Slágerkönyvek, amikért mindenki oda van, csak én nem #témázás

8:00:00 AM


Bár az olvasás nekem eléggé nehezen megy ebben az ínséges időben, de a havi témázás nem maradhat el. A mostani témánk a "Mit esznek rajta mások? - "mindenkinek bejön, de nekem nem" könyvek kivesézése lesz, és előre szólók, lesznek meglepő vallomásaim szerintem.

Slágerkönyvek, amik úgy fogynak, mint a cukor liszt a boltokban


Rengeteg olyan könyv jelenik meg manapság, (és jelent meg az elmúlt években) amiknek hatalmas táboruk akad, és igazi fanatizmus alakult ki köztük. Mindig  vannak hype-olt írók, és könyvek, könyvsorozatok, amik berobbannak, és bár próbálom rajta tartani az ujjamat a szórakoztató irodalom vénáján, de nem mindegyik menő regény jön be. Sok ilyenbe belekezdtem már, és hiába vannak kedvenc műfajaim (krimi, ifjúsági könyvek), nem mindegyik slágerkönyv tetszett. Pedig mindenki isteníti ezeket, a sikerlisták csúcsán állnak, amikor egy-egy új kötet kijön, akkor azonnal elkapkodják a polcokról ezeket, és amerre járok mindenki azt a könyvet olvassa. Mert trendi. Mert menő. Mert izgalmas. Mert nagyon jó. Mert csúcszuper. Mert fantasztikus. Mert népszerű. Mert mindenki ezt olvassa. Mert megfilmesítik. Mert jön belőle a sorozat. Mert minden könyvesblogger csak erről áradozik. Csak én nem.

Néha vannak olyan időszakaim, amikor egyáltalán nem vágyok az újdonságokra, és kifejezetten taszítanak a slágerkönyvek, néha pedig vágyok arra, hogy megtudjam, hogy miért rajonganak mások. A világ egyébként is úgy halad, hogy a legtöbb sikerkönyv / slágerkönyv nagy ívet jár be. Először felkapják a külföldi bloggerek, behozza egy magyar kiadó, aztán a könyves közösségek rácuppannak. Látom a Moly havi listáján pörögni, minden bookstagrammer azzal a könyvvel csinál flatlayt, minden könyvesblogon erről van poszt, minden YT videón látom a slágerkönyvet felbukkanni. A könyvről beszélnek az emberek.

De mik a slágerkönyvek ismertetőjegyei? 


Persze azon kívül, hogy mindenhol szembe jön, mert a könyvkiadók is marketingelik, de a könyves bloggerek is adnak neki egy masszív reklámot egymástól függetlenül. Ezen könyvek elején mindig van egy hangzatos cím, hogy Stephen King szerint "Lebilincselő" a Washington Post szerint "Brilliáns" és persze ott figyel egy Netflix matrica, vagy hogy hamarosan a mozikban. Jah és az elmaradhatatlan New York Times bestseller.

A slágerkönyvek általában olyan alkotások, amikből könyv/film készül, így azokhoz is eljut, akik egyékbént nem olvasnak annyira aktualitásokat. De mivel ezek a könyvek ott vannak a könyvesboltok kirakatában, a metró plakátokon, esetleg bannereken a neten így sokakhoz eljut és megveszik. Tényleg fogynak, mint a cukor! Több ezer, tízezer darabszámmal megy egy-egy slágerkönyv és ez azért is jó, mert egy-egy kiadó tud ebből a bevételből finanszírozni olyan megjelenéseket, amik esetében a siker nem annyira garantált, mint a slágerkönyvek esetében. Nekem nincs bajom ezekkel a megjelenésekkel, de nem is olvasom el az összes ilyen művet, mert ahhoz nem lenne elég az összes időm. Amiből ugye kevés van, a slágerkönyveknek meg se szeri, se száma.

Bár ahhoz képest, hogy mindig azt mondom, hogy nincs időm, az elmúlt néhány év alatt csomó slágerkönyvbe belekezdtem, és jó párat annyira gyűlöltem, untam és utáltam, hogy előre szólok hosszú lesz a listám. De ezzel nem vagyok egyébként egyedül. A gyors Twitteres közvélemény kutatásomból (73 válasz) kiderül majd a posztom végén, hogy mások milyen slágerkönyveket utáltak már életük során. Kezdjük az én nem kedvenceimmel, amikért mások oda vannak, de én nagyon nem.

Ifjúsági slágerkönyvek, amiket nem szerettem



Éhezők viadala

Igen, igen. Én is megpróbáltam Suzanne Collins világsikerű disztópiájával. Az első rész feléig jutottam. Egyszerűen untam. Katniss nem az én lélekállatom, nem bírtam, hogy a két pasi között vacilál, miközben az egész verseny is egy vicc. Filmben láttam, de bevallom annyira az sem kötött le. Pedig nagyon sokan imádják, most ki is jött a díszdobozos kiadás, szóval ha te bírod a disztópiát, én nem beszéllek le róla.

A beavatott

Az Éhezők viadalával egy időben kb Veronica Rothot is felkapták, mert ez a disztópikus ifjúsági regény is hasonló életet élt meg, mint a fenti trilógia. Itt 5 csoportra osztják a társadalmat (Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek) és a főszereplő csaj nem tudja eldönteni, hogy melyik csoporthoz tartozzon, és kikkel éljen. Végül dönt, ám az egész társadalomról sok fura dolog derül ki. A trilógiából készült filmek jól megbuktak, a 3. rész kétséges is volt, hogy elkészül, de végül megcsinálták, csak mert a rajongók nyomultak. Szerintem kár volt érte.

A burok

Maradva az ifjúsági vonalon Stephenie Meyer a Twilight utáni katasztrófájáról nem is akarok sokat írni. Annyi, hogy ufók jönnek a földre, és elfoglalják az emberek testét, de közben csodás társadalmat teremtenek. Persze Melanie nem adja könnyen a saját kamasztestét, és ő nem akar burok lenni. Közben szerelmes lesz (az igazi énje) de a benne lévő idegennek ez nem tetszik... Jesszusom! A könyv első negyedénél feladtam, és ahogy lehet megszabadultam tőle. A filmet megnéztem, de nagyon nevetséges volt.





Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

A látványvilága nagyon tetszett a könyvnek, Kovács (a férjem) olvasta is ezeket, de nekem nem állt össze az egész. Beleolvastam az első részbe, de nem jött be. Az Eva Green főszereplésével készült filmet Kováccsal természetes megnéztem, de már egyetlen egy percére sem emlékszem, csak arra, hogy fura volt az egész. Nyilván ez volt a könyv célja, különleges atmoszférát teremt, de nekem nem jött át. Pedig én szeretem a weird dolgokat, de ezek nem voltak félelmetesek, inkább furák. Biztos bennem van a hiba nah!

Útvesztő


James Dasher trilógiáját nagy lelkesen beszereztem, aztán mikor jött a film premierje nekiálltam előtte elolvasni. Az első könyv feléig se jutottam el, nem érdekel igazán a fiúkból álló kis kommuna, ahol egy hatalmas falon át próbálnak kijutni egy apokaliptikus világban... Azt hiszem itt mondtam le a disztópikus tiniregényekről végleg. A filmeket láttam, de azok sem voltak annyira izgalmasak sajnos.

Battle Royale


Nope! 20 oldalig jutottam benne. Nem tudtam megjegyezni a fura japán (?) neveket, vontatott volt, és bár az alapsztori izgi, de mégsem tudtam túljutni az ellenérzéseimen.

Csontváros (Árnyvadászok) 

A démonvadászos vonal egyik nagyon rajongott írónője (Cassandra Clare) nagyon sok kötetet szentelt ennek a sorozatnak, és milliók rajongnak érte mániákusan. Én sokáig őrizgettem a könyvet, de nagyjából addig jutottam, hogy Clare megismerkedik Jace-cel a sármos démonvadásszal... A filmet láttam egyszer, de csak az maradt meg, hogy minden pasi fekete ruhát hord benne, agyon van tetoválva, és persze borzasztó szexi a csajok számára. Hagyjuk!

Alaska nyomában, Papírváros

John Green nálam egy igazi kakukktojás. A Csillagainkban a hibát imádtam, a filmet is többször láttam, csodás és megható alkotás szerintem, de a többi könyve egyszerűen katasztrófa. Végtelenül idegesítő tiniszereplőkkel, és hülye road tripekkel. Egy regényét sem tudtam befejezni, és kb a könyvek félbehagyásával az agyam is kiégett.

Tizenhárom okom volt

Ez az a könyv, amit a legtöbb ismerősöm imád. Sokaknak ez a kedvenc könyvük, én pedig tényleg nem értem, hogy miért. Hannah (aki a könyv elején öngyilkos lesz) visszaemlékezéseinél kevesebb szörnyűbben narrált könyvet olvastam. Végigszenvedtem magam rajta, de ment is a polcról gyorsan. Pedig a Netflix sorozat miatt még mindig csomóan olvassák a könyvet (van aki újra is), de engem még a sorozat sem vonz.




Krimi slágerkönyvek


Holtodiglan


Egy időben a csapból is ez a könyv áramlott és mivel szeretem a műfajt, nagyon vártam már, hogy elolvassam. A film előtt kezdtem bele, de a háromnegyedénél feladtam. Annyira végtelenül unalmas volt, hogy az sem érdekelt, hogy mire megy ki az egész. Jaj... És azóta is hivatkoznak rá, más könyvek borítóján. A hideg kiráz ettől.

A lány a vonaton


Hasonló unalmas kategória volt nálam A lány a vonaton. Nem értem a körülötte kialakult hype-ot, nekem Paula Hawkins könyve (már ameddig jutottam benne) egy végtelenül hosszú ásításnak hat.




Mindenféle más slágerkönyv


Fekete tőr testvérisége

A megboldogult Ulpiusos vámpírlázas idejében valamikor 2008 táján én is beszereztem a sorozat első 7 részét (igen, én sem értem miért kellett rámenjek rögtön az összes megjelent kötetre, de mindegy) és tisztességesen próbáltam megkedvelni ezt a világot. A vámpírokat bírtam (Twilight, True Blood), de nekem J.R.Ward dagonyázósan hosszú első része nem csúszott. És a vámpírok sem tetszettek, sem a női főszereplő, úgyhogy továbbadtam az összes részen és végleg lemondtam a vámpírokról kb. Pedig a sorozat már a 16 (!) résznél tart magyarul és imádják az emberek.

After - Miután

Ann Todd híres könyve egy idegesítő tinirománc, amiben a főszereplő srácot péklapáttal csapkodnám agyon annyira felhúzott. De mivel ugye szerelmi történet, nyilván a csaj, akivel összejön a tetovált, rosszfiú Hardin az se volt normális. Az egész kapcsolat egy szörnyűség, úgy ahogy van. Nem is értem, hogy miért kapott még 3 folytatást, vagy éppen miért készül el a második részből is a film, de milliók imádják. (Igen, mint a Szürke 50 árnyalatát, de mivel arról külön posztban vekengtem, ezt már nem teszem ide).


Bridget Jones naplója

Igenigen... Bridget is itt van. Pedig a filmeket imádtam, mind a három részt újra is néztem nemrég, de a könyv első (és a többi része is) egyszerűen nem. Vontatott, és egyszerűen nem adta át úgy Bridget karakterét mint a filmben Reneé Zellweger. Lehet, ha előbb olvasom el könyvben, akkor más lett volna az élmény, de erre már sossem kerül sor.






A könyvtolvaj

Többször kezdtem már bele a könyvbe, és nem tudom, hogy miért nem tudom elolvasni. Zavar a narráció (pedig nyilván tudom, hogy itt pont ez a lényeg) de egyszerűen untat. Fogok még vele próbálkozni, mert a film csodaszép, és a történet is az lenne gondolom, de valamiért nem jutok túl az első felén se.

Amerikai istenek

Egy hatalmas kudarc nálam Neil Gaimen. Pedig az Óceán az út végént imádtam, de az Amerikai istenek annyira kusza, és hülyeség, hogy 100 oldalig se jutottam a vaskos könyvben. A sorozatot is elkaszáltam a második év közepén kb, az is béna. Pedig látványos lenne, de annyira kuszaság, hogy nem értem mire megy ki az egész és amúgy is. Nincs nekem erre időm.

Normális emberek

Sally Green könyve elég megosztó lett, de én a legtöbb helyen rajongott könyvként látom említeni és eléggé jól ment a könyvesboltokban, úgyhogy már ki is jött a folytatás, de azt hiszem nem próbálkozom többet. Elolvastam a Normális embereket, de legszívesebben a sarokba hajítottam volna, úgy kiidegelt a főszereplő "szerelmes" pár szenvedése. Szörnyűség, és nem értem miért imádja mindenki ezt a korszakalkotó művet. Ez egy nettó vekengés volt, amit rendesen fájt olvasni, nem értem miért Normális emberek a címe, a benne szereplő embereket nem nevezném normálisnak.

Klasszikus utáltaim


Jó, jó tudom, hogy ezek nem mostani slágerkönyvek, és inkább csak felsorolás szerűség, de ezekkel is ki lehet kergetni a világból. Mindegyikbe belekezdtem, volt, amit el is olvastam, de rossz emlékeim vannak róluk és kaszáltam őket. Nagyjából örökre. Sajnálom. 

Zabhegyező, Mario és a varázsló, A kisherceg, Alice Csodaországban, A vadkacsa, Gyűrűk ura, Micimackó, A nagy Gatsby, Az őz


Mit utálnak a Twitteresek? 


A lista elég vegyes és elég tanulságos. Sokaknál volt nem kedvelt slágerkönyv a Harry Potter sorozat, Dan Brown könyvei (Da Vinci kód pl), de sokan írták a Zabhegyezőt, Pop csajok satöbbit, Galaxis útikalauzt, Hobbitot, Gyűrűk urát. Elhangzott a Tajtékos napok Boris Viantól, a Mester és Margarita, Jack Kerouac Úton, Szabó Magda Az ajtó, Arthur Golden Egy gésa emlékiratai regények is. Meglepően sokan utálták, és hagyták féle a Szürke ötven árnyalatát, de sokaknál kihúzta a gyufát a Normális emberek. Van aki az Azzal (Stephen King) küszködött, van aki a Büszkeség és balítéletet utálja, vagy éppen Az időutazó feleségét nem érti. Ha az összes választ elolvasnád, akkor IDE KATTINTS

Végszóként pedig semmi baj, ha valaki szereti a fenti könyveket, ez csak az én szubjektív listám, és benyomásaim egy-egy olvasmányról, amibe belekezdtem, de csalódtam bennük. Egyébként csomó olyan slágerkönyv van, amiért én is oda vagyok, míg másokat azok kergetnek ki a világból és jól is van ez így.

Szóval ennyi lenne az én listám.

Íme a többieké: Dóri, Mandi, Sister, Heloise, PuPilla, Avilda

Utóvéd: Kritta (később is csatlakozhatsz a témához, belinkelünk!) 

Nektek vannak olyan könyveitek, amik slágerkönyveknek számítanak, de nektek nem tetszettek? Kommentáljatok! 


Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen! 

Ezeket is olvasd el

11 komment

  1. A Normális emberekkel teljesen ugyanígy vagyok, nem értem, miért ilyen népszerű? :D

    Ó, ez nagyon jó téma! Mindenkiét végigolvasom. :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Lehet, hogy pont a normális embereknek nem tetszik a Normális emberek? Persze ez csak vicc, de tök jó, hogy van még valaki aki egyet ért. Néha azt érzem, hogy hülye vagyok, mert nem tetszett, mert micsoda irodalmi remekmű. Hát nem nekem az fix! Örülök, hogy tetszett a téma, lehet ám csatlakozni, ha megihlettünk :)

      Delete
  2. A tizenhárom okom volt nálam sem kedvenc, ahogy a John Green könyvek sem.
    A könyvtolvajt megkaptam a bátyámtól, álldogált a polcon egy darabig, de aztán az első adandó alkalommal el is adtam. És pacsi, Bridget Jones-szal pont így jártam! A filmeket nagyon szeretem, szerintem Renée és Udvaros Dorottya kettőse adja meg azt a pluszt, ami miatt szerethető, ehhez képest a könyvek dögunalmasak. Egyszer kivettem a könyvtárból, de vittem is vissza szinte rögtön, annyira untatott.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Én is évek óta tologatom A könyvtolvajt, egyszer már el akartam adni, de mondom adok még neki egy esélyt. Lehet hogy nem fogok már... Egyre jobban beszélem le magam róla. Megmarad "szép" emléknek a film, aztán ennyi. Úh! Tényleg Udvaros Dorottya volt a hangja Bridgetnek. Tuti, hogy miatta is ennyire szerettem a filmeket.

      Delete
  3. Nahát, nem tudtam, vagy nem emlékeztem, hogy Az éhezők viadalát ennyire nem szeretted. :O Nekem az első rész még eléggé bejött, de maradhatott volna folytatás nélkül is akár, mert utána egyre kevésbé tetszett. Az utolsó részt kiváltképp nem kedveltem, nagyon rossz lezárás volt.
    A burok című eposzt én is félbehagytam, azt hittem valami izgalmas sci-fi szerűség, de nekem nagyon nyálas volt.

    Jaj, és mennyi további hasonlóság!
    Haha, John Green pacsi! :D A Csillagainkban a hibát nagyon szerettem, de a Papírvárosok valami katasztrófa volt. :/ Mást már nem is vettem kézbe tőle.
    És újabb pacsi a Holtodiglanért, és hogy téged is kiráz a hideg, ha ezzel reklámoznak valamit. :"D
    Gaiman is abszolút felemás nekem is, az Óceán az egyik kedvencem, de az Amerikai isteneket nem bírtam, el is adtam, és nagyon hullámzó a színvonal - vagy hát a tetszési index - nála.
    A Normális emberekbe én kétszer fogtam bele, de már a legelején taszított, nem jó. :/

    Nahát, érdekes a Twitteres felmérés eredménye! Úgy látszik minden könyvről lehet találni olyan véleményt a másik oldalról, hogy hát mégis mit esznek ezen mások? :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Mondjuk nálad a Gone Girl (vagyis a Holtodiglan) hozta el a lányos átkot nem? Nem ezzel kezdődött? :D Nem hangoztattam az Éhezők viadala bukásomat, tényleg csak az elejébe kezdtem bele, kölcsönbe volt nálam, sztem még a molyon se jelöltem, annyira hamar leraktam. A filmeket megnéztem tisztességesen, de hát Katniss ott is csak felhúzott. A burok egy szerelmes vekengés fura és értelmetlen sztorival, pedig hát a Twilight milyen jó már. Van, aki meg azt utálja :D :D :D Ezért jó ez a sokszínűség és változatosság!

      Delete
    2. Igen, azzal kezdődött minden! :D
      Ja értem, akkor azért nem emlékszem Az éhezők viadala fiaskódra annyira. Bár lehet, hogy szóban beszéltünk róla kicsit.
      Mondjuk én a Twilightot nem olvastam, nem vonzott igazán, de nem gondoltam, hogy A burok is hasonló, és nem sci-fisebb vonal.

      Delete
  4. Hm
    Nekem a Csontváros szúrt szemet. El kell ismernem, borzalmas sorozat - bocsánat, ez így pontatlan. A két főszereplő BORZALMAS, kicsit hasonlót érzek, mint mikor az Afterre gondolok. Nem főszereplőnek valók, nincs jellemük, nem is fejlődnek a könyvek során, és míg más rajongott Jace-ért, én rühelltem. De a mellékszálak eszméletlenek (Magnus és Alec kapcsolata zseniális). De ami leginkább most szemet szúrt, hogy tele tetovált srác - azok rúnák, és fontos szerepük van abban a világban. Nem varratják fel magukra, ezek eskük és erőt adnak, sok plusszal felruházzák a viselőjüket. [Nem tudom, hogy csak a film alapján jött le így, vagy a könyv alapján is, de így belegondolva, a filmben valóban valami ilyesmit sugallnak... :/]
    Egyébként nekem ilyen slágerkönyv a HIM - Ez a srác volt. Szerintem egy nagy nulla könyv, nulla mondanivalóval és felejthető karakterekkel, az egyetlen érdekes rész benne (talán, de még az sem) az erotikus jelenetek. Én egy gyors fanfictionnek tudnám nevezni, akárcsak az After volt lánykorában (én még olvastam fanfic korában, te jó ég, már akkor is borzalmas volt).
    Sőt, a Harry Potterrel is így voltam, pedig már elég klasszikusnak számít. Felejthető, lapos karakterek voltak, kicsit a végén olyan...nem is tudom, mintha kényszerítették volna a sztorit, hogy legyen már benne szerelmi szál, olyan nyögvenyelősen ment. Az utolsó könyv unalmas volt. Jamesék története sokkal izgalmasabbnak hangzott. :p Persze, mérföldekkel jobb volt, mint a HIM vagy az After, de én nem lettem igazán Potter fan. A filmek meg... Hát na.
    Így hirtelen ez jutott eszembe a posztról :D Semmiképpen sem vitatkozni akarok, bár elég jó téma, több oldalról körbejárható. Órákat tudnék ebben a témában beszélni, pedig én a legtöbb slágerkönyvet el sem olvastam - vagy csak belekezdtem. XD

    ReplyDelete
  5. Egy-két könyvön meglepődtem, van olyan ami nekem a kedvenceim között van, de van olyan ami nekem sem tetszett, vagy neki se álltam.
    A Normális emberekre nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, a Baráti beszélgetések nekem tetszett (ez amúgy nem folytatása, külön regény, ha erre gondoltál), utána kihoztam a könyvtárból, szeretném nemsokára elolvasni :D :D

    ReplyDelete
  6. Ó, a Bridget Jones-szal annyira egyet tudok érteni, nálam is teljesen ez volt (van)! A filmek óriási szerelmek, tényleg imádom - az első részt még anno egyetemen három hónapon keresztül a lány lakótársaimmal minden szerda estén megnéztük közösen, mert ez az egy filmünk volt :D :D meg hát mindhárman nagyon szerettük. És azóta is minden decemberben megnézem. De a könyv... huh, hát nagyon nem jött át nekem se :/
    Ó, és tényleg az Amerikai istenek! Hát jaaaaaaa. Gaiman úgy alapból problémás nekem legtöbbször - mindig van egy tök jó ötlete, de aztán félrecsúszik a megvalósítás vagy nem is tudom - , de azért mindig rendületlenül próbálkozom vele, néha azért bejön :D (nekem is Az óceán az út végén volt tőle a telitalálat meg a Szerencsére, a tej illetve egy angolul megjelent meseátdolgozása a The Sleeper and the Spindle)

    ReplyDelete
    Replies
    1. A BJ-könyvek nem a fordításon mennek/mentek félre? Ha jól emlékszem láttam kiemelt részeket belőle fordítást kritizáló oldalakon.
      Ó Heloise, a Sleeper and the Spindle nagyon szép, nekem is megvan! Gaimannek a mesés vonal jól fekszik azért. :)

      Delete

Subscribe