Ha már úgyis 100%-osan nyár van, kánikulával, hullócsillagos éjjelekkel, akkor kimaxoljuk mi is a témázást. A mostani témánk a könyves utazásokról szól, ami lehet egy olyan könyv, ami által az olvasó utazhat, vagy éppen egy olyan vágyott úticél, amire egy-egy könyv hívta fel a figyelmünket. Neked volt olyan könyved, ami miatt elutaztál valahová? Vagy van olyan úticélod, amit könyvek inspiráltak? Ebben a posztban elárulom az én könyves úticéljaimat, és arról is mesélek, hogy milyen könyves helyekre utaztam már.

A Stacey Halls rajongók legnagyobb örömére, a 21. Század Kiadónak hála, az írónőnek egy újabb regénye jelent meg magyarul. Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nők számára. Stacey Halls írásának középpontjában tehát az Uránia-ház áll, mely menedéket kínál a kitaszítottaknak. Egy ház, mely magában hordozza az újrakezdés lehetőségét. Tartsatok velünk, merüljünk el az írónő negyedik magyarul megjelent regényében, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
A General Press jóvoltából idén ősszel jelent meg Margaret Meyer regénye, a Boszorkányok éve, mely a 17. századba, a boszorkányüldözések korába kalauzol minket. Tartsatok velünk, játsszatok a turnénk minden állomásán, és ha szerencsések vagytok, akár a könyv egy példányát is megnyerhetitek!
Stacey Halls a boszorkányos témájú, Familiárisok című regényével robbant be a magyar könyvpiacra két évvel ezelőtt, és tette rajongójává a 21. Század Kiadó olvasóit. A Mrs. England már a harmadik regénye, amelyet olvashatunk tőle magyar fordításban. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk az írónő legújabb szerzeményéről!
Az Animus Kiadó egy elfeledett és különleges történetet hozott el az olvasóknak Sarah Penner írónőtől. A méregkeverő patikárius több évszázad történetét meséli el három karakter nézőpontjából, rengeteg meglepő fordulattal. Tarts velünk te is Blogturné Klub négy bloggerével és ismerd meg a 18. századi Londont és azokat a titkokat, amiket a patikárius szekrénye rejt. A turné végén, ha jól válaszolsz a kérdésekre, neked is lehetőséged lesz megnyerni egy példány Sarah Penner különleges regényéből.
Lucy Strange különleges regényét egy angol kislányról, aki a világítótorony mellett lakik és részese lesz egy legendának, a Manó Könyvek hozta el magyarul. A Blogturné klub bloggerei bemutatják nektek, mi történik Petrával és családjával a második világháború kezdeti éveiben. Tartsatok velünk a turné folyamán, hogy megismerjétek a Kősziklák titkát, s ha szerencsétek van a játék során a Kiadó jóvoltából felajánlott regényt is megnyerhetitek.
A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a lassan klasszikussá vált Poldark család első része a Ross Poldark. Hallhattatok már róla, sőt lehet láttátok valamelyik filmet vagy sorozatot, de mint legtöbben tudjuk a könyv élménye kárpótolhatatlan... Gyertek és kövessétek a blogturné állomásait és ismerjétek jobban meg a könyvet! Sőt, ha játszotok tiétek lehet a könyv egyik példánya!
A különleges szigeten élő és immáron elégedett pékként keményen dolgozó Polly visszatér, és újabb kalandokba keveredik Jenny Colgan könyvsorozatának folyatásában. Ha szeretted az első részt, akkor tarts újra a Blogturné Klub 4 bloggerével, hiszen utánajártunk, mitől is ilyen finomak Polly kenyerei, és milyen az élet a dagálytól elzárt kis szigeten, ahol Pollynak és pékségnek sok megpróbáltatással kell szembe néznie.
A turné végén Te is megnyerheted a 3 könyv egyikét, ha válaszolsz néhány egyszerű kérdésre, amivel teszteljük, hogy mennyire értesz a sütéshez. :) Nyugi, nem kell hivatásos péknek lenned, elég csak Polly tanácsait követned, hogy eljuss a megfejtésig!
Meguntam a draftban várakozó postokat, úgyhogy most kiszórom őket a nagy világba, hogy tudjak haladni a többivel, amik hosszabb postot kapnak. Úgyis vannak könyvek, amikről nem tudok annyit írni, mint amennyit szeretnék, mert egyszerűen nincs ihlet, vagy rövid, illetve túl spoileres lenne a post. Szóval ez amolyan (szél)jegyzet, ezúttal is csupa olyan könyvről, amit még 2013-ban olvastam ki.
Sohonyai Edit: Jasmine, avagy mégis kell a szerelem?
Sohonyai Edit könyveire 2012-ben izgultam rá, amikor a Rukkoláról megszereztem a Le a csajokkal! című könyvet, amit imádtam :) Gyorsan sikerült begyűjteni néhány ifjúsági könyvet is az írónőtől (Le a pasikkal!, Macskaköröm, és Jasmine). Edit az a fajta írónő, aki könnyed humorral és vicces karakterekkel ábrázolja a '90-es évekbeli kamaszok helyzeteit, problémáját és dilemmáit. Mivel én is ekkoriban voltam kamasz, így közel állnak hozzám a történeteik, kicsit újra visszakerültem az ált.isis osztálykirándulásokba és a suliba. A Jasmine, avagy mégis kell a szerelem főszereplője egy félvér lány, akit nem nehéz kitalálni folyamatosan csúfolnak vagy cikiznek osztálytársai. Jasmine félénk, ám új barátokra lel, és a szerelem is bekopogtat. De addig még túl kell lendülnie mindenféle problémán.
Értékelés: 5/3.5
Tipikus ifjúsági könyv, ami nosztalgikus hangulatba kerít(het)i az olvasót. Én szerettem, de semmi komoly mélysége, illetve csúcspontja nem volt a regénynek. Aranyos sztorik, vicces szituk, még így felnőtt fejjel is.
Sohonyai Edit: Jasmine, avagy mégis kell a szerelem?
Sohonyai Edit könyveire 2012-ben izgultam rá, amikor a Rukkoláról megszereztem a Le a csajokkal! című könyvet, amit imádtam :) Gyorsan sikerült begyűjteni néhány ifjúsági könyvet is az írónőtől (Le a pasikkal!, Macskaköröm, és Jasmine). Edit az a fajta írónő, aki könnyed humorral és vicces karakterekkel ábrázolja a '90-es évekbeli kamaszok helyzeteit, problémáját és dilemmáit. Mivel én is ekkoriban voltam kamasz, így közel állnak hozzám a történeteik, kicsit újra visszakerültem az ált.isis osztálykirándulásokba és a suliba. A Jasmine, avagy mégis kell a szerelem főszereplője egy félvér lány, akit nem nehéz kitalálni folyamatosan csúfolnak vagy cikiznek osztálytársai. Jasmine félénk, ám új barátokra lel, és a szerelem is bekopogtat. De addig még túl kell lendülnie mindenféle problémán.
Értékelés: 5/3.5
Tipikus ifjúsági könyv, ami nosztalgikus hangulatba kerít(het)i az olvasót. Én szerettem, de semmi komoly mélysége, illetve csúcspontja nem volt a regénynek. Aranyos sztorik, vicces szituk, még így felnőtt fejjel is.
Johanna Lindsey: Az örökös
Még nyáron olvastam Johanna Lindsey könyvét, így elég nehéz lesz visszaemlékeznem rá, hiszen nem éppen friss az élmény, de mivel most jelenik meg a következő kötet (Ördögből angyal), gondoltam írok az első részről kicsit.
Az írónő több kötetes könyvsorozatot írt a Locke családról, melynek első része Az örökös címmel jelent meg. Bár a Locke családból, csak az ifjú Raphaelt ismerhetjük meg egy kicsit (és húgát érintőlegesen) így jogos a kérdés, hogy akkor kikről is szól az első rész?
Nos a regényben Raphael legjobb barátját Duncan McTavish-t a skót örököst ismerhetjük meg, akinek feleséget kell találnia minél előbb. A Skóciában élő 20 éves ifjú Angliába érkezik soha nem látott nagyapjához, aki szerint a fiúnak azonnal feleséget kell szereznie, hiszen már korban elérte az akkori "gyorsan házasodjunk meg, különben rosszul néznek ránk a nemesek" címet. Meg hát ott az örökség is, amit csak akkor kaphat meg, ha nőül vesz valakit. Szóval Duncan-nek nő kell, ám ő elég válogatós és még mielőtt igazán bemutatkozhatna a nemesi bálokon a híre megelőzi. Mindenki egy kiltben (skót férfiak által viselt szoknya) parádézó vadember képzel el személyében.
Így vannak ezzel a hajadon lányok is, akik közül Ophelia, akimondjuk ki a legnagyobb szarkeverő az első bálozók között. Bár már nem emlékszem, hogy miket kavart pontosan, de annyi volt belőle, hogy felsorolni is nehéz lenne. Hiába a szépsége és előkelősége, Ophelia a botrányok és a pletykák koronázott királynője a könyvben. És persze vele akarják összehozni Duncant, mert a nagypapáknak fogalma sincs, hogy a szépséges lány álarca mögött milyen összeesküvések és ármánykodások zajlanak.
Ahogy annak lennie kell, Duncan az angol kisvárosba érkezésekor Sabrinával találkozik először, akit senki sem akar elvenni. Ennek pedig az az oka, hogy a családjában sok öngyilkosság történt (édesapja, édesanyja, nagyszülei és a szülők egyik testvére is) is önkezűleg vetett véget életének. Bár a körülmények sokszor nem voltak tisztázottak (ételmérgezés, balesetek stb..), de ez a régre visszanyúló pletyka még mindig átokként ül a lányon, aki csak álmodozik arról, hogy egyszer egy tisztességes férjet talál magának.
Sabrina nem feltűnő szépség, sokkal inkább humorával "hódít". Ez is hozza őket közel egymáshoz Duncannel, hogy Sabrina nagyon szórakoztató teremtés és a fiút jól megnevetteti mindig, amikor találkoznak. Rögtön barátságot (illetve szövetséget kötnek, a lány segít a fiúnak kiválasztani a tökéletes menyasszony jelöltet) de a regény olvasása közben mindenki annak drukkol, hogy végre rájöjjenek, hogy ők egymásnak vannak teremtve.
Spoiler alert!
Persze a szerelem nem teljesedik be annyira egyszerűen kettejük között, Ophelia nyilván tesz azért, hogy Sabrina ne érezze magát nyeregben, és Duncant is sikerül az orránál fogva vezetni, majdnem egészen az oltár elé. De ahogy az a tündérmesékben történik, a történet végére a jó (azaz Sabrina) elnyeri méltó jutalmát és összejön Duncannel)
Spoiler vége!
Raphael Locke gyorsan összebarátkozik Duncannel, akit egy bálon ismer meg, mert Raf húga is eladó sorba került. Bár a legifjabb Locke szívesen osztogat tanácsokat szerelni ügyekben, ő maga nem szeretne még megnősülni. Raf üde színfoltja a társaságnak, humorával és életszeretetével sokszor vidítja fel Duncant, és bár húgáról gyorsan letesz a skót, a kettőjük barátsága megmarad.
Az örökösből emlékszem még arra, hogy Sabrina nagynénjei és Duncan nagyapjai milyen vérre menő, de közben vicces vitákat vívtak. Míg a nénikét Sabrinát terelgetnék bálról bálra mindenféle pletykákat hallva, addig a nagyapák Duncant szeretnék végre házasságba kényszeríteni. Se a fiú se a lány nem könnyű eset, így bőven tartogat vicces szócsatákat mind a nénikék és Sabrina perlekedése, mind a nagypapák és Duncan szóváltásai.
Értékelés: 5/3,5
Egy szó mint száz, Az örökös egy könnyed szórakoztató történelmi regény, ami jól visszaadja az adott korban a fiatal lányokat foglalkoztató dolgokat. Szép ruhák, első bálozások, férjkeresés, eljegyzés, kompromittálás, lopott csókok, fogadók, lovaskocsik, botrányok és ármánykodások. Nem tudom mennyire hű történelmileg az 1700-1800-as évek Angliájában játszódó (igazából pontos dátumot sem tudok most fejből mondani), de ha összehasonlítanám Jane Austen regényeivel, akkor Az örökös a komolytalanabb kategóriába esne. Nem tudunk meg sokat a korról, ez inkább a szereplőkre és érzéseire megy rá. Persze nem összehasonlítható mondjuk Lizzie Bennet érzelmeihez Sabrina vívódásai, de azért aki bírja a romantikus sztorikat szeretni fogja ezt is, mert olvastatja magát a könyv. És nekem a meleg nyári napokon egy-egy limonádé mellett ülve pont megfelelt Johanna Lindsey könyve.
Oldalszám: 380 oldal
Kiadó: GABO Kiadó
Az Ördögből angyal most jelenik meg a GABO Kiadónál. Mivel nekem tetszett a sorozat első része, így ezt is biztos el fogom olvasni :) Főleg azért, mert Raphaelről és Opheliáról fog szólni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ő viszonyuk, hogy alakul, miután Duncannel fogadást köt a fiú, hogy betöri a pletykás hölgyeményt.
Az érzések változnak. A barátokból szerelmesek lehetnek, az ellenségekből pedig barátok, és fordítva is történhet. Szerinted minden fekete vagy fehér. Még jó, hogy nincs igazad, különben nagyon unalmas hely lenne ez a világ.
Még nyáron olvastam Johanna Lindsey könyvét, így elég nehéz lesz visszaemlékeznem rá, hiszen nem éppen friss az élmény, de mivel most jelenik meg a következő kötet (Ördögből angyal), gondoltam írok az első részről kicsit.
Az írónő több kötetes könyvsorozatot írt a Locke családról, melynek első része Az örökös címmel jelent meg. Bár a Locke családból, csak az ifjú Raphaelt ismerhetjük meg egy kicsit (és húgát érintőlegesen) így jogos a kérdés, hogy akkor kikről is szól az első rész?
Nos a regényben Raphael legjobb barátját Duncan McTavish-t a skót örököst ismerhetjük meg, akinek feleséget kell találnia minél előbb. A Skóciában élő 20 éves ifjú Angliába érkezik soha nem látott nagyapjához, aki szerint a fiúnak azonnal feleséget kell szereznie, hiszen már korban elérte az akkori "gyorsan házasodjunk meg, különben rosszul néznek ránk a nemesek" címet. Meg hát ott az örökség is, amit csak akkor kaphat meg, ha nőül vesz valakit. Szóval Duncan-nek nő kell, ám ő elég válogatós és még mielőtt igazán bemutatkozhatna a nemesi bálokon a híre megelőzi. Mindenki egy kiltben (skót férfiak által viselt szoknya) parádézó vadember képzel el személyében.
Így vannak ezzel a hajadon lányok is, akik közül Ophelia, aki
Egy botrány akkor is botrány, és én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez milyen pusztító tud lenni. A botrányban az a lényeg, hogy az emberek mit hisznek, és nem sok jelentősége van az igazságban meg a tényeknek.
Ahogy annak lennie kell, Duncan az angol kisvárosba érkezésekor Sabrinával találkozik először, akit senki sem akar elvenni. Ennek pedig az az oka, hogy a családjában sok öngyilkosság történt (édesapja, édesanyja, nagyszülei és a szülők egyik testvére is) is önkezűleg vetett véget életének. Bár a körülmények sokszor nem voltak tisztázottak (ételmérgezés, balesetek stb..), de ez a régre visszanyúló pletyka még mindig átokként ül a lányon, aki csak álmodozik arról, hogy egyszer egy tisztességes férjet talál magának.
Sabrina nem feltűnő szépség, sokkal inkább humorával "hódít". Ez is hozza őket közel egymáshoz Duncannel, hogy Sabrina nagyon szórakoztató teremtés és a fiút jól megnevetteti mindig, amikor találkoznak. Rögtön barátságot (illetve szövetséget kötnek, a lány segít a fiúnak kiválasztani a tökéletes menyasszony jelöltet) de a regény olvasása közben mindenki annak drukkol, hogy végre rájöjjenek, hogy ők egymásnak vannak teremtve.
Spoiler alert!
Persze a szerelem nem teljesedik be annyira egyszerűen kettejük között, Ophelia nyilván tesz azért, hogy Sabrina ne érezze magát nyeregben, és Duncant is sikerül az orránál fogva vezetni, majdnem egészen az oltár elé. De ahogy az a tündérmesékben történik, a történet végére a jó (azaz Sabrina) elnyeri méltó jutalmát és összejön Duncannel)
Spoiler vége!
Raphael Locke gyorsan összebarátkozik Duncannel, akit egy bálon ismer meg, mert Raf húga is eladó sorba került. Bár a legifjabb Locke szívesen osztogat tanácsokat szerelni ügyekben, ő maga nem szeretne még megnősülni. Raf üde színfoltja a társaságnak, humorával és életszeretetével sokszor vidítja fel Duncant, és bár húgáról gyorsan letesz a skót, a kettőjük barátsága megmarad.
Az örökösből emlékszem még arra, hogy Sabrina nagynénjei és Duncan nagyapjai milyen vérre menő, de közben vicces vitákat vívtak. Míg a nénikét Sabrinát terelgetnék bálról bálra mindenféle pletykákat hallva, addig a nagyapák Duncant szeretnék végre házasságba kényszeríteni. Se a fiú se a lány nem könnyű eset, így bőven tartogat vicces szócsatákat mind a nénikék és Sabrina perlekedése, mind a nagypapák és Duncan szóváltásai.
Értékelés: 5/3,5
Egy szó mint száz, Az örökös egy könnyed szórakoztató történelmi regény, ami jól visszaadja az adott korban a fiatal lányokat foglalkoztató dolgokat. Szép ruhák, első bálozások, férjkeresés, eljegyzés, kompromittálás, lopott csókok, fogadók, lovaskocsik, botrányok és ármánykodások. Nem tudom mennyire hű történelmileg az 1700-1800-as évek Angliájában játszódó (igazából pontos dátumot sem tudok most fejből mondani), de ha összehasonlítanám Jane Austen regényeivel, akkor Az örökös a komolytalanabb kategóriába esne. Nem tudunk meg sokat a korról, ez inkább a szereplőkre és érzéseire megy rá. Persze nem összehasonlítható mondjuk Lizzie Bennet érzelmeihez Sabrina vívódásai, de azért aki bírja a romantikus sztorikat szeretni fogja ezt is, mert olvastatja magát a könyv. És nekem a meleg nyári napokon egy-egy limonádé mellett ülve pont megfelelt Johanna Lindsey könyve.
Oldalszám: 380 oldal
Kiadó: GABO Kiadó
Az Ördögből angyal most jelenik meg a GABO Kiadónál. Mivel nekem tetszett a sorozat első része, így ezt is biztos el fogom olvasni :) Főleg azért, mert Raphaelről és Opheliáról fog szólni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ő viszonyuk, hogy alakul, miután Duncannel fogadást köt a fiú, hogy betöri a pletykás hölgyeményt.
"A zsenialitás pedig nem mindig törődik az erkölccsel, amit néha nehéz
utólag megítélni. A zsenialitás számos módon hasonlít az őrülethez. Az
elme mindkét állapotban elszakad a valóságtól, az igazi, fizikai
világtól, az ember elvész saját gondolataiban."
A borítón ez olvasható: "Mann egy igazán lebilincselő történetet írt, amelyen egyszerűen remekül szórakozik az ember - szívből ajánlom Sherlock Holmes és a streampunk műfaj rajongóinak - SFSignal.com
Amikor befejeztem a Soulless - Lélektelen című könyvet (ami az első ismerkedésem volt a steampunk műfajjal) szomorúan konstatáltam, hogy kevés szó jutott ott léghajókról. Amikor először megláttam a Mechanikus London borítóját rögtön tudtam, hogy itt bizony bőven lesz dolgom ezekkel a csodálatos járművekkel. És tényleg!
A történet eleje Indiában játszódik egy perzselően forró kietlen részen, ahol 3 katona várja a napot, amikor is hazatérhet családjaikhoz. A távoli angol gyarmaton azonban megdöbbentő dolog történik velük. A semmiből előbukkan egy élettelen, nyomokban még embernek látszó szörnyű alak ("A lény bőre összeaszott és hámlott, a szeme véreres volt, a haja
csomókban lógott az arcába. Fogai előtűntek ahogy veszettül vicsorgott
Taylorra.") és megöli a két katonát majd az egyiket meg is sebesíti. Neki azonban sikerül elfutni, de valószínűleg ez a katona hordozta át Angliába a halálos vírust a testében.
Pár oldalnyi véres izgalom után a ködös Albionban találjuk magunkat 1901-ben, ahol Viktória királynő uralkodik és ahol az angol lordok gőzgépek által hajtott kocsikba szállnak be. Itt él sir Maurice Newburry, aki egy múzeumban dolgozó köztiszteletnek örvendő antropológus. Hű barátja sir Bainbridge, a New Scotland Yard főfelügyelője, aki imádja a brandy-t és szkeptikusan áll hozzá az újdonságokhoz, és a nem e világi dolgokhoz. Newburry a sötét mágiával és okkult dolgokkal foglalkozó nyomozó is a királynő szolgálatában is áll, így amikor Viktória királynő felkéri, hogy vizsgáljon ki egy lezuhant léghajó esetét azonnal munkába lát. Segítségére van a csinos és okos Veronica Hobbes, aki frissen állt munkába Newburry-nél mint asszisztens.
A Finsbury parkban lezuhant léghajó katasztrófája mellett (amiben 50 ember halt meg, és a királyi család egyik rokona) Newburry-nek és Bainbridge-nek van még egy esete. Whitecapelben (London egyik kerülete, bár inkább nyomornegyed a megfelelő szó rá) sorra halnak meg az emberek egy "kéken világító rendőr" keze által. A halott rendőr síron túli bosszújáról rengeteg mende-monda kering, ám mielőtt jobban beleásnák magukat az ügybe Newburry és Veronica kilátogatnak a léghajó roncshoz és furcsa dolgokat tapasztalnak.
Mint kiderül a léghajót az új kor egyik csodálatos vívmánya egy mechanikus robot vezette. Ezek a robotok az 1900-as évekre teljesen beleépülnek az angol (jobbára inkább tehetős) emberek mindennapjaiba. Robotok szolgálnak fel a fogadásokon, robotok vezetik a járműveket, robotok segítenek a mindennapi életben. A tudomány és a technika csodás fejlődése azonban nem mindig olyan irányba tart, ahogy az várható lenne és ami mindenki számára előremutató lenne.
Veronica és Newburry párhuzamosan próbál rájönni, ki lehet a világító rendőr, mit akarhat a nyomornegyed szegény koldusai és örömlányai megfojtásával elérni, és mi miatt zuhanhatott le a léghajó, amit egy olyan automata vezetett, akibe bele van programozva a hiba nélküliség.
Imádtam a női-férfi nyomozópárost, és bevallom Newburry és Bainbridge csipkelődése és poénjai néha eszembe juttatták a Holmes-Watson párost. Persze, nem hasonlítható George Mann műve a Sherlock sorozathoz, annál számomra ez jóval izgalmasabb és jóval érdekfeszítőbb volt.
Sok sok csodás épület és gép leírás volt a korról, az akkori Angliáról és az angol emberekről. Imádtam a természeti kép leírásokat is. (Szuper a fordítás Bridge!)
"Odakint a járdát dér borította. Newburry felhajtotta a gallérját a csípős téli szél ellen. Az égen telihold ragyogott, az éjszaka tiszta volt, és a járókelők lélegzete ködfelhőket képzett a hideg levegőben."
"A reggeli fényben jól látszott a léghajógyár a Chelsea-hídról: egy sor hatalmas, vöröstéglás hangár, amely ott kuporgott a csillogó Temze mellett, a magas, széles kéményekből, mint füstjelek szálltak fel a gőzök. A hatalmas, fehér párafelhők sziszegve hagyták el a kivezető csöveket, míg a barna iszapos víz visszaömlött a folyóba"
*****
Értékelés: 5/5
Nem is húzom tovább az időt, nem akarom telespoilerezni a postot. Annyi minden lenne még amit leírnék az automatákról, a zombikról (vagy élettelenekről, ahogy a könyvben nevezik őket) és a nyomozásról is, csak nem lehet jól átadni. Magával ragadott a sztori nem!nemcsak a zombik miatt az első oldaltól az utolsóig, ahol mintegy az i-re feltéve a pontot, olyan fordulat van hogy leesett az állam.
Ráadásul külön öröm, hogy George Mann nem hagyta abba az írást, elvileg trilógia a regénye, és Newburry és Hobbes nyomoz címmel további részek is várhatóak. Odáig vagyok! Meg vissza!
Olvassátok el ti is ha London mániások vagytok, bírjátok az angol nyomozókat, a steampunkot, a tűzrőlpattant belevaló és okos hölgyeket, a zombikat, a gőzgépeket, a léghajókat, a Scottland Yardot és van bennetek némi romantikus igény is a viktoriánius kori Angliából.
A könyvet köszönöm Bridge-nek és a Főnix Könyvműhelynek!
fotok: weheartit
"Kidugta a fejét a szobája ajtaján. - Floote?
Az inas azonnal megjelent. - Kisasszony?
- Kerítsen egy kocsit, Floote, kérem. Elmegyek.
- Biztos benne, hogy ez bölcs dolog kisasszony?
- Ha az ember bölcs akarna lenni, sohasem hagyhatná el a szobáját - válaszolta Miss Tarabotti.
Az inas azonnal megjelent. - Kisasszony?
- Kerítsen egy kocsit, Floote, kérem. Elmegyek.
- Biztos benne, hogy ez bölcs dolog kisasszony?
- Ha az ember bölcs akarna lenni, sohasem hagyhatná el a szobáját - válaszolta Miss Tarabotti.
"Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert
vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat
semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt."
Vámpírok, lélektelenek, farkasemberek, szellemek - áhhh lerágott csont már ez, legyintettem mikor kinyitottam a könyvet. Hiba volt! Mekkora hiba!
Gail Carriger nem egy szimpla vámpíros - vérfarkasos regényt írt, ami a 19. században játszódik, hanem egy steampunkkal megspékelt természeten túli dolgokkal foglalkozó regényt, ahol léghajóval közlekednek a tehetős úri osztály tagjai és együtt élnek a fura teremtményekkel. Gail olyasfajta regényt hozott össze amiben van humor, izgalom, érdekes technikai leírások és elmés párbeszédek amiktől annyira szerethetővé váltak a karakterek. Észrevétlen építette fel az általa megteremtett világot. Amikor becsuktam az utolsó oldalt rájöttem: nem szabad egyből ítélkezni.
A helyszín Anglia, Viktória királynő uralkodása alatti korszak, ahol békésen éldegélnek egymás mellett a vámpírok, a farkasemberek és az egész világ tud létezésükről. Mindkét fajnak van saját kormányzati szerve és megférnek egymás mellett. Élnek még ebben a világban lélektelenek is, akik érintésükkel semlegesíteni tudják a vámpírok és a vérfarkasok képességeit, erejüket, de titok fedi a lélektelenek kilétüket. Ilyen a főszereplő Alexia Tarabotti, aki okos, nagyszájú, különleges és ezek mellett vénlány is.
Tarabotti kisasszony próbálja normálisan élni az életét (a nem éppen normális családja mellett), élénken érdeklődik a könyvek iránt, kedvenc helyei a könyvtárszobák, imádja a technika újdonságait és mindig hord magánál egy fura esernyőt, egy ezüst hajtűt és szereti az édességeket meg a teát. A könyv elején Alexia éppen teázni készülődik egy társasági eseményen. A kisasszony egy üres könyvtárszobában lát neki ennek az egyszerű folyamatnak, amikor egy bolytalan vámpír nekitámad. A vámpír nem tartozik egyik környékbeli vámpírboly szervezetéhez sem és nem is tud Alexia lélektelenségéről így rátámad. Ahhoz, hogy a kisasszonynak ne essék bántódásra önvédelemből leszúrja támadóját. Ezután elindul a nyomozás, hogy kiderüljön egy kóbor vámpír miért támadt rá egy társasági eseményen a hölgyre és ezután egyre furcsább dolgok veszik kezdetét a természetfelettiek, a természeten túliak és a halandók világában.
Az izgalmak mellett egy másfajta szál is elkezd kibontakozni a regényben ezzel párhuzamosan. Alexia és Lord Maccon (a vérfarkas falka vezetője) közötti viszony (ami egy sündisznó szerencsétlen elhelyezésével kezdődik) kezd fura fordulatokat venni. Maccon eddig úgy tűnt nem szívleli Alexiát, ám a nyomozást ő vezeti így kénytelen a lánnyal több időt tölteni, hogy megóvja testi épségét. És úgy tűnik ez a férfinak nem is nagyon esik nehezére.
Úgy záporoznak a gőgös Lord és a vámpírtámadások / vámpír eltűnések ügyébe egyre jobban belekeveredő Alexia közötti a humoros és pikírt szócsaták, hogy öröm volt olvasni. Bevallom imádtam a kettejük között zajló dialógusokat és ezzel szerintem nem vagyok egyedül! Az írónő (és persze a fordító) hihetetlen módon csűrte és csavarta a szavakat! A két karakter sok mókás és izgalmas helyzetbe keveredik a regény folytán, így nem győztem hol a kuncogásomat hol a csodálkozó "óh, ne már!" kitöréseimet visszafojtani a tömegközlekedési eszközökön. Bevallom Alexia mellett én is egy kicsit beleszerettem Lord Maccon skót akcentusába, ami akkor jön elő, ha felbosszantják.
És hogy miért steampunk? Bevallom kevés ilyen regényt olvastam, de van egy két ismerősöm aki rajong a steampunk irodalomért, így én is ismerkedek néha a témával. Gail Carriger a XIX. század technikai vívmányait olyan módon írja le, ahogy azt sosem képzeltem volna. Nem unalmas, nem száraz, nem túlbonyolított és nem túlzottan elnyújtott. Féltem egy kicsit, hogy majd unni fogom ezeket a részeket, de tökre lázba hoztak azok a regényrészek ahol ki lettek tárgyalva az eszközök, a járművek, az akkori tudományos nézetek, a sok használati tárgy és persze a korabeli divat. Legjobban a léghajókért voltam oda, igaz keveset szerepelnek benne (de úgy hallottam később lesz ennek még több jelentősége is) továbbá Alexia esernyője, ami a borítón is látható.
Alexia és Conan Maccon mellett a legviccesebb figura a könyvben egy több száz éves vámpír Lord Akeldama, aki imádja a cuki félmeztelen dolgozóit (dolgozók=vámpírokat segítő önkéntes munkaerő, a farkasembereknél ugyanezt a feladatot a talpasok látják el) és borzasztó színű bársony anyagú rokokó ruhákat hord és mindenről és mindenkiről van egy jó pletykája. Éltes vámpír létére szeret társasági eseményeken részt venni, kiöltözni és a vámpíroktól szokatlan módon eszik és iszik is előszeretettel.
ÉRTÉKELÉS: 5/5
Tarabotti kisasszony próbálja normálisan élni az életét (a nem éppen normális családja mellett), élénken érdeklődik a könyvek iránt, kedvenc helyei a könyvtárszobák, imádja a technika újdonságait és mindig hord magánál egy fura esernyőt, egy ezüst hajtűt és szereti az édességeket meg a teát. A könyv elején Alexia éppen teázni készülődik egy társasági eseményen. A kisasszony egy üres könyvtárszobában lát neki ennek az egyszerű folyamatnak, amikor egy bolytalan vámpír nekitámad. A vámpír nem tartozik egyik környékbeli vámpírboly szervezetéhez sem és nem is tud Alexia lélektelenségéről így rátámad. Ahhoz, hogy a kisasszonynak ne essék bántódásra önvédelemből leszúrja támadóját. Ezután elindul a nyomozás, hogy kiderüljön egy kóbor vámpír miért támadt rá egy társasági eseményen a hölgyre és ezután egyre furcsább dolgok veszik kezdetét a természetfelettiek, a természeten túliak és a halandók világában.
Az izgalmak mellett egy másfajta szál is elkezd kibontakozni a regényben ezzel párhuzamosan. Alexia és Lord Maccon (a vérfarkas falka vezetője) közötti viszony (ami egy sündisznó szerencsétlen elhelyezésével kezdődik) kezd fura fordulatokat venni. Maccon eddig úgy tűnt nem szívleli Alexiát, ám a nyomozást ő vezeti így kénytelen a lánnyal több időt tölteni, hogy megóvja testi épségét. És úgy tűnik ez a férfinak nem is nagyon esik nehezére.
Úgy záporoznak a gőgös Lord és a vámpírtámadások / vámpír eltűnések ügyébe egyre jobban belekeveredő Alexia közötti a humoros és pikírt szócsaták, hogy öröm volt olvasni. Bevallom imádtam a kettejük között zajló dialógusokat és ezzel szerintem nem vagyok egyedül! Az írónő (és persze a fordító) hihetetlen módon csűrte és csavarta a szavakat! A két karakter sok mókás és izgalmas helyzetbe keveredik a regény folytán, így nem győztem hol a kuncogásomat hol a csodálkozó "óh, ne már!" kitöréseimet visszafojtani a tömegközlekedési eszközökön. Bevallom Alexia mellett én is egy kicsit beleszerettem Lord Maccon skót akcentusába, ami akkor jön elő, ha felbosszantják.
És hogy miért steampunk? Bevallom kevés ilyen regényt olvastam, de van egy két ismerősöm aki rajong a steampunk irodalomért, így én is ismerkedek néha a témával. Gail Carriger a XIX. század technikai vívmányait olyan módon írja le, ahogy azt sosem képzeltem volna. Nem unalmas, nem száraz, nem túlbonyolított és nem túlzottan elnyújtott. Féltem egy kicsit, hogy majd unni fogom ezeket a részeket, de tökre lázba hoztak azok a regényrészek ahol ki lettek tárgyalva az eszközök, a járművek, az akkori tudományos nézetek, a sok használati tárgy és persze a korabeli divat. Legjobban a léghajókért voltam oda, igaz keveset szerepelnek benne (de úgy hallottam később lesz ennek még több jelentősége is) továbbá Alexia esernyője, ami a borítón is látható.
Alexia és Conan Maccon mellett a legviccesebb figura a könyvben egy több száz éves vámpír Lord Akeldama, aki imádja a cuki félmeztelen dolgozóit (dolgozók=vámpírokat segítő önkéntes munkaerő, a farkasembereknél ugyanezt a feladatot a talpasok látják el) és borzasztó színű bársony anyagú rokokó ruhákat hord és mindenről és mindenkiről van egy jó pletykája. Éltes vámpír létére szeret társasági eseményeken részt venni, kiöltözni és a vámpíroktól szokatlan módon eszik és iszik is előszeretettel.
ÉRTÉKELÉS: 5/5
Nem is tudom még mit tudnék leírni így rövid leszek: egyszerűen imádnivaló, szórakoztató és izgalmas újdonság a könyvpiacon Gail Carriger regénye, amit a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából (köszönöm szépen még egyszer) megjelenés előtt elolvashattam :)
A regényt az írónő a Könyvfesztiválon dedikálni is fogja a kiadó standjánál április 21-én 14.00-15.00 között és valószínű, hogy én is ott fogok ugribugrizni egy aláírásáért, mert imádtam a Soulless-t.
Oldalszám: 374
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Jó hír, hogy a regény folytatásos, így még olvasni fogok Alexia eltűnt
esernyőjéről és a léghajók is komolyabb szerepet kapnak majd a többi
kötetben. Ráadásul a Lélektelen végen egy fontos dolog történik Alexiával, aki magától az angol királynőtől kap új tisztséget, úgyhogy ez is tartogat veszem, sok izgalmat tartogat majd a következő részekben, akárcsak a szerelmi vonal Maccon-nal.
A könyv vége tartogat még extrákat (egy interjút Gail Carrigerrel) plusz egy kis ízelítőt a következő kötetből. A képekre meg most akadtam a neten és beraktam ide, mert szerintem illik a regényhez :)
A könyv vége tartogat még extrákat (egy interjút Gail Carrigerrel) plusz egy kis ízelítőt a következő kötetből. A képekre meg most akadtam a neten és beraktam ide, mert szerintem illik a regényhez :)

"Mielőtt maga felrobbantotta volna a fiam, Oszama, mindig azt hittem, egy robbanás olyan gyorsan történik, de most már tudom, hogy nem így van. A villanás része hamar lezajlik, de a tüzet nem lehet eloltani az emberben, és a zaj sem hogy alább soha. Az ember a fülére teheti a kezét, de nem képes kizárni. A tűz hihetetlen zajjal és dühvel lángol. És az a legfurább, hogy ott ülhet valaki az ember mellett a Central Line metróvonalon, és egyetlen hangot nem hall belőle. Olyan pokolban élek, ahol az ember remeghet a hidegtől Oszama. Ez az élet fülsüketítő moraj, de jól figyeljen. Azt meghallani, ha egy tű leesik."
Ezt a könyvet egyfajta pótlékként vettem. Egy átmulatott hétvége után nem volt mit olvasnom a vonaton hazafelé. Megláttam a Keletinél az 500 forintos könyvárusnál és mintha már valahol olvastam volna, hogy nem rossz, így megvettem, hogy legyen mivel tölteni az 1 órás vonatutat. Nem tudtam, hogy ennyire megdöbbentően érdekes olvasmányt szereztem be.
A főszereplő nő (aki anyja volt egy négy éves kisfiúnak és felesége egy bombaszakértőnek) és akinek a neve nem derül ki a sztori folyamán egy levelet ír Oszama Bin Ládennek. A könyv az ő személyes története, ami egy szörnyen őszinte levélként íródott a terroristának, aki az Arsenal-Chelsea meccsen felrobbantja az egész stadiont május elsején.
A tavasz szele nem virágillatot hoz magával, hanem égő halottak szagát. A gyerekek és szüleik nem a parkban élvezik a napsütést, hanem egymást halálra taposva menekülnek az égő Londonból. A tűz és a robbanás felemészt ezernél is több emberéletet. A tragédia hatalmas. Az országnak, az embereknek, de leginkább az anyának, aki fiát és férjét is elveszítette azon a balszerencsés május elsején, amikor nem elég a tragédia a lelkiismeretével is el kell számoljon.
A levél, amit a világ egyik leggonoszabb terroristájának címez segélykiáltás, egyfajta terápia. Amióta megtörtént a tragédia egyszerű nem tudja helyrebillenteni az életét (amin nem is csodálkozok). A nő nyugtatókon él, kórházban tölt több hónapot, sokat iszik és képképzetek gyötrik, amik nincsenek segítségére a normális életbe való visszatérésben.
Ám mégis hiába a sok szörnyűség, Chris Cleave úgy adja a mondatokat a szereplők szájába, hogy egyszerre marad a történet vicces is egyben. Elcseszett szereplők, elharapott, de súlyos mondatok, őszinte kegyetlenséggel megírt szörnyűségek bemutatása és megannyi keserűség után ott bujkált végig a történetben a humor. Valami megmagyarázhatatlanul kegyetlen és morbid humor ez, ami a legnagyobb nyomorúság és szörnyűség kellős közepén jelenik meg és teljesen más megvilágításba helyezi a regényt.
Az emberről szól.Talán ezért is olyan szomorú. És ezért is szórakoztató egyben. Hol megrendítő, hol brutális , máskor gyengéd és reményt adó írás. Egyszóval letehetetlen. Az elsőkönyves szerző könnyedséggel vált át a szörnyűségből a humorban. Ahogy maga az élet. (részlet a fülszövegből)
Tényleg érdekes a sztori és bár sokszor tűnik elmesélésnek és nem levélnek, azért Oszama mindig visszatér a történetbe. A végére már nem az számít a főszereplő anyának, hogy elkapja és bosszúból megölje a terroristát, csak egy kis szeretetre és megértésre vágyik. A gyűlölethez már gyenge, és ahhoz is gyenge, hogy ő maga lobbantsa lángra Londont. Helyette megtették és megteszik ezt mások.
ÉRTÉKELÉS: 5/5
Megdöbbentő történet, megannyi durva leírással a halálról, a robbantásról, de mégis végig humoros regény tudott maradni. A legkegyetlenebb és legmorbidabb rész természetes a stadion felrobbantásának pontos leírása. szinte másodpercről másodpercre. Nem olvastam mostanság ennyire kemény sorokat, amik így beleégtek volna az agyamba és amit ennyire élénken el tudtam volna képzelni.
A könyvből egyébként film is készült Gyújtóbomba címmel Michelle Williams (Túl a barátságon, Viharsziget), Matthew MacFadyen (Mr. Darcy a Büszkeség és balítélet újabb kiadásában) és Ewan McGregor (Moulin Rouge, Miss Potter) főszereplésével. Azt hiszem meg kell nézzem hamarosan.
Kiadó: Partvonal
Oldalszám: 250
Ezt a könyvet egyfajta pótlékként vettem. Egy átmulatott hétvége után nem volt mit olvasnom a vonaton hazafelé. Megláttam a Keletinél az 500 forintos könyvárusnál és mintha már valahol olvastam volna, hogy nem rossz, így megvettem, hogy legyen mivel tölteni az 1 órás vonatutat. Nem tudtam, hogy ennyire megdöbbentően érdekes olvasmányt szereztem be.
A főszereplő nő (aki anyja volt egy négy éves kisfiúnak és felesége egy bombaszakértőnek) és akinek a neve nem derül ki a sztori folyamán egy levelet ír Oszama Bin Ládennek. A könyv az ő személyes története, ami egy szörnyen őszinte levélként íródott a terroristának, aki az Arsenal-Chelsea meccsen felrobbantja az egész stadiont május elsején.
A tavasz szele nem virágillatot hoz magával, hanem égő halottak szagát. A gyerekek és szüleik nem a parkban élvezik a napsütést, hanem egymást halálra taposva menekülnek az égő Londonból. A tűz és a robbanás felemészt ezernél is több emberéletet. A tragédia hatalmas. Az országnak, az embereknek, de leginkább az anyának, aki fiát és férjét is elveszítette azon a balszerencsés május elsején, amikor nem elég a tragédia a lelkiismeretével is el kell számoljon.
A levél, amit a világ egyik leggonoszabb terroristájának címez segélykiáltás, egyfajta terápia. Amióta megtörtént a tragédia egyszerű nem tudja helyrebillenteni az életét (amin nem is csodálkozok). A nő nyugtatókon él, kórházban tölt több hónapot, sokat iszik és képképzetek gyötrik, amik nincsenek segítségére a normális életbe való visszatérésben.
Ám mégis hiába a sok szörnyűség, Chris Cleave úgy adja a mondatokat a szereplők szájába, hogy egyszerre marad a történet vicces is egyben. Elcseszett szereplők, elharapott, de súlyos mondatok, őszinte kegyetlenséggel megírt szörnyűségek bemutatása és megannyi keserűség után ott bujkált végig a történetben a humor. Valami megmagyarázhatatlanul kegyetlen és morbid humor ez, ami a legnagyobb nyomorúság és szörnyűség kellős közepén jelenik meg és teljesen más megvilágításba helyezi a regényt.
Az emberről szól.Talán ezért is olyan szomorú. És ezért is szórakoztató egyben. Hol megrendítő, hol brutális , máskor gyengéd és reményt adó írás. Egyszóval letehetetlen. Az elsőkönyves szerző könnyedséggel vált át a szörnyűségből a humorban. Ahogy maga az élet. (részlet a fülszövegből)
Tényleg érdekes a sztori és bár sokszor tűnik elmesélésnek és nem levélnek, azért Oszama mindig visszatér a történetbe. A végére már nem az számít a főszereplő anyának, hogy elkapja és bosszúból megölje a terroristát, csak egy kis szeretetre és megértésre vágyik. A gyűlölethez már gyenge, és ahhoz is gyenge, hogy ő maga lobbantsa lángra Londont. Helyette megtették és megteszik ezt mások.
ÉRTÉKELÉS: 5/5
A könyvből egyébként film is készült Gyújtóbomba címmel Michelle Williams (Túl a barátságon, Viharsziget), Matthew MacFadyen (Mr. Darcy a Büszkeség és balítélet újabb kiadásában) és Ewan McGregor (Moulin Rouge, Miss Potter) főszereplésével. Azt hiszem meg kell nézzem hamarosan.
Kiadó: Partvonal
Oldalszám: 250

"-Mondjon valamit magáról Janey!
- Hát - kezdte Janey azon a hangon amivel soha senkit nem sértett meg - , harminckét éves vagyok. Már... azt hiszem, tizenhat éve vagyok modell, és színésznő is, bár azt szoktam mondogatni, hogy életem minden napján szerepet játszom. (....) Azt hiszem, azt mondhatom... nem tudom, hová tartok - egy pillanatnyi hatásszünetet tartott -, de azt tudom, hogy tartok valahová.
- Brilliáns - mondták."
Amit a könyvről találtam a Libri honlapján:
Első könyvével, a Szex és New Yorkkal, Candace Bushnell a felső tízezer, a New York-i kulturális elit, Manhattan világát célozta meg. Most a helyszín ismét New York, ismét Manhattan. A négy történet főszereplője négy nő. Szőkék. De nem egyformák. Még csak nem is ismerik egymást.
A könnyű kis szöszi, Janey Wilcox az elmúlt tíz évben minden nyarat a Hampton-vidéken töltött, de nem fizetett semmiért, legfeljebb egy-egy buszjegyet vett a saját pénzéből.James és a hamvasszőke Winnie Dieke (úgy kell ejteni, hogy, "dík", nem pedig "dájk"), a tökéletes házaspár. (Vagy legalábbis saját maguk szemében ők a tökéletes házaspár.) Életük a munkájuk körül forog (és gyerekük körül). Imádnak dolgozni.A platinaszőke, gazdag és gyönyörű Cinderella hercegnő anorexiás és paranoiás. Mindkettőt sikeres férjének köszönheti, aki ráadásul meg is csalja.A szimplán szőke írónő, aki Londonba menekül Manhattanből, és megpróbál rájönni, mi az oka annka, hogy az amerikai nők által mélységesen lenézett és slamposnak tituált angolok miért mennek férjhez mégis oly könnyedén.A történeteket olvasva szórakoztató, könnyed korrajzot kapunk Manhattanről. Vagy bármely nagyvárosról a világ bármely pontján.
Az én véleményem a könyvről:
Ahhoz képest, hogy a bevezetőben könnyed és szórakoztató körképet sejtet a könyvben nem sok szórakoztatót találtam. Inkább kínos volt olvasni. 4 szőke nő története, aminek sztorijai közben néha szinte visítottam volna mérgemben. Miért kell ennek így lenni? Miért teszik ezt magukkal a csajok? Miért nyafognak ennyit? Miért csalják meg a férjüket/pasijukat? Miért ennyire naivak? Miért ennyire szőkék? Miért alacsonyodnak le a női mivoltukban ennyire?
Nincs előítéletem a hajszínekkel szemben, hiszen én is javarészt szőke vagyok. Szőke kislányként születtem, majd bebarnultam, most meg mesterségesen kiszőkültem némi reménysugárral (és nem regénysugárral, ahogy először leírtam ;) köszi Doriszka a korrektúrát) a hajamban - azok a barna tincseim igen! De ez a könyv jól jellemzi a szőke nőket. A buta szőke nőket!
Nem is inkább korrajz ez, hanem társadalomkép azokról a nőkről akik platinaszőkék mézszőkék, hamvasszőkék és szimplán szőkék. Korkép azokról, akiket szétvet a pénz, és akik nem mellesleg hiába csinosak meg szexisek, de IQ hiányában csúnyán elrontják az életüket. Lecsúszott bulimiás és nyugtatókon élő hercegnő, egymás előtt titkolózó házaspár, buta könnyűvérű szöszi és egy magát okosnak mondó írónő, aki megpróbálja megfejteni az angol pasik szexuális életét.
ÉRTÉKELÉS: 5/1
Régen pontoztam le így könyvet, de azt hiszem ez az a kategória, amit nem fogok újra elolvasni és már szinte el is felejtettem mik történetek az egyes szereplőkkel, pedig pár napja olvastam csak ki. A Carrie naplója után ez Candace-től csalódás volt, nem is kicsiféle.
Adatok a könyvről még:
Oldalszám: 313
Kiadó: Gabo
A könnyű kis szöszi, Janey Wilcox az elmúlt tíz évben minden nyarat a Hampton-vidéken töltött, de nem fizetett semmiért, legfeljebb egy-egy buszjegyet vett a saját pénzéből.James és a hamvasszőke Winnie Dieke (úgy kell ejteni, hogy, "dík", nem pedig "dájk"), a tökéletes házaspár. (Vagy legalábbis saját maguk szemében ők a tökéletes házaspár.) Életük a munkájuk körül forog (és gyerekük körül). Imádnak dolgozni.A platinaszőke, gazdag és gyönyörű Cinderella hercegnő anorexiás és paranoiás. Mindkettőt sikeres férjének köszönheti, aki ráadásul meg is csalja.A szimplán szőke írónő, aki Londonba menekül Manhattanből, és megpróbál rájönni, mi az oka annka, hogy az amerikai nők által mélységesen lenézett és slamposnak tituált angolok miért mennek férjhez mégis oly könnyedén.A történeteket olvasva szórakoztató, könnyed korrajzot kapunk Manhattanről. Vagy bármely nagyvárosról a világ bármely pontján.
Az én véleményem a könyvről:
Ahhoz képest, hogy a bevezetőben könnyed és szórakoztató körképet sejtet a könyvben nem sok szórakoztatót találtam. Inkább kínos volt olvasni. 4 szőke nő története, aminek sztorijai közben néha szinte visítottam volna mérgemben. Miért kell ennek így lenni? Miért teszik ezt magukkal a csajok? Miért nyafognak ennyit? Miért csalják meg a férjüket/pasijukat? Miért ennyire naivak? Miért ennyire szőkék? Miért alacsonyodnak le a női mivoltukban ennyire?
Nincs előítéletem a hajszínekkel szemben, hiszen én is javarészt szőke vagyok. Szőke kislányként születtem, majd bebarnultam, most meg mesterségesen kiszőkültem némi reménysugárral (
Nem is inkább korrajz ez, hanem társadalomkép azokról a nőkről akik platinaszőkék mézszőkék, hamvasszőkék és szimplán szőkék. Korkép azokról, akiket szétvet a pénz, és akik nem mellesleg hiába csinosak meg szexisek, de IQ hiányában csúnyán elrontják az életüket. Lecsúszott bulimiás és nyugtatókon élő hercegnő, egymás előtt titkolózó házaspár, buta könnyűvérű szöszi és egy magát okosnak mondó írónő, aki megpróbálja megfejteni az angol pasik szexuális életét.
ÉRTÉKELÉS: 5/1
Régen pontoztam le így könyvet, de azt hiszem ez az a kategória, amit nem fogok újra elolvasni és már szinte el is felejtettem mik történetek az egyes szereplőkkel, pedig pár napja olvastam csak ki. A Carrie naplója után ez Candace-től csalódás volt, nem is kicsiféle.
Adatok a könyvről még:
Oldalszám: 313
Kiadó: Gabo
Diana Holland naplójából
19899. szeptember 17.
Amit a neten találtam a könyvről:
Képzeld el, hogy Jane Austen a legvadabb Bad Girl... Az elbűvölő Elizabeth Holland New York egyik befolyásos és gazdag családjának leánya; bálkirálynő, aki úgy játszhat a férfiszívekkel, ahogy neki tetszik. Ám egy nap rossz hírek érkeznek, a családot anyagi csőd fenyegeti. Liz egy módon mentheti meg a becsületüket, ha hozzámegy Henry Schoonmakerhez, a nőcsábász, részeges, de gazdag fiúhoz. Az esküvő gondolatát mindketten gyűlölik, Elizabeth gyermekkori szerelmével folytat viszonyt, míg Henry a Holland család kisebbik lányát szédíti. Ekkor a városi bulvárlapok kedvelt szereplőjét, Manhattan üdvöskéjét, az álompár női tagját szörnyű baleset éri... Elizabethet sokan irigyelték, de vajon kinek állhatott érdekében végleg elhallgattatni? A fényűzés világában öt fiatal veszélyes életet él. Az ártatlanság kora számukra korántsem ártatlan.
Az én szubjektív véleményem a könyvről:
Még 2009 februárjában olvastam el a regényt és nagyon oda voltam érte :) Az 1800-as években végén játszódik a sztori és aki ismeri a Bad Girl sztorit amit Cecily v. Z. írt az ezt is imádni fogja. Anna Godbersen a szerző, egy fiatal lány akinek ez az első regénysorozata. Mert hogy ám ez folytatásos :D Sorozatfüggők előnyben! Azóta kijött már Pletykák címmel az újabb sztori, és is hasonlóan jó volt.
Az én szubjektív véleményem a könyvről:
Még 2009 februárjában olvastam el a regényt és nagyon oda voltam érte :) Az 1800-as években végén játszódik a sztori és aki ismeri a Bad Girl sztorit amit Cecily v. Z. írt az ezt is imádni fogja. Anna Godbersen a szerző, egy fiatal lány akinek ez az első regénysorozata. Mert hogy ám ez folytatásos :D Sorozatfüggők előnyben! Azóta kijött már Pletykák címmel az újabb sztori, és is hasonlóan jó volt.

"Végre idegenek voltak, és elfelejtették a múltjukat. Saját maguk számára is idegenek voltak, elfelejtették, kik ők, és hol vannak. A könyvtár ajtaja vastag volt, és a kint valóságra emlékeztető, hétköznapi zajok, melyek visszatarthatták volna őket, nem hatoltak át rajta. Túlléptek a jelenen, túl az időn, nem voltak emlékeik, sem jövőjük."
Amit a neten találtam a könyvről a Bookline oldalán:
1935 nyarának legforróbb napján a tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis-ház parkjának ékes szökőkútjába merül. Az írói tehetséggel megáldott kislány a nap folyamán más rejtélyes események szemtanúja is lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és a túlfűtött gyermek döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek jóvátételéhez talán egy élet is kevés.
A Vágy és vezeklés ragyogóan és lebilincselőn ábrázolja a gyermekkor végét, azt a pillanatot, amikor első komoly döntésünk súlya ránk nehezedik. Vajon hazudhatunk-e magunknak egy életen át? Az évtizedeket átívelő regény a háború sújtotta Anglia harctereitől, napjainkig kíséri végig egy beteljesületlen szerelem történetét, míg a középpontban a szégyen és a megbocsátás, a jóvátétel és a nehéz feloldozás mélységes - és mélységesen megindító - vizsgálata áll.
A Booker-díjas Ian McEwan művei több mint negyven nyelven jelennek meg. Érzéki nyelvezetét, filmszerű látásmódját és hihetetlen emberismeretét világszerte méltatják. Kritikusai szerint a brit irodalom ezzel a regénnyel lépett be a XXI. századba.
Az én szubjektív véleményem a könyvről:
Könyvben nem annyira fogott meg (filmben annál inkább valamint. Lehet hogyha előbb olvasom könyvben úgy, hogy a filmet meg sem nézem., lehet hogy más lenne a helyzet.
Ian McEwan túlzottan elaprózva mesél el mindent, persze ezt egy szépirodalmi alkotás amibe ez simán belefér de néha ásítoztam rajta, és igen vontatott volt :S A történet szerint Briony elkövet egy iszonyatosan nagy bűnt amikor is nővére szerelmét gyanúsítja meg az unokatestvére elleni erőszakkal és a fiút el is viszik a rendőrök. Közben viszont kitört a háború, és minden megváltozik a kislány is felnő és sebesülteket ápol egyfajta vezeklésként. A sztori elég szomorú véget ér, de a filmben James McAvory nagyon jól alakítja a szenvedő szerelmest, aki Keira Knightley-ért epedik :) Filmben valamiért lenyűgözőbb és romantikusabb a sztori, amolyan sírósféle. A könyvben a kislány Briony szemszögében láthatjuk az eseményeket és ez néhol elég gyerekes hatást keltett, jobban érdekelt volna a szerelmi sztori a nővér és az orvosnak tanuló kertészfiú elmeséléséből :) Lehet, hogy csak én vagyok végtelenül romantikus lelkületű ehhez?
Ez így a futtottak még, és az "ez is megvolt" kategória lett így. Felkerült a polcra és amikor kedvem támad újra kiolvasom, és biztos másként látom majd.
ÉRTÉKELÉS: 5/2
Adatok a könyvről még:
Ekkor kezdtem el olvasni : 2008.09.10
Ekkor tettem le végleg : 2008. 09. 16.
Oldalszám: 352
Kiadó: ULPIUS
A film Atonement címmel látott napvilágot 2007-ben, és én rohantam a moziba, hogy megnézzem. James McAvoy és Keira K. és Romola Garai miatt.
A Vágy és vezeklés ragyogóan és lebilincselőn ábrázolja a gyermekkor végét, azt a pillanatot, amikor első komoly döntésünk súlya ránk nehezedik. Vajon hazudhatunk-e magunknak egy életen át? Az évtizedeket átívelő regény a háború sújtotta Anglia harctereitől, napjainkig kíséri végig egy beteljesületlen szerelem történetét, míg a középpontban a szégyen és a megbocsátás, a jóvátétel és a nehéz feloldozás mélységes - és mélységesen megindító - vizsgálata áll.
A Booker-díjas Ian McEwan művei több mint negyven nyelven jelennek meg. Érzéki nyelvezetét, filmszerű látásmódját és hihetetlen emberismeretét világszerte méltatják. Kritikusai szerint a brit irodalom ezzel a regénnyel lépett be a XXI. századba.
Az én szubjektív véleményem a könyvről:
Könyvben nem annyira fogott meg (filmben annál inkább valamint. Lehet hogyha előbb olvasom könyvben úgy, hogy a filmet meg sem nézem., lehet hogy más lenne a helyzet.
Ian McEwan túlzottan elaprózva mesél el mindent, persze ezt egy szépirodalmi alkotás amibe ez simán belefér de néha ásítoztam rajta, és igen vontatott volt :S A történet szerint Briony elkövet egy iszonyatosan nagy bűnt amikor is nővére szerelmét gyanúsítja meg az unokatestvére elleni erőszakkal és a fiút el is viszik a rendőrök. Közben viszont kitört a háború, és minden megváltozik a kislány is felnő és sebesülteket ápol egyfajta vezeklésként. A sztori elég szomorú véget ér, de a filmben James McAvory nagyon jól alakítja a szenvedő szerelmest, aki Keira Knightley-ért epedik :) Filmben valamiért lenyűgözőbb és romantikusabb a sztori, amolyan sírósféle. A könyvben a kislány Briony szemszögében láthatjuk az eseményeket és ez néhol elég gyerekes hatást keltett, jobban érdekelt volna a szerelmi sztori a nővér és az orvosnak tanuló kertészfiú elmeséléséből :) Lehet, hogy csak én vagyok végtelenül romantikus lelkületű ehhez?
Ez így a futtottak még, és az "ez is megvolt" kategória lett így. Felkerült a polcra és amikor kedvem támad újra kiolvasom, és biztos másként látom majd.
ÉRTÉKELÉS: 5/2
Adatok a könyvről még:
Ekkor kezdtem el olvasni : 2008.09.10
Ekkor tettem le végleg : 2008. 09. 16.
Oldalszám: 352
Kiadó: ULPIUS
A film Atonement címmel látott napvilágot 2007-ben, és én rohantam a moziba, hogy megnézzem. James McAvoy és Keira K. és Romola Garai miatt.
Lassan léptettek a lovakkal a fák között. Henrik nem tudta levenni a szemét Annáról, olyan tűz égett benne, hogy majd elhamvasztotta. Anna viszonozta a pillantását, és tudja, hogy eljutottak egy végső határig, tovább már nem feszíthető a húr...
Ezt találtam a könyvről a Libri oldalán ITT:
Miközben a király két asszony közt őrlődik, birodalma a szakadék szélére kerül... Az ifjú VIII. Henrik nagy uralkodó, de még nagyobb élvhajhász: a tivornyák és a könnyű flörtök egymást érik a nyüzsgő királyi udvarban. A csillogó felszín alatt azonban vérre menő harc folyik a hatalomért és a vagyonért. A nemes lordok egyike saját leánygyermekét, Boleyn Annát használja fel az előremenetele érdekében. Aragóniai Katalintól hiába remél fiú utódot Henrik, így végül nem az európai háborúknak, hanem egy varázsos női szempárnak esik áldozatul. Mi mindent dob sutba a tehetséges, okos uralkodó az igaz szerelemért - józanságot, hitet, vallást, vagy akár egy országot? Az intrikákkal átszőtt, erotikus és humoros regény a sikeres Tudorok filmsorozat első évadának könyvváltozata. Románcok, cselszövések, négyszemközt elsuttogott szavak, uralkodók és méregkeverők, talpnyalók és lázadók, álszent papok és hithű nemesek; ez a Tudorok világa.
Az én szubjektív véleményem a könyvről:
Nagyon tetszett ez a történelmi könyv, és kíváncsi vagyok a megfilmesített sorozatra is belőle amit sajnos csak az HBO közvetít és ha egyszer sok sok időm lesz megnézem ez fix. Ahogy a sorozat, úgy a könyv a lényege az, hogy Henrik beleszeret Boleyn Annába, és el akar válni a feleségétől a királynőtől és próbálja a házasságát semmisé tenni. Közben ármánykodnak a király ellen az udvarban, és a bíboros próbálja lopni a pénzét. A király húga beleszeret a király egyik legjobb barátjában a hajóúton amikor eltoloncolják új férjéhez. Henrik kitagadja húgát, de a tragédia nem kerülhető el. Közben terjed a pestis, és Henrik és Anna tiltott szerelme is lángol, de a Katalin a királynő mindent elkövet, hogy megakadályozza ezt.
Az én szubjektív véleményem a könyvről:
Nagyon tetszett ez a történelmi könyv, és kíváncsi vagyok a megfilmesített sorozatra is belőle amit sajnos csak az HBO közvetít és ha egyszer sok sok időm lesz megnézem ez fix. Ahogy a sorozat, úgy a könyv a lényege az, hogy Henrik beleszeret Boleyn Annába, és el akar válni a feleségétől a királynőtől és próbálja a házasságát semmisé tenni. Közben ármánykodnak a király ellen az udvarban, és a bíboros próbálja lopni a pénzét. A király húga beleszeret a király egyik legjobb barátjában a hajóúton amikor eltoloncolják új férjéhez. Henrik kitagadja húgát, de a tragédia nem kerülhető el. Közben terjed a pestis, és Henrik és Anna tiltott szerelme is lángol, de a Katalin a királynő mindent elkövet, hogy megakadályozza ezt.
A főszereplő Edith egy álomvilágban él, amit édesanyja sulykolt bele. Ő a Hercegkisasszony akinek gazdag férjet kell fogni és élete végéig rendben lesz az élete. A történet elején megismerjük Edith akkori barátait és az egyik szemszögéből követjük nyomon az eseményeket.
Szóval a történet egy lányról szól akinek a neve nem derült ki de nevezzük Kim-nek jobb nem jut eszembe (bár lehet hogy csak elkerülte a figyelmemet valahol :)) Kim és az ő mindenképpen előkelő de néha cikis néhol örömteli és nagyon romantikus életéről szól tehát a könyv, vagyis nem főként róla, ő mint mesélő vesz részt a sztoriban és dokumentál mindent mint a legnagyobb pletykaforrás NY-ban :)