Szász Hargita - 365

9:27:00 PM


Első könyves szerzőktől mindig izgalmas kihívás olvasni, hiszen nem tudhatom, hogy milyen is lesz az élmény, hiszen nincs még kikövezett írói út, vagy más könyvekről alkotott vélemény, de pont ez benne az izgalom. Amikor Hargita felkeresett a Twitteren, hogy olvassam el a 365 című könyvét, nagyon megörültem. Vágytam már egy magyar kortárs regényre, mai szereplőkkel, ismerős szituációkkal. Szerencsére nem csalódtam a könyvben, de le kell szögeznem, hogy nem hibátlan, de ez egyáltalán nem baj. A 365 egy könnyen olvasható magyar chick lit, ami meglepő befejezést tartogat, és ezért külön piros pontot adnék a szerzőnek.

Szász Hargita: 365

Kiadó

Bookman Kiadó, 2017

Oldalszám

360

Fordító

-

Önálló történet


Fülszöveg

Fordulatos, izgalmas olvasmány, modern, rohanó világunk tükre: az élet elképzelhetetlen számítógép és okostelefon nélkül, az események szédületes gyorsasággal követik egymást és a szépség hatalom. A főszereplő ifjú hölgynek mindene megvan: „Időben – siker, pénz, háború, béke” (Ady Endre), amikor elkezdődik a bonyodalom, alátámasztva azt a nyugtalanító tényt, hogy az életben „…minden megtörténhet. Akármi. Minden. Nincs bizonyosság.” (Dániel Anna) Főhősünk egy kicsit Borisz Paszternák doktor Zsivágójára emlékeztet, mert tisztességtelen kettős játékot folytat ( Tonja – Zsivágó – Lara; Zágon – Anna – Kristóf ), ennek ellenére megértjük őt, hiszen az érzelmei erősebbek nála. A történet hangulata, a remek karakterábrázolás és az írói stílus mellett a könyv legnagyobb erőssége a lebilincselő cselekményszövés. Szinte lélegzetvisszafojtva olvassuk ezt az eseménydús Háromszázhatvanöt napot. Dénes Ildikó irodalomkritikus
Ha csak a fülszöveg alapján nézegettem volna a könyvet nem biztos, hogy bevállaltam volna, mert szerintem túlzottan irodalmias (Ady idézet, Zsivágó utalás) és engem ezek nem igazán vonzanak. A történetről egy jó leírás viszont sokkal inkább. És bár magánkiadásról van szó, talán így ez nem róható fel, hiszen a könyv mögött nincs egy nagy kiadó, mert ha lett volna, akkor a fülszöveg mellett lehet, hogy a borítón is változtatnak (és nem biztos, hogy előnyére).

A telefont fekvő lányban én egyébként láttam a főszereplőt Annát, és értem, hogy miért került a borítóra, ráadásul vonzza a szemet is (többen megnézték a könyvet, amikor olvastam itt-ott!), de miután elolvastam a könyvet túl könnyednek találom a borítót. Valahogy nem illik oda. A 365 egy kemény sztori, amiben van bőven érzelem, szenvedés, és lelki tusa, amihez valahogy szerintem nem passzol a könnyed borító. De a külsőségek azt hiszem nem számítanak, hiszen a történet a lényeg, ami viszont meglepő volt.

A szerelmi háromszögek hányatott sorsa


Egy szerelmi háromszögről szól a 365, ami lehetne akár klisés is, de szerencsére Szász Hargita nem alakította úgy a szálakat, hogy unalmas, vagy semmitmondó történet legye a végeredmény. Kapunk egy fiatal nőt (Anna) aki 5 éve él boldogságban Zágonnal. Kettejük kapcsolata békés, idillikus és úgy tűnik rendíthetetlen. Anna újságíróként dolgozik, Zágon jó pozícióban van egy cégnél, öltönyben jár, sokat keres, de sokat is dolgozik. Egy szép lakásban élnek, és jól kiegészítik egymást. Szeretnek otthon filmezni, hetente eljárnak vacsorázni, de sok izgalom nincs a kapcsolatukban. Talán ezért is hat elemi erővel Annára, hogy újra találkozik gyerekkorának első igazi szerelmével Kristóffal, akivel interjút kell készítenie az újság számára, ahol dolgozik. Anna egy találkozás után teljesen Kristóf hatása alá kerül, és bár próbálja tagadni, de az érzelmek nem hazudnak. A lány belemegy a kettős játékba, amiről tudjuk, hogy sokáig egy fél részéről sem tartható helyzet...

Bevallom nem igazán szeretek szerelmi háromszögekről olvasni, mert idegesít a megcsalás, és az a nem fair játék, amit a lány, és Kristóf is űz, ugyanis neki is van valakije. Egy kapcsolat, ami már a megcsalásig jut az nagyon elgondolkodtatja az embert. Annát is emészti a bűntudat, de talán egy kicsit később jut ez eszébe, mintsem hogy megálljt parancsolna magának és Kristófnak. Kicsit elhamarkodottnak éreztem kettejük egymásra találását, bár lehet hogy a valóságban is vannak ilyen helyzetek (mindenki tud biztos hasonlót a környezetéből mondani), de nekem furának tűnt. Főleg a több hónapig tartó kettős játszma, ami igazából Anna miatt történik úgy, ahogy... Nem szeretnék spoilerezni, mert nem célom elrontani a könyvélményt, de bosszankodtam azért olvasás közben. Jó lenne néha egy láthatatlan ajtó, amivel bemennék a könyv világába és ott megtalálhattam volna Annát, hogy elbeszélgessek vele, hogy ilyet nem csinálunk. Persze ettől függetlenül olvasás közben hajtott előre a tudat, hogy végre megtudjam, hogy hogyan folytatódik a tiltott szerelem és hogy melyik fiút választja a lány.

fotó: morfondir.ro


Székelyföldi szerelmes szavak 


Szász Hargita egyébként határontúli szerző, Csíkszeredán él, így a regénye is Székelyföldön játszódik egy fiktív városban, amit én bevallom nem ismertem fel, de ez nem vont le a könyv értékéből. Szerettem a természeti leírásokat Anna szemszögéből látni, és megismerni a várost, a munkahelyét, az éttermet, ahol Kristóf dolgozik, vagy éppen Rómát, ahová Zágonnal utazik. Hargita sok leírással jellemezte a környezetet, a várost és sok szó esik például Anna ruházatáról is. Ez a ruházati leírás idő után bevallom unalmas volt, mert bár sokat elmondott a szereplő kedvéről, és hangulatáról az, hogy mit vett fel a gardrób előtt állva, de ez ennyire nem érdekelt.

Egyébként voltak a 365-ben tipikusan székely kifejezések, pl: Anna mindig azt mondja, hogy elmegy szaladni, azaz futni. Volt még pár, amit kijegyzeteltem egy papírra, de most az istennek sem találom. Ezek egyébként abszolút nem vontak le a könyv értékéből, inkább hozzáadtak, és kifejezetten tetszettek, mert imádom a nyelvjárásokat, és jó volt megismerni néhány új szót, amit én másként használok, mint mondjuk Anna (vagyis az ő hangja Hargita) :)

A történet alakulásában nem csalódtam, és jó hogy a szerelmi háromszög lezárta után nem ér véget a sztori, hiszen sok egyéb izgalmasnak mondható helyzet adódik Anna életében (és nem csak az övében!). Szerettem Anna barátnője Adrienn sztoriját, akire szintén rátalál a szerelem, bár ez egy kicsit kiszámítható volt, de drukkoltam neki(k). Egy ponton Annát megsajnáltam, mert sok támogatásra van szüksége egy nehéz helyzet miatt, de bevallom azért sokszor nehezteltem rá, főként a regény első felében. Szóval nem volt felhőtlen a könyv főszereplőjével kapcsolatos viszonyom, ha visszagondolok, de ez sosem baj, mert így emlékezetes volt az olvasási élmény.





Értékelés: 5/2.5


Gyorsan olvasható történet a 365 című regény, ami kellően romantikus (nekem néha túlzottan is az volt), és kellően realista is egyben. Nem tündérmese, inkább kiábrándító és néhol kifejezetten fájdalmas, de ettől maradt végig életszerű. Anna, Kristóf és Zágon szerelmi háromszögéről érdekes volt olvasni, bár sokszor bosszankodtam Anna hozzáállásán, de ez inkább személyes kekeckedés.

Látszik azonban, hogy Hargita első könyves szerző, mert még ragaszkodik az olyan leírásokhoz (ruházat, zenék, ételek, popkult utalások), amikkel le lehet venni az olvasókat a lábukról, de nincs annyira értéke, számomra legalábbis. Jó tudni, hogy mit reggelizett a főszereplő, meg milyen kávét kért a Starbucksban, de nem lényegtelen ez egy idő után?

Azért volt, hogy szerettem Anna gondolatait, de néha úgy éreztem, hogy butaságokat csinál, és butaságokat puffogtat. Volt néhány Coelho-ra hajazó gondolat, amit pár soron keresztül kifejtett főhősünk a szerelemről, a megszokásról vagy bármilyen hasonló témáról és már kicsit túl sok volt. Ezenkívül a túlzott érzelmeket Kristóf részéről soknak éreztem, és bevallom többször zavart már a nagy ömlengés, mint sem. Volt pár rész, amit át is lapoztam, mert a "Végtelenül szeretlek cicám, hiányzol, vágyom rád, éppen a kádból írok, bort iszom, és rád gondolok, küldj egy fotót a habfürdős lábadról szerelmem" részektől ki voltam. Szépek az érzelmek, de a kevesebb több elv itt jó lett volna. Persze van, aki szereti ezt, és nem mondom, hogy én az életemben sosem csináltam / nem írtam le ilyeneket, de három oldalanként ezt olvasni kicsit sok.

Muszáj megemlítenem, hogy a könyv lapjai nálam elég furák voltak. Mintha világosabb lapra lett volna nyomtatva néhány oldal, Lehet hogy nem fogott annyira a nyomtató tintája, vagy hasonló dolog, de így érdekes volt olvasni. Nagyjából a könyv felénél jött elő ez, és ezeken a halvány oldalakon jobban kellett koncentráljak, hogy olvasni tudjam rendesen a történetet. Mondjuk itt már annyira beindult a regény hogy tettem erre, de azért meeeehhhh. Nyomda hiba? Vagy rossz papírválasztás? Biztos, csak az enyém volt ilyen, én hajlamos vagyok kifogni ezeket.

Amúgy maga a könyv sztorija elég masszív, néhol bosszantó (főleg Anna, és a szerelmi háromszög), néhol felszínes, szóval összeségében vegyesek voltak az érzelmeim. Viszont muszáj bevallanom, hogy sokszor kifejezetten együtt éreztem Annával (nem a szerelmi háromszög résznél), gondolataival, és bevallom a könyv végén azért bepárásodott az én szemem is. Meglepő fordulatok voltak a végén, úgyhogy Hargita meglepett és ez nagyon pozitív dolog. Van még mit fejlődni, de a 365 egy meglepően életszerű szerelmi történet, amit nehéz letenni. Olvassátok el ti is, ha szeretnétek egy határon túl szerzőt támogatni, és szeretitek a szerelmi háromszögeket.

Június 14-én mutatják be egyébként Szász Hargita új könyvét, ami Kötelék címen jelenik meg, és ami a fülszöveg alapján hasonlóan érzelmesre sikerült. Részletek a kép alatti FB eseményben, és ha arrafelé éltek, akkor nézzetek el ti is a dedikálásra!

A Fb eseményt itt találod: https://www.facebook.com/events/247528915824742/ 
Vedd meg most!
Szerezd be a könyvet a Kiadótól.

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe