Vérmacska - avagy Alfi világuralomra tör

7:00:00 AM

Alfi a valóságban
Simon Tamás: Vérmacska I. - avagy Alfi világuralomra tör
Mondom, én meg nem szeretem ezt a titokzatosságot, én azt szeretem, amikor az irántam érzett szeretet sugárzik és árad, úgyhogy mondd meg anyádnak, hogy viselkedjen rendes alattvalóhoz méltóan, és imádjon naphosszat, de Szőri felsorolta, hogy mi mindenért nem kéne birizgálni az oroszlán bajszát, mert kurvára harap.

Alfi macsekot már egy ideje nyomon követem a neten, de nem vagyok napi olvasója. Egy-két éve ráakadtam és amikor előkerül valahol a blog, akkor beleolvasgatok a macska kalandjaiba. Mert igen, az Alfi blogot a macska írja. Persze nem a saját kis mancsaival, hanem gazdája tolmácsolásában és elég szabad szájú stílusban.

Amikor anno megjelent könyvben a Vérmacska kaptam meghívót a bemutatóra, amin nagyon szerettem volna ott lenni, hátha láthatom a teljes valójában a macskát, és persze a gazdáját Szőrit, de nem tudtam részt venni. Ahogy az lenni szokott nem értem rá, így a könyv megvásárlása és dedikáltatása elmaradt. (Egyébként igen, megszállottam rajongok a blogokból szerkesztett könyvekért, így ezért is muszáj volt beszereznem a Vérmacskát.)

Kisebb késéssel, de végül a Rukkoláról jutottam hozzá a könyvhöz, de több kézen átment már mire én is kiolvastam. A Vérmacskát közben kiolvasta a Férfi anyukája (anyós) és a Férfi öccse is, és mindketten azt mondták, hogyha túl teszem magam azon a sokkon, amit a könyv nyelvezete okoz, akkor tetszeni fog.

Vegyes érzelmeim vannak a Vérmacskával kapcsolatban. Néha jól szórakoztam rajta, néha leraktam mert zavart. Könnyen olvasható könyv, de néha idegesítő és unalmas volt úgyhogy abba kellett hagynom az olvasást, ezért elég lassan haladtam vele.

A könyv főszereplője ugye a macska, akinek blogja is van. Ő Alfi, aki néha olyan mint egy rossz pasi. Válogatás nélkül mindent lepisil, gusztustalankodik, mindent megzabál, egész nap döglik a kanapén, egyszer be is rúg, mert belelefetyel a kint hagyott sörbe, széthagyja a cuccait, de ami legfőképpen zavaró, hogy azt hiszi neki van igaza és mindenki miatta ugrál a világon. A jó kérdés már csak az, hogy mi történik 267 oldalon keresztül a könyvben. Elárulom: semmi!

Valljuk be azért egy macska élete nem annyira mozgalmas a 4 fal között, és gazdája (Szőri) sem bővelkedik kalandokban (vagy nem osztja meg az olvasókkal). Néha költöznek (laknak otthon a szülőknek) aztán egy haverjukkal egy albérletben, majd újra otthon.

A macska 2 fröccsért került a gazdájához pár hónapos korában, de Szőri nem tudja mit vállalt be, amikor magához veszi. Alfi öntörvényű, néha kibírhatatlan és mindig valami rosszban töri a fejét. Őt nem lehet betanítani a helyes alomhasználata, fegyelmezés is haszontalan a szürke macskánál, mert semmire sem hallgat.

Persze, mint a legtöbb macska (nekem is volt egy hasonló vadállatom évekkel ezelőtt) Alfi is csak a legjobb dolgokra vágyik (Royal Canin tasakos táp, tiszta alom, figyelem és szeretgetés) és ha nem kapja meg igen ideges és harapós lesz. Az állat folyamatosan terrorban tartja Szőröst a gazdáját, aki ennek ellenére, vagy éppen ezért nagyon szereti is macskáját.

… kérdeztem tőle, mi lett azzal, hogy felelősséggel tartozol értem, azt mondta, hogy nem vagyok rózsa, nem kell felelősség, meg bolygója sincs. Mondtam neki, hogy nem, tényleg nem vagyok rózsa, mert a rózsa nem tud ilyet, és ráfonódtam a lábára, és harapdáltam a hájjal takart izmait.







A könyvben Alfi 2 évét követhetjük nyomon hónapokra lebontva. Minden hónapra jut néhány illusztráció és pár macskatappancs a könyv oldalai alján. Szépen és igényesen kivitelezett regényt hozott össze a Könyvmolyképző kiadó, ám sajnos mégsem nőtt annyira a szívemhez.

Valószínűleg ez azért volt, mert nagy dózisban kaptam meg a történeteket és mivel várólistás könyvről volt szó, nem akartam letenni, hanem ledaráltam egyben. És igen. Hiába káromkodom én is sokat, itt kifejezetten zavart. Értem én, hogy vicces a szabad szájú macska beszámolója arról, hogy hogyan hugyozta le gazdája takaróját, majd kapott egy hatalmas seggbebaszást és eszméletlen szidalmazást, de erről olvasni X oldalon keresztül valahogy nem az igazi.

Este, amikor hazajön, akkor alig játszik velem fél órát, mert ilyen hülye gladiátoros sorozatot néz, meg is kérdeztem tőle, hogy milyen érzés az, hogy még az ókori rabszolgák is baszhattak nővel, te meg szabad ember vagy, aztán nincs senkid?

Amúgy a humor azért jelen van a könyvben, az író Simon Tamás jól kifigurázza magát és a macska, mint mesélő jó látásmód, mind a blogban és ugyanígy könyvben is. Persze ezzel senki sem találta fel a spanyolviaszt, azt hiszem Alfi azért ilyen népszerű a magyar blogger szférában, mert egyedi és újszerű volt évekkel ezelőtt. Szőri, ha úgy vesszük egy igazi lúzer (spoiler: a neten olvastam olyan bejegyzéseket, ahol később lesz csaja/felesége, úgyhogy Alfi kap majd társaságot!). A könyv elején szakít csajával (a hippi kurvával, akit aztán nem tud visszaszerezni, pedig megpróbál mindent), majd nem csinál semmit kb. Számítógépezik, iszik, lemegy a Balatonra, koncertekre jár de nincs igazán sikerélménye a szebbik nemnél.
Később lesz munkája (egy kocsmában pultos), és talál magának lakótársat is (Magas), de csaj az nincs közelbe sem így ezt Alfi folyamatosan az orra alá dörgöli.

Kicsit furának tartottam azt, hogy egy résztől eltekintve a macska minden fejezetben bevallja, hogy ő ki fogja nyírni a gazdáját válogatott módszerekkel. Persze ebből nem lett semmi, hiszen ő kevés ehhez és végül is szereti a gazdáját (ezt be is vallja a vége felé) de néha untatott a sok szidalom és gyorsan továbblapoztam ezeknél a részeknél, mert már mintha olvastam volna őket egyszer és untatott.

Néha beiktatódik egy-két macskabetegség (úgy mint hasmenés és hányás) és ilyenkor Dr. Cemende kezelésbe veszi az állatot. Persze Szőri csak azért jár a doktornőhöz, mert meg akarja dugni tetszik neki a csaj. Egy kicsit itt dezsavúm volt Garfield képregények miatt. Ott is mintha Liz lett volna a doki, és John azért hordta oda a macskát, hogy közelebb kerüljön hozzá nem? Mindegy.
Egyébként de, a macska öntörvényű, agresszív, képtelenségeket elkövető és kezelhetetlen, csak a hisztis fasz nem stimmel, mert tényleg nem vagyok hisztis, kizárólag azért teszek dolgokat, hogy érvényre juttassam az akaratom, bármilyen eszközzel.
De amúgy tényleg ilyenek. Akaratosak, de azért nem valószínű, hogy úgy gondolkoznak, mint Alfi. Vagy csak merem remélni, hogy nem ilyen gondolatok járnak a fejükben. Annál azért én kedvesebb lényeknek látom a cicákat, de lehet én tévedek. Végül is 10 éve kutyákkal élek, csak 6 évig volt macskám, de hát az már ezer éve volt.


Értékelés: 5/2

Összességében vicces könyv a Vérmacska, de kis dózisban. Olyan könyv ez, hogy előveszed, amikor szar napod van és elszórakozol rajta 10 perc erejéig. Folyamatosan olvasva ismétlődnek a gondolatok, és a sok káromkodás zavaró lehet. Ennek ellenére beszereztem a második részt is (augusztusi szerzemény) és biztos elolvasom majd. Az kicsit vékonyabb és hátha több történést tartalmaz majd. Ez most csak kettő pontot ért nálam. Maga a helyzet és az ötlet jó, de nálam nem ütött be annyira, mint ahogy vártam.

Kiadó: Könyvmolyképző Könyvkiadó
Oldalszám: 276 oldal

Alfi macsek a Facebook-on
Vérmacska blogja (volt már egyébként freeblogon, bloghu-n, most a cafeblogon ír)
Simon Tamás rajongói oldala



Egyébként a macska rajongói majdnem 8000-en vannak és már Alfi idézettel ellátott bögrét is lehet kapni.

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe