Carlos Ruiz Zafón - A szél árnyéka

11:14:00 PM


"Minden itt látható könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. (...) Az itt található könyvek mindegyikéről elmondható, hogy egyszer a legjobb barátja volt valakinek."
Amit a neten találtam a könyvről:

Barcelona csendes óvárosának szívében hatalmas épület áll. A kivénhedt palota falai különös labirintust rejtenek: ez az Elfeledett Könyvek Temetője. 1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy a látogatás az akkor tízéves Daniel Sampere egész életét gyökeresen megváltoztatja majd.

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Az igazat megvallva őszintén nem sok reményt fűztem a könyvhöz. Először az Angyali játszmát vettem meg, ill. kaptam meg a Jézuskától karácsonyra. Az a második Zafón regény ami A szél árnyéka folytatásaként íródott. Az Angyali játszmáról sok helyen olvastam, plakátokon szerepelt stb..stb. szóval a köztudatban volt nálam, bárhová mentem beleütköztem, úgyhogy érdekelni kezdett az író. Így olvastam el Amadea véleményét és tanácsát kikérve, azt javasolta hogy kezdjem az elsővel, mert vannak szálak az Angyali játszmában ehhez a regényhez. Így beszereztem előbb A szél árnyéka keményfedeles változatát, béna borítóval. Phfúj! De a vonaton már belekezdtem olvasni és egyszerűen magával ragadott. Elsodort! Pedig az elején azt hittem nem lesz könnyű olvasmány.


A történet főszereplője a fiatal Daniel Sempere, aki édesapjával él, aki egy antikváriumot vezet. A kis Daniel korán elveszti édesanyját, és ezután édesapjának segít a boltban. Egyik nap apja, Sempere úr elviszi őt az Elfeledett könyvek temetőjébe, egy különleges labirintussal övezett titkos helyre ahol hosszú hosszú polcokon végeláthatatlanul könyvek hevernek. Olyan elfeledett művek ezek, amiket réges-régen emberek hoztak ide, hogy elrejtsék utolsó példányukat az utókor számára, hogy fenntmaradjanak és ne vesszenek el a süllyesztőben. Daniel választhat egyet a könyvek közül. A szél árnyéka című könyvet veszi le a polcról, amit aztán hazaérve egyből elkezd olvasni, le sem fekszik annyira magával ragadja a történet és elkezdi érdekelni az író életet. Az könyv írója Julian Carax hasonlít Danielre, és a történetben feltűnő sötét alak Lain Coubert félelmetes torz és összeégett arcú férfi akinek életcélja az hogy elégesse az össze könyvet ami Carax írt hamarosan feltűnik a színen, kilépve a könyv lapjai közül a valós életbe.

Zafón végig kalauzul mindenkit a háború sújtotta Barcelonán, ahol sötét felhők gyülekeznek, és baljós árnyak húzódnak a sötét utcákon, ahol néha néha felbukkan egy elsuhanó fekete ruhás cigarettázó férfi aki maga az Ördög, és égett könyvlapok illatát hozza magával...

A karakterek tökéletesen kidolgozottak, és izgalmasak. Fermin a nagyot mondó "nyomozó" alakja annyira vicces, és életszerű, hogy mindig mosolygásra késztetett. Aztán Zafón ragyogó írói vénájának hála pár oldallal arrébb újra minden elsötétül a történetben és a titkok egyre csak fokozódnak. Előtör az a jó érzés, hogy még még még olvasni kell tovább, mert fontosak a cselekmények, hiszen mindent meg kell tudnom Daniel és Julian sorsáról.

Azt hiszem, hogy méltán sikeres a könyv, és nálam Zafón ezzel a művel beírta magát az örök könyvkedvencek közé. Miközben olvastam egy percre sem fogott el az az érzés, hogy minél előbb legyen már vége mert unom már. Egyszerűen imádtam! A gondolatokat, a néha nyomasztó, néha vicces sorokat. A cselekményt, a karaktereket, Zafón gondolatait. És úgy unblock magát a könyvet, ami biztos, hogy nem végzi majd az Elfeledett könyvek temetőjében nálam :)

*****

ÉRTÉKELÉS: 5/5

Adatok a könyvről még:

Ekkora kezdtem el olvasni: 2009.02. 23
Ekkora tettem le végleg: 2009.03.15.

Kiadó: Új Palatinus Könyvkiadó Kft
Oldalszám: 592

A könyv nemrég megjelent az ULPIUS Ház újra kiadásában, egy szép zöld borítóval. Nekem ez jobban tetszik egy fokkal. A keményfedeles barnát valamiért nem szerettem meg, de ez mit sem csorbított magán a könyv tartalmán :)

A könyv folytatásaként pedig már napvilágot látott az Angyali játszma, amiről írtam én is a post elején! Itt olvashatsz róla >>>

Ezeket is olvasd el

5 komment

  1. Egem anno teljesen megfogott, magával ragadott, nagyon jól sikerült történet. :o)

    ReplyDelete
  2. Ha a zöld szürke lenne, sokkal jobban tetszene, de így örülök, hogy nekem a keményborítós változat van meg:)
    Kíváncsi vagyok, mit szólsz majd az Angyali játszmához.

    ReplyDelete
  3. Aztamindenit, ezt mindenképpen be kell szereznem és elolvasnom! Pont nekem való, azt hiszem. :) Az utolsó mondat pedig a te jó kis írói vénádról árulkodik. :D Nagyon jóóóó! :)

    ReplyDelete
  4. Én már beszereztem...lassan úgy érzem,hogy még csak én nem olvastam a föld nevű bolygón ezt a könyvet :P

    ReplyDelete
  5. Áh nyugi csenga semmiről sem vagy lekésve :)

    ReplyDelete

Subscribe