Damage report

10:36:00 PM


"Nem számít a távolság meg az időzónák különbözősége, nem számít az, hogy valami ismeretlen nyelven van, nem számít a dolgok újdonságértéke. Ha net van, minden van." (70.oldal)

"A valóság olyan, mint az origamipapír. Könnyedén hajlítható, csavarható, formálható, elvágható, felgyújtható és ha meghúzzák a farkát a belőle csinált darunak, mozgatható a feje." (390.oldal)

2010. október elején találkoztam először @planetdamage nevével egy Twitter Profilok interjúban ITT (meg néhány kósza RT-ben és párbeszédben a twitteren). Lövésem sem volt, hogy ki ő, mivel foglalkozik, de az interjúból sok infót megtudtam. Ott hangzottak ezek a mondatok is:

"Szemináriumnak lett meghirdetve, aztán előadás lett belőle, annyian jelentkeztek rá. Izgalmas meg új élmény, amikor szűrve kell nekik átadni úgy a színes-szagos-izgalmas tartalmat, hogy érdekes is marad, de vizsgaanyagnak is vissza kell majd kérni. A sci-fit nem bírják annyira a végzősök, viszont a nemek közti különbséget, a közösségi hálózatokon belüli szokásrendszereket nagyon. Meg az egész tanszék egészen izgalmasnak tartja ezt az órát. Meglátjuk, mivé nőheti ez ki magát. Egy könyvanyag már az órarend megírásakor kialakult, csak idő kéne, hogy meg is születhessen az a párszáz oldal. Idő, idő sosincs :)" 

2012. május elején a kezemben tarthatom a Damage Reportot. Feltételezem, hogy a fenti idézet ennek a műnek a megszületésére utalt. Szagolgatom a könyvet, nézegetem a borítót a fény felé tartva, amikor észreveszem, hogy egy minta rajzolódik ki rajta. Mint egy logó. (Erre majd rá kell kérdeznem Máriusznál, hogy mi az, mert nem tudom!*) A könyv minden oldalán QR kód van (kétdimenziós vonalkód úgynevezett pontkód, amit egy japán cég fejlesztett ki), azonnal megnyitom az okostelefonomon a QR kód olvasó programot és nézegetem az üzenetet, amit a kód tartalmaz. Megtudom ki fogadta örökbe a könyv egyes oldalait és nézhetek/hallgathatok youtube videókat. Örökbe te is tudsz ám fogadni egy oldalt, nézelődj szét ITT, adoptálj és kerülj bele te is!

Ennyit az elejéről, a lényeg úgyis a többi oldalon jött és vágott fejbe. Bevallom nem tudtam sokat eddig a cyberpunkról, a jövőkutatásról és nem igazán tudtam kimozdulni a Mátrix 123 tengelyéből, de lelkes és nagyon érdeklődő embernek tartom magam. Részt vettem már Scifi Meetup-on a Tündérgyárban és olvasok techsite-okat. Szeretem tudni hol tart a világ, főleg az online része, hiszen 0-24 ebben élek. De ennyi és nem több. Nem azért nem olvasok ilyen jellegű dolgokat, mert nem érdekel, hanem mert nem rakott elém senki olyan (szak)irodalmat, zenét, filmet, weboldalt amit könnyen fogyaszthattam volna és átfogóan minden benne van a témáról. Egy kicsit ebből is, egy kicsi abból is. Nem foglal állást, nyitva hagyja nekem ennek a lehetőségét. Nem találkoztam még ilyen "dologgal", de a DamRep így egyben ezt rakta elém. És megszeretettem, a maga fura módján.

Nem mondom, hogy a könyv könnyen fogyasztható és minden mondata érthető egy kezdő laikusnak, de képes arra, hogy megadja a kezdő lökést. És nekem erre volt szükségem. Nem tudok a könyvről úgy írni, hogy bólogató kutya módjára helyeselem, hogy "igen, igen értettem az első betűtől az utolsóig" mert nem így van. Töménytelen sok információt olvastam benne és idő kell a felfogására és még több infó, hogy el tudjam helyezni őket a világomban (a világban), hogy el tudjam képzelni és megértsem a miérteket.

Az első fejezet a Brit Telecom intézet Technology Timeline jóslataival indul. Aztán erről sorol fel sok sok információt az író. Személyiségtípusok jellemzése, technikai áttekintés, társadalomkritika és megannyi plusz információ (lábjegyzet) a témákról, amik az oldalak alján kapnak helyet. Nem győzöd majd kapkodni a fejed az információktól, ami csak áramlik, áramlik és áramlik. Aztán érkeznek a DamRep fejezetei/cikkei kijelentései olyanok mint "Lesz netünk a Marson. Helyesbítek: Van netünk a Marson." "Eltűnik a kézírás" "Jövőszex, neonnal vésett szopóirányzék". A "negyven jövő egyben, a tumblr után szabadon" részt imádtam ezek közül a legjobban és végigröhögtem! Napjainktól egészen 40.000-ig (nah jó inkább 2012-től 2415-ig, majd nagy ugrással 10191 és bezárólag 40 ezerig jó kis áttekintés ad ez a rész a jövő alakulásáról olyan filmek alapján mint az Én, a robot, Ötödik elem, Dredd bíró, Alien).

A könyv utolsó fejezete a cyberpunknak van dedikálva. Szó esik itt mindenről a témán belül, igazi tankönyvként felfogható fejezete ez a DamRep-nek. Megismerheted Bruce Bethke-t, aki "a cybperpunk koronázatlan Milli Vanilije" vagy William Gibsont (akiről több fejezetben esik szó), és persze fellelhetők Damage személyes kedvencei a magyar sci-fi irodalom világából is.

Van itt még szó a Szárnyas fejvadászról, Johnny Mnemonic-ról, Gattaca-ról, Aeon Flux-ról, Nemesis-ről - avagy a cyberpunk médiahatása, a filmekre, a könyvekre, zenére egyszóval mindenre. És Damage sodró lendülettel ír mindegyikről. A felsorolás is felesleges, hiszen én is csak azokat jegyeztem meg amiket előzőleg láttam vagy valahogy közöm volt hozzájuk.

Nehéz kiemelni a könyvből érdekes dolgokat, hiszen ez a világ úgy egy az egészben érdekes, kezdve a robotoktól, az űrvakációig, a szintetikus énekesektől a mesterséges intelligenciáig és a megannyi beteg japán dologig. (Jéjzuska! Ez az ország egy őrület, bár ezt eddig is tudtam, de most még jobban meggyőződtem erről!) Minden minden a jövő. Vagyis sok része már a jelen is a leírtaknak. Ettől olyan érdekes a könyv!

Bari Máriusz stílusa meg zseniál! Hihetetlen módon csűri és csavarja a szavakat, ahogy erre a bevezető is felhívja a figyelmet: "FIGYELEM! Ebben a könyvben ingerküszöbnél magasabb dózisban fordulnak elő idegen szavak, szándékosan angolul írt kifejezések, hanyagul értelmezett nyelvtani és szemantikai szabályok. (...) Ha a nyelv épségéért remegve aggódó, napfényre hamvadó bölcsész vagy, barátkozz meg vele vagy GTFO". Kacckacckacc! És tényleg röpködnek az ingerküszöb feletti dolgok. De nem baj! Kell ez ide, különben száraz lenne az egész és untam volna végig.

Hihetetlen módon, sodró lendülettel, humorosan, néha szarkasztikusan, de mindeközben kurvajó hasonlatokkal vicces módon van tálalva a DamRep. 

Szóval így.

****

Értékelés: 5/4

- 1 csillag azért, mert néhol nem értettem miről van szó. Ez felfogható az én tárgyi tudásom hiányának a témáról (nagyon nagyon _NAGYON_ kezdő vagyok bevallom). Sokszor elvesztettem a fonalat és újra fel kellett vennem a tempót, hogy értsem, hogy akkor most pontosan miről is ír Damage von Rock. Bevallom pár idegen szót nem érettem és ki kell keresnem, de no para hiszen "google is my best friend".

A könyvhöz mondjuk ITT tudsz hozzájutni online.
Minden más a Damrep-ről ezen a weboldalon fellelhető: http://www.damagereport.hu/
Van ám FB-os fanpédzs is: http://www.facebook.com/damrep
És lesz könyvbemutató az A38 hajón: ATTENDOLJ ITT az eventre.

Azt hiszem mindent elmondtam!  Jah még annyi, hogy köszönöm a könyvet az írónak. Élmény volt!

http://statigr.am/zakkantanett

* Közben megtudtam Máriusztól, hogy a könyv elején elrejtett logó voodoo istenséget (Papa Legba) jelöl. Ez egy tiszteletadás Gibson előtt is meg az istenek előtt is. Gibson ezt a szimbólumot a Count Zero (Sprawl trilógia második könyve) művében is emlegeti, egyfajta kapu ez, amolyan kommunikációs kibertér az istenségek között. Tyű!

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe