Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér

5:20:00 PM


Julie: De hát ez még csak az első randevútok volt. Az ilyesmit az ember sose tudhatja egy randevú után! Mégis mit vártál, tűzijátékot? 

Rosie: Nem, valójában épp az ellenkezőjét. Csöndet szeretnék, egy tökéletes, szótlan pillanatot.


Ugye előző postomban lelkendeztem, hogy miért nem hallottam még erről az írónőről, hiszen már egy regénye alapján megkedveltem. Nos ez a következő könyvénél sem változott, a véleményem Ahern stílusáról, úgyhogy nehéz elragadtatás nélkül írnom az Ahol a szivárvány véget ér- ről.

Jó romantikus sztorit nehezen találok, mert legtöbbször vagy annyira mesések a történetek, hogy nem hiszem el a java részét, vagy annyira gagyik, hogy már az elején levágom, mi lesz a végén és az egész sztori láncolata unalmas, vagy elcsépelt. Itt egyikről sem volt szó. Vagyis csak félig. A végét azért sejtettem :)

Rosie és Alex gyerekkori barátok és a regény elején a levelezéseikkel indul el a történet, ami érett korukig olvasható a könyvben. A két főszereplő 5 éves koruk óta barátok és együtt nőnek fel a regény olvasása közben.

SPOILER

Rosie életét nagyban befolyásolja a sors, ami kemény megpróbáltatások alá helyezi a 17 évesen teherbe eső lányt, aki életét ad Katie-nek, akinek apja nem akar hallani a gyerekről. Alex külföldön folytatja életét, Bostonba költözik, majd orvos lesz belőle és neki is születik egy kisfia.

SPOILER VÉGE

Nem árulok egy nagy titkot, ha leírom, ami már az elején nyilvánvalóvá vált. Ez a két ember szereti egymást. Barátként és annál többként is. Szinte az elejétől látszik az a köztük lévő kötelék, amit hiába választanak el mérföldek és más országok és emberek, teljesen megmásíthatatlanok a felgyülemlett évek alatt is. Sokáig vártak az egymásra találással. Nem is ők, hanem a Sors befolyásolta ezeket az eseményeket. Tudtam a könyv elején, hogy Rosie és Alex egymásba szeret majd, és egymásra is talál, így vagy úgy. Nem is tévedtem akkorát. Csak nem sejtettem, hogy ez ennyire későn következik majd be.

SPOILER VÉGE

Rosie életét Alex-től az óceánon kívül megannyi dolog választja el, így csak levelekből, képeslapokból, telefonhívásokból és csetekből értesülnek a másik életéről, de mégis mindent megosztanak egymással. Vagyis majdnem mindent. Az érzéseikről nem beszélnek.

Hiszek a sorsban, és abban, hogy két ember akkor talál egymásra, amikor annak eljött az ideje. A megannyi szerelem, próbálkozás és csalódás után mindenkinél felragyog az a bizonyos szivárvány, ami alatt jó dolgok várnak rá. Cecelia Ahern stílusa és meglátásai még akkor is időtállóak, ha azok egy csetbeszélgetésben hangzanak el. Tökéletesen jól letudja írni és jellemezni az emberi helyzeteket, érzéseket. Rengeteg a vicces párbeszéd a könyvben, így nem unatkoztam egy percet sem. Mókás és szerethető szereplők és olyan események történnek a regény során, amik mindenkivel élete során (első szerelem, meggondolatlan döntések, félresikerült mondatok, elhibázott választások és azok a bizonyos csöndek, amik két ember között játszódnak le)

ÉRTÉKELÉS


5/5

Az okés, hogy jó a történet és egytől-egyig szimpatikusak voltak a szereplők, de főként azt imádtam az Ahol a szivárvány véget ér könyvben, hogy levelekben, csetekben folyik a sztori elmesélése/leírása. Mivel én is elég sokat levelezek, de főként csetelek így tök jó volt olvasni így ezt a regényt :) Nem zavart egyáltalán, hogy nem szokványos a történet elmesélése, így volt a legjobb. Modern regény, modern sztorikkal és még viccesebb szereplőkkel! Noh és persze happy enddel. Jó időben, jókor olvastam úgyhogy biztos azért nevettem rajta annyit :)

Nem tudok belekötni semmibe, viszont ha dönteni kell a Talált tárgyak osztálya és e regény között akkor a szivárványokra szavazok!

A végére még egy idézet, többi meg ITT található

"Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak az alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis, az idő végül elfogy, és az ember szíve legmélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?"

Oldalszám: 448
Kiadó: Athenaeum
Érdekességek és más regények az írónőtől itt: http://www.cecelia-ahern.com/

Ezeket is olvasd el

2 komment

  1. Off: Egy kis díjacska: http://pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2011/11/03/Szinpompas/ :))

    ReplyDelete
  2. Nincs meg neked ez a konyv pdf ben veletlenul?:)

    ReplyDelete

Subscribe