Mint azt ti is tudjátok nemrég elindult a Rukkola.hu, ahol könyveket lehet cserélni. (Írtam róla itt is) Te felrukkolsz egy könyvet, valaki elhappolja, és pontok járnak érte, amiket aztán újabb könyvekre lehet "cserélni".
Ez a mondat sokaknak bonyolultnak tűnhet, akik még nem ásták bele magukat az oldalba, de nem olyan vészes a dolog, viszont annál nagyobb szórakozás meg öröm. Nekem mostanság a mindennapjaimat a Rukkola teszi ki. Sokat böngészek rajta, felraktam sok könyvet és postázgatom őket, egyeztetek majd átadom őket és ugyanitt én is szerzek könyveket és megyek értük. Közben annyi, de annyi kedves dolog történik velem, hogy mindennap elcsodálkozom egy kicsit, hogy a könyvecserebere közben mennyi mindent tud meg az ember a másikról.
De azért van ennek előtörténete is: anno a twitterről értesültem, hogy hamarosan indul egy ilyen oldal és tesztelőket keresnek. Jelentkeztem, mert szeretek részt venni ilyenekben, jó dolog tesztelgetni és hát a könyvek, nah azokat ugye imádom. A teszt nem tartott sokáig, 1-2 hétig nézegettem az oldalt, ha volt hiba akkor megírtam a fejlesztőknek. (bevallom akkor még azt sem tudtam kik őket). Aztán debütált az oldal én pedig elkezdtem használni. Először félve pakolgattam a fel a könyveimet (itt a profilom, megnézhetitek eddig miket tettem fel), hogy úristen kellenek ezek majd valakinek? Nézegettem én is mások felrakott könyveit, de akkoriban csak olyanokat jelöltem be, amiből még nem volt elérhető példány. Aztán egyszer csak feltettek egy könyvet, abból amit én is szerettem volna és utána valahogy villámcsapásra elindultak a dolgok.
Az első könyvemet (Ha tudnád, hogy szeretlek, meg kéne öljelek) Újpest központban vettem át egy anyukától és lányától a metrókijáratnál található Relay-nél. A könyvet nem ők tették fel, csak náluk volt, de szépen leleveleztem a rukkolóval, hogy hol és mikor veszem át és össze is jött. Mindenki kedves volt és boldogan szorongattam azon a kedd délutánon a metrón a könyvemet. Az elsőt a Rukkoláról. (fotó is készült a könyvről meg rólam, mert hát miért ne?)
Sajnos mivel az én felpakolt könyveimet nem nagyon akarták vinni, itt egy kicsit megrekedtem. Aztán odarohantam a könyvespolchoz és felraktam két LeCarré regényt, mert anno nem győztek meg. Miután felrukkoltam őket, 1-2 perc sem telt el és máris elvitték őket és jöttek a levelek, hogy hol és mikor tudják átvenni. A Suszter, szabó, baka, kémet a munkahelyemen adtam át egy kedves könyvszerető lánynak, akivel azonkívül, hogy a könyvekről cseréltünk eszmét, segítettem neki egy-két tanáccsal a cégünkhöz való bekerüléssel, ő pedig megosztott pár hasznos dolgot az álláskereséssel kapcsolatban. A második LeCarré-t a postára vittem és közben a levelezés során kiderült, hogy ajándékba szánják a példányt és a lányzó nagyon örült neki, hogy én raktam fel, mert ismeri a blogomat. A-duplavé a-duplavé <3
A könyvcserék között aztán történt egy olyan dolog, amit alig hittem el, mikor megláttam. Az oldal alapító szerkesztői (@zafimafi, @csikszem, @tapir a twitterről) felkértek, hogy legyek én is önkéntes szerkesztő, avagy légiósa a Rukkolának. Naná, hogy rögtön igent mondtam! Azóta több társammal együtt próbáljuk meg átnyálazni az oldalt és közben eszmét cserélünk a világmegmentő dolgokról, meg arról, hogy mitől lehetne több és jobb a Rukkola. Mindeközben pedig elkezdtek fogyni a könyveim az oldalról.
Ugyanitt végre hajtottam életem első rekordját is szerintem. A Rukkolán nagyon népszerű Beszélnünk kell Kevinről! könyvről érkezett értesítő (Van elérhető példány a könyvről, kattints és tiéd lehet) email pittyegése után pár másodperc múlva már enyém volt a könyv, amit vagy 50 másik ember elől a gyorsaságom miatt szereztem meg. Tuti benne lennék mint a leggyorsabb happoló a Rukkolán dobogóján, már ha lenne ilyen :) A kedves lány, már el is küldte nekem (levélváltás közben kiderült, hogy ő is annál a cégnél dolgozik, ahol én, úgyhogy be is dobta a könyvet, mikor arra volt dolga. Megállapítottuk, hogy kicsi a világ és hogy mennyire jó könyvet szereztem meg.). Közben bérhappolást is vállaltam a twitterről Lackónak (@_VVega_ ) aki lecsapott a Zombiháború című könyvre, amit én vettem át helyette Pesten a Dózsa György úti metrómegállónál a rukkoló srác nejétől. Reggel 8-kor szerdán kómásan álltam a metró előtti újságosnál, amikor gyanússá vált, hogy talán a könyv tulaja álldogálhat mellettem így leszólítottam és végrehajtottuk a cserét. Pár szó kíséretében megtudtam, hogy a könyv nagyon izgalmas lesz, úgyhogy biztos, hogy tetszeni fog! (És már mondanom se kell, hogy olvasom és tényleg tetszik!)
Én négy könyvet adtam fel csütörtökön a postán, került mindenféle szépség a buborékos borítékokba. A könyvek előzetes átválogatása közben ráakadtam régi könyvjelzőimre, kártyalapokra és mindenféle szórólapokra, amiket akkor helyeztem a könyvekbe, mikor olvastam őket. Ezeket az emlékeket szépen elpakoltam a könyveket pedig beborítékoltam, megcímeztem őket és eltekertem a bringával a postára majd a kikerekedett szemű postáskisasszony elé toltam a 4 nagy csomagot. #winning
A képen látható, hogy elég tetemes mennyiség, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ha megérkeznek valakiket boldoggá fognak tenni ezek a könyvek. (remélhetőleg) Anno nekem is tetszettek, de kell a hely az újaknak a polcon így, most megválok tőlük és remélem, hogy másoknak is örömet tudok szerezni. Mert ez erről szól.
A postázott könyvekbe kerültek "könyvjelzők" egy-két szép idézettel és a blogom címével, hátha valakit érdekelnek majd az írásaim a könyvekről és talál köztük majd happolhatót vagy beszerezhetőt.
Jövő héten megyek egy könyvért és adok is át kettőt, úgyhogy beindult a dolog. A Rukkola FB oldalán időközben meglett a 2000. rajongó és az oldalra felkerült a 30.000 könyv, amit el lehet vinni.
Írhatnék meg millió sort arról, hogy milyen jó is az oldal felépítése (és mi mennyi dolgozunk azon, hogy egyre jobb legyen), mennyire egyszerű használni és milyen hasznos, de az egész olyan leírhatatlan. Mint az az öröm, amit egy könyv feladása után érzel. Vagy az amikor érkezik az átvétel után egy kedves köszönő email. Vagy amikor meglátod azt a boldog mosolyt egy számodra vadidegen ember arcán, amikor a kezébe nyomod a könyvet, amit éppen szeretne elolvasni.
Szóval ez ilyen.
