– Úgy látom, valakinek hamarosan ki lesz taposva a bele – és kisétált a helyiségből. 

Az emberünk erre ijedt arccal rám meredt.
– Ugye azért nem lesz nagy gond? Mert hiába volt szemét, valahol mégiscsak a barátomnak tartom – mondta.
A titkárnőnk ekkor már felnézett az iratokból, amelyeket egészen addig bújt.
– Na, ha ilyen barátaid vannak, akkor aztán nincs szükséged ellenségre, az biztos.

„Történetem szereplői, az éjszakai emberek, egytől egyig létező személyek. A történetek valósak. Megdöbbentő, de megtörténtek. Én csak leírtam azt, amit láttam, hallottam, illetve átéltem. Ezt a világot csak az ismeri igazán, aki benne élt, aki tudja, hogyan működik. Én hosszú évekig éltem ebben a közegben…

A regény főszereplője Kántor Alex akinek az alvilági életét követhetjük nyomon a könyv során. A boszniai háború zsoldoskatonája a sok borzalom átélése után megpróbál rendes életet élni. Bátyja, a született gengszter mellett azonban ez nem egyszerű. Bandi a családban a jófiú, akiről senki sem sejti hogy testőrcége és a hősként megmentett tehetős üzletemberes fedősztorik mögött kemény alvilági bandaharcok dúlnak. Alex a háború után az alkoholizmusba menekül a repeszgránátok elől és testvére húzza ki. A piáról nem egyszerű lejönni a fiatal srácnak, ám testvére mindig mellette áll és még azt is elintézi, hogy a szülei ne szerezzenek tudomást a kisiklott életéről. Bandi munkát ad neki testőrcégénél (ami fedőcég az alvilági pénzek miatt). Tisztességes munkát. De Alex egy idő után többet akar és saját maga kezd szervezkedni. Ami a bátyjának sikerül az neki is fog! Boszniában megtapasztalta mi az az erőszak, a halál és a könnyű pénz megszerzése és mivel nem ért semmihez, nincs rendes szakmája beáll az alvilág zsoldjában. Megvan hozzá mindene ami kell, ez vitathatatlan.

Gyorsan kitanulja az alvilági dolgokat, tisztába kerül az erőviszonyokkal és a saját bőrén tapasztalja meg milyen az árulás, az igaz barátok segítsége, az erőszak és a drog felőrlő ereje. Alex leleményes ember, jó meglátásai vannak és macska módjára mindig talpra esik és mindent megold egy bizonyos  pontig. És ami a legfontosabb ebben az életstílusban: nem riad vissza semmitől! Már-már elismerném a bátorságát és a gátlástalanságát, ha nem tudnám, hogy ember életek múlnak a tettein.

Alex felépít egy hatalmas birodalmat magának / maga köré és két végén égeti a gyertyát. Annyi sztori sűrűsödik a regényben, hogy nehéz volt követni. Zsarolások, lehúzások, átverések, seftelések és sikkasztások, csempészések, üzleti tárgyalások, einstandok, rablások stb..stb.. Egy emberélet is kevés ezeknek a véghez viteléhez, ám Alex gyorsan cselekszik és gyorsan él. Nem veti meg a nőket, sorra dugja az olcsó ribancokat, pedig lenne olyan lány, aki kitartana mellette, de ő sem tud megbocsátani mindent a férfinek. Alex pedig nem képes megbecsülni a lányt és úgy általában az élet értékét. Ő pénzben méri a sikert, akciókban és sikeres ügyfelekben.

Végtelen sok erőszak van a könyvben de az alvilág ilyen. Tudtam, hogy ez vár rám, amikor elolvasom a könyvet, csak azt nem tudtam, hogy ennyire egyszerű stílusban tálalja az író. Fura volt ennyi sablonos mondatot olvasni, amik közé rövid párbeszédeket ékeltek illetve ezeket bő káromkodással társították. De Alex is ilyen egyszerű lehet mint az alvilág. "Az erősebb kutya baszik" - ahogy sokszor előfordul a könyvben ez a példamondat. Ahogy az is, ami a regény borítójára van nyomva: Szemért szemeket, fogért fogakat."

Mindezt azonban lehetett volna jobban kidolgozottan közreadni. Nem ragadott magával Alex sorsa és jellemfejlődése, mert kiszámítható volt az első oldaltól kezdve, de mégis érdekelt a történet vége. Az a bizony pont, amit felhelyeznek az i betűre. Újdonságerejű eseményeket nem adott, mert elég sok sztorit hallottam már én is az alvilágról, a maffiáról, így módszereik vagy leleményességük illetve a korrupt hivatali szervek sem taglóztak le túlzottan. Pár telefon és lehet drogot szerezni nagy tételben, lehet rablásokat vagy bandákat toborozni, hiszen mindenki ismer mindenkit ebben a kis közösségben. Itt válik naggyá Alex, de amilyen könnyű a felemelkedés olyan gyorsan jön a törvényszerű bukás, így a kiszámíthatóság is együtt jár a regénnyel. 

A nevek (Alexen és néhány többször előforduló szereplőn kívül: Bandi, Tünde, Boiko, Ivett, Lakatos testvérek, Bárdosi) könnyen felejthetőek és nem is játszanak túl sok szerepet. Csak bábuk és kellékek a világban, ami kineveli majd elpusztítja azokat, akik gyengék vagy végzeteset hibáznak. 

Értékelés: 5/2,5

Összességében olvasmányos a könyv, biztos sok új és meghökkentő sztorit és eseményt ad azoknak, akik nem hallottak még ilyenekről vagy nem tudják elképzelni a magyarországi alvilág viszonyokat. Nekem nem mondott újat, ám ettől függetlenül simán végigolvastam. A baj az volt közben, hogy nem éreztem semmi kötődést egyik szereplőhöz sem, ami miatt többre tudtam volna pontozni Az alvilág zsoldjában című regényt. 

Ezenkívül zavart, hogy nem volt annyira kidolgozott a sztori, sokszor csapongtak a történetek, amik bár építették Alex jellemét nem adtak sok újdonságot az alvilágról és a történet szerteágazó szálait sem egységesítették. Sokkal inkább csak megkeverték olvasás közben a neveket és a miérteket. Bár tudom, hogy az erőszak mindenhol erőszak és csak a mértéke változik, azért vártam volna egy-két olyan helyzetet, ahol jobb megismerem Alex döntéseinek (érzelmi) okát, nem csak a cselekedete végkimenetelét és az üzlet vagy ügy sikerességét. A srác gondolatmenete számomra túlzottan egyszerűen van tálalva és mindezt kevés feszültséggel adja közre Jurányi Zsolt. Nálam így elmaradt a regény végi katarzis érzés.

Oldalszám: 504

Kiadó: Ulpius-ház

Interjú a szerzővel, aki néhány érdekes sztorit megoszt az alvilági kapcsolatairól ITT

A könyvet köszönöm az Ulpius-ház könyvkiadónak!

Stork könyve egy Asperger szindrómás 17 éves fiúról szól, Marceloról. 

Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. Míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban" (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. (még több a Wikin itt)

Marcelo Sandoval egy AS-es fiú, róla szól a regény. A fiú apja egy jól menő ügyvédi és jogi képviseletetet is ellátó cég egyik vezetője és társtulaja. A fiát, hogy megismerje az igazi életet egy döntés elé állítja. Ha végigcsinálja a nyári munkát az ügyvédi irodánál az utolsó középiskolai évét a Paterson nevű gimiben töltheti el, ahol hozzá hasonló gyerekek járnak. Arturo (Marcelo apja) szerint ez a nyár jót fog tenni a fiúnak, míg a rákos gyerekek ápolójaként dolgozó anyja félti Marcelot. Joggal!

A fiúnak nehezen megy a beilleszkedés, ami AS-esként nem is csoda. Nem sokat tudok az autistákról (személyesen nem ismerek egyet sem), de tudom, hogy nem ugyanolyok, mint az egészséges emberek. Vannak dolgok, amik nehezebben mennek nekik: személyes és társas kommunikáció,  értelmezése egy-egy dolognak vagy történésnek és az érzelmeiket sem tudják úgy kimutatni mint a többi ember.

Marcelo nehezen de megállapodik Arturo-val, hogy nyáron az ügyvédi irodában dolgozik és igyekszik jól végezni munkáját. Nem szeret bejárni az iroda postázójában, sokkal inkább foglalkozna a lovakkal a Patersonban, de tudja, hogy betartja apja kérését, akkor az utolsó évét ott járhatja, ahol biztonságban érzi magát. De ehhez előbb ki kell szakadnia a saját világából és megtanulni az igazi világ szabályait és ott is beilleszkednie. A fiúnak van egy furcsa "képessége", hall egyfajta belső zenét, amit ő BZ-nek nevez. A belső zene megnyugtatja ugyanúgy mint a vallás vagy az imák. Hetente jár egy rabbihoz beszélgetni az élet kérdéseiről, de nem zsidó hanem keresztény egyház tanait követi. E/3 személyben beszél magáról és sok dolgot nem ért a világból. A Marcelot a Patersonban megtanították tanulni, így tárgyi ismerete a világról nagyon széleskörű, de tapasztalata nincs sok a társas érintkezésben. Egyszóval észrevehetően más mint a kortársai, de én pillanatok alatt nagyon megszerettem őt.

A postázóban, ahol a napi feladatait végzi Jasmine mellé osztják be. Jasmine pár évvel idősebb mint ő és bár semmi kedve nincs a fiúval dolgozni és segíteni neki, de a lány elfogadja, hogy Marcelo másabb, mint a kortársai. Jasmine és ő hamarosan összebarátkoznak és a lány elfogadja a fiút olyannak amilyen. Arturo üzlettársának a fia (Wendell) is a cégnél dolgozik egy fontos ügyön, de össze nem hasonlítható a két fiú mentalitása. Míg Wendell egy öntelt seggfej csajozó gép, aki az irodában az összes lányt megdugná, addig Marcelo zárkózott és bár tudja mi a szerelem, és mi a szex (definíció szerint el tudja mondani) sosem gondolt még rá. Wendell folyton tömi a fejét az okosságaival, ami nagyon sok kérdést felvet Marceloban.

A céges selejteznivaló dolgok között a Wendell által Forrest Gumpnak csúfolt Marcelo egy lány fényképére bukkan, aki egy balesetben sérült meg. Az ügyvédi iroda legnagyobb ügyfele egy szélvédőgyártó cég, akiket gyártási hiba miatt perelnek az emberek. (köztük ennek a lánynak is segítői). Marcelot annyira megbabonázza a fotó a lányról és a szélvédő által szétszabdalt de még így is valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzó arcáról, hogy valami "bekattan" nála. Többet akar megtudni a lányról és arról, hogy miért kapcsolódik ez az ügy a céghez, az apjához és mi állhat az egész hátterében. Jasmine, akivel a fiú egyre szorosabb barátságot köt, segít neki nyomozni a képen látható lány után. Egyikük sem sejti, hogy olyan dolgokra bukkannak, amik az egész cégbe és Marcelo apjába vetett hitüket felborítja.

Nem is tudom milyen nehéz lehet egy aspie (Asperger szindrómásokra használatos rövid kifejezés) élete, de ez a regény nagyon elgondolkoztatott erről az egész témáról. Marcelo olyan dolgokon megy keresztül, amik egy átlag embernek sem lehetnek egyszerűek. Nem tudom ő, hogy tudta feldolgozni ezt a sok rázós helyzetet helyzetet, amiben megtanul szeretni, gyűlölni, barátságok között dönteni, megbízni emberekben, csalódni családtagokban. Hihetetlenül módon szerettem meg oldalról oldalra Marcelot a tettei miatt, amikben nem félt szembenézni az egész világgal. A humoráról nem is írok semmit sem, olvasnotok kell ez csak úgy jön át.



5/4.5

Nagyon tanulságos regény ez az autizmushoz kapcsolódó AS-esekről és úgy magáról a felnőtté válásról. Marcelo olyan helyzetekkel találja szembe magát, ami egy egészséges embernek is nehezen menne segítség nélkül, ám ő nagyon okosan és a szívére hallgatva oldja meg őket. Irigylésre méltó, ez a küzdés ebben a fiúban és ez a tisztátalanság. Néha éreztem a könyvben, hogy nem pereg annyira a sztori, de nem hátrányként írható ez le, hiszen nem egy krimiről van szó és nem is könnyed chick-lit sztoriról, hanem egy komoly lélektani regényről, ahol a főszereplőnek több idő kell míg rájön a dolgok miértjére és megtalálja a válaszokat a kérdéseire.

Mind a szereplők, mind a helyzetek és mind Marcelo válaszai sokat adtak ahhoz, hogy másként álljak az emberekhez és az aspiekhoz. Igaz egyelőre nem ismerek egyet sem, de nem tartom valószínűtlennek, hogy élnek körülöttem és észre sem veszem őket. Francisco X. Storck tanulságos története egy kicsit más szemszögből mutatja be az életet, mint ahogy azt megszokhattuk! Bevallom néhol szomorú voltam a Marcelot ért bántások és elítélő magatartások miatt, de a végére minden a helyére került a világban. Mind Marcelojéban mind az igaziban és egy kicsit az enyémben is.

Oldalszám: 296
Kiadó: Cicero Könyvstúdió

A szívmelengető könyvet köszönöm szépen a Ciceró Könyvstúdiónaknak!

(Pont ma futottam bele egy cikkbe a HVG-n, szó esik benne a Marcelohoz hasonló emberekről.  Gondoltad volna hogy Dr. House, Sherlock Holmes vagy Lisbeth Salander is aspie vagy hogy közük van ehhez a szindrómához?) 

(Egyébként a könyvet a Csökkents a várólistád polcról választottam. Íme ITT a többi versenyző még 2012-re.)