vasárnap akartam megírni ezt a posztot, de a szombati bulin bepinkyztem kissé (vodka + grapfruitlé, ne akarjátok tudni) így ezt a napot ügyesen átaludtam, és már nem volt lelki erőm azon merengeni, hogy én és a vicces könyves sztorik. azóta gondolkoztam rajta (szigorúan zuhanyzás, és fogmosás közben, meg öltözködés közben - nagyjából akkor vannak nyugodt perceim), hogy mit is tudnék sztorizgatni a könyvekről. meg magamról. nincsenek nagyon anekdotáim, túlzottan viccesen sem tudom előadni magam, de azért írok valamit, mert ez jó téma!


#babysteps

azt hiszem a legelső élményeim Gazdag Erzsi Meseboltjával kezdődtek, később aztán megvesztem a rokongyerek Minden napra egy mese könyvéért, amit imádtam lapozgatni. nyilván nem tudtam, hogy mi van odaírva, de anyukám iszonyat sokat mesélt kislánykoromban, így nem telt el nap, hogy ne mondott volna valamit az otthon fellelhető könyvekből. nagyjából betéve tudtam a Zengő ABC sztorijait, meg a Mosó Masa mosodáját, de gyakori vendég volt az ágyban a Tesz-vesz város, és Gőgös Gúnár Gedeon. bár bevallom a libáktól féltem mindig is. nem tök ellenséges állatok? engem már kergettek meg libák (meg kakasok) átlagos  #justvidékthings.




#disneyaddict 

mielőtt első osztályba mentem rákattantam a Disney könyvekre, de nem voltunk annyira eleresztve anyagilag, így az első Szépség és a szörnyeteg mesekönyvemet, annak örömére kaptam meg, mert kivitték a manduláimat, úgyhogy elég fájdalmas emlékként él, hogy a műtét jutalma a könyv volt. mondjuk nagyon örültem neki, de utána kellett volna a többi is. egy időben anyutól mindig a János vitéz illusztrált változatát olvastattam magamnak, egészen addig amíg Jancsi első vándorútjáig teljesen megtanultam a Petőfi művet. ezzel aztán végighakniztam a tanári kart, amikor iskolába mentem. el voltak ámulva, hogy ennyire kis fiatalon így szavalom kívülről a sok-sok versszakot.

#libraryfanatic

a Disney mániáról azonban nem mondtam le. kellett volna otthon a polcra a Csipkerózsika, Robin Hood, meg a Hófehérke, és a Hamupipőke is. mivel a faluban volt nálunk könyvtár így anyukám beíratott mikor elég idős voltam, hogy magamtól tudjak olvasni, így olyan 7 éves koromban könyvtári tag lettem. határtalan büszkeséggel töltött el, hogy beléphetek a SZENTÉLYBE, ahol a könyvtáros néni állandóan bagózott, és fura szag terjengett (moly riasztó meg dohányszag) de 2 terem is volt, az egyikben gyerekeknek való könyvek a másikban meg mindenféle felnőttes dolog. sokáig ide csak pár percre mehetettem be.

#horrorstories

később már amikor egyedül jártam a könyveimért, mindig átosontam, és jól körülnéztem. évekig hordtam haza a könyvtárból a Stephen King, meg Robin Cook könyveket, mondván "anyukám olvassa majd őket" de aztán titokban én olvastam el ezeket. nem biztos, hogy jó egy 9-10 éves kölyöknek a Carrie, Cujo, vagy a Kóma, AZ, de mivel minden körülöttem lévő felnőtt ezt olvasta, így nem akartam kimaradni. persze, aztán hajnalban, mikor "megszállták a házat az ufók", majd összefostam magam. persze, mikor kikúsztam az ablakhoz 1 óra takaró alatt vacogás után, kiderült, hogy nem is ufók voltak, hanem csak a szomszéd jött haza hajnali 4-kor a Nagybani piacról, de mivel én az ágyban előtte Rémkoppantókat olvastam, azt hittem értem is eljöttek az uffancsok :D így visszagondolva, nagyon vicces, hogy mennyire naiv voltam, de évekig a csatornafedőkre sem mertem rálépni, nehogy onnan bukkanjon elő egy gyerekeket zabáló bohóc. ehhh!


#mustread

később már okosabban válogattam meg az olvasnivalókat, szerettem a kötelezőket, és mindenkinek én írtam a Vuk, a Két Lotti, az Egri Csillagok olvasónaplót a családban. sőt, még irodalmi versenyre is benevezett a tanítónénim, ahol külön kellett mindenféléket olvasni pl Rab ember fia, Kele stb. és 4. helyezést értem el országosban. tudjátok, voltak ezeket a levelezős lapok, amiket kiküldtek, aztán vissza kellett küldeni irodalom meg nyelvtan. nah, abban elég jó voltam akkoriban.

#trickortreat

a könyvtárazás egészen 12 éves koromig működött, aztán valahogy nem volt időm járni, így még mindig lógok egy vissza nem vitt könyvvel, amiért már fel is szólítottak, rendesen be is kuláztam ez miatt, de nem volt időm visszavinni a könyvet. mikor jött a fenyegetés már főiskolára jártam, és nem értem sosem haza, amikor nyitva volt a könyvtár. persze bevallom nem is volt szívem megválni a könyvtől (azóta a könyvtár meg is szűnt, azt hiszem, szóval már nincs hová vissza vinni). a könyv pedig, ami úgy hozzám nőtt Kérdezd Alízt! címre hallgat és egy drogos lány naplója. nagyon sokszor kiolvastam azóta. lehet, hogy ezért is taszít mindenféle drog, mert ezt elég egyszer elolvasni, és nem támad senkinek kedve kábszerezni.

#comicsans

volt rövid eltévelyedésem a képregények világában. rákattantam Bucó, Szetti, Tacsi művekre, és mivel unokatesóm Öcsi elég Garfield fan volt (és más képregényeket is járatott), így ezeket mindig kölcsönkértem tőle, meg ő elhozta, így nagyon képben voltam ezen a fronton is tíz éves korom körül. Garfield sokáig hozzám tartozott, vettem a zsebkönyveket, gyűjtöttem a képregényeket, és tele volt a szobám a vörös macskás cuccokkal. van vagy 10 bögrém, több száz képeslapom, plüssállatom, táskám, pólóm, könyvjelzőm, poszterem. eléggé ráfüggtem, még a macskámat is Garfield névre kereszteltem. csak ő nem volt olyan békés és vicces, mint a képregényes macska.



#bkvthings

egyéb, igazán anekdotás sztorijaim nincsenek, általában csak szerencsétlenkedek a könyvekkel. a Kindle repült ki már nélkülem a villamos ajtóján, nekem pedig úgy kellett utána ugranom, hogy nehogy ott maradjon a megállóban, én meg fenn a járművön. szerencsére csak a sarka karcolódott meg. amúgy megfizethetetlen volt a reggel 6-kor ásítozók fejét nézni a különös Kindle mentő akció közben. legalább feldobtam a reggelüket.

sokszor maradtam fenn a tömegközlekedésen, mert túl izgalmas volt a könyv, hogy az utat nézzem és a leszállást fontolgassam. rossz szokásom, hogy útközben is olvasom, így buktam már orra a Demszky (here)golyókon (vagy minek is hívják azokat a kis izéket az útmentén, amik a parkolást akadályozzák meg), és mentem neki villanyoszlopnak. (auúúú, még puklim is lett) léptem már pocsolyába, és landolt a sáros vízben a könyv is.

#book(s)scent

egyébként olvasnivalót nem hagytam még el (kopp, kopp, kopp), ellenben a fizika könyvemet kakaóval öntöttem le és összeragadtak a lapok így nem tudtam használni félévtől év végig a könyvet. mivel a táskámban folyt szét a cucc, nem vettem észre, így a könyv jócskán kapott belőle, amikor megpróbáltam az összeragadt lapokat kinyitni, nem lehetett szétválasztani őket. vagyis lehetett, csak szakadt mindenfelé. fél évig fénymásolgathattam minden tanóra előtt, hogy tudjak haladni és olvasni, meg lapozgatni :D de legalább finom illata volt, egy darabig! aztán képzelhetitek..

#crymeariver

felnőtt lány koromban nagyon sok könyvet sírtam le, főleg a romantikus olvasmányokat, de ide sorolhatnám még a Harry Potter történeket is. ehhez egyébként fájdalmas emlékeim is kapcsolódik. karácsonykor eltörtem szánkózás közben a csuklómat, egy éjszakát töltöttem otthon törött karral, mert másnap volt csak körzeti röntgen, és sebészet, így 27-én reggel ott kezdtem. begipszeltek, és aztán hogy elteljen a téli szünet a szomszéd kislánytól kölcsön kértem a HP első részét. még aznap kiolvastam, és este szaladtam is át a következő részért. másnap harmadikért, majd hoztam már a negyediket is. és így nyertem egy kis időt, és nem szenvedtem annyira a gipsszel otthon a téli szünetben. után már nyilván én is tűkön ülve vártam a következő részeket, és beszippantott JKR világa. képes voltam az utolsó részért hajnalban kelni, hogy elmenjünk megvenni az Auchanben, mert alig vártam, hogy megtudjam, mi lesz a végén. előtte olvasgattam kalózfordítást, de amikor bekrepált a gépem, csak azon járt az agyam, hogy bassza meg nem tudom olvasni tovább a fordítást, mert nincs min.

többiek is témáztak: Pupilla, Titti, Bill, Nima, Ilweran, Miamona