Irodalmi utazás a világ körül más nemzetek szerzői segítségével #témázás

8:00:00 AM

Minden, ami nem angolszász (de nem is magyar!) - szólt az újabb témázás rövid kis leírása, ami engem is megihletett így február végén. Idén az újraolvasások mellett megfogadtam, hogy több nemzet szerzőivel is igyekszem megismerkedni, mert ha nem utazhatok mindenhová repülővel, akkor legalább gondolatban utazzak. Mert nálam az, hogy egy adott szerző portugál, francia, német, kínai, afrikai, japán, vagy éppen mexikói mindig magával hordoz egy utazást is. Hiszen ahány nemzet, annyi kultúra, annyi táj, és annyira történet. Nektek van kedvenc nem angolszász írótok? Meséljetek! Mesélek én is!


Amikor előkerült ez a téma, akkor nagyon lelkes voltam, hogy "jaj ez tök jó, hiszen annyira sok különleges nemzetiségű szerzőt olvastam már, és tervezek is, meg ismerek is" hogy kisujjból letudok írni majd egy csomót. Erre most itt ülök és csak az jut eszembe, hogy az általános és szakközépben megismert különböző irodalmi szegmensek szerzői mennyire bénák és semmilyenek voltak. Pedig megismerkedni egy másik ország szerzőjének kultúrájával, gondolataival nagyon különleges utazás, és ha már nem tudunk hetente felülni egy repülőre, akkor legalább gondolatban utazzunk. Én legalábbis igyekszem ezt csinálni, és nem csak angolszász szerzőktől olvasni. Nyilván a magyar és az angol irodalmi alkotók vannak többségben, de néha tényleg jó egy-egy más nemzet szerzőjét megismerin.

Teljesen másmilyen egy német regényíró műve, vagy egy ausztrálé. Már csak az, hogy hol élnek, és milyen körülmények között sok mindent meghatároz, de még annyi minden van, ami szerepet játszhat ebben. Biztos van erre valamilyen tanulmány (a brit tudósok tuti megfejtették már), hogy mennyire fontos, hogy ki hol született és élt, úgyhogy én nem megyek bele ennek fejtegetésébe, egyszerűen csak kiragadok néhány regényt, amit szeretek és ami más nemzetek alkotóitől érkeztek a könyvespolcomra. Mert éljen a sokszínűség!

Az orbitálisan unalmas orosz irodalom és a fura francia írók világa

Az első sokk a francia szerzőkkel akkor ért, amikor A kis herceget olvastam. Bevallom, hogy nem tetszett, nem értettem, nem volt sem megható, se kedves számomra. Sokkal inkább fura. Tényleg fura, és azóta hiába olvastam el többször, nem változott a véleményem. A franciák furák. Albert Camus Közönyét, Flaubert Bovarynéját, Balzac Gorit apóját, Stendhal Vörös és feketéjét és Victor Hugo Nyomorultakját is átjárta emlékeim szerint ez a pátoszos szenvedés. Szerintem ebben jók a franciák. Vagy legalábbis a tipikus irodalmi francia szerzők... Nem igazán fogott el a hév Émile Zolától, Boris Viantól, se Milan Kunderától, mert hiába olvastam bele egy-egy könyvükbe egyszerűen nem tetszettek sajnos.

De ha már modernebb francia irodalomra gondolok, akkor elmesélem, hogy nemrég szereztem be Christelle Dabos Tükörjárók sorozatának folytatását (A tél jegyesei az első rész), amit imádtam, úgyhogy el kell olvassam a többi részt. De ha már francia szerzők, akkor meg kell említsem az új kiszemeltemet Robert Merlét, mert róla már nagyon sokat hallottam, és nagyon szeretném majd elolvasni egy-két könyvét, hasonlóan Anna Gavaldához és Joanne Harris akit már ezerszer ajánlottak úgyhogy teszek majd vele is próbát.



Nagyon tetszettek Marie-Aude Murail kortárs szerző regényei. Az Oh boy! és a Tartós hullám, és A lélekdoki is szuperül mutatja be a kamaszok lelki fejlődését, és a felnőttek viszonyát, de mindegyikben van valami fura helyzet, ami nem átlagos. Mindegyik sztori nagyon mai, néhol fájdalmas, néhol kedves, de mindig valahogy ott van bennük valami emelkedettség. Akárcsak Guillaume Musso regényeiben - ezeket is nagyon szeretem.

Dosztojevszkij, Tolsztoj, Bulgakov, Gogol, Puskin, Csehov - ha rágondolok ezekre a nevekre egyből elkezdek ásítani. Nekem az orosz irodalom az unalommal egyenlő, és az olyan nevekkel, amiket sem kimondani, sem leírni, sem megjegyezni nem tudok. Az orosz kötelező irodalmas regényekben mindenki rokona mindenkinek, mindenkinek van 504 unokatestvére, bálokra járnak, politizálnak, hevesek és nagy érzelmeik vannak, tragikusak és mindent megtesznek a szerelemért, de közben eltelik 400 év és még mindig ugyanazon a dolgokon vekengenek. Ha nem ők, akkor az ük-ük-ük unokájuk Moszkvában egy tükrös csodásan díszített szobában miközben komolyzene szól siránkozik valamin. Jah és kint háború dúl, és tél van. Kegyetlen tél.

A fantasy vonalon két szerző van, aki érdekel még valamilyen szinten, de úgy vagyok vele, hogy ráérnek akkor, ha már nem lesz mit olvassak és nagyon unatkozom. Az egyikük Szergej Lukjanyenko és az Őrség sorozata, a másikuk Dmitry Glukhovsky és a Metro 2033 sorozata. Persze anno én is olvastam Nabukov Lolitáját, de nem hozta meg a kedvem a többi orosz kortárshoz, és hiába jön szembe velem sok helyen Ulickaja, szerintem előbb olvasok el egy magyar könyvet, mint egy orosz kortárst. #sorrynotsorry

A csizma lakói és a híres skandináv népek 


Az hiszem az olasz irodalom vonz a leginkább, mármint innen elég sok szerző van, akit kinéztem magam és amit szerintem még idén sorra is kerítek. Elena Ferrante nápolyi regényeit, és Alessandro Baricco regényeit szeretném elolvasni hamarosan.




A norvégok híres Ibsenjén kívül szerintem Jo Nesbo könyveire gerjed a világ, és bevallom én is. A skandináv krimik szeretetét nem Nesbo hozta el (inkább A tetovált lány sorozat), de nagyon sok északi szerzőt ismertem meg általuk. Igaz például Nesbo norvég "rokonai" mint Jostein Gaarder (A történetárus) vagy Erlend Loe  (Elfújta a nő) regényei csalódások voltak. Ennyire zatyva, fura, és unalmas könyveket régen nem olvastam.  Nem mondom, hogy minden északi szerző szerethető, de nagyon sok kiszemeltem van a krimi kategóriában aki itt alkot (Camilla Lackberg és Karin Alvtegen- svéd), de nagy kedvencem Lars Kepler is svéd.  A finneknél jeleskedik Sofi Oksanen, bár tőle csak a Tisztogatást olvastam (jó depresszív volt...) és Salla Simukka, akinek nagyon jó ifjúsági könyvsorozatát nagyon ajánlom. Finn Tove Jansson, akitől ugye mindenki ismeri a múminos könyveket? Imádom őket! Izlandról szívesen olvasom, de még kevés szerzőtől volt alkalmam, de szeretnék a jövőben, mert Sigríður Hagalín Björnsdóttir Sziget és Arnaldur Indriðason Rókalyuk című könyve meggyőzött.
Őt is kinéztem már! 

És ha már voltak olaszok, akkor nem maradhatnak ki a spanyolok, mert az egyik kedvenc íróm spanyol. Ő Carlos Ruiz Zafón és egy könyve kivételével mindegyik magyarul megjelentet olvastam már, és nagyon szeretem a stílusát. Imádom, ahogy bemutatja a régi Barcelonát (vagy más spanyol várost) és valami misztikum lengi be a regényeit. Hasonló a kategóriájában Javier Sierra (A kék dáma titka) és Marc Pastor (Barcelona árnyai) de ők például csalódás voltak számomra.

Keleti kultúrák különbözőségei 


Persze a francia és orosz irodalmon kívül is rengeteg nép él a világon, de talán, akiket kevésbé ismerek azok a kínai szerzők. Persze olvastam Lao-Ce, Konfuciusz, vagy Szun-Ce műveiről, és életéről, de nekem túl filozófikusak voltak minden tekintetben. A többi népszerű kínai regénycím mint Madártoll a szélben, Selyemhernyó, Macskaváros krónikája, Búcsú Tóanyánktól mind olyan, amitől rögtön rámjön az ásítás. Lehet, hogy ez a kultúrális különbségekben rejlik, mint ország bármikor megismerném Kínát, Észak, Dél-Koreát, Japánt, Thaiföldet stb..stb.. de az irodalmi alkotásokra nem biztos, hogy beneveznék. A japán szerzőkkel sem állok jobban, meret Murakamitól a hideg ráz, nekem a Battle Royal és a Truancy sem tetszett, én egyedül Marie Kondo rendteremtési filozófiáját és könyveit tudtam magaménak érezni.


A japán művekben valahogy nekem túl sok a weird dolog, és sok a kegyetlen és naturális dolog. Mondjuk ez alól a koreai szerzők sem kivételek. Han Kang Növényevője még mindig kellemetlen gondolatokat ébreszt bennem és a legutóbbi koreai olvasmányom Vonat Puszánba szintén ilyen naturális alkotás.

Mivel a mangák is ide tartoznak most töredelmesen bevallom ez az a műfaj, amit sosem fogok tudni megszeretni, mert nem megy. Az animéket sem tudtam sosem végignézni, nekem valahogy fura a keleti humor, a helyzetkomikumok. Nem éreztem viccesnek sosem a Dragon Ballt vagy Sailor Moont, de még cukinak sem mondanám az utóbbit. Nekem furák nah! Ettől függetlenül mindig megnéztem egy-egy részt, mert néha lekötött, de sosem tudtam ezeket a könyveket (filmeket, sorozatokat) megszerezni igazán. Valahogy úgy érzem, hogy nem egyfajta nyelvet beszélünk.


Nem sok mexikói szerzőt ismerek, de az Elveszett lányok országa című könyvet nagyon ajánlom Jennifer Clementtől, mert nagyon kegyetlenül mutatja be az országot, és a nők helyzetét. Guillermo del Torro kicsit fura író és rendező (A víz érintése), de tőle például szívesen elolvasnám A kór című könyvsorozatát. Tévében már végignéztem The Strain néven és nekem nagyon bejött. Izgi volt!

A német szerzőkről nem sok maradt meg bennem Thomas Mannon kívül (végtelen ásítás minden könyve nekem), de egy-két német szerző van azért, akiket szeretek. Ilyen Nicholas Barreau - aki nevének csengése ellenére nem francia, bár Franciaországról ír szuperül szerelmes és kedves regényeket. Nemrég olvastam Jessica Koch Közel a horizonthoz című ifjúsági regényét, ami nagyon tetszett, és tök fontos témát dolgoz fel, de érthetően és egyszerűen teszi. Nekem a német írók által írt könyvek egyszerűek, de nem is baj. Néha nagyon jól esik semmin se agyalni és ilyen faék egyszerű sztorikkal szórakoztatni magam. Éljen a Két Lotti, amit ezerszer újra tudnék olvasni Erich Kästnertől)

Gyorsan végigszaladtam a könyvespolcomon (most könnyű, mert átrendeztem és átválogattam a hétvégén) úgyhogy gyorsan csináltam egy listát, amin van mindenféle szerzőtől könyv, amit szeretnék majd a közeljövőben elolvasni.

Domnica Radulescu - A ​trieszti gyors (román) 
Andrzej Sapkowski - Az ​utolsó kívánság (lengyel) 
Paola Zannoner - Célvonal (olasz) 
Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog  (norvég) 
Marceline Loridan-Ivens - És ​te nem jöttél vissza (francia) 
Joanna Nylund: Sisu (finn) 
Mats Strandberg · Sara B. Elfgren - A kör (svéd)
Yrsa Sigurðardóttir - Gének (izland) 
Dolores Redondo: A láthatatlan őrző (spanyol) 
Kai Meyer - A ​betű mágusa (német) 
Kimberley Freeman - Csillagok ​az óceán felett (ausztrál) 

Ajánljatok ti is nyugodtan nem angolszász szerzőktől olvasnivalókat vagy csak meséljetek a kedvenc nemzetiségetek irodalmáról! Tök jó megismerni minden nézőpontot! 


A többi témázó: Dóri, Mandi, PuPi
Utóvéd: csatlakozni bármikor ér (belinkelünk majd): Eszti  

Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen! 

Ezeket is olvasd el

4 komment

  1. Hehe, én is így voltam elsőre a témával, hogy hú, hát ez tök jó, és mennyi mindenki van, meg menyni féle nemzet, aztán nem tudom meddig bogarásztam, hogy ki milyen nemzetiségű is valójában (lett volna különben egy-két tévesztésem ;)), és rádöbbentem, hogy mennyire rendetlenség van a címkéim közt nemzetek terén. De ez tulajdonképpen jó dolog, szóval élveztem megcsinálni. ;) Csak én jobban jártam, hogy pár napot rászántam még a letisztázásra. :D

    Merle nekem is kiszemeltem, jó rég szeretnék már olvasni tőle valamit. ;) Tényleg a modern franciák jobbak picit. Bár én a Goriot apót is kedveltem. Ú, de jó, hogy említetted Marie-Aude Murailt is, na tőle is szeretnék olvasni! :))
    Joanne Harris amúgy angol, Yorkshire-ban született, az anyja francia.
    Nahát, én Mussóról valamiért azt hittem olasz, ne kérdezd miért... :D

    Oroszok= vekengés, egyetértek! És a sok fura néven és rokonságon kívül még ott vannak a becézések is, amiknek néha szinte köze sincs az eredeti névhez... Bár ilyen Ferranténál és az olaszoknál is van, de a Nápolyi regényekben könnyebb volt megszokni (talán mert maga az írás legalább nem unalom). :)) Olyan jól összegezted az orosz irodalmat, beszarás, itt vinnyogok! :D

    Salla Simukka, és több másik skandi nálam is várólistás. :)
    A Gének krimi is nagyon megtetszett, de aztán valamiért mégsem vettem meg akkor.

    Neked is elég változatos a palettád, meg a várólistád is, mennyi nemzetiség! :)

    ReplyDelete
  2. Szuperül összeszedett bejegyzés :) a japán és a többi tavol-keleti irodalom nálam is pont így van, tényleg jól körülírtad, nálam is teljesen ilyen élmény. Néha próbálkozok velük bizonyos időközönként, de aztán mindig rájövök, hogy nem nekem valók. De hát van ilyen. Haha és igen, a mangákat én se tudom megszeretni, vizuálisan is annyira idegenek nekem, hogy elmondani nem tudom.

    ReplyDelete
  3. Nálad is van miből válogatni! :)) Az olasz szerzők sokunkhoz közel állnak, azt hiszem Nikkincsnél láttam először több olasz könyvről, aztán rákaptam én is.A mangákkal én se tudok mit kezdeni, és ahogy írod - a távolkeleti íróknál mindig van valami furcsa hangulat, vagy kegyetlenség amit nem vesz be a gyomrunk.Gavaldát ajánlom én is, szerintem neked is tetszene - van több rövidebb könyve is, érdemes talán először azokkal ismerkedned. Ugyanezt tudom Ulickajáról is elmondani ;)

    ReplyDelete
  4. Gavaldát én is nagyon tudom ajánlani, főleg az Együtt lehetnénket - nekem az a kedvencem tőle. :) A tervezett listádról a Sisut, illetve A kört olvastam már, mindkettő szuper! Egyébként abszolút azonosulok ezzel a könyvben való utazással; ezért is érdekes és izgalmas egy új kultúrát, nemzetet megismerni. Én sokszor mesékkel szoktam kísérletezni, és nagyon élvezem, hogy egy egészen más perspektívából rajzolódik ki a hiedelemvilág, az életfelfogás. :)

    ReplyDelete

Subscribe