Ha már úgyis 100%-osan nyár van, kánikulával, hullócsillagos éjjelekkel, akkor kimaxoljuk mi is a témázást. A mostani témánk a könyves utazásokról szól, ami lehet egy olyan könyv, ami által az olvasó utazhat, vagy éppen egy olyan vágyott úticél, amire egy-egy könyv hívta fel a figyelmünket. Neked volt olyan könyved, ami miatt elutaztál valahová? Vagy van olyan úticélod, amit könyvek inspiráltak? Ebben a posztban elárulom az én könyves úticéljaimat, és arról is mesélek, hogy milyen könyves helyekre utaztam már. 

Azt hiszem a nyári hónapok a kedvenceim, mert ilyenkor meleg van, de közben ezer minden történik egyszerre. Beindulnak a nyári programok, koncertek, utazások, és persze a június a könyvfesztivál hónapja is, amit idén én sem hagytam ki. Lássuk mi történt ebben a hónapban. 

Az Egy ifjú természettudós történetei után a Park Kiadó jóvoltából elolvashatjuk David Attenborough-tól az Utazások a világ túlsó felére című könyvet is, melyben bejárhatjuk vele Pápua Új-Guinea, Madagaszkár és Ausztrália Északi terület néven ismert tájait, megcsodálhatjuk növény- és állatvilágukat, valamint bepillantást nyerhetünk az ott élők életébe, kultúrájába. 

Már megtapasztaltuk, hogy ha első látásra nem is, első olvasásra szerelembe eshetünk Jennifer E. Smith könyveivel, és közben megtapasztalhatjuk néhány órácskára, milyen is a boldogság. Most pedig térképpel a kezünkben keressük az utat a szerelemhez.  De a turnénkhoz nem lesz szükség GPS-re, elég, ha egymás után végigjárjátok a tizenkét állomást a tizenkét blogon május 19. és június 10. között.  Az értékelésen kívül olvashattok a nagy New York-i áramszünetről, a nulladik pontról Párizsban és még sok másról. Szóval dőljetek csak hátra. Jó utat kívánunk!

Meguntam a draftban várakozó postokat, úgyhogy most kiszórom őket a nagy világba, hogy tudjak haladni a többivel, amik hosszabb postot kapnak. Úgyis vannak könyvek, amikről nem tudok annyit írni, mint amennyit szeretnék, mert egyszerűen nincs ihlet, vagy rövid, illetve túl spoileres lenne a post. Szóval ez amolyan (szél)jegyzet, ezúttal is csupa olyan könyvről, amit még 2013-ban olvastam ki.


Sohonyai Edit: Jasmine, avagy mégis kell a szerelem? 

Sohonyai Edit könyveire 2012-ben izgultam rá, amikor a Rukkoláról megszereztem a Le a csajokkal! című könyvet, amit imádtam :) Gyorsan sikerült begyűjteni néhány ifjúsági könyvet is az írónőtől (Le a pasikkal!, Macskaköröm, és Jasmine). Edit az a fajta írónő, aki könnyed humorral és vicces karakterekkel ábrázolja a '90-es évekbeli kamaszok helyzeteit, problémáját és dilemmáit. Mivel én is ekkoriban voltam kamasz, így közel állnak hozzám a történeteik, kicsit újra visszakerültem az ált.isis osztálykirándulásokba és a suliba. A Jasmine, avagy mégis kell a szerelem főszereplője egy félvér lány, akit nem nehéz kitalálni folyamatosan csúfolnak vagy cikiznek osztálytársai. Jasmine félénk, ám új barátokra lel, és a szerelem is bekopogtat. De addig még túl kell lendülnie mindenféle problémán.

Értékelés: 5/3.5

Tipikus ifjúsági könyv, ami nosztalgikus hangulatba kerít(het)i az olvasót. Én szerettem, de semmi komoly mélysége, illetve csúcspontja nem volt a regénynek. Aranyos sztorik, vicces szituk, még így felnőtt fejjel is.

Pergel Zsolt: Pizza, szerelem, Mexikó

Becsuktam a fényképalbumot és letettem az asztalra. Ez a néhány fekete-fehér és színes kép volt az életem. Hordoztak engem, tároltak. 

Ezekkel a sorokkal kezdődik Pergel Zsolt új regénye, ami az írótól eddig szokatlan stílusban íródott. Az abortuszokról szóló igazi történet ihlette Halálgyárt tavaly olvastam, míg az Apácabordélyról csak a molyon futottam bele, de a fülszöveg alapján az előbb említett könyvhöz hasonló lehet. Ettől teljesen eltér Pergel Zsolt új regénye, amiben saját élményeit írja le egy elképesztő utazásról Mexikóba.