Jenna Evans Welch - Love & Gelato - Firenzei nyár

9:37:00 PM


A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jenna Evans Welch bemutatkozó regénye, a Love & Gelato - Firenzei nyár. A Blogturné klub hét bloggere ennek örömére bemutatja a sodró lendületű történetet, melyben egy olaszországi vakáción romantikus és titokzatos kalandok során át barangolhatjuk be a toszkán vidéket.


Jenna Evans Welch - Love&Gelato - Firenzei nyár

Oldalszám

320

Fordító

Vincze Judit Andrea

Önálló kötet

Fülszöveg

Lina nemrég veszítette el édesanyját, akinek utolsó kívánsága az volt, hogy lánya keresse fel édesapját, akivel Lina eddig még soha nem találkozott. A lány fájdalommal és haraggal érkezik Olaszországba, és nem vágyik másra, mint hazatérni, amilyen gyorsan csak lehet. Még Firenze napsütötte, varázslatos tájai, virággal teli utcái, meghitt hangulatú kávézói és gyönyörű műalkotásai sem derítik jobb kedvre. Aztán a kezébe kerül egy napló, amit édesanyja az itáliai tartózkodása idején vezetett. A lány előtt hirtelen feltárul egy csodálatos világ, amely titkos románccal, lenyűgöző látnivalókkal és kis pékségekkel van teli. Mindez arra ösztönzi Linát, hogy anyja nyomdokain haladva felfedjen egy titkot, melyről már rég tudomást kellett volna szereznie. Ren, Lina újdonsült barátja mindent elkövet, hogy támogassa a lányt. Így nem csoda, hogy Lina menthetetlenül beleszeret. Valaki egyszer régen azt mondta Linának, hogy az emberek a szerelem és a fagylalt miatt mennek Olaszországba – néha azonban ennél sokkal többet találnak. 

„Egy varázslatos könyv, mely ámulatba ejtően mesél arról, hogy döntéseink miként befolyásolhatják szerelmeinket, barátságainkat és a jövőnket.” Amazon


Egy könyv, amivel úgy éreztem nyaralok 


Szeretek olyan ifjúsági könyveket olvasni, amiknek amellett, hogy szimpatikus főszereplői, jó története és mondanivalója van, még adnak egy olyan pluszt is, hogy általuk megismerhetek egy új várost. A Love és Gelato ilyen könyv volt, mert Lina történetén keresztül a nyárnak jó részét Firenzében tölthetjük, és most már végre én is tudom, hogy miért is vannak oda sokan oda a városért. Persze én is hallottam már Firenzéről egy-két dolgot (ott éltek a Mediciek, meg hát ugye a reneszánsz korban jelentős központ volt, meg ott forgatták az Inferno című filmet is), de eddig nem vágytam a városba túlzottan. Nos a könyv elolvasása után erős késztetést éreztem, hogy azonnal repülőjegyet vegyek és legalább néhány napra lássam azokat a helyszíneket, amiket Lina és anyukája látott egykoron.
Mert Carolina (vagyis mindenkinek csak Lina) szomorú okokból kerül a Toszkán vidék fővárosba, Firenzébe. Lina fényképész édesanyja ugyanis nem tudott megbírkózni a mellrákkal, így még utoljára megígérteti lányával, hogy menjen és látogassa meg Howardot, aki a lány édesapja. Lina végül a nagymamajára rábeszélésére, de úgy dönt, hogy odautazik, megnézi magának Howardot és felteszi neki a kérdéseit, amiket 17 évig nem tudott, és amiket már édesanyjától nem tud megkérdezni mert már nincs az élők között. Lina gondolatai az elvesztett szülőjéről, a gyászról és úgy egyáltalán a szeretett ember hiányáról annyira emberiek voltak, és annyira át tudtam érezni, hogy rögtön a szívembe lopta magát. AZ ízig-vérig amerikai lány egyékbént is szimpatikus volt, pedig tényleg elég sok dologgal kellett szembe nézni, miután letette a repülő Olaszországban. 


Firenzei fagyik, futás és sírkövek


Lina ugyanis egy olyan helyre érkezik, ami nem éppen a nyaraló tinik álma. Howard ugyanis a háborúban elesett amerikai katonák temetkezései helyénél lakik és dolgozik. Lina sírkövek előtt találja magát, és majdnem azonnal visszamenekül, de aztán szembenéz a valósággal, ami nem annyira egyszerű. Howard egyáltalán nem hasonlít a lányra, de jól ismerte az édesanyját, így ad neki némi esélyt. A kezdetleges és döcögős kapcsolatot érdekes volt az első sorból szemlélni, de ezenkívül a történet nem csak ennyi. Lina imád futni, és megérkezése után, hogy levezesse a feszültséget elindul és felhúzza a nyúlcipőt, amikor szó szerint belefut Lorenzoba, azaz Renbe. A fiú Linával egy idős, és gyorsan összebarátkoznak, így végre társa is akad a lánynak abban, hogy kiderítse, hogy milyen titkokat rejt édesanyja naplója. Lina ugyanis Firenzébe érkezvén egy naplót kap kézhez, amit édesanyja akkoriban írt, amikor ő is Firenzébe érkezett, hogy fotósként tanuljon tovább. Lina belekezd a naplóba és ezzel el is indul az a különleges kaland, aminek minden percét imádtam. Még akkor is, ha néha fájdalmas volt a gyász miatt, még akkor is, ha a szerelmi szálakat én nem biztos, hogy így alakítottam volna, még akkor is, ha végig sejtettem, hogy mi lesz a végkifejlet és mi a könyv fordulópontja.


Mégis annyira jó volt olvasni és felfedezni Lina szemén át a firenzei helyszíneket, hogy arra nincsenek szavak. A lányt Howard viszi be először Firenze városába, majd Rennel is tesznek pár túrát a reneszánsz kultúra egyik fellegvárában, ahol az ódon épületek között különleges szoborparkok bújnak meg, ahol a turisták egymást tapossák, hogy feljussanak a híres épületek tetejére, hogy gyönyörködhessenek a lenyűgöző panorámában. Megtudtam, hogy milyen csodás a naplemente a Ponte Vecchio hídon nézve, és én is körbenéztem a Palazzo Vecchio-n és persze gondolatban megkóstoltam a stracsatellás gelatót is (erről majd az extrában). Útikönyvként is felfogható a Firenzei nyár, mert ha végigkövetném a Lina által bejárt helyszíneket jól megismerhetném a várost, hiszen Lina édesanyja egykori naplója által haladt, és bár a múlt helyszínei keverednek a jelennel ez a kettősség szuperül összeáll a könyvben.



Értékelés: 5/4.5


Annyira jókor kapott el Jenna Evans Welch könyve, hogy csak úgy faltam a lapokat. Imádtam Firenzét bejárni Lina szemén át, és be kell valljam teljesen felvillanyozódtam olvasás közben. Mintha én is egy új várost ismertem meg, mindezt egy tök szimpatikus lány által. Persze Lina sem tökéletes, sok dologgal nem mert szembenézni, de elképesztően bátor dolgokat tett a regény során, és minden tiszteletem az övé.

Mert általa végre egy olyan tini főszereplőt kaptunk, aki megpróbálja magát feltalálni egy idegen városban félárvaként, úgy hogy az édesapját nem ismeri semennyire se, nincs egy barátja sem csak online ezer kilométerekkel arrébb, de mégsem adja fel. Pedig bőven sok mélypontot megélhetünk Linával a könyvben, de emellett rengeteg felemelő pillanatot is. A firenzei városnézések, Ren és a többi fura és szimpi diák a nemzetközi iskolából mind-mind olyan szereplői a történetnek, akik helyénvalóak voltak. És persze ott van Howard és a napló rejtélye is.

A könyv érdekességét az adja, hogy a naplóból nem derül ki egyértelműen, hogy ki Lina édesapja, de a lány nem mer rákérdezni Howardnál sem, hogy most akkor mi van, vagy hogy is volt a múltban. Így marad az, hogy Lina a napló olvasásával próbál rájönni, és hát ebben egész jól halad Lorenzo segítségével. A fiú vicces, kedves, ő is Amerikából származik, de félig olasz, sportos, ráadásul még helyes is... Szóval minden adott egy nyári szerelemhez, de Rennek barátnője van, és közben ott van Thomas is (aki szintén a nemzetközi suliba jár, ahová Ren is), aki láthatóan oda van Lináért, és egy félisten. Kapunk bőven szerelmet, barátságot, családkeresés, érzelmeket, és némi történelmet, és megannyi különleges firenzei momentumot Lina szemén át a jelenből, a napló segítségével pedig a múltból. Ezeknek az egyvelege pont annyira fűszerezték meg a Firenzei nyár című könyvet, hogy pont annyira hűsítsem a forró nyári napokon, mint egy finom olasz fagyi.

Ha egy tökéletes olvasmányt kerestek nyárra, és szívesen fedeznétek fel Firenzét, akkor irány a könyvesbolt!

Vedd meg most!
Szerezd be a könyvet 20%-os kedvezménnyel.

Blogturné extra: gelato 

Az olasz fagyi, azaz gelato egy csodás találmány. A sima fagyit valószínű először a kínaiak ismerték meg kb 5000 éve. Anno hó + tej és gyümölcsökből kevert édességként fogyasztották, a Földközi tenger országaiba az egyiptomiak hozták be.

A történelem sok híres alakja volt fagylaltkedvelő, így például Nagy Sándor a katonáinak szolgáltatta fel a jeges édességet élénkítő hatása miatt, Hippokratész betegeinek ajánlotta gyógyírként, Nero császár több száz kilométerről is képes volt jeget hozatni a különleges édesség elkészítéséhez. Rómában igen kedvelt finomság volt a gazdagabbak számára. Marco Polo kínai utazásról visszatérve több fagylaltreceptet is magával hozott.

A gelato olaszország egyik kedvelt édessége és rengeteg ízben kapható. A könyvből azt is megtudtam, hogy Lina kedvence a sztracsatella ízű, de Firenze fagyizójában is rengeteg ízű fagyit kaphatunk. A sima fagylalt és a gelato között több különbség van, például a hagyományos fagyit -6-7 fok körül, addig a gelatot -9-12 fok között állítják elő. Míg az olasz fagyi egyáltalán nem tartalmaz tartósító szereket, addig a többi fagyi bizony igen. Azt tudtad, hogy a gelato csak 5-7% zsírtartalommal bír, míg a sima fagyiban akár 20% zsírtartalom is lehet. A sima fagyit megfagyva tálalják, a gelatót kicsit magasabb hőmérsékleten tálalják, ezért folyósabb és krémesebb és nincsenek benne jégdarabkák.




Nyereményjáték: 



Firenze hosszú múltra tekint vissza, ezért mostani játékunk során olyan épületeit, műalkotásait és helyszíneit fedezzük fel, melyek Ren és Lina kalandjaiból kimaradtak. Minden állomáson találtok egy rövid ismertetőt, valamint egy képet, mely alapján ki kell találnotok az adott feladvány nevét. Ha minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét.

A nálam keresett híres épület:


Firenze történelmi központjában, a Piazza di Santa Croce téren áll. A templomot gótikus stílusban kezdték építeni 1294-ben, építését 1442-ben fejezték be. Tornya 1842-ben épült neogótikus stílusban.

a Rafflecopter giveaway

A blogturnéban résztvevő blogok:


06/03 Dreamworld 
06/04 Könyvvilág
06/05 Szembetűnő 
06/06 Deszy könyvajánlója
06/07 Zakkant olvas
06/08 Kelly és Lupi olvas
06/09 Sorok között

Ezeket is olvasd el

1 komment

  1. Eddig csak a borítója fogott meg, de most a bejegyzésedet olvasva elhatároztam, hogy még a nyáron sorra kerítem ezt a könyv (is) :))) Hmmm és egy gelato is jól jönne mellé O.O

    ReplyDelete

Subscribe