Nem mindent vagyok hajlandó elolvasni (már) avagy íme az utált, félbehagyott, csalódást okozó könyvek és szerzők

8:00:00 AM


Újabb érdekes témát vetettünk fel a csajokkal, ami az utált, és csalódást okozó könyvekről és szerzőkről szól. Tudjátok, azokról a könyvekről, írókról (vagy akár műfajokról), amiktől egy idő után herótunk van, vagy csak szimplán csalódtunk és nem vagyunk hajlandóak újra a kezünkbe venni ezeket a könyveket, még akkor sem, ha kényszerítenek minket. Nekem is vannak ám ilyen kategóriáim, lássuk őket!

A kötelező olvasmányokon túl is van élet


Muszáj megint a kötelező olvasmányaimmal kezdenem, mert hát akkor értek először azok a behatások, amikor is muszáj volt végigolvasnom egy-egy könyet, még akkor is, ha nem is szerettem az adott írót, vagy stílusát, vagy éppen a történethez nem fűllöt a fogam.

Elég rendes kislányka voltam az ált.isiben meg a szakközépben is, nagyjából minden könyvön átrágtam magam, de bevallom nem igazán voltak jó élményeim mindegyikkel kapcsolatban. Nem szerettem Jókai Mór túlzottan hosszú tájleírásait, nem igazán érdekel a Fekete István féle állatvilág (pedig imádom az állatokat), de a görög költők drámai rímei (Odüsszeia, Antigoné, Iliász) is halálra idegesítettek, és hiába olvastam el pár Shakespeare által írt drámákat, azt hiszem magával a dráma műfajával nem este szerelembe. Azt hiszem már nem is fogok, mert nem vagyok hajlandó ilyen jellegű olvasmányokat olvasni.

Szerencsére az iskolai kötelezők után megismerkedtem a viszonylag olvashatóbb regényekkel és műfajokkal, így rájöttem, hogy lehet olyan olvasmányt is kikölcsönözni a könyvtárból, ami élvezetes. Például az ifjúsági könyvek, a szerelmes regények, vagy éppen a krimik. Persze ezeket inkább a felnőtt koromban fogyasztottam, a 8-18 éves Anett élményeit meghatározták az iskolai (kötelező) választások. Sajnos Gárdonyi Gézát is megutáltam az Egri csillagok után, és a komplett orosz realista irodalmat is. Egyszerűen nem fekszik ez a sok név, és ez a sok családi és történelmi dráma, hiába tartják sokan alapműveknek Gogol, Dosztojevszkij, és Tolsztoj műveit - nekem ez mind kimaradtak és ki is fognak. Bár soha nem mondd, hogy soha, hiszen elég csak belegondolnom, hogy voltak azért kedvenceim, akiknek hátat fordítottam az elmúlt évek alatt.

forrás: https://bound4escape.com/2015/04/01/giving-up/


Szerettem őket, de köszönöm, többet nem olvasom tőlük semmit se


Egy időben elképesztően oda voltam Paulo Coelho műveiért (erről már meséltem nektek itt), de ma már nem tudok a kezembe venni tőle egyetlen könyvet sem. Sajnos a hányinger kerülget olvasás közben, mert a túlzott spirtuális mondataitól a hajam tépem. A huszas éveim elején ittam Coelho szavait, gyűjtögettem az idézeteit, és nagyjából majdnem minden könyvét elolvastam, és valószínű ettől szépen meg is csömörlöttem. Nem bánom, mert az életem részesei voltak egy-két évig a könyvei, de most már akármennyire is jó lehet egy-egy könyve nem vagyok hajlandó elolvasni. Mert nem tud újat adni.

Ugyanígy vagyok Vass Virág könyveivel is. Csodáltam őt egykoron, mert nagyon lekötöttek a könyvei (tudjátok még az Ulpiusos időkből!) és néhány éve beleolvastam az egyik könyvébe és jött a felismerés, hogy újabb író, akiről lemondhatok boldogan, és semmi kár nem fog érni. Olvassák azok a műveit, akiknek tud újat mondani, vagy akiknek ez elég. Fejős Évával is így vagyok, néhány könyvébe beleolvastam, de olyan szinten nem jött át, hogy nem hiszem, hogy valaha is kedvet érzek majd, hogy elolvassom bármelyik művét is. Nincs ezzel baj azt hiszem, amíg van más, amit olvashatok helyettük.

Van néhány félbehagyott könyvem az elmúlt évekből: Rowling Átmeneti üresedése, Donna Tartt Aranypintye, Paula Hawkins A lány a vonatonja, Gillian Flynn Holtodiglanja, amiből az Aranypinty kivételével egyiket sem szeretném újra a kezeim közé venni. Pedig vannak akik istenítik őket, de hát merő unalom volt mindegyikük. Az Aranypinty szép mű, de túlzottan vaskos, és annyira lassan zajlott, hogy ahhoz, hogy újra nekiveselkedjek csak akkor lesz, amikor már nem lesz mit olvassam a polcomról (nagyjából 50 év múlva :D).

Egy időben divatba jött, hogy minden könyvre rávésték a Holtodiglan és A lány a vonaton című könyveket, mint húzónév. Ezekből a műfajokból nem olvastam még annyira sokat, hogy herótom legyen, de ha ezekhez hasonlítják a könyveket, akkor nekem sok jót nem fognak jelenteni. Sőt! Inkább taszító ez a beskatulyázás, mert a fent említett két könyvet nem tudtam elolvasni, és nem is biztos, hogy szeretnék bármi olyat, aminek ezekhez van köze. Kár, hogy sok kiadó él még ezzel, mert nagyon nem kéne.


Amiktől azonnal megszabadultam olvasás után


Szerencsére mostanság nem választok olyan könyveket, amiket megbánnák, hiszen megtanultam és megismertem a saját korlátaimat. Régen mindenféle szar kevésbé jó könyvet elolvastam, amit küldtek nekem a kiadók, vagy ami körül nagyon nagy volt a hype. 

Ilyen választásaim voltak Lakatos Levente könyvei (Barbibébi, LoveClub, Bomlás), vagy Oravecz Nóra Összekötve és Tejszínhab nélkül című könyvei amik mind-mind kellemetlen élmények voltak. Talán a Bomlás nem annyira, de azt hiszem nagyon sokáig kéne rábeszélni, hogy újra Lakatos Levente könyvet olvassak. Pedig azt mondják a Szigor sorozat tök jó, de még mindig élénken él bennem a Barbibébi okozta sokk... Meg persze E.L.James Szürke sorozata, ami szintén szült egy legendás paprikás posztot!







John Le Carré még olyan szerző nálam, Terry Pratchettel karöltve (jó a közös Pratchett és Gaiman nem volt annyira rossz - de már azt is eladtam), akiktől azonnal megszabadultam olvasás után. Annyira nem jött át a stílusuk, hogy nem volt maradásuk a polcomon, és több könyvükkel nem fogok próbálkozni az biztos.

Oravecz Nóra motivációs könyve nem volt rossz egyébként (Van egy ötletem), szerencsére nem volt benne semmi ezoterikus kamuzás és szerelmi vergődés, hanem végre szakmai dolgokról olvashattam. Ez utóbbi még ott van a polcomon, a többi mű azonnal felkerült valahová eladásra, mert én nem fogom tárolni őket. Lényegében azok a könyvek, amiket tudom, hogy sosem fogom újra elolvasni (és másnak sem szívesen adnám oda olvasásra) azonnal megszabadulok, mert még az is zavar, ha ott figyelnek a polcomon. Inkább okozzon másnak örömöt, ha már nekem nem jött be igazán.

A jó könyvválasztás titka


Persze, ha lenne ehhez valami útmutató, akkor lehet, hogy én is alkalmaznám, de még nem tudom, hogy mi a tuti, de valahogy az utóbbi évekből nem tudok említeni nagyon nagy csalódásokat említeni és félbehagyott könyvem sem volt mostanság. Egy-két kezdő író könyvénél éreztem problémákat, de azok olyanok, hogy nincsenek benne abban a hatalmas hype-ban, amitől elvárható lenne egyfajta minőség, másrészt tényleg kezdők.


Ilyen még nem fordult elő velem, mint Bradley Cooperrel a Napos oldalban :) 


Úgy érzem, hogy jól választok, de ebben az is benne van, hogy már sajnálom az időt a béna és engem idegesítő könyvekre. Egy könyv elolvasása (mondjuk ~ 300 oldal) az egy hétvége. Két vonatút (2x cirka 45 perc) és némi gangon vagy kertben ülés, ahol csak én vagyok meg a könyv. Nem venném már el az időt rossz írókkal, rossz történetekkel azoktól a dolgoktól, amikből olyan kevés jut.

Sok olyan könyv áll a polcomon, amit szeretnék még elolvasni, és kicsit tartok tőle, hogy nem fog mind tetszeni. Nem vágom földhöz a rossz olvasmányélményeket, nem tépem ketté a könyvet, fel sem gyújtom, csak egyszerűen megszabadulok tőle, hogy ne foglalja a helyet a többi jó elől. Mert jó könyvekből sok van, és ha az ember jól választ, akkor nem érheti túl nagy csalódás. Ha meg igen, akkor sincs nagy gáz, az élet úgyis megy tovább :) Max lesz egy paprikásabb poszt, vagy éppen egy negatívabb értékelés a blogon. Nálam már rég volt ilyen, úgyhogy kezdem megtalálni a helyes egyensúlyt a jó könyvek és a szórakoztató történetek között.

Ti milyen író könyveitől szabadultatok meg? Kiben csalódtatok egy idő után? Mi az a műfaj, vagy szerző, akitől már nem vennétek a kezetekbe könyvet? 



Csatlakozzatok nyugodtan a témához egy-egy saját poszttal!

A többi témázó posztja: Czenema, Heloise, Nikkincs, Dóri, PuPilla, Bea, Nima
Utóvéd: Kritta , Nita

Ezeket is olvasd el

12 komment

  1. tényleg, a kötelezők, azokról meg is feledkeztem. mondjuk én nem sok kötelezőt olvastam el, annak is nagyjából a felére mondhatom, hogy megérte, de pl. Dosztojevszkijt azóta is pozitív csalódásként emlegetem. sok a baromság a kötelezőknél, de mindig van, akinek kedvenc lesz, ami a másiknka csak nyűg.:)) meg szerintem magunktól ezeket a könyveket nem vennénk kézbe, a kötelezővel meg esélyt kapnak, hátha.
    mondjuk az egri csillagokat, a szigeti veszedelmet meg a kőszívű embert száműzném a tananyagból.:D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szerencsére azért a kötelezők után a szabad választások már jobbak, vagy mégsem? Bár nem olvastam felnőttként szörnyű könyveket, nagyobb sokk ért, amikor időre kellett elolvasni egy.egy dögunalmas kötelezőt :D Most már nem olvasom el, ami untat, úgyhogy szebb az élet.

      Delete
  2. Tényleg, én is kihagytam a kötelezőket. :) John Le Carrét írhattam volna még én is, egyet olvastam csak tőle, de az olyan zsibbasztóan unalmas volt, hogy vele sem fogok többet próbálkozni. Coelho veled is azonos pont, és végre valaki, aki nem rajong az Átmeneti üresedésért! :D Én ugyan végigolvastam, és az első fele még tetszett is, de a második fele nekem egy kliséhalmaz volt.

    ReplyDelete
    Replies
    1. A FB-on egy másik kommentelő is egyetért Le Carréval. Valahogy nekem nagyon lassú, és ahogy írtad zsibbasztóan unalmas volt. Az Átmeneti sajnos annyira nem érdekel, hogy még a belőle készült sorozatot sem fogom megnézni, pedig azt mondják hogy az is jó.

      Delete
  3. Coelho látom sokunknál előjött :D Na és a chikclitek!
    Amin meglepődtem nálad, A lány a vonaton :)
    Amúgy azért jó, hogy már ennyiféle könyvet olvastál - olvastunk, mert kiélesedett a radarunk, hogy mihez felesleges nyúlni :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen ez a radar azért már elég megbízható, és már tudjuk, hogy mi az ami tetszhet és persze ott vannak mások ajánlásai, vagy értékelései, ami alapján bízhatunk :) Coelhot nem tagadom, régen jó volt, de már nem tud újat adni, majd másoknak ad, ígyis úgyis megtalálja a célközönségét, ettől nem félek.

      Delete
  4. Jó ez a kis infografika az elején. :) Tényleg hirtelen szabadnak érzed magad, ha lerakod a könyvet, ami nem fekszik.
    Én már kisiskolás koromban is olvastam saját választásokat, és így szerencsére nem csak a kötelezők rosszabb élményei maradtak meg. Kínzásként ért fel a Légy jó mindhalálig, az Egri csillagok, a Szigeti veszedelem, vagy A kőszívű ember fiai... de voltak, amiket szerettem is. Mindenesetre nem sok kedvem van újra próbálkozni azokkal, amikkel akkortájt szenvedtem, hiába nyújthat más élményt.

    Coelho! :D És mi lett, eladtad a könyveit?
    Jaj, hogy én mennyire uutálom én is, amikor pont a Holtodiglannal meg A lány a vonatonnal reklámoztatnak valamit... Ez engem csak eltántorít, de alaposan!

    Bradley Cooper ahogy elhajítja a könyvet, zseniális! :D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Aha, az összes Coelhot eladtam. Az első fizuimból vettem a köteteket, aztán elolvastam és mint Bradley Cooper kihajítottam őket az ablakon :D Nah jó, a kihajítás kimaradt, de mindet felraktam Rukkolára, meg molyra és mentek otthonról. Nem fájt értük a szívem! Még mindig dívik ez az összehasonlítgatás, de annyira fájó. Remélem leszoknak róluk a kiadók.

      Delete
  5. Szia! Ismét jó a téma és a bejegyzés! :) Én pedig újra jöttem utóvédként.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Tök jó hogy csatlakoztál! Megyek is olvasni a posztodat! :)

      Delete
  6. A kötelezőket sokan nem említettük. Én arra jöttem rá, hogy ott még nagyon kis "kezdő" olvasó voltam és mivel kötelező volt valahogy alapból úgy indultam neki, hogy nem fog tetszeni, szóval ott inkább pozitív csalódások értek. Kettőre emlékszem, ami kiborított: a Nyilas Misi és az Iszony - utóbbit tervezem valamikor újrázni, ahhoz egyszerűen akkor még éretlen voltam és szerintem sok kötelezővel pont ez a gond, nem gyerek/tinédzser kézbe való.
    Coelho, Fejős Éva - brrr! Nálam D.Steel volt ilyen,tinilányként rakással olvastam könyvtárból, most meg ha csak rájuk nézek elszégyellem magam, de hát akkor jó volt :)
    Sajnálom, hogy az Átmeneti üresedés nem jött be, most ősszel tervezem, már nagyon kíváncsi vagyok rá. Meg tényleg, Az Aranypinty - na, az nekem sem volt éppen pozitív élmény, de voltak benne jó részek is, ez egy picit elbillentette a mérleget a jobbik irányba.
    Azért milyen jó, hogy az évek múlásával a radarunk is finomodik és kevesebbszer nyúlunk mellé :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Óh, Daniel Steelt ne szégyelld, én csomó romantikus Románát, Júliát, meg hasonlót olvastam kis tiniként. Titokban, a könyvtárban, ahol a folyóiratok voltak, ezekből is volt néhány, és naná, hogy elolvastam párat. Még jó, hogy felnőttként már okosabban választunk, de én egyik olvasmányomat sem szégyellem, néha kell a nagyon más műfaj, vagy ami kizökkent a komfortzónánkból. Szeretem azokat a könyveket amik meglepetést okoznak, legyen az akár jó, akár rossz.

      Delete

Subscribe