"Megtörtént. Ez úgy fejbe vágta, mint akkor a balta - egy ütés a fejére, ami megremegtette az agyát. Mrs. Eisenhart ismét belerúgott. Ugyanúgy nem szerette a fiút, mint bárki más. Tehát megtörtént. Megragadta az apja baltáját és megtörtént. Dylan csak bámulta az asztalt, ami mögött az ügyvédjével ült. Aztán elkezdett dülöngélni, mint egy hajó a viharban. Megragadta az asztal egyik szélét, nehogy arccal csapódjon a hánykolódó fafelületbe. Másik kezével a székébe kapaszkodott, hogy le ne bukjon a földre. "Meg akartam ölni a testvéremet apa baltájával" - suttogta."
Pszichothriller. Szeretem az ilyen sztorikat filmben, de könyvben még kevés jóhoz volt szerencsém. Nevada Barr regénye viszont egy a jók közül. Nehéz úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezzem el és ne veszítsétek el az érdeklődést iránta, de igyekszem azért megugorni a lécet :)
Nem ismertem a szerzőt, de a Moly-on olvastam egy levelet szilvamag-tól, amiben ezzel a könyvvel lehetett közelebbi kapcsolatban kerülni. Gyorsan megnéztem a fülszöveget, mert lövésem se volt, hogy mi lesz ez. Kaptam belőle egy példányt szilvamag-nak köszönhetően így a csomag megérkezése után rögtön belekezdtem az olvasásába. Nem várt módon rögtön be is szippantott az a sötét és félelmetes világ, amit a borító is tükröz.
Már az első oldalak is keményen indulnak, de a 20. oldal környékén bedurvul a könyv. Átlagos történet lehetne, két testvérrel, akik közül a fiatalabbat, Dylant a múltjának sötét árnyai követnek. A fiú 11 éves korában bekerül egy javítóintézetbe, ahol a gondtalan gyerekkor helyett orvosok, pszichológusok és különböző szakemberek próbálják előhúzni agyának rejtett mélyéről azokat az emlékeket, amiket egy tragikus éjszakáról őriz. Bátyja Richard, aki egyetlen társa Dylan-nek, támogatja és látogatja öccsét, majd a javítóból szabadulva új életet is kezdenek ketten együtt.
Nevet változtatnak, elköltöznek és felépítik újra életüket. Vállalkozásuk lesz és ismerőseik, barátaik kapcsolataik, de a múlt elől nem lehet menekülni. Rájuk talál még 20-30 év után is.
Polly, a hányatott sorsú kétgyerekes anyuka egy parkban találkozik Dylan-nel, és a férfi szépen lassan belopja magát a nő szívébe. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, egyre jobban nehéz tartani azt a látszatot, hogy minden normális és minden rendben van a férfivel és testvérével.
Nevada Barr jól fogalmazza meg Dylan és Richard érzéseit és tragédiáját, bár kicsit összezavart a sok név (ugye a két fiú nevet változtatott és néhol a régi nevükön vannak említve, néha az új nevükön, de azért érthető a sztori és megéri ezt a kis kellemetlenséget). A könyv végéig csak sejtettem, de nem tudtam, hogy mi fog történni, ki gyilkolt darabolt halálra azon a tragikus éjszakán egy baltával majdnem egy egész családot.
Barr érdekesen ábrázolja a karaktereket, főleg a Vörös ruhás jós nőt, aki tragikus mellékszereplője a történetnek, de a végkifejletben fontos szerepe van. A Vörös az elején kicsit visszataszító volt, de a könyv végére egész megkedveltem a szerencsétlen párát. A nő jósol Polly-nak, aki régóta babonából egy téren néha megkérdi a kártyavetőket, hogy mi vár rá. A Vörös, aki a legtöbbször kamuzik a jóslásnál, Polly-nak most az egyszer igazat jósol. Halál vár rá, ráadásul a férje Dylan keze által, akivel a regény közben szorosabbra fűzik a viszonyukat. Polly gyanakodni kezd és nyomozásba kezd. A nő elmerül a pincében található poros dobozok között, amikben a testvérpár múltjából elraktározott jegyzeteket, újságkivágásokat és fényképeket talál.
ÉRTÉKELÉS: 5/4.5
A 131/2 nyomasztó könyv, de mégis izgalmas a végkifejlet, ami bár számomra kiszámítható volt, de azt mondom ennek így kellett lennie. A szereplők a múltjuk és a jellemeik érdekesek, maga a regény pedig mindvégig fenntartja az izgalmat.
A levonás azért jár, mert néha összezavarodtam a sok név miatt, de ettől függetlenül a történet nem veszítette el a feszességét. Az elejétől a végéig lehet rajta izgulni, és persze kell is, hiszen ettől jó egy thriller. Az egyes részek közé beszúrt újsághírek és a mellé jegyzetelt őrült gondolatok a borzalmas többszörös gyilkosságokról durván hatásosak voltak számomra.
Oldalszám:
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Az írónő honlapja
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadó-nak, a közreműködést pedig Szilvamag-nak!
Pszichothriller. Szeretem az ilyen sztorikat filmben, de könyvben még kevés jóhoz volt szerencsém. Nevada Barr regénye viszont egy a jók közül. Nehéz úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezzem el és ne veszítsétek el az érdeklődést iránta, de igyekszem azért megugorni a lécet :)
Nem ismertem a szerzőt, de a Moly-on olvastam egy levelet szilvamag-tól, amiben ezzel a könyvvel lehetett közelebbi kapcsolatban kerülni. Gyorsan megnéztem a fülszöveget, mert lövésem se volt, hogy mi lesz ez. Kaptam belőle egy példányt szilvamag-nak köszönhetően így a csomag megérkezése után rögtön belekezdtem az olvasásába. Nem várt módon rögtön be is szippantott az a sötét és félelmetes világ, amit a borító is tükröz.
Már az első oldalak is keményen indulnak, de a 20. oldal környékén bedurvul a könyv. Átlagos történet lehetne, két testvérrel, akik közül a fiatalabbat, Dylant a múltjának sötét árnyai követnek. A fiú 11 éves korában bekerül egy javítóintézetbe, ahol a gondtalan gyerekkor helyett orvosok, pszichológusok és különböző szakemberek próbálják előhúzni agyának rejtett mélyéről azokat az emlékeket, amiket egy tragikus éjszakáról őriz. Bátyja Richard, aki egyetlen társa Dylan-nek, támogatja és látogatja öccsét, majd a javítóból szabadulva új életet is kezdenek ketten együtt.
Nevet változtatnak, elköltöznek és felépítik újra életüket. Vállalkozásuk lesz és ismerőseik, barátaik kapcsolataik, de a múlt elől nem lehet menekülni. Rájuk talál még 20-30 év után is.
Polly, a hányatott sorsú kétgyerekes anyuka egy parkban találkozik Dylan-nel, és a férfi szépen lassan belopja magát a nő szívébe. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, egyre jobban nehéz tartani azt a látszatot, hogy minden normális és minden rendben van a férfivel és testvérével.
Nevada Barr jól fogalmazza meg Dylan és Richard érzéseit és tragédiáját, bár kicsit összezavart a sok név (ugye a két fiú nevet változtatott és néhol a régi nevükön vannak említve, néha az új nevükön, de azért érthető a sztori és megéri ezt a kis kellemetlenséget). A könyv végéig csak sejtettem, de nem tudtam, hogy mi fog történni, ki gyilkolt darabolt halálra azon a tragikus éjszakán egy baltával majdnem egy egész családot.
Barr érdekesen ábrázolja a karaktereket, főleg a Vörös ruhás jós nőt, aki tragikus mellékszereplője a történetnek, de a végkifejletben fontos szerepe van. A Vörös az elején kicsit visszataszító volt, de a könyv végére egész megkedveltem a szerencsétlen párát. A nő jósol Polly-nak, aki régóta babonából egy téren néha megkérdi a kártyavetőket, hogy mi vár rá. A Vörös, aki a legtöbbször kamuzik a jóslásnál, Polly-nak most az egyszer igazat jósol. Halál vár rá, ráadásul a férje Dylan keze által, akivel a regény közben szorosabbra fűzik a viszonyukat. Polly gyanakodni kezd és nyomozásba kezd. A nő elmerül a pincében található poros dobozok között, amikben a testvérpár múltjából elraktározott jegyzeteket, újságkivágásokat és fényképeket talál.
ÉRTÉKELÉS: 5/4.5
A 131/2 nyomasztó könyv, de mégis izgalmas a végkifejlet, ami bár számomra kiszámítható volt, de azt mondom ennek így kellett lennie. A szereplők a múltjuk és a jellemeik érdekesek, maga a regény pedig mindvégig fenntartja az izgalmat.
A levonás azért jár, mert néha összezavarodtam a sok név miatt, de ettől függetlenül a történet nem veszítette el a feszességét. Az elejétől a végéig lehet rajta izgulni, és persze kell is, hiszen ettől jó egy thriller. Az egyes részek közé beszúrt újsághírek és a mellé jegyzetelt őrült gondolatok a borzalmas többszörös gyilkosságokról durván hatásosak voltak számomra.
Oldalszám:
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Az írónő honlapja
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadó-nak, a közreműködést pedig Szilvamag-nak!
