Elöljáróban annyit, hogy nem titkos, mert nagyon sok mindent megtudunk ezekről a szorgos kis élőlényekről ebből a regényből, de nem csak róluk, hanem az emberi szeretetről, barátságról, családi kapcsolatokról, megbocsátásról és persze azért néhány titok is előkerül. 

Bevallom nem sokat tudtam a történetről, csak annyit, hogy az előző kiadás sok általam is követett moly kedvence volt, és felkerült a végtelen hosszú "Könyvek, amiket egyszer el kell olvassak mielőtt meghalok" listámra. Jó ürügy volt, hogy az egyik kedvenc kiadóm a 21. Század Kiadó új kiadásban megjelenteti ezt a sokak által klasszikusnak mondott történetet, így egyből lecsaptam rá. 

Ahhoz képest, hogy az első magyar kiadás is lassan 20 éves, ez a könyv tipikus az a könyv, ami nem öregszik, mert olyan mondanivalóval van tele, ami minden korszakban megállja a helyét, és úgy hiszem, hogy ez a regény az, ami minden elolvasása után tud majd újat mondani nekem, és mindenkinek. 

A történet főszereplője Lily Owens aki egy tizennégy éves kamasz fehér lány, aki mogorva, és erőszakos édesapjával él egy barack farmon. T.Ray (nem apaként hívja őt Lily) folyamatosan dirigál a lányának, mindig dolgoztatja, és sajnos egyáltalán nem viselkedik vele apaként. Lilyt főként Rosaleen neveli, aki egy fekete nő. És hol van Lily édesanyja közben? Sajnos Lily édesanyja évekkel ezelőtt meghalt még Lily néhány éves korában. Ez a haláleset nyomot hagy Lilyben (és persze T.Ray-ben is), mert a nő tragédiájához a kislánynak is van köze. 

Nem szeretnék spoilerezni, de ez a gyerekkori emlék, nagyon meghatározó a Lily életében, és amikor az élet úgy hozza, hogy megismerje édesanyját, akkor nem kér engedélyt édesapjától, egyszerűen csak elmegy. Először azért, mert Rosaleen-t börtönbe csukják, az afo-amerikai nő ugyanis összetűzésbe keveredik néhány férfivel. 1964et írunk, amikor is forrong Amerika. A négerek szeretnék elnyerni megérdemelt és jogos szabadságukat, a fehérek között pedig terjed a rasszizmus. 

Érdekes páros is a fehér bőrű Lily és a fekete bőrű Rosaleen, ahogy sétálnak Tiburonba, ahol Lily édesanyja is járt egykoron. Lily talál ugyanis egy dobozt, amiben édesanyja holmijai vannak, és itt akad rá a Fekete Mária "szentképre", amelyen csak egy városka neve található, Tiburon.

Lily, miután Rosaleent kimenti a börtönből, miután a nőt lecsukják, együtt indulnak el a városba, hogy utánajárjanak, hogy tényleg élt-e ott Lily édesanyja, és miért őrizgetette a képet. 

A lány és dadája sok gyaloglással, némi stoppolással megérkezik Tiburonba, ahol a sors úgy alakítja, hogy megtudják, hogy él itt három nővér, akik mézkészítéssel foglalkoznak. Lily ellátogat August, June és May házába (a nők a neveiket a hónapok után kapták), ahol kis füllentésnek hála maradásra bírja őket August. Lily munkába is áll a nő mellett, és segít neki a méhek gondozásában, a méz pergetésében, és a kaptárak gondozásában. 

Lily nehezen nyílik meg, de ahogy telik az idő és egyre jobban megismerni a nővéreket, egyre jobban megszereti a rózsaszín házat, az Augusthoz járó Fekete Máriához imádkozó vallási kis közösséget, és egyre többet megtud a nővérekről, magáról és a világról is. 

Csodás utazás ez a könyv, amivel megismerhetjük a szeretet nélkül felnövő kislány átalakulását. Lilynek nehéz gyerekkora volt, de miután megérkezett Tiburonba megváltozott az élete Augustnál élve. Van vidámság a könyvben, de mégis körbelengi egyfajta finom elmúlás, ahogy a természet változik benne a méhekkel és a körülötte élő emberekkel sok mindent átláthatunk. May tragédiáját, June örömét, August bölcsességeit, Rosaleen humorát és tűzről pattantságát, T-Ray morc jellemét, de a vallási közösség összes tagját megismerjük, és természetesen a Fekete Máriáról is megtudunk dolgokat. Ez a része a könyvnek annyira nem ragadott magával, persze értem, hogy miért került bele, hiszen a Fekete Mária kapcsolódás Lily és egykori édesanyja között, de talán én az ezekről szóló részeket élveztem a legkevésbé. Sokkal jobban érdekeltek a méhek, a gondozásuk. Kifejezetten örömteli volt, hogy minden fejezet elején egy-két mondatnyi részt jutott a méhekről szóló leírásokból, így tényleg megismerhetjük a könyvből a méhek "titkos" életét is. 

Az én adaptációm: