Van olyan, amiről nem vagyunk hajlandóak elhinni, hogy megtörténhet… A rák pont ilyen. A tizenéves Tania és az édesanyja együtt szállnak szembe a gyilkos kórral, miközben a lányra rátalál a szerelem is.

Kövesd velünk a turnét, ismerd meg a különleges történetet, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.

	Anne Percin: A Remény kalózai Eredeti cím Anne Percin: Ma mère, le crabe et moi Oldalszám 120 Fordító Farkas Ildikó Önálló kötet

Fülszöveg A ​lányom szeretete nélkül már nem élnék! Tania az átlagtinik meglehetősen egyhamgú életét éli. Suliba jár a többi szerencsétlennel,rajong a csokiért meg mindenféle képzeletbeli lényért, a tesit ellenben ki nem állhatja, futni különösen utál. Az anyukája is gyakran az agyára megy: amióta a férje (Tania apja) lelépett egy felbotoxozott szájú olasz spinével, egy rózsaszínűre festett virtuális életet talált ki magának, azzal kábítja a blogja (Olvasmányok & lekvárok) olvasóit. Egy napon furcsán kezd viselkedni, és Taniának rá kell döbbennie, hogy az anyja nem azért guglizik rá lázasan és hosszasan a „mell” szóra, mert nagyobb lökhárítókat szeretne. Nem: az édesanyjának mellrákja van. Ettől fogva Tania élete teljesen megváltozik, és fokozatosan ő maga is: lázongó kamaszból a halál ellen lázadó fiatal lánnyá válik, aki olyan dolgokra is vállalkozik, amikre álmában sem gondolt. Mert az életben minden megeshet. Ha a legrosszabb megtörténhet, akkor a legjobb is. Megindító és reményt adó történet egy kemény témáról.

A téma, amiről nem könnyű beszélni

Évente alig van néhány nap, amikor több szó esik a rákos megbetegedésről, és annak az egyik legérzékenyebb fajtájáról a mellrákról. Ilyen például október elseje, hiszen ekkor tartják világszerte a mellrák elleni küzdés világnapjának, és erre a harcra utal a rózsaszín szalag is. Azt hiszem nem is jelenhetne meg jobbkor ez a rövid kis könyvecske a francia írónőtől, Anne Percintől, aki a mellrák témáját járja körbe. Ráadásul teszi ezt olyan zsenialitással, amihez foghatót még nem olvastam. Igaz ez a téma kimaradt még az olvasnivalóim közül, pedig azért sok betegséggel megküzdöttek már az olvasmányaim főszereplői, de a mellrák nem gyakran fordult elő a könyvekben, és pont ezért is voltam kíváncsi, hogy A Remény kalózaira, hogy hogyan dolgozza majd fel ezt a témát. Jelentem: elképesztő a végeredmény, ez a könyv az, amit mindenki kezébe kéne adni. Rákkal harcolónak, és a családtagjaiknak, és mindenkinek, hogy jobban képben legyen a témát illetőleg, és egyszer és mindenkorra ne legyen tabu kimondani a mellrák szót.

Sajnos azt hiszem majdnem mindenki családjában van olyan ember, aki megküzdött már a rákkal (bármelyik kegyetlen fajtájával is), így ez a történet mindenkinek szólhat. Bár a mellrák egy főként a nők körében kialakuló betegség (a férfiaknál is kialakulhat ritka esetben!), amiről sosem lehet eleget tudni, mert sajnos a napig sokak szemében tabunak számít, ha beszélni vagy írni kell róla. Pedig kell, és szerintem nagy szükség van arra, hogy beszéljünk a betegségről, mert preventív jellege van.

A kiskamasz és a mellrákos anyukája

Anne Percin regényének főszereplője a gimis Tania, aki szarkasztikus humorral van megáldva, és tojik a világra, de legfőképpen az anyjára, aki mintha mindennel macerálná. Hogy vigye ki a szobájából a koszos tányérokat, hogy egyen rendesen, hogy tanuljon rendesen. Tania anyukája öreggondozó egy kis francia városban, egyedül neveli lányát, mert a férje elhagyta egy másik nőért.

Tania tudja, hogy édesanyja blogot vezet. Az anyuka által írt Olvasmányok & Lekvárok blog egyfajta képmutatás az anyuka részéről, hiszen úgy mutatja be az életüket, mintha izgalmas lenne, holott ez nem igazán van így. Persze Tania titokban olvassa a blogot, és amikor egyik délután böngészget rájön, hogy az anyja nem azért keres rá a mell szóra, mert plasztikáztatni akar, hanem mellrákja van. Éljen a közös számítógép és az előzmények, amiket az anyuka nem törölt keresgélés közben. Tania megtudja, hogy anyjával valami történik, ő pedig ráeszmél, hogy ez bizony nem játék. Főleg, amikor beigazolódik, hogy rákról van szó, ráadásul az agresszív fajtáról. Mammográfiai vizsgálatok, biopszia, masztektómia, majd kemoterápia, és sugárkezelés vár az anyukára, miközben az élet nem áll meg. Tania próbál iskolába járni, anyukája pedig küzd a betegséggel. Miközben mindent megtudunk a rákról, a kezeléséről, egyre közelebb kerül egymáshoz anya és lánya, és erről nagyon jó, és egyben szívszorító is volt olvasni.

Példaértékű ebben a regényben az anya-lánya kapcsolat, és nem azért mert meseszerűen tökéletes, hanem éppen ellenkezőleg. Tania és anyukája kapcsolata olyan, mint bármelyik anyukáé és lányáé: emberi. Tania mindig szétpakol, az anyukája pattog vele, közben persze szeretik egymást, de a kamaszlány nem tudja annyira kifejezni az érzéseit. De amikor tudatosul benne az, hogy elvesztheti anyukáját, az egyetlen embert a Földön, akire számíthat, akkor valami megváltozik a kamaszban. És ez elindít egy olyan folyamatot, amiből rengeteg könnyes nevetés tör elő, miközben a rákos sejtekkel felveszik a kémiai vegyületek a harcot. Mi pedig drukkolunk olvasás közben, és együtt sírunk és nevehünk Taniával és édesanyjával.

Szerettem Tania kamasz meglátásait, a dumáit (sok melles poént tolt, és viccesen fogta fel anyja betegségét, a kezelésének mellékhatásait), és persze azt, hogy az írónő úgy mutatta be ezt az egészet, hogy közben Tanián és anyukáján is van hangsúly, de mégse nyom el mindent a mellrák téma. Mert attól, hogy a könyv a mellrákról szól még ott van az anyuka munkája az idősekkel, Tania és iskolája, az ottani élmények, a barátnői, a fiúk, akik beszólogatnak tesiórán a csajoknak, és persze az utált tornaórai futás, amiben Tania nem jeleskedik.

Értékelés: 5/5

Egyszerűen nem nagyon találom a szavakat arra, hogy mennyire nagyszerű ez az 120 oldalas könyv. Anne Percin olyan stílusban meséli el Tania által a történetet, amiben egyszerre nevettem és sírtam is egyazon oldalon. Nyilván kapunk egy adag kamaszos dacot, némi aggódást, enyhe kétségbeesést, majd újabb adag reménykedést és boldog lezárást. Nagyon pozitív marad végig a könyv, még akkor is, ha bemutatja a mellrák minden stádiumát, a diagnosztizálástól kezdve a későbbi utókezelésekig. És hiába rövid a könyv, tényleg keresztül megy Tania anyukája és vele együtt a lánya is mindenen. És végre egy könyv, ami nem titkolja el a gusztustalan dolgokat sem. Respect!

Rengeteg olyan momentum van a könyvben, amit imádtam (uszodás jelenet, az öltözködős -paróka próbálós rész, a vámpír-vérfarkas hasonlatok), de a stílus az, ami elveszi magával az olvasót. Tania egy végtelenül vicces kamaszlány, akit ha élőben ismernék imádnék. Anyukája is nagyon jó arc, és igyekszik pozitív maradni minden rossz hír ellenére, és ezt nagyon becsültem benne. Anne Percin nagyon zseniális karaktereket írt A Remény kalózaiban, és a cím is annyira passzol a könyvhöz. Most így nektek még nem mond semmit sem, de ajánlom, hogy szerezzétek be és olvassátok el, és meg fogjátok érteni, hogy mi ez az egész elragadottság a könyvvel kapcsolatban.

A mellrák téma pedig ne legyen tabu a könyvekben sem, mert kell erről is olvasni. Sokat tud segíteni egy-egy ilyen történet a megértésben, az elfogadásban, és abban, hogy harcoljunk a betegség ellen, mert csak így nyerhetünk. A Remény kalózai a legjobb példa erre!

Nyereményjáték

A könyv nagyon fontos témát taglal, ezért a hagyományos játékokkal ellentétben ezúttal egy kérésünk lenne felétek.

Nézzetek fel a Mellrákinfó oldalára ( http://www.mellrakinfo.hu/ ) és írjátok meg a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik cikket olvastátok el, és nézzétek meg a Mellrákinfó Facebook oldalát is.

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek

10.04. - Sorok Között 
10.06. - Szembetűnő 
10.08. - Zakkant olvas