A szeptember egy teljes delulu volt, annyi minden történt, hogy csak kapkodom a fejemet. Persze az augusztusi "pihenő" után majd azt gondoltam, hogy nyugis hónap lesz, de elég sok mindent sikerült belezsúfolni. Rengeteg könyves adaptációt néztem meg, és azért haladtam egy kicsit a VCS-vel is, volt újraolvasásom, és 2 recim is. Lássuk mik történtek még itt.

Szeptembe elején letudtam a hónap egyik recijét, a Felpörgetvét, amit a Campus Drivers első része volt. Voltak a könyvvel problémáim (a két főszereplő nem volt komplett :D), de nagyon kíváncsi leszek a regényből készült sorozatra, és adok majd egy esélyt neki. 

Ha már adaptációk végre én is elolvastam a Verity-t, ami CoHo regény, de végre nem egy csalódás, és egy tőle teljesen eltéri regény. Eddig 3 könyvét olvastam, de azok a romantikus, családi drámák körül mozogtak, a Verity pedig egy vérbeli thriller, és nagyon élveztem. Szinte egyszerre elolvastam, mert nem tudtam letenni, és azóta már a filmet is megnéztem, de erről mesélek még. 

Gyorsan elolvastam A szerelem képletét a film előtt, és harmadszorra is végtelenül jól szórakoztam rajta. Az egyik kedvenc romkom regényem :) 

Szeptember elején belekezdtem az egyik nagy elmaradásomba, azaz John Steinbeck Édentől keletjébe, amit a VCS-m legvaskosabb könyve a maga majdnem 900 oldalával, de a 40%-át el is olvastam ebben a hónapban. Nagyon tetszik, de lassan haladok vele, mert sokszor félreteszem, mert néha sok. Annyira sok gonoszság és fájdalom van benne (meg morális elmélkedés), de egyszerre nagyon érdekel is, hogy hogyan kapcsolódnak a benne szereplő emberek és hová fut majd ki ez az elbaszott furcsa családtörténet és mi lesz a karakterekkel. (Lee nagy kedvencem benne). Nagyon különleges történet, abszolút kellett a polcra belőle egy szép példány is. 

Eowyn Ivey Fekete erdő, kék ég című regénye is egy nagyon különleges történet volt a vadonról, a benne élő állatokról és növényekről, a szeretetről, szerelemről és a családról. Annyi minden volt ebben a könyvben, és olyan különlegesen volt megírva. Nagyon tetszett, úgyhogy el kell olvassam Ivey másik regényét is majd. 

A Felpörgetve és a Fekete erdő, kék ég recibe érkezett, hozzám a munkahelyről elhoztam a Szeretettel: Anya című krimit, mert a kollégáimnak nem kellett, úgyhogy most az én polcomon várakozik.

 Megérkezett az elmúlt időszak KMK-s olvasmányai is. Végre nálam a Game Changers, az Atmoszféra, a Not another love song, és a Jöhetnek a pillangók. 

A Vintedről csak 2 könyvem érkezett, de ebből az Édentől keletre majd az októberi zárásba kerül be, mert csak október elején jött meg. Csodás kiadást sikerült megszereznem, jó áron. 

Ezenkívül még a NER aktákat vettem meg, mert még nem olvastam, és nagyon érdekel, hogy milyen lett ez a gyűjtemény. 

A szeptemberem a Reacher új évadáról szólt, és a Reacher melléksorozatáról a Neagley-ről. A Reacher 4. évada hozta a szokásos tempót, ezúttal is jó volt a sztori, és hát Alan Richardson még mindig az egyik legjobb akció karakter. 

A Neagley-ről (ő szerepelt Reacher 2. évadjában, Reacher katonta társa volt) szóló sorozat is nagyon érdekes volt a szektával, és a drogokkal. Abszolút jó krimi volt, jók voltak a Neagley mellett nyomozó segítők is. 

Azt tudom, hogy a Reacher 5. évadját éppen forgatják, és tervben van a 6. is, és azt hiszem azt is bejelentették, hogy Neagley is kap 2. évadot, mert nagy siker lett. Szóval én is ennek örülök! 

Szeptember 23 nem szólhatott másról, mint A szerelem képlete című filmről, amit nagyon vártam már. Én nem csalódtam a filmes megvalósításban, gyorsan újra is olvastam előtte a könyvet. Persze voltak dolgok, amik hiányoztak a filmből (Holden!!!!!), és egy-két sztoriszál másként volt, mint a regényben, de nekem Lili Reinhard, és Tom Bateman jól hozták Olive-ot és Adamot :) A film 100%-ban klasszikus romkom volt a jó fajtából, úgyhogy biztos, hogy újra fogom majd nézni még párszor. 

A moziban láttam még A kaptárt, ami az év legjobb horrorja, ami még vicces is volt. Ok, ez csak videójáték adaptáció, de nekem nagyon tetszett. A vadon szíve Brad Pittel és a kutyával megríkatott, de hát nem is vártam mást, igaz ez nem adaptáció, de megemlítem, ha már megnéztük :) 

Szeptember elején néztem meg a Drawn Together-t, de pusztítóan rossz volt, Mercedes Ron regényéből készült testőrös szerelmes sztori kegyetlen kínzás volt, de lehet csak nekem, mert már forog a második rész, úgyhogy jön a folytatás. Sokan szerették és még mindig az egyik legnézettebb Prime film, de hát kb a 365 naphoz hasonló minőségben készült el szerintem. 

Viszont A suttogó (szintén regényből adaptálták) egy korrekt nyomozós thriller volt egy sorozatgyilkossal, aki gyerekeket rabol el. 

Az utolsó naplemente egyszer nézős sztori volt egy nyári románcról, két fiatal és szép szereplővel, és Eva Longoria-val, akinek az arca nem igazán mozog már a botoxtól. 

A hónap utolsó adaptációja a Verity volt, amit a legjobban vártam szerintem idén ősszel. Sajnos a film nem hozta azt az izgulós, feszültséggel teli várakozást mint a könyv. Pedig Anne Hathaway mindent megtett, de ez kevés volt, mert a forgatókönyvíró vagy a rendező nem volt topon. Pedig kihagyott ziccer, mert a könyv tök izgalmas volt, de a film most gyengébb lett, mint a többi CoHo adaptáció. Kár érte. Inkább a könyvre menjetek rá, a különlegesebb élmény lesz! 

Látszik, hogy itt az ősz, és hidegek az esték, mert ráértem pár sorozatot ledarálni és jó pár filmet is megnézni.