Ez a post ilyen zagyva post lesz a szerzeményeimről + a Könyvfesztiválról, bár már 1 hete volt az esemény, de gondoltam ide azért belefér még az összegzéshez, hiszen elég sok könyvet vettem át ott, és még dedikáltattam is párat. 

Elég jó hónapot zártam a Rukkolás pályafutásom során. Igaz, ehhez az is kellett, hogy felbasszam felrakjam az oldalra a Coelho köteteimet, amiket már nem fogok soha többet elolvasni. Van, amitől olvasatlanul váltam meg. Igen, volt egy Coelho-s korszakom kár tagadni is. Szerettem a Piedra folyó partján ültem és sírtam-ot, meg sokszor kiolvastam a 11 percet, Zahírt, Veronika meg akar halni-t és az Ördög és Prim kisasszony-t, de ezektől szabadulni szerettem volna. Nekem már Coelho túlzottan olyan irányba ment el, amivel már nem tudok azonosulni. A győztes egyedül van és az Alef című könyveket is elkezdtem, de sosem jutottam túl 20 oldalnál tovább. Hát ezek most valaki mást hátha boldogabbá tesznek, én meg olyan könyvekre csaptam le, amiket már régóta szerettem volna megszerezni és/vagy elolvasni.

Az egész úgy kezdődött, hogy anyukám élettársa (Robi) nagy Frei Tamás rajongó. Az első könyvet én vettem meg neki tavaly karácsonyra. A megmentő annyira tetszett neki, hogy A bankárt is megkapta utána és gyorsan ki is olvasta. Legalább tavasz óta kérdezgeti tőlem, hogy mikor jelenik meg az új Frei könyv. Azt hittem nyáron végre meglephetem vele, de aztán ez október elejére csúszott, hiszen most jelent meg ma a kötet, ami a 2015 címet kapta.

Mivel Robi születésnapja szeptember közepén volt, mondtam neki, hogy beszerzem a könyvet majd, amikor végre megjelenik.

Az Ulpiusnál elő is rendeltem szépen 25% kedvezménnyel és beírtam, hogy a dedikáláson veszem át. Azt hittem sima ügy lesz, ha az 5 órára meghirdetett program előtt fél órával érkezem. Hahahahahaha! Nem volt sima ügy.

2 órás sorba állás után fél 7-kor hagytam el az üzletet. A Bajcsy Zsilinszky utcai boltnál fél 5-kor már több száz méteres sorban álltak az emberek mikor én becsatlakoztam egy srác mellé, és 3 nő mögé. Mögöttem egyre gyűjt a sor. Szerencsére vittem olvasnivalót (Michelle Richmond: Úgysem ismered) és várakozás közben megismerkedtem a sorstársaimmal. Ők persze mind olvasták Frei könyveit (én egyiket sem, de majd szeretném kölcsönkérni egyszer) és nagyon várták, hogy találkozzanak vele. A sorban állás persze idegőrlő és unalmas dolog, ráadásul az ember lányának a hideg utcán ácsorogva tuti pisilni kell. Osztogattak forró teát (respect Ulpius!) és az utcán lévő szendvicsesnél 200 forintos sonkás falatka ellenében szerencsére lehetett pisilni is. (mondjuk nem tudom ki hová ment miután bezárt ez az üzlet 7-kor) Amúgy a velem sorban állók tartották volna a helyet, amíg elmegyek wc-re, de ez jól jött, hogy a kis talponállóban lehetett, különben azt hiszem feladtam volna az egészet.

Frei Tamás egyébként kedves volt, mondtam hogy születésnapra lesz a könyv és kinek úgyhogy bele is írta a kötetbe. Kaptam tőle egy tollat, Frei Tamásos (micsoda marketing!) és kiérkezéskor egy kupont, amivel utazást nyerhetek, ha regisztrálom a blokkot, plusz egy 1000 forintos Ulpius kupont is.



De ami a nap legjobbja volt a hosszú talpon állás után. Enyém lett M.C.Beaton Agatha Raisin A spenótos halálpite című regénye teljesen ingyen ajándékba. Előtte Lakatos Levente Bomlás című könyvét ajándékoztak, de mivel ezt már olvastam (post itt), így csalódott lettem volna ha újra megkapom. Viszont Beaton-ról sokat hallottam, úgyhogy kíváncsian várom a spenótos pitét.

A dedikálás során megismerkedtem egy fiúval, aki Frei miatt jött fel Szegedről, amúgy Skóciában dolgozik és csak azért időzítette a hazautat mostanra, hogy el tudjon jönni. Egy kisgyermekes anyuka is 6-7 éves fiát hozta el, aki boldogan újságolta az Ulpiusos boltos lánykának, hogy ő már tud olvasni. Amikor eljöttem akkor a Király utca kezdetéig állt a sor, elvileg 22:00-ig tart a dedikálás, de akik a végén álltak legalább 3 óra mire bejutnak. Nem irigyeltem őket. Amúgy az Ulpius jól csinálta meg kell hagyni. A boltban gyönyörű rend és fegyelem uralkodott, a biztonsági őrök 6-osával engedték be az embereket. Volt pár fotós Frei mellett és gyorsan haladt a sor a kasszánál, ahol meglehet venni a könyvet, majd rögtön lehetett menni aláírásért. Kint mindenki normálisan várakozott libasorban. A hotessek teát osztogattak, bent is voltak sokan, akik irányították az embereket a készpénzes pulthoz vagy a kártyás fizetéshez.Voltam már néhány dedikáláson, de ott nem voltak ennyien így nem tudtam ekkora tömegnél ez, hogy zajlik, de kellemes csalódás volt.

az aláírás

Frei Tamás piros pulcsiban dedikált

Azóta már itt vagyok a meleg lakásban, ettem-ittam és már nem vagyok annyira nyűgös mint az elején. Szóval így bérdedikálttam és nagyon remélem, hogy örülni fognak a könyvnek :)