de mindre van helyzet a könyvben.

SAMANTHA JONES TIPPJEI LÁNYOKNAK NEW YORKHOZ:
Ha egy férfi két év után nem kér feleségül, sosem fog. Lépj tovább!
Soha ne adj fel egy jó lakást, még házasság miatt se!
Mozgásod legyen gyors. És mindig olyan cipő legyen rajtad, amiben tudsz futni.

MIRANDA HOBBS SZABÁLYAI:
Ne hagyd, hogy mások határozzák meg, ki vagy és mit tehetsz.
Határozd meg magad.
Minden pasi csalódás. Akárki akármit mond.
Mert feministának lenni... azt jelenti, hogy ura vagy saját szexualitásodnak.

Egyébként hamarosan érkezik a film is Bradshaw fiatalkoráról, természetesen Amerikából. Én biztos beülök rá a moziba és kíváncsian várom, hogy valósítják meg a könyvet, ami visszarepített engem is tiniéveim nyarába.

Oldalszám: 393 oldal
Kiadó: Gabo kiadó 

A zLabor első KönyvFilmjének bemutatójára 2012. március 22-én az Akvárium Klubban került sor.

A zLabor Kommunikációs Megoldások fiatal csapata egy új, határátlépő műfajjal, a KönyvFilmmel jelentkezett a kultúraterjesztés és az olvasásnépszerűsítés területén. A KönyvFilm a Magvető Kiadó legújabb könyvéhez, Szeghalmi Lőrincz Levelek az árnyékvilágból című történelmi misztikus thrilleréhez készült.

Bővebben a projektről itt: http://www.facebook.com/KonyvFilm

A könyvről:

Furcsa események helyszíne lett Ung vármegye 1839-ben, amelyekről első kézből, egy orvos levelezéséből értesülhetünk. Szeghalmi Lőrinczet kollégái szokatlan kóresethez hívják egy fiatalasszonyhoz, akit borzalmas görcsök gyötörnek, ám ha beveszi a helyi varázsoló ember gyógyító porát, megkönnyebbül, ám igen furcsa módon: eleven varangyos békákat kezd szülni.

Még több a moly-on a könyvről: Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból

Bevallom nekem nagyon megtetszett ez a kis film és teljesen felcsigázott a könyv iránt, (meg a fülszöveg is naná!) és a borítóról ne is beszéljünk! Úgyhogy a következő megvásárolandó könyv sorsa is eldöntődött így péntek délutánra.

– A legtöbb ember jó. Ezt mindig az eszemben tartom, így nem veszítem el a reményt. Olyan mintha lenne egy nagy kosár őszibarackod. Valahol a közepén az egyik szem megrohad. Megtalálod és kidobod. És azt mondod magadnak, ilyenek ezek a barackok… még szerencse, hogy résen voltam, és nem hagytam, hogy ettől az egytől mind megrohadjon.
– De mit csinálsz a félelem ellen?
– A melóra koncentrálj, ne a félelmedre.

Szóval van ez a fantasztikus írónő, akit úgy hívnak, hogy Janet Evanovich és van a Stephanie Plum karakteréről szóló könyvsorozata, aminek nemrég jelent meg itthon a negyedik része. Külföldön már a 18. (!!!!!) regénynél tart a szingli fejvadász sorozat, úgyhogy ideje lesz a magyar kiadóknak is (jelen esetben most az Ulpiusnak felkötnie a gatyát, hogy utolérje a külhont).

Az előzményekről annyit, hogy Szingli fejvadász 1-2-3 néven kiadták a sorozat darabjait még jó pár éve (szintén Ulpius) majd a negyedik szériát egy kisebb kiadó vállalta be. Abból keveset nyomtak és én például beszerezni sem tudtam. Fájt is a szívem érte, de minden tekintetben megérte várni éveket a negyedik "újrakiadott" részre, mert fergeteges volt.

Steph egy fehérnemű eladóból lett fejvadász csajszi, aki 20-as évei végét tapossa és sokszor elég szerencsétlenül alakulnak a dolgai. De nem úgy szánalmasan szerencsétlenül, hanem viccesen szerencsétlenül. A kötetek végére mindig minden megoldódik, így vagy úgy. Vannak közben persze tanulságos helyzetek, sok szerencsétlenkedés, de Steph alapjáraton egy nagyon kedves, talpraesett lány, aki egyre gyorsabban tanulja el a fejvadászkodász csínját-bínját. Az első három rész is szórakoztató volt, szerencsére ez a negyedik részben sem változott semmit sem.

Plum kisasszonynak újra egy MNJ-t (meg nem jelent személyt) kell a bíróság elé vinnie. Maxine Nowicki azonban nem olyan egyszerű eset, hiába nőnemű elkövető. Maxime a MNJ-skedés közben az ex-pasiját Eddie-t próbálja őrületbe kergetni, aki feljelentette a csajt mert ellopott tőle néhány szerelmes levelet. Persze, persze. Azért Steph-et sem ejtették a fejére úgyhogy nem dől be Eddie-nek.

Közben azért, hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolog több szálon is futnak az események. Felbukkan egy halom hamis bankjegy Trentonban és testrészek vágódnak le emberekről, amikről senki nem tud semmit. Maxine közben rejtjeles üzenetekkel tartja sakkban Eddie-t és mivel ezekre nem könnyű rájönni Steph-nek szereznie kell egy kódfejtőt, akit egy transzvesztita rockgitáros személyében meg is talál.

Sally Sweet egy baromi magas, női csiricsáré ruhákban, néhanapján szado-mazó bőrszerkókban járó borostás zenész, aki Cuki nevű pasijával él együtt. Sally percek alatt fejt kódokat és úgy gondolja, hogy Steph tökéletes segítője tudna lenni a nyomozásban, ám ezt Cuki nem nézi annyira jó szemmel. Cuki ha zaklatott mindig süteményeket sütés vezeti le a stressz. Most, hogy hőn szeretett Sallyje belekeveredik Steph nyomozásába Cuki egyre idegesebb.

Torták, fánkok, krémesek és milliónyi süti vonul fel a regény közben, de a szingli fejvadásznak igazából egy desszertre fáj a foga. Ő Joe Morelli, a civil ruhás rendőr, aki tinikorában elcsábította a fánkosnál, ahol Steph dolgozott. Morelli olyan pasi, aki szemrebbenés nélkül flörtöl Stephanie-val bárhol, de ha megígéri elfelejti visszahívni a lányt. Joe olyan pasi, aki hiába csinál valami rosszat rámosolyog a csajra és lemagyarázza róla a bugyiját. Hiába utálja az örök szingli fejvadász a pasast, majd megveszik érte. Mikor Steph lakását felgyújtja egy rosszakarója Joe-hoz szalad segítségért. A férfi pedig befogadja majd magabiztos és cinkos mosollyal nyugtázza, hogy bizony hamarosan le fogják tépni egymásról a ruhát.

"Az a nagy helyzet, hogy ez alatt a hosszú idő alatt annak is végig tudatában voltam, hogy mindenkinek az a legjobb, ha semmi sem lesz az egészből. Morellit szeretni sokban hasonlított a túrótorta iránti érzelmeimhez. Hosszú keserves órák a futópadon, hogy ledolgozzam a rám rakódott zsírt, cserébe azért a rövidke élvezetért, amit a bekebelezése okoz."

Janet Evanovich-nak tehetsége van ahhoz, hogy olyan párbeszédeket írjon és adjon a szereplői szájába, amitől olvasás közben elkap a mosolygás. Hihetetlen hülye helyzeteket okozott a tömegközlekedésen való olvasásnál a könyv, mert egyszerűen nem bírtam visszafogni magam és ott kuncogtam a metrókocsiban/trolin/villamoson. Meg persze izgultam, mert elég fordulatos a regény és van bőven benne vér, üldözés, szándékos tűzesetek és hullaszag. Meg néhány levágott testrész is.

Sally az új szereplő, az eddigi megszokottak mellett: Lula a kurvából avanzsált és az óvadékbehajtó ügynökségnél dolgozó Steph jobbkeze, Mazur nagyi (Steph nagymamája) és Steph anyja és apja és Ranger (szintén óvadékbehajtó ügynök, de a menőbb fajtából) most kevesebb szerepet kapnak. Mondjuk az azért szívmelengető volt, hogy Morelliről több szó esik. Végre meg lehet ismerni jobban a családját, akik nagyon olaszok, imádnak főzni a nőtagok és Joe nagyanyja simán szemmel ver bárkit. Szerencsére ezek mellett némi közös négyes (Sally, Mazur nagyi, Lula és Steph) őrültködésre ööö azaz komoly nyomozásra is sor kerül, úgyhogy teljes az összkép, amit az utolsó oldal be nem fejezett párbeszéde még jobban a végletekig fokozott.




Értékelés: 5 / 5 (meg még egy kicsi a sok nevetés miatt)

A plusz azért jár, mert semmit sem változott a könyv humora a régebbi részekhez képest. Ha emlékeim nem csalnak azokon is ugyanennyire jókat derültem és izgultam. A borítóval nem vagyok teljesen kibékülve, mert nem illik az első három rész mellé, de ha ez az áldozata annak, hogy ezután pár havonta új Janet Evanonovich regény érkezzen hát bevállalom, és felrakom a polcra.

Oldalszám: 429.
Kiadó: Ulpiusház

Egyébként készült film a Szingli fejvadász első részéből, de azóta sem voltam olyan bátor, hogy megnézzem. (Több ismerősöm szerint borzalmasra sikerült). Nem akarom elrontani a bennem élő Steph és Morelli, és a többi szereplő kialakult képét. Ti láttátok a filmet?

Szombat este 6-tól összművészeti eseményre invitál a Partvonal Kiadó az Odeon moziba. Programon Hitchcock leghíresebb filmje, a Psycho élőzenei kísérettel, majd beszélgetéssel a bűnelkövetés lélektanáról, többek között Végh József kriminálpszichológussal.