Rosemarie Eichinger - Esznek-e ​a halottak epertortát?

10:50:00 PM


Különleges új szerzőt hozott el végre magyarul a Kolibri Kiadó. Rosemarie Eichinger ifjúsági regénye úgy dolgozza fel a gyászt, és az elmúlást a gyerekszereplői segítségével, amit kevés könyvben olvashatunk így el. Tarts a Blogturné Klub 4 bloggerével és ismerd meg az Esznek-e a halottak epertortát? című könyvet és a turné végén nyerd meg a könyv egyik példányát!

Rosemarie Eichinger Esznek-e ​a halottak epertortát?

Kiadó

Kolibri Kiadó, 2018

Oldalszám

160

Fordító

Nádori Lídia

Önálló történet

Fülszöveg

Egy ​különösen szép könyv a gyászról. Egy lányról, akit az iskolában kicsit furcsának tartanak, és egy fiúról, akinek meghalt az ikertestvére. Egy könyv a halálról, de leginkább mégis az életről. Arról, amit elveszítettünk, és arról, amire rátalálhatunk. Legfőképp pedig a temetőből a valódi életbe vezető kiútról, amelynek során még az is kiderül, vajon esznek-e a halottak epertortát…

„Emma vagyok. Az apám sírásó, így sok időt töltök a temetőben, de én nem bánom. Szeretem a temetőt. Itt érzem magam otthon. Még könyvet is vezetek a holtakról. Mint egy krónikás. Megírom, ők hogyan látják a dolgokat. Beszélgetek is velük. "Boldog-e ön most, hogy megboldogult? – kérdezem. – Jól kijön a szomszédjaival, vagy szívesebben nyugodna másutt? Tényleg van szaga alulról az ibolyának?”

Rosemarie Eichinger 1970-ben született, történelem szakon végzett, és Bécsben él. Az Esznek-e a halottak epertortát? című könyvét Ausztriában magas rangú gyerekirodalmi díjjal jutalmazták. A méltán népszerű osztrák írónőnek ez az első magyarul is olvasható kötete.

Én már tudom a könycímre a választ!


Persze nem árulom el, de ugye hogy mennyire jó már ez a könyvcím? Mármint nagyon egyedi, és nagyon figyelem felhívó. Eddig, akinek mondtam, hogy mit olvasom éppen, az illető meglepődött, mert ilyen könyvcímmel ritkán találkozni a könyvesboltok polcain, ráadásul nem az ifjúsági regényeknél. De annyit elárulhatok, hogy a könyvcím türközi a könyv meglepő, friss és szerintem újszerű megközelítési módját a gyászhoz. És pont ezért tetszett annyira, és ajánlom a fiatalabb korosztálynak, de a felnőtteknek is tökéletes kikapcsolódást nyújthat ez a kis regényke.

Rosemarie Eichingernek olyan stílusa van, ami kicsit morbidnak hathat, de közben mégis szívmelengető minden sora. Maga a regény kicsit szomorkás hangulatú, de mégis sokszor megmosolyogtató. Nehéz leírni az Esznek-e a halottak epertortát? regényt, mert annyi minden van benne, ami fontos, ami vicces, és amiről sokan nem mernek beszélni. Az írónő olyan regényhőst teremtett Emma által, aki viccesen vázolja fel a túlvilági dolgokat, mert hiszen mégis csak a temetőben lakik, így ismeri a halál összes velejáróját.

Emma egyébként egy 12 éves kislány (bár gondolkodásában inkább felnőttesebb már), aki édesapjával él egy temetőben. Persze nem egy kriptában lakik Emma, hanem egy otthonos kis házban, amit a sírásóként dolgozó édesapja kapott a temetői állás mellé. A kislány ablaka a sírokra néz, így mindennap látja az öreg (és nagyon fura) néniket, akik ápolják elhunyt férjük sírját. Emma azt is látja, hogy ki és miért érkezik a temetőbe, meddig marad és ott mit csinál. Egyszóval mindig mindent tud, hogy mi zajlik a lakóhelyén.

Severin Blum a kislány édesapja szeretetben, és nagy egyetértésben neveli kislányát, sokat beszélgetnek és jó a kapcsolatuk. A férfi egykoron hajón dolgozott szakácsként, így nagyon finomakat főz, és Emma segít neki ebben. Összeszokott páros ők, ám egyik nap a nyugalmukat egy gyámügyes zavarja meg, aki azért jött, hogy körülnézzen, mert valaki feljelentette Severint, hogy nem neveli rendesen a lányát. És itt csapja meg az olvasót először, ez bizony egy nagyon is mai, és nagyon is aktuális könyv.

Halottak, halottak mindenhol 




A feljelentés persze alaptalan, az emberek csak azt látják, hogy a sírásóként dolgozó férfi lánya állandóan a temetőben van. De hát hol legyen, ha ez az otthona? Jogos kérdések ezek, amik Emmát is felmérgesítik, és a gyámügyes még csak az egyik dolog, amivel a kamaszodó lánynak meg kell bírkóznia....

Emmát a temetőben élés miatt sokan furának nézik, és nincs igazán barátja, ha nem számítjuk a temetőben lakókat. Igen, a lakókat, akikről Emma mindent tud. És hogy honnan? Hát édesapjától, és persze a sírra írt sorokból, amik köré a kislány igazi históriákat költ és ezeket írja egy nagy füzetbe. Morbid? Elsőre talán annak tűnik, de annyira helyén van a regényben ez is, hogy nem róható fel RosemarieEichingernek, hogy sokat foglalkozik a halállal, hiszen ez a könyv erről is szól. Meg a gyászról, és a gyászfeldolgozásról, ami a másik gyerekszereplő Peter révén kerül a könyvbe. Peter elveszti egy baleset során a testvérét, így naponta kijár tesója sírjához, és persze Emma látja ezt. Egyik nap beszédbe elegyedik a fiúval, aki érdeklődni kezd a lány iránt, aki annyi mindent tud a halálról, és ami őt most nagyon foglalkoztatja ikertestvére hiánya miatt.

Értékelés: 5/4.5


Nagyon tetszett a könyvben, hogy minden fejezet valami egyedi címet kapott például: Szélütés pisilés közben, Mint aki rajtakapnak, Szőke haj, rózsaszín öntözőkanna stb..stb.. Már ebből is lejön, hogy tényleg egyedi humorú olvasmányról van szó, és pont ez az, ami erőssé teszi a könyvet.

Kell hozzá egyfajta humorfaktor, és nem biztos, hogy ez mindenkinek bejön, de nálam betalált, így csak azt sajnálom, hogy nem volt hosszabb a könyv. Jó lett volna megtudni, hogy mi történik Emmával, és Peterrel, és persze Severin Blummal is, mert főként ő nőtt nagyon a szívemhez. Nagyon szépen írja le az írónő az apa, lánya kapcsolatot, de ennél már csak az szebb (és persze sokszor fájdalmas is egyben), amikor Peter és az ő elvesztett testvére kerül szóba.

Emma karaktere nagyon jól kidolgozott, imádtam a szarkasztikus megjegyzéseit, a beszélgetéseit a temető halott lakóival (nyugi, semmi horrorisztikus nincs ebben inkább vicces) és persze azt, hogy ennyit tud a temetkezési szokásokról, a halottakról, és magáról a temetőről. Azt pedig szívmelengető volt olvasni a kislánytól, hogy mennyire szereti apukáját, még akkor is, ha néha nem ért vele egyet néhány dologban. Peter is jó karakter volt, a maga fájdalmával, és sok kérdésével, amit Emmának tesz fel. Igaz csak 160 oldalas a könyv, és Peter csak a 31. oldalon érkezik meg a könyvbe, de attól még sokat megtudunk róla. Ahhoz képest, hogy rövid a könyv, azért masszív. Igaz nem mesél el egy egész életet, talán egy-két hétről ha szó esik benne, de mégis van eleje, van vége és közben egyszerre tudtam nevetni és néha könnyes szemmel elgondolkozni a gyászról. Olvassátok el ti is az Esznek-e a halottak epertortát mert a fura cím mögött egy nagyon szuper ifjúsági regény lapul, ami megérdemel egy esélyt!
Vedd meg most!
Szerezd be a könyvet 20%-os kedvezménnyel.

Nyereményjáték


A könyv főszereplője Emma egy temetőben él. Akármennyire is fura lakhely ez, a kislány szeret itt élni, hiszen itt dolgozik apukája. Emmának a temető nem ijesztő hely, kiismeri, mint a saját tenyérét, hiszen sokat sétál itt. A lány minden sírról és kriptáról tud egy-egy történetet, amit a saját könyvében vezet. Most te is belenézhetsz Emma képzeletbeli temetői krónikáiba, hiszen minden blogon találsz majd egy-egy képet egy sírról, és leírást arról az emberről, akit ide temettek el. A te feladatod az lesz, hogy rágyere, hogy kit rejtenek a sírhelyek.

A híres íróm sírhelyén található szobor Jacob Epstein szobrász keze munkája, és a Pére Lachaise temető egyik látványossága. Annyira népszerű a Dorian Gray arcképe írójának sírhelye, hogy már egy üvegfalat is kellett emelni a szobor elé, mert vandálok összecsókolgatták a síremléket néhány éve. Ki van ide eltemetve?



Ha tudod a jó választ, akkor írd be a rafflecopter dobozba a híres ember nevét, és máris esélyed van megnyerni ezt a különleges könyvet a turné végén!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. 

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek: 


03.20. Zakkant olvas
03.22. Könyvvilág
03.24. Spirit Bliss
03.26. Szembetűnő

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe