Vágytam már egy olyan könyvre, ahol újra kedvenc mágikus karaktereim a főszereplők, rég olvastam ugyanis boszorkányos könyvet. Így amikor megláttam az Anassa Könyvek újdonságát, tudtam, hogy szeretném elolvasni, hiszen nagyon szeretem a boszorkányos történeteket (itt találod meg a témában a boszis olvasmányaimat). 

Lucy Jane Wood egy olyan boszorkányos világot mutat be, ahol az emberek együtt élnek a boszorkányokkal, de nem tudják, hogy ők léteznek. A boszorkányok próbálják elrejteni a varázslatot az emberek elől, de önmagukkal és képességeikkel tisztában vannak, hiszen 15 évesen, aki boszorkány és rendelkezik képességekkel megtudja ezt, és használhatja, tanulhatja a képességeit, és csiszolgathatja a mágiáját egészen 30 éves koráig. Belladonna Blackthorn, azaz Belle 15 évesen tisztában van azzal, hogy ő boszorkány, akárcsak anyukája és nagymamája, ám a képességeivel nem sokat foglalkozik. 

A 15 éves kislányból gyorsan felnőtt nő lesz, aki csak próbálja túlélni az életet. Belle egy cozy könyvesboltban robotol Londonban, amit szeretne megvásárolni, hogy ő igazgassa, de egyelőre nem sikerült ezt neki kivitelezni, pedig ő lenne a megfelelő ember. Tudja ezt magáról, de nyuszi megmondani a régi tulajdonosnak, akinek jelenleg a fia vezeti a boltot, de mindent rosszul csinál. A kellemes könyvesbolti miliőt olyan dolgokkal zavarja meg, amit nem csak Belle nem néz jó szemmel, de a többi dolgozó sem. Christopher sok bosszúságot okoz a lánynak, de Belle-nek nincs elég bátorsága ahhoz, hogy a sarkára álljon és megvegye a boltot. A lány, a gyerekkori barátnőjével Ariadnéval él egy kis lakásban, aki sikeres business women. Mellette Belle csak egy túlhajtott könyvesbolti eladó, és úgy gondolja, hogy nem sok mindent ért el az életben. Üdv az imposztor szindrómások népes táborában! 

Belle pedig nagyon szereti a családját, macskáját Jinxet, Ariadnét, és a munkáját, amit mindennap a könyvekkel tölthet. Ráadásul a mágiát sem veti meg, használja, amikor senki sem figyeli, mégis amikor a 30. születésnapján meginvitálják a boszorkányok konklávéja elé, hogy bebizonyítsa érdemes a boszorkányságra és arra, hogy a mágiáját használja, kicsit pánikba esik. 

A Selcouth az Egyesült Királyság boszorkányainak társasága, azaz a helyi boszi erők, ide tartozik Belle anyukája és a családja mindent tagja, és persze a környékbeli többi boszorkány is. A Selcouthot egy nagy hírű boszorkány testvérpár vezeti, Belle is hallott róluk, és félve megy a meghallgatásra, hiszen nem annyira biztos magában... Persze ahhoz, hogy eljusson oda végig kell mennie egy próbatételen, ami nem éppen leányálom. Már a Hekaté házban való bejutás is nehéz, de a bizottság előtt színt vallani a képességeivel kapcsolatban egy bizonytalan nőnek nem egyszerű. 

Teljesen meg tudtam érteni Belle érzéseit, bár én nem vagyok boszorkány, de nagyon sok érzése volt, amit a harmincas korosztály teljesen át tud érezni. Az, hogy ki hol tart az életben, ki mit ért el, kinek milyen a karrierje, mit vár el a társadalom (legyen szó mágikus személyről, vagy éppen egy hétköznapiról), kinek van boldog kapcsolata, az hová tart. Belle esetében mindezt megspékeli az, hogy ő közben boszorkány, így varázslatot használt 15 éves kora óta, de hogy azt milyen mértékben és milyen szándékkal használta az nem mindegy a bizottság előtt. A lány sajnos nem megy át a vizsgán, így ahhoz, hogy megtartsa a képességét, és azt ne veszítse el, "edzenie" kell magát mágikusan. Ebben felügyeli Rune (aki egy igazán helyes és pimasz férfi, és aki először egy viharos napon bukkant fel a Lunar könyvesboltban, hogy kézbesítse a bizottsági megjelenésről szóló meghívót a lánynak) és Artorius egy öreg boszorkány, akit Selcouth kivetett magából, mert gonosz dolgokra használta az erejét.... 

Artorius visszakapja a büntetésből elvett mágiáját, hogy oktassa a lányt, Belle pedig kap egy hónapot arra, hogy Halloween éjszakáján újra meggyőzze a bizottságot a Hekaté házban, hogy érdemes a varázslatra, és a mágiára, ami nem is annyira egyszerű. Mi olvasóként végigkísérhetjük Bellét, amint gyakorol, és jobban megtudhatjuk, hogy milyen lehet az életet mágiával élni. Miközben Arty oktatja a lányt az idős férfit is jobban megismerhetjük, hiszen az ő múltjában is nagyon sok súlyos és veszélyes kérdés van, amit homály fed... 

Kellemes cozy fantasy hangulata van a könyvnek, amit körbeleng a múlt misztikussága (Arty és a tiltott gonosz varázslata a múltból) és a jövő izgalmas felfedezése. Mert ahogy Belle egyre többet és megtud a mágiáról és a varázslatról, egyre több és több izgalmas dolgot tud megcsinálni. Képes lesz arra, hogy ne csak teafőzésre, és rendrakásra használja a mágiáját, hanem annál fontosabb dolgokra is. Rune felügyeli a lányt, hogy Arty ne árthasson neki, és persze mind tudjuk, hogy a szexi férfi talán valami többet is akar a lánytól.... 

Nem szeretnék spoilerezni az Újra bűbájosról, de a cím már azért sok mindenre utal. Tényleg volt bűbáj a könyvben, amibe jutott bele még egy kis izgalom (főleg) a könyv végén, egy titok, ami tényleg sokak életét megváltoztatja, és persze némi szikra is, ami Belle és Rune között pattogott. Nekem tetszett, hogy a hírnök / felügyelő / őrző végig a lány mellett állt és esténként, amikor Belle végzett az Artynál való tanulással, biztonságosan hazakísérte a lányt, miközben néha varázsolt egy kis forró sült krumplit a farkaséhes és varázslástól kimerült Belladonnának. Volt köztük vonzódás, de valahogy elhanyagolható az ő kettejük története a regényben megjelenő mágiához és boszorkánysághoz kapcsolódó dolgokhoz és Belle életközepi válságához mérten. 

Sok érdekes infomorzsát kaphattunk az angliai boszorkányok életéből, a kovenről, a Selcouthról, és persze a bizottságba tartozó magas beosztású boszorkányokról is megtudhatunk néhány dolgot. Engem a boszorkányok élete érdekelt főleg, és az a tanulási folyamat, amin Belle keresztül ment Artorius segítségével. Ezt szívmelengető volt olvasni, ahogy a lány felfedezi új képességeit, tanulja a mágia alapjait, és meglátja, hogy a boszorkányság nem csak annyi, hogy kiválasztjuk a legtökéletesebb ruhát a szekrényből egy suhintásra, vagy eltüntetjük a pattanásokat az arcunkról egy varázslat segítségével. Belle nagyon sok mindent fedezett fel önmagáról is, és az életének céljairól is a könyv végére. Én nagyon drukkoltam neki, hogy ne veszítse el a képességeit, és közben közelebb kerüljön Rune-hoz és hozza helyre a hibáit.