Daniel Cole - Végjáték (Rongybaba 3.)

10:37:00 PM


Utolsó fejezetéhez érkezett Daniel Cole izgalmas krimisorozata. A Libri Kiadónál megjelent sorozat harmadik részében újra találkozhatunk Emily Baxter felügyelővel, és William Fawkes is előkerül. Csatlakoznak hozzájuk régen nem látott ismerős karakterek, hogy együtt oldják meg az egykori, nyugalmazott rendőr gyilkosságának csavaros ügyét. De vajon ki a gyilkos? Tarts te is a Blogturné Klub 3 bloggerével és nyerd meg a turné végén a Végjátékot!

Daniel Cole: Végjáték

Kiadó

Libri Kiadó, 2020e

Oldalszám

436

Fordító

Illés Róbert

Sorozat

Rongybaba 3.

Fülszöveg

Egy bezárt szoba. 
Egy holttest. 
Egy sírba vitt titok. 
Amikor a nyugalmazott rendőr őrmestert, Finlay Shaw-t holtan találják egy bezárt szobában, mindenki elkönyveli, hogy öngyilkosság történt. A kegyvesztetté vált William „Wolf” Fawkes nyomozó azonban másra gyanakszik. Korábbi társával, Emily Baxter nyomozóval és Edmunds magánnyomozóval közösen Wolf kutakodni kezd Shaw múltjában. Vajon tényleg olyan feddhetetlen volt, amilyennek hitték? Vagy mégis folt esett a becsületén? Ám nem mindenki örül Wolf visszatérésének, és ahogy nyomozása során egyre sötétebb titkokra derül fény a rendőrségi korrupcióról, úgy sodorja magát egyre nagyobb veszélybe. Hamarosan már nemcsak a karrierje forog kockán, hanem a hozzá legközelebb állók élete is…


Egy trilógia kevésbé méltó lezárása


Vártam Daniel Cole nyomozós sorozatának utolsó részét, mert a Rongybaba, és a Hóhér igazán izgalmasra sikeredett. Bennem főként a Rongybaba hagyott mély nyomokat, nagyon ígéretesnek éreztem Cole első regényét. A nyomozó karakterek szórakoztatóak voltak, a bűntény végtelenül izgalmas. A második kötetben a Hóhérban is nagyon durva dolgok történnek, de akkor ezt írtam a könyvről:

Csak azért nem adok maximális pontszámot, mert úgy gondolom (és persze a könyv végén vannak erre utaló jelek), hogy Daniel Cole az utolsó (?) kötetre hagyja a nagy ágyúkat. Valahogy úgy sejtem, hogy van még sok-sok minden a tarsolyában, és nem akarta eldurrogtatni a patronokat ezzel. Én valami nagyobb dolgot érzek még itt a háttérben, és a következő részben majd összeáll ez is, és akkor meglesz a tökéletesség.

Sajnos meg kell cáfoljam a tavalyi érzéseimet, mert nem kaptam meg sajnos ezt a lezárást, amit vártam. A Végjáték bár tényleg végjáték volt, hiszen lezárta a sorozatot és elvarrta a szálakat, de nem volt annyira izgalmas, és körmöt lerágó élmény, mint az első két kötet. Persze bevallom a március közepén megjelent könyv pont abban az időszakban érkezett, amikor hadilábon álltam az olvasássa.

Csak reméltem, hogy a jól ismert karakterek, a köztük feszülő ellentétek, a közös ügyek, és némi nosztalgia majd elvisz magával, és pikkpakk végigolvasom a Végjátékot, de nem így lett. Közel egy hónapig olvastam a történetet, és sokszor tettem félre, hogy egy olyan jól ismert világba meneküljek, ami megmelengeti a szívem. Ezek az (ellen)érzések viszont ez egyáltalán nem az író számlájára írhatóak, sokkal inkább a magaméra. Hiszen amikor meghallottam a könyv megjelenésének hírét, nagyon megörvendeztem, hogy érkezik, és akkor még nem tudhattuk, hogy hónapokkal később más lesz az egész élet. Aztán jött egy világjárvány, én pedig elvesztettem kicsit magam, és vele együtt az olvasásért való lelkesedésemet.

Az erős karakterek megnyugtató közelsége


Lehet, hogy ezért sem éreztem annyira erősnek ezt a kötetet, pedig Daniel Cole próbálkozott, viszont az alapbűntény (Finnlay ex-rendőr meggyilkolása) annyira nem volt morbid, vagy különleges, mint amihez az előző kötetben szoktam. Semmi testrészekből összerakott hulla, semmi elképesztően véres dolog. Nah jó! Azért hazudnék, ha nem írnám, hogy nem voltak jó pár torokszorító rész a könyvben, mert volt, de maga a nyomozás, és a gyilkos kiléte számomra gyorsan kiderült, és nem volt akkora meglepetés a könyv végén.

A szimplának tűnő kinyomoznivaló ügy kicsit unalmassá tette a regényt, és nekem a régi visszaemlékezések (ahol jobban megismerhetjük a könyv elején meggyilkolt Finnlay rendőrt és ügyeit) sem voltak eléggé érdekesek. Ami érdekelt viszont, abból extrán kaptam.

Nagyon szerettem a történetekben a karaktereket: Edmunds, Roche, Baxter és persze Fawkes, utóbbi aki szerintem a hátán vitte el ezt a sztorit is. Róluk sok mindent kiderült, sok érzelmes (és megható!) jelenetet köszönhetünk megint nekik, úgyhogy a jól ismert karakterek között mozogva sokszor én magam is elmosolyodtam, és jókat szórakoztam a párbeszédeiken. Mert voltak csipkelődések, összetűzések, családi, baráti, sőt még szerelmes / érzelmes pillanatok is. Daniel Cole megadta a könyvsorozat rajongóinak azt, amiért megszerették a sorozatot. Azt, amiért a sokszor mogorvának tűnő Fawkest legszívesebben mindenki megnézné egy róla készült filmben (erre volt is utalás a könyvben, imádtam!), vagy éppen Edmunds vicces jelenteit a menyéttel vívott csatákban.

Egy kicsit zavart, hogy túl sok időbeli ugrálás volt a könyv egyes fejezetei között, néha vissza kellett lapozzak, hogy megnézzek a dátumot, hogy most akkor melyik évben is járunk? A 70-es évek beli visszaemlékezések között megbújt jó pár más évszám, így néha picit zavaró is volt, hogy most akkor éppen hol és mikor is vagyunk? Persze ez nem okozott volna gondot szerintem, ha jobb passzban olvasom a könyvet, mert kellően érdekessé tesznek egy regényt, hogy nem egy idősíkon játszódik, de most inkább csak hátránnyá vált számomra.



Értékelés: 5/3 


A filmeknél mondjuk, hogy "igazi fanservice" volt, de ezt én Daniel Cole trilógiáját lezáró kötetnél is éreztem. A Végjátékot a már jól megismert szereplők vitték el a hátukon, mert a könyv fő gyilkossági ügye, most talán nem volt annyira vérfagyasztó és szörnyű, mint amihez a sorozat első két részét imádó rajongók szoktak.

Ettől függetlenül a Végjáték egy nagyon jó lezárása egy érdekes karakterekkel teli könyvfolyamnak, úgyhogy mindenképpen olvassátok el az utolsó részt, mert nagyon sok érdekesség derül ki a könyv végére. Lesz néhány meglepetés is, de no spoiler! Várjátok ki a végét, és tényleg minden kiderül, talán még több is, mint amire az ember számít!


Vedd meg most!
Szerezd be a könyvet 20%-os kedvezménnyel.

Nyereményjáték


Emily Baxter és William Fawkes párosa végig nagyon különleges a könyvek során, ám a Végjátékban teljesedik ki igazán a kapcsolatuk. A nyereményjátékban is híres nyomozó párosokat keresünk, akik együtt nyomoznak a (sorozat)gyilkosok és bűnbandák után a filmekben. Minden blogon látsz egy filmjelenetet, ám nekünk nem a filmek címe, hanem a két nyomozó neve kell! Ha nem jössz rá egyből a filmre, akkor nyugi. Minden blogon találsz néhány nyomot, ami alapján rájöhetsz, hogy kiket keresünk. 

Írd be a Rafflecopterbe a nyomozópárosok nevét és a turné végén megnyerheted a Végjáték egy példányát. 

Az én nyomozópárosom: 

A legendás angol detektív, aki híres a csavaros gondolkodásáról mindig vonzza a bajt. Hű társa segítségével szerencsére minden bűntényt megold, de közben sok veszélyes manővert kell végrehajtaniuk, mindezt az 1800-as évek végén. Kikről van szó?




Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk



a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek


04.24. Zakkant olvas
04.26. A Szofisztikált macska
04.28. Csak olvass!

Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen! 

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe