A tavalyi évem elképesztő momentuma volt, hogy hatalmas erőfeszítések árán jegyet tudtam szerezni a varsói Eras tour első napjára. Időben regisztráltam a Taylor rajongói oldalán, de se az amszterdamira, se a londonira, se a bécsire nem sikerült jegyet szereznem, hiszen több százezer ember próbálta ezeket a helyszíneket, így több óra várakozás után sem tudtam jegyhez jutni. Mire a rendszer beengedett már minden jegy sold out volt (pardon - az 500-1000 eurós VIP szektorok még nem, de azzal nem is kalkuláltam, reális áron szerettem volna látni Taylort - ezt az árkategóriát meghagytam a legnagyobb rajongóknak 😅)

Végül egy ismerősöm varsói kódjával rápróbáltam a 2025 augusztus elsejei dátumra, és több óra várakozás után az irodai ebédlőben kajálás közben sikerült elcsípnem 2 sima állójegyet kb 100 euróért, és azonnal megvettem. Szerintem az egész cég értesült róla, úgy sikongattam, amikor sikerült és jóváhagyták a tranzakciót a több szakadás, újra várakozás után. 

Rengeteg külföldi koncerten voltam már életemben, és nagy világsztárokat láttam már élőben (legyen szó fesztiválról, és stadionkoncertről), de úgy voltam vele, hogy addig nem halhatok meg, amíg nem láttam Taylor Swiftet. Így gondolta ezt Évi barátnőm is, úgyhogy 2024 nyárán úgy indítottuk a szülihónapunkat, hogy Varsóba repültünk és felejthetetlen órákat töltöttünk el a stadionban. Az egész 3 napunk egy csodás utazás volt. 

Maga a koncerthelyszín is zseniális volt, de az egész város TS lázban égett, és mindenhol üdvözölték a swiftie-ket, és ez baromi jó érzés volt. Az egész városban mindenhol Taylor egyik korszakának öltözött lányok, fiúk, és komplett családok szaladgáltak. A kocsmákban, éttermekben kedvezményeket adtak annak, aki felmutatta a jegyét, vagy a karszalagját, Taylor dalait ihlette koktélokat és kajákat lehetett inni-enni. Varsó teljes lakossága élte azt, hogy három napon át emberek tízezrei érkeztek hozzájuk a koncert miatt

@zakkantanett It was the end of an era… #CapCut #taylornation #taylorswifterastour #erastour #erastourwarsaw #warszawa #koncert @Taylor Swift @Taylor Nation ♬ original sound - mikayla ౨ৎ

Én bevallom nem tartom magam vérbeli swiftie-nek, de nagyon szeretem Taylor albumait, hangját és évek óta nyomon követem az életét. Nekem a Reputation a kedvenc érám, de nagyon szeretem még a 1989 és a Lover albumokat is. Évről-évre ott szerepelnek a dalok a Spotify listámon, elég sok időt töltöttem már el a dalai hallgatásával, így nagyon kíváncsi voltam, hogy Rob Sheffield mit hoz ki ebből a könyvből és ebből az elképesztő zenei örökségből. Hiszen Taylornak rengeteg korszaka van, és hát erről is szólt az Eras Tour - egyfajta összegzés az összes album összes Taylorjának bemutatása és maga a turné (és a turnéról készült koncertfilm) ezt fantasztikusan visszaadta. 

Próbáltam átélni a koncert minden pillanatát, de néhány jelenetet azért felvettem, és csináltam képeket is. Nem tehetem meg, hogy nem szúrok ide be párat, mert nagyon sokat jelentett nekem, hogy élőben láttam a popzene legkülönlegesebb és legprofibb előadóját. 

@zakkantanett It's been a long time coming, but…. 💫 @Taylor Swift Warsaw 2024.08.01. #erastour #erastourtaylorswift #taylorswift #taylorswifttheerastour ♬ eredeti hang - Anett

Számomra Taylor csodálandó művész és elképesztően tehetséges előadó, aki mindig meg tud újulni, és akinek dalait erőt adnak, elgondolkoztatnak, megsiratnak, felvidítanak, vagy éppen depresszívvé tesznek. Rengeteg féle érzelmet és érzést tud átadni az albumjaival, és ahány album, annyi Taylor karakter van bennük. 

Rob Sheffield a könyvében a különböző Taylor karaktereket próbálja meg "megfejteni" vagy betekintést engedni az olvasóknak a TS dalainak mélységébe, és rejtelmeibe. Mert titokból és finom utalásokból nincs hiány Taylor dalaiban, és ezekből rengeteget felsorol az író, aki egy kicsit csapongóan merül be rajongásának tárgyának művészetébe. Nem éreztem, hogy összeszedett lenne a Hogyan újította meg Taylor Swift a popzenét könyv, de szerintem Rob Sheffield direkt írta ilyenre. Érezhetően elfogult Taylorral szemben, de ezt nem is vetem a szemére, hiszen valószínű, hogy én is az lennék, ha személyesen a napppalijában hallgathatnám meg bármelyik albumát. 

Persze van a könyvben egy karrier idővonal, ami sok újat nem mond a rajongóknak, de engem a dalszöveges utalások foglalkoztattak jobban. Én ennyire nem merültem bele ezeknek a mitológiájába, de Rob Sheffield rendesen kikupált az elejtett félmondatokban. Hogy ez mennyire valóságos, vagy mennyire a konteós swiftie szól ezekből azt nem tudom, de engem elszórakoztatott. 

Én egy kicsit átfogóbb, időrendibb életrajzot, karrierív bemutatást egy kis zenetörténelemmel vegyítést vártam volna a dalok segítségével, helyette egy kicsit csapongó olvasmányt kaptam, amiben inkább rövid esszék találhatóak, amikből ki van emelve néhány sornyi részlet, amit Sheffield megmagyaráz (belemagyaráz) Taylor döntéséinek vagy éppen magánéletének árnyékában. 

Szó esik a könyvekben a Taylor körüli drámákról, és a szerelmi csalódások után / közben írt dalokról és azoknak jelentéseiről. Vannak dalok, amikkel a szerző elképesztően sokat foglalkozott (All to well -amiből a 3 sorral feljebb lévő idézet származik, vagy éppen a Mirrorball, a The Archer-rel (ennek magánéleti jelentése van Sheffield számára), New Romantics-kel. Utóbbi kifejezetten érdekes volt, mert én erről a dalról nem tudtam sokat, és ez 10 oldal nagyon lekötött, mert érdekes zenetörténeti vonatkozása volt. Érdekes volt a Harry Styles ihlette dalokról és a két énekes közötti utalgatásokról olvasni, de erről szerintem minden swiftie tud már mindent. 

A kötet utolsó részét kicsit összecsapottnak érzem, és bár szó esik benne a lemondott bécsi koncertről, de le van rendezve pár sorban (pedig ez a rajongók számára nagyon fájó pont - mind a Taylor felőle hallgatás, mind a koncertek nem bepótlása), a TTPD-ről alig írt valamit (pedig azon igencsak fontos dalok vannak mély jelentéssel). Én valamiért egy kicsit sietősnek éreztem a könyv lezárását, amit nem tudom, hogy mi indokolt. Talán a külföldi megjelenési határidő? 

Voltak érdekességek számomra a regényben, de Rob Sheffield csapongó és túllelkesült stílusa egy picit néha sok volt. Bár a fejezetek rövidek voltak, és gyorsan lehetett vele haladni, de inkább apránként olvastam, mert közben meghallgattam a dalokat is, amikről írt a szerző, és próbáltam én is megtalálni azokat az összefüggéseket, amiket ő. (Utóbbi több kevesebb sikerrel ment is). 

Szívesebben olvastam volna arról a Taylorról is, akit Rob Sheffield megismert a személyesen találkozásai által. Hogy milyen ember (nem a művész, nem a dalszövegíró, nem a popsztár) ő, hogy mennyire érzékeny, mennyire fontosak számára a családtagjai, a macskái, a rajongói, vagy éppen, hogy éli meg a mindennapi érzéseit. 

Nekem a könyvből úgy tűnt, hogy Rob Sheffield egy dalszövegíró zseninek tartja Taylort, aki tényleg mestere az elrejtett utalásoknak, de engem sokkal jobban érdekelnek az egyes dalok mögötti érzelmi jelentések, és gondolatok. Kaptunk itt is ebből, de az egész könyv hangulata mégsem állt össze végül nekem egy teljes egésszé, inkább egy nagy masszává, ami minden erából felmarkolt valamit, kiemelt, és amit Sheffield próbált filozófikusan megfejteni. Egy-egy utalást - szókapcsolatot - dalszövegrészletet és ennyivel kimerült az ő feladata. 

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway