Olyan sok szép összegző postot olvastam másoknál, de én lusta dög leszek írni ilyet, így rövidre fogom :)

Imádtam blogolni 2010-ben, ha úgy vesszük igazán ekkor kezdtem el csak ez egészet komolyabban. A moly szerint 53 könyvet olvastam el 2010-ben, ami majdnem heti 1, ha úgy vesszük. Nekem ez hatalmas teljesítmény mert munka, iskola és megannyi teendő meg program mellett sosem hittem, hogy évi 10-nél többet majd sikerül elolvasnom egyáltalán.

Rengeteg könyvre inspiráltak a moly-on, és a kiadók által sok recenziós példánynál új vizekre evezhettem.

2010 legjobbjai számomra:

Torey Hayden: Szellemlány

Michael Grant: Köddé váltak

Joe Hill: A szív alakú doboz

Pat Walsh: Crowfield átka

Anna Godbersen: Luxe girl 2

Stephanie Meyer: Breaking Dawn

Maryrose Wood: Méregnaplók

2010-ben a legkommentáltabb post, meg ami a legtöbb vihart kavarta az a Barbibébiről szólt. ÁMEN :D

2010-ben alig olvastam magyar írótól valamit, ezt jövőre igyekszem pótolni, mert le vagyok maradva úgy érzem csúnyán.

- Remek
- Pete azt mondta, hogy az élet hajója túl rövid ideig megy ahhoz, hogy titkokat őrizgessünk. Az ember sikálja tisztára a fedélzetet. És igaza van.

Mark Buckle általános iskolai fizikatanár hirtelen elveszíti barátnőjét kétévi együttélés után. A megrögzötten hitetlen Mark kinevet minden hókuszpókuszt, számára nem létezik semmi megmagyarázhatatlan. Nem akar hallani különös jelekről, bizonytalan érzésekről, nem e világi élményekről. Még a feng-shui, az asztrológia, netán a tarot is csak a legyintésre érdemes dolgok közé tartozik. Ám Mark élete, személyisége lassan megváltozik… Olyan dolgok történnek vele, amelyek alapjaiban rengetik meg eddigi határozott nézeteit. Ebben persze sokat segédkezik a szeretett és elvesztett leány, aki mindent megtesz azért, hogy Mark egyszer igazán boldog lehessen…

Az én véleményem a könyvről:

Ha jól emlékszem már legalább nyár eleje óta olvasom ezt a könyvet. Sok oka van annak, hogy sokáig nem jutok egy könyv végére. (nincs időm, leköt egy újabb és még újabb másik stb..) Jelen esetben ez a könyv volt az, ami mindig a gangon végezte és csak akkor vettem elő, amikor nem volt más amit olvashattam volna hirtelen. Számkivetett volt. Ahogy a sztori is kicsit.

Az írónő egy férfi (igen, végrevégre nem csajgondolatokkal teli könyv), azaz Mark szemén keresztül mutatja be a világot és az érzéseit. Mark elvesztette élettársát Catrine-t és a nő halála után olyan dolgokat tapasztal meg, amikben eddig sosem hitt. Ott lőttem mellé a könyvvel, hogy azt hittem, ezek majd egy kicsit is érdekelni fognak. Örök hiba!

Sajnos nem nagyon találtam érdekesnek az ezoterikus gondolatai vonulatokat. Mark is szkeptikus még a könyv elején a nem e világi eseményekkel kapcsolatban mint én, de valahogy mégsem találtam a közös hangot vele, mert fárasztottak a meglátásai. Túl sokat gondolkozott ezeken a kérdéseken: mi van halál után, hová lesznek az elhunyt lelkek, miért üzenget neki Cathrine dallokkal, mi múlik az emberek életében a feng-shui miatt, el lehet e érni kézrátétellel éri végérvényesen a dohányzásról való leszokást, meg lehet e teríteni valakit, hogy legyen hite a Megváltóban és stb...

A szereplők viszont dobtak egy kicsit a sztorin. Mark kollégái, akik szintén tanárok érdekesek voltak. Főként Felix, aki egy meleg hapi, aki szívesen jár a szőröstestű emberek gőzfürdőjébe és haláli fazon. Ott van még Alison, aki egy ál-pasit tart maga mellett, akiről mindenkit tudja, hogy nem létezik, ám ő mindig róla mesél mindenkinek. Mark egyik tanítványa okozott néhány megmosolyogtató percet. Ő Scott O'Grady aki egy vásott és rossz kölyök. Ahol csak lehet beint Felix-nek és Mark-nak és teljesen kikészíti az iskolát, meg a tanárokat. Egyszóval bűn rossz. De a könyv végére megjavul valami isteni csoda folytán.

A könyv azzal kezdődik, hogy megtudjuk, hogy Mark élettársa meghalt. Cathrine halála után teljesen érthetőek voltak számomra a férfi érzései. A tipikus gyászfolyamat: kezdeti sokk, el kell temeti őt tovább kell élni nélküle, érzelmi begubózás és teljes elutasítás és néha düh a szeretett személy elvesztése miatt.

Ám amikor elkezdődtek érkezni az első üzenetek arról a bizonyos túlpartról kicsit lejjebb kapcsoltam az olvasásban. Tényleg szkeptikus vagyok és tényleg nem hiszek azokban a túlvilágról érkező üzenetekben.



ÉRTÉKELÉS: 5/2

Nem ajánlom azoknak a könyvet, akiktől távol állnak az ezoterikus gondolatok és a világmegváltó hitek meg eszmék. Kevés a könyvben az élvezetes sztori és a párbeszédek sem érdekesek annyira, hogy hosszú távon elvigyék a sztorit. Legalábbis számomra nem voltak azok.

Adatok a könyvről még:

Oldalak száma: 392
Kiadó: Geopen Kiadó

"Az élet a véletlenek szövevénye. Megjósolhatatlan. Irányíthatatlan. Mint egy fiatal kölyök vezette, száguldó autó a csúszós úttesten."

Amit a Kelly Kiadó honlapján találtam a könyvről ITT:

David Remlernek, a sikeres és tehetséges pszichológusnak új páciense akad. Egy jól menő üzletember gyönyörű felesége, Samantha Kent, akit különböző félelmek és szorongások gyötörnek. Remler egyre többet tud meg a nő életéről, és egyre jobban a hatása alá kerül, míg aztán egy éjjel sokkoló telefonhívást kap tőle. A megadott címre siet, ahol három döbbenetes ténnyel kell szembesülnie. Egy: Samantha Kent férjét meggyilkolták. Kettő: Samantha Kent nem az, akinek mondta magát. Három: ő az első számú gyanúsított Howard Roughan elképesztő krimije egy zseniális összeesküvés regénye. Ahogy halad előre a történet, úgy szorul a hurok egyre jobban a főszereplő nyaka körül, akinek rá kell döbbennie, hogy ő csak egy gyalog ebben az ördögi sakkjátszmában…

Az én véleményem a könyvről:

Beszippantott és fogva tartott. Nem szoktam sokszor klasszikus krimit illetve thrillert olvasni és nem is nagyon szoktak megfogni ezek a történetek. Elég nagy hiányosságaim vannak e téren (sajnos). A Vakjátszma azonban nagyon tetszett. Szimpatikus volt David Remler, a pszichológus alakja és együtt éreztem vele, amikor gyilkossággal a vádlottak padjára kellett állni.

Oda, ahová előzőleg tanúként idézték be. Az ő véleménye volt döntő abban a perben, amiben egy rabbit ítéltek életfogytiglanra. Egy egyházi személyt elítélni nem egyszerű dolog, de David könyve Az emberi inga (amiben azt ecseteli a pszichológus, hogy bárkit sarkallhatnak a hirtelen érzelmei szörnyű tettekre) adta meg a perben a rabbi perében a döntő szerepet.

Ez a teória kíséri végig a csavaros történetet, amelyben senki sem az akinek látszik. De pont ez kellett ehhez a könyvhöz, hogy az utolsó oldalig szórakoztató és lebilincselő legyen. Szerettem benne a párbeszédeket, a két David-et védő ügyvéd (Terry és Victor) nagyon szuper párost alkotnak és végig zrikálják egymást és a súlyos vádakból is tudnak viccet csinálni. A védőbeszéd és a per végig érdekes maradt mert újabb és újabb tanúk és gyanúk merülnek fel.


ÉRTÉKELÉS: 5/4,5

Gyorsan olvasható és szórakoztató regény, jó pár fontos életigazsággal (sakkjátszma szimbólum, vagy David meghalt feleségének kézirata a gyereknevelésről, ami a regény végén is feltűnik.)

A Vakjátszma című könyvet ITT RENDELHETED MEG! Az olvasnivalót köszönöm a Kelly Kiadónak!

Adatok a könyvről még:

Oldalszám: 380
Kiadó: Kelly Kiadó

Semmi sem maradt a településből, csak egy felirat egy fához szövegelve. John megmutatta nekem.
CROATAN
Meghűlt a vér az ereimben, amikor megláttam. Jaj! Jaj! Hát igaz. El vagyunk átkozva! Itt vannak. Minden elveszett! Végünk van! De meg kell védenünk a gyerekeinket. Nem vagyunk biztonságban.

Amit a könyvről ír a Kelly Kiadó a honlapján ITT:

Oké. Szóval tizenöt éves korodban megtudod, hogy vámpír vagy. Hirtelen minden megváltozik körülötted. Magányos lúzer helyett menõ csaj válik belõled. A legkúlabb divatcég arca leszel, a legfelsõbb körökben forogsz, õrületes képességeid fejlõdnek ki, és egy olyan fiú is észrevesz, aki eddig fütyült rád. Elég király, nem?

Schuyler furcsa dolgokat vesz észre. Kék csíkok jelennek meg a karján, a gondolataival irányítja az embereket, és néha mintha más évszázadba repülne át. Nem sokára meghivják egy titokzatos Bizottság első gyűlésére,ahol kiderül, hogy Schuyler, akárcsak a többi tag, vámpírnak született. Ezt a hírt is bőven elég megemésztenie, de amikor az egyik iskolatársa rejtélyes körülmények között meghal, Schuylert hatalmába keríti a félelem. Lehetséges, hogy visszatért a vámpírokra vadászó, ismeretlen veszedelem?

Az én véleményem a könyvről:

Olvashattunk már olyan vámpírokról, akiknek bőre napfényben csillog (Twilight), olyan vámpírokról akiket napközben látni sem lehet, mert szétégnek és szintetikus véritalt kérnek a Szemfogadó bárpultjánál (True Blood). Olyan vámpírok is léteznek akik képesek irányítani egy kis falut, egy bizonyos Morgenville-t, ahol az embereknek karkötők nyújtanak védettségeket ellenük (Üvegház), tovább olyan vámpírok is léteznek, akik mindenféle erotikus kalandba keverednek halandó nőkkel (Vámpír csókja, Vámpír éhség).

Most itt van az új vámpírgeneráció, azaz a Kékvérűek, akik a Vörösvérűekkel (emberek) élnek "békében". A több száz éve is létező vámpírok a Mayflower nevű hajóval érkeztek az Újvilágba menekülve Európából az Ezüstvérűek elől. Ők szintén egykoron vámpírok voltak, de megőrülve felemésztették saját fajtájukat és most vadásznak, hogy mindenki vámpír kiírtsanak. A Kékvérűek Amerikában reméltek megnyugvást, de nem menekülhettek a halálos fenevadak elől.

Melissa de la Cruz sutba dobja az eddig összes általam olvasott vámpíros jellemzőket és teremt egy teljesen új világot a vérszívóknak. A főszereplő Schuyler is Kékvérű, és az egyik legerősebb vámpír lánya. A gondolat irányítás technikájával rendelkező lány élete rögtön megváltozik amint megtudja a Bizottságtól, hogy ő is hamarosan átalakul egy tökéletes ragadozóvá. A fiatal lány kicsit kitaszított, kicsit depresszív (anyja kómában fekszik hiába vámpír, apja meghalt, nagyanyja Cordelia hűvösen viselkedik vele), kicsit reménytelenül szerelmes. Miután azonban megtudja származását és beavatják a titkokba nagyot fordul vele a világ. Közben a ragadozó, az a bizonyos Croatan lesben áll és vámpírokat öl. Mert őket is el lehet pusztítani. Nem öli meg őket a napfény mint a True Bloodban, nem lehet őket széttépni mint az Alkonyatban, nem kell karót döfni beléjük, hogy meghaljanak. Egyszerűen csak ki kell szívni az összes vérüket és ezzel együtt elvenni a lelküket és összes emléküket. A fiatal vámpírok a legkönnyebb így kilikvidálni így Schuyler és új barátkái nincsenek biztonságban.

Nem szándékom lelőni a vámpírok szövevényes családi sztorijait és a fajtájukhoz tartozó minden újdonságot és történelmi rizsát. Melissa de la Cruz közbeékelt naplóbejegyzésekkel nyúlik vissza a telepesek idejébe, amikor is elkezdődött a Croatan általi pusztítás, amely ahogy jött és pusztította népüket oly hirtelen megszakadt. Most ideje újra félniük a vérszívóknak, mert valami olyan fenyegeti őket, ami még náluk is gonoszabb. Egyébként a Kékvérűek nem volt ak annyira ellenszenvesek, nem ölnek embereket. Persze ők is vérrel táplálkoznak, van egy embertársuk, akikből szigorúan 2 naponta szívnak, de ők ebből nem észlelnek semmit sem mert delíriumos állapotba kábítják őket a harapás előtt. Nice ;)



ÉRTÉKELÉS: 5/4

Melissa de la Cruz újfent megmutatta, hogy a Beach girl sorozat (nekem nagy kedvencem) után, megint tudott írni egy olyan regényt, aminek várom a folytatását. Lehet erre rájátszik az is, hogy bevallottan könyvsorozatfüggőnek számítok és nem vetem meg a fiatalokról/fiataloknak szóló vámpíros irományokat sem :)

Adatok a könyvről még:

Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalszám: 270 + 16 oldal van a hamarosan Álarcban címmel megjelenő második részből. Ennek is nagyon tetszik a borítója :)

"Sosem felejthetjük el egymást, ha arra gondolunk ami velünk történt szedrezéskor az erdőben, amikor "te vótá én, és vótam te" - súgta Maris búcsúzáskor, és szemeiből a könnycseppek Matyi nyakában peregtek."

Amit a Scolar Kiadó honlapján írnak a könyvről ITT:

A finoman erotikus történet elején a tizenöt éves Maris vidékről, nagymamája otthonából kerül a nagyvárosba. A tájszólásban beszélő, félénk lányt nagynénje, Manyi szárnyai alá veszi, és segít neki igazi pesti fiatallá válni. Hamar be is illeszkedik új osztályába, és kiderül, hogy őstehetség a futásban: osztálytársait játszva lehagyja, és sorra nyeri a versenyeket. Eközben mindketten megtalálják a szerelmet – Manyi unokahúga edzőjével, Lacival házasodik össze, aki oda is költözik hozzájuk. Ám a tragikus fordulatok csak ekkor kezdődnek, s kiderül, miért is veszélyes lánynak lenni...

Lebilincselő történetvezetés, kedves és pikáns kalandok a sikergyanús regényben. A szerző a hazai élet jeles és jól ismert képviselője, álnéven adja közre a művét.

Az én véleményem a könyvről:

Anno még májusban írtam erről a könyvről ITT még a könyvheti megjelenése előtt. Azóta viszont sikerült eljutnom a Scolar Kiadóhoz, ahol eredetileg 500 ft-al olcsóbban vehettem volna meg a könyvet (tehát 1999 helyett 1490-ért egy FB-os játékban való részvétel miatt), de az átvételnél csak úgy a kezembe nyomta a kedves kiadós lány ajándékba, mert aktív rajongójuk vagyok :) Nagyon megörültem neki és még aznap délután a szakadó esőben nekiálltam olvasni. Pont 190 oldalas kis puha kötésű könyvecskéről van szó, nem gondoltam volna, hogy így ledöbbenek a végére érve.

A történt főszereplője Maris, egy 15 éves lány, aki egy kis Duna-menti falucskában él öreg nagyanyjával és öccsével nagy szegénységben. Ahhoz, hogy megéljenek a gyerekek segítenek Babamatijának (nagymamájuknak) mindenféle kis munkákban. Hol szedret szednek, hol a láposban fognak halakat, hogy legyen mit vacsorázniuk. Maris legjobb barátja a vele korabeli Matyi, akik tehetősebbek. A fiú mindig segíti Marist egy-egy ajándékba adott kis nyúllal vagy galambbal, így legalább kerül valami húsféle a nyomorban élő család asztalára. A lány és öccse szüleiket korán elvesztették, így csak nagyanyjuk és nagynénjükre Manyira számíthatnak. Igazi tipikus falubeli sztorik bukkannak elő a regény elején és az olvasás közben úgy tűnik mintha a távoli múltban járnánk. Érzékeltetik ezt a leírások is.

" Egy Duna menti falu utolsó utcájában, a tizenötös számú, földes, szobakonyhás, nádas házban él Babamatija két unokájával: Marissal és Öcsivel. (....) A szomszédok apró szolgáltatásokra befogják a gyerekeket; például ha a boltból kell valami, Marist vagy Öcsit küldik, akik futva teljesítik a kérdéseket; számítanak a segítségükre, ha a búgó bögét a kanhoz kell hajtani, a folyató tehenet a bikához és a sárló kancát a csődörhöz kell vezetni. (1. oldal)

A fiatalok hamar megismerkedni az állatok szexuális szokásával és naiv gyerekként egymás testével is. Maris beleszeret Matyiba és a fiú is viszonozza az érzéseit. Ám a kamaszszerelemnek, ami kibontakozóban van közöttük Manyi, Maris nagynénje vet véget, aki a Pestre költözteti a lányt a faluból, hogy jobb jövőt teremtsen neki.

Kicsit furcsa volt nekem az éles váltás, ahogy a Maris a faluból a nyüzsgő és modern városba kerül. Mintha az idő és a technika is egyszerre robbanna hatalmasat pár száz oldal (könyvben mért pár hónap alatt)

"Nyáron az ártéri erdőkben gyűjtött szedret Babmatija eladta a piacon. Ősszel a vadrózsa termését, a csipkebogyót gyűjtötték, amiből finom hecserlilekvárt főzött Babamatija, amit csak hecsedliként kínált a szomszédoknak." (1. oldal)

" Az egyik 8/A-s beütötte a mobiljába a hívószámot, a mentő tíz percen belül éles vijjogással megérkezett." (75. oldal)

"A titkárnője segítségként felajánlotta a főnök számítógépét Manyinak, hogy kényelmesebben dolgozhasson otthon." (102. oldal)

Maris beilleszkedik a pesti új osztályába és hamar észreveszik, hogy a lány tehetséges és nagyon gyors futó. Beválogatják az iskolai futócsapatba és itt sok barátra tesz szert. Egyre kevesebbet gondol Matyira is. Legjobb barátnőjével Ilivel éppen akkor kezdik felfedezni nőiességüket és szívesen szédítik a fiúk fejét. Maris osztályfőnöke és nagynénje is megismerkedik egymással és összebútoroznak Laci tan bával, amit a fiatal lány eleinte rossz szemmel néz.

A borítón található felirat szerint a könyv 18 éven felülieknek szól és ez sejtet némi erotikát. A "némi" jelző nem jól fejezi ki azt a mennyiségű szexuális történést, ami megesik kivétel nélkül a regény összes szereplővel. Csenga írta a moly-on a könyvhöz, hogy őt zavarta a sok szex. Igazából engem nem nagyon érdekelt, bár tény, hogy furcsának hatott, hogy lépten-nyomon minden szereplő felfedezi a testét és persze egymását. Ám szerencsére egész finoman voltak leírva a helyzetek, így nem volt gondom ebből. Sajnos a könyv végére nem zárul szerencsésen, amit nem is szeretnék lelőni, hátha valaki kedvet kap hozzá.

A Julius J. Coach könyve végén tényleg kiderül, hogy lánynak lenni veszélyes és erre nem csak akkor jövünk rá, amikor nem kívánt terhességről vagy a szüzesség elvesztéséről esik szó, hanem annál sokkal kegyetlenebb és brutálisabb helyzetekről.



ÉRTÉKELÉS: 5/3,5

Összességében nem volt rossz könyv. Nagyon könnyen és gyorsan kiolvasható és a történetek csak úgy követik egymást. Sajnos elmondható, hogy a szex is ezzel arányban sokszor és sok helyen kap helyet, már-már néha túlzottan zavaróan sokszor. De ez kell a végkifejlethez, így ezt nem rovom fel a szerzőnek (aki egyébként álnéven írta a könyvet).

Adatok a könyvről még:

Oldalszám: 190
Kiadó: Scolar Kiadó

A könyvélményt köszönöm szépen még1x a Scolar Kiadónak! 

- Nem hiszem, hogy működni fog a dolog. 
- Miért? Ő is gyereket akar? Nem tudtam eldönteni, hogy tréfál-e vagy sem de muszáj nevetnem:
- Nem ebből a szempontból tökéletes megfelel.
- Akkor mi a hézag?
- Az, hogy nem szeretem. És sosem fogom úgy szeretni. Azt hittem, minden oké, de végül oda lyukadtam ki, hogy egy kicsit... üresnek érzem magam mellette.
Letette a hamburgert, és nagyon komolyan nézett rám.
- Bárcsak a másik is mindig azt akarná, amit mi.
- Vagy ha legalább akit szeretünk, az akarná ugyanazt, ami mi akarunk.
- Az bizony jó lenne- bólintott.

Lángoló szerelem. Mesébe illő lánykérés. Házasság. Azután pedig… gyerekek? Ez minden nő álma. Vagy mégsem?
Claudia és Ben tökéletes pár. Pillanatok alatt egymásba szeretnek, és megállapodnak abban, hogy szakítva a hagyománnyal, a családi és társadalmi elvárásokkal, beérik egymással, nem terveznek gyereket. Boldogan élik a szabad, korlátlan és független felnőttek gondtalan életét. Zavartalanul építhetik a karrierjüket, esténként kedvükre szórakozhatnak, bármikor fölkerekedhetnek és járhatják a világot. Amikor azonban az egyik legjobb barátnőjük teherbe esik, Ben más jövőképet kezd el dédelgetni. Rájön, hogy tulajdonképpen ő is kisbabát szeretne, amivel igazán megkoronázhatják kettejük kapcsolatát. Ben új családtag utáni vágyát Claudia nem akarja komolyan venni. Elvégre a kapcsolatuk elején nem erről volt szó! Hogy nyomatékot adjon nemtetszésének a válástól sem riad meg.

Az én véleményem a könyvről:

Aktuális problémát vet fel a könyv, pedig teljesen teljesen másra számítottam a borító alapján. Sok családról és gyerekvállalásról szóló könyvet olvastam már (Rossz anya vallomásai, Jack háza), de ez egyikhez sem hasonlít. A Zűr van, babám rendesen körüljárja az összes nő érzését a gyerekvállalás témája körül és nem csak egy szemszögből mutatja be ezt. Az egyik nő azért szeretne gyereket szülni, hogy megtartsa szeretőjét, a másik már évek óta próbálkozik férjével reménytelenül, míg a másiknak hiába van 3 gyereke ha széthullóban van a házassága.

Claudia nem akar gyereket. Nem akar saját kislányt/kisfiút és ez a regény elején nem is okoz problémát, mert Ben is így van ezzel. Aztán egy csapásra megváltozik a helyzet, amikor a férfi jó barátjának és feleségének megszületik első gyereke. Claudia látja Ben szemében a vágykozó csillogást, amikor a férfi a kisbabára néz, ám nem érti, hogy gondolhatta meg magát. Hogy képes a férfi felrúgni a "nem alakítunk családot" elvet?

A könyvkorrektorként dolgozó nő megsértve érzi magát és reménykedik, hogy elmúlik ez a hirtelen fellángolás Ben-nél a gyerektéma körül. Ám a férfinál úgy tűnik tartós ez a vágy, nem úgy mint a gitár és a gitártanulás. Addig mérgesedik a viszony köztük még egy este a két makacs pár különválik, mert egyikük sem tudja a másikat meggyőzni arról, hogy miért jó és miért nem jó gyereket vállalni.

A szakítás után azonban mindketten érzik, hogy még mindig szeretik egymást. Erre leginkább a környezetük döbbenti rá őket. Főként Zoé, Claudia keresztlánya aki gyereki őszinteséggel világít rá arra, hogy Claudia még mindig szereti Ben-t. Persze a rózsaszín borító happy end-et sejtet, de az idáig vezető út nem ilyen egyszerű, hiszen a gyerekvállalás rengeteg kérdést vet fel a regény összes szereplőjével kapcsolatban. Claudia vajon végül Ben javára dönt? Egy gyerek tényleg képes megváltoztatni az életet? Meddig lehet elmenni ha valaki gyereket szeretni?




ÉRTÉKELÉS: 5/5

Szuper és szórakoztató könyv, amiből kiderül, hogy mi a fontos az életben és egy kapcsolatban. Szó esik itt megbocsájtásról, háláról, nagy egymásra találásokról, elhivatottságról a munka iránt és természetesen szerelemről. Mindezt Emily Giffin könnyed stílusban írja le, nem mellőzve a humoros párbeszédeket és a tökéletes jellemrajzokat és családi portrékat. (halkan megjegyezném, hogy több idézetet feltöltöttem a könyv moly.hu-s adatlapjára, mert nagyon sok jó gondolat volt a könyvben)

A Zűr van, babám! könyvet ITT RENDELHETED MEG! Az olvasnivalót köszönöm a Kelly Kiadónak!

"-Mondjon valamit magáról Janey!
- Hát - kezdte Janey azon a hangon amivel soha senkit nem sértett meg - , harminckét éves vagyok. Már... azt hiszem, tizenhat éve vagyok modell, és színésznő is, bár azt szoktam mondogatni, hogy életem minden napján szerepet játszom. (....) Azt hiszem, azt mondhatom... nem tudom, hová tartok - egy pillanatnyi hatásszünetet tartott -, de azt tudom, hogy tartok valahová.
- Brilliáns - mondták."

Első könyvével, a Szex és New Yorkkal, Candace Bushnell a felső tízezer, a New York-i kulturális elit, Manhattan világát célozta meg. Most a helyszín ismét New York, ismét Manhattan. A négy történet főszereplője négy nő. Szőkék. De nem egyformák. Még csak nem is ismerik egymást.

A könnyű kis szöszi, Janey Wilcox az elmúlt tíz évben minden nyarat a Hampton-vidéken töltött, de nem fizetett semmiért, legfeljebb egy-egy buszjegyet vett a saját pénzéből.James és a hamvasszőke Winnie Dieke (úgy kell ejteni, hogy, "dík", nem pedig "dájk"), a tökéletes házaspár. (Vagy legalábbis saját maguk szemében ők a tökéletes házaspár.) Életük a munkájuk körül forog (és gyerekük körül). Imádnak dolgozni.A platinaszőke, gazdag és gyönyörű Cinderella hercegnő anorexiás és paranoiás. Mindkettőt sikeres férjének köszönheti, aki ráadásul meg is csalja.A szimplán szőke írónő, aki Londonba menekül Manhattanből, és megpróbál rájönni, mi az oka annka, hogy az amerikai nők által mélységesen lenézett és slamposnak tituált angolok miért mennek férjhez mégis oly könnyedén.A történeteket olvasva szórakoztató, könnyed korrajzot kapunk Manhattanről. Vagy bármely nagyvárosról a világ bármely pontján.

Az én véleményem a könyvről:

Ahhoz képest, hogy a bevezetőben könnyed és szórakoztató körképet sejtet a könyvben nem sok szórakoztatót találtam. Inkább kínos volt olvasni. 4 szőke nő története, aminek sztorijai közben néha szinte visítottam volna mérgemben. Miért kell ennek így lenni? Miért teszik ezt magukkal a csajok? Miért nyafognak ennyit? Miért csalják meg a férjüket/pasijukat? Miért ennyire naivak? Miért ennyire szőkék? Miért alacsonyodnak le a női mivoltukban ennyire?

Nincs előítéletem a hajszínekkel szemben, hiszen én is javarészt szőke vagyok. Szőke kislányként születtem, majd bebarnultam, most meg mesterségesen kiszőkültem némi reménysugárral (és nem regénysugárral, ahogy először leírtam ;) köszi Doriszka a korrektúrát) a hajamban - azok a barna tincseim igen! De ez a könyv jól jellemzi a szőke nőket. A buta szőke nőket!

Nem is inkább korrajz ez, hanem társadalomkép azokról a nőkről akik platinaszőkék mézszőkék, hamvasszőkék és szimplán szőkék. Korkép azokról, akiket szétvet a pénz, és akik nem mellesleg hiába csinosak meg szexisek, de IQ hiányában csúnyán elrontják az életüket. Lecsúszott bulimiás és nyugtatókon élő hercegnő, egymás előtt titkolózó házaspár, buta könnyűvérű szöszi és egy magát okosnak mondó írónő, aki megpróbálja megfejteni az angol pasik szexuális életét.




ÉRTÉKELÉS: 5/1

Régen pontoztam le így könyvet, de azt hiszem ez az a kategória, amit nem fogok újra elolvasni és már szinte el is felejtettem mik történetek az egyes szereplőkkel, pedig pár napja olvastam csak ki. A Carrie naplója után ez Candace-től csalódás volt, nem is kicsiféle.

Adatok a könyvről még:

Oldalszám: 313
Kiadó: Gabo

- Nem ez az igazság? Évek óta figyelem az embereket. Ismerem őket.
- Van olyan igazság, amit ki kell mondani, és van olyan, amit jobb kimondatlanul hagyni. - Van olyan igazság, amit jobban szeretnél, ha nem mondanék ki.... - pontosított. "

Amit az Ulpius Kiadó honlapján találtam a könyvről:

A vámpírkirálynőre halálos ítélet vár. Sookie tudja, hogy a királynő ártatlan a király meggyilkolásában, de bizonyos titkos hatalmak csapdába csalták az amúgy is legyengült királynőt, és a végső leszámolásra készülnek. A pincérlány még mindig nem tett túl magát vámpír szeretőjének árulásán, de a szexi Quinn mindenben támogatja, kivéve persze az álnok Bill visszaszerzését. Sookie hamarosan válaszút elé kerül, ami nemcsak magánéletének alakulását, de a városka sorsát is eldöntheti…

Az én véleményem a könyvről:

Az előző hat kötet sem okozott csalódást (talán csak annyi, hogy volt ami kevésbé volt izgalmas vagy érdekes, mint az előző. De nincs is ezzel baj, mert nem írhat egy írónő mindig jókat, főleg folytatásos regényeknél) de a Hetedik harapás egy kicsit jobban megnyerte a szívemet, mint a többi Sookie-s regény.

Talán azért, mert itt Sookie fontos figyelmet kap és jobban ki tudja bontakoztatni képességét is. A pincérlányt kérik fel ugyanis, arra a "nemes" feladatra, hogy utazzon el a vámpírkirálynővel egy hatalmas összejövetelre (amolyan éves konferencia), amit a vérszívók rendeznek. Idén az eseményt el kellett halasztania a Katrina hurrikán érkezése miatt (erről az írónő szót ejt előző regényében, hogy sokáig tanakodott azon, hogy beleírja e New Orleans-t érintő hurrikánt és pusztítást, és úgy döntött, hogy ezt nem kerülheti el) ami teljesen legyengítette a vámpírok királyságát. Elszegényedtek és sok alattvalójuk meghalt és az árvíz súlyosan rongálta pénzügyi bevételeiket is. A természetfeletti lények (TFL) főként az utolsó összecsapáskor vesztek el, ahol a vámpírok királynője és férje rendezett estét, ami hatalmas harccá fajult.

"Aliide készsége a félelemre valami olyasmi volt, aminek a múlthoz kellett volna tartoznia. Már régen maga mögött hagyta, a kődobálókkal mit sem törődött. Ám most, hogy ez az idegen lány itt az ő konyhájában szétteregette meztelen félelmét az ő viaszosvászon terítőjén, nem tudta eltüntetni onnan, pedig azt kellett volna tennie. Hagyta, hogy ez a félelem bekússzon a tapétába és az elöregedett csiriz közé, a hasadékokba, amelyek az odarejtett, majd később megsemmisített fényképek után maradtak. A félelem befészkelte magát a jól ismert házba. Mintha soha nem is távozott volna onnan. Mintha csak ellátogatott volna valahová, hogy estére visszatérjen. "

Nehéz erről a könyvről írni és szavakba önteni a gondolataimat. A háborúról és az azt követő megtorlásról szóló regény elolvasása után nehezen megy bármit is ép ésszel összehozni. Én csak más filmekből, könyvekből és történetekből ismerem a II. világháború szörnyűségeit, de bárhol, ha a témába futok összeszorul a szívem. Ártatlan áldozatok, megtorlás, kiszolgáltatottság, rettegés és elkeseredettség és megannyi haláleset, tömegsír és értelmetlen pusztítás. Miközben olvastam újra előjöttek ezek a szívszorító érzések.

Aliide Truu története visszaemlékezések sora, amit egy fiatal lány érkezése váltott ki 1992-ben az akkor már éltes asszonyból. Zara a futtatói elöl menekül és megpróbáltatások sorát éli át. Akárcsak Aliide aki a háború utáni bizonytalan időszakot tudja maga mögött. Két megtört nő sorsa ez, amit Sofia Oksanen tökéletesen kifejez az elfojtott párbeszédekkel és a fájdalmas visszaemlékezésekkel. Olyan szerelmi és családi kötelékek kerülnek újra a felszínre, amiket áthatnak a háború szörnyűségei és a különböző politikai nézetek által hozott előítéletek.

Újra és újra előkerül a konyhában szálló légy, ami a borítón is nagy szerepet kap. A húst beköpő álnok rovar tönkreteszi Aliide életét. A nő állandóan attól retteg, hogy beköpi az ételt és repül a spájzba, majd ott is kárt okoz. Akárcsak az ő emlékezetében élő tisztek, akik megalázták, és akiktől Aliide folyamatosan retteg évek óta is ugyanúgy. A légy zümmögése és a síri csend a két nő között fokozza az amúgy is feszültségtől terhes regényt.

Nem nyári olvasmány ez, nem is hirtelen átfutható könyv. Neki kell veselkedni és hagyni kell, hogy átjárjon az érzés. A félelem mindenkiben megjelenik szerintem az olvasás közben. Lehetetlen ezt a könyvet vidáman mosolyogva letenni. Lehetetlen nem tovább gondolkozni rajta. Lehetetlen nem belegondolni abba, hogy mi lett volna ha én is akkor és ott élek ahol Aliide vagy Zara.

Kulturális különbségek, határvonalak, életszínvonalak, politikai nézetek, családi kapcsolatok, generációs különbségek és az azokon átívelő sérelmek és kegyetlenségek váltogatják egymást az egyes fejezetek között.

Vajon ezeket elfelejtheti ez a két nő? El lehet felejteni azokat az örökké visszatérő mondatokat, és tetteket amiket az évek során magukkal cipeltek?

ÉRTÉKELÉS: 5/4,5

Aki teheti szerezze be az október 4-én megjelenő könyvet, mert maradandó élményt kap.

A könyvet a Scolar Kiadó Facebook csoportjában mint előolvasó kaptam és örök élményt adott. Köszönöm a kiadónak!

Amit a könyvről találtam a Gabo Kiadó honlapján:

A Szex és New York előtt Carrie Bradshaw kisvárosi lány volt, aki pontosan tudta, hogy nagyra vágyik, de előbb valahogy túl kellett élnie a gimnázium utolsó évét, sikeresen lavírozva a buktatók közt. Carrie és középiskolai barátai egy bizonyos pontig elválaszthatatlanok voltak. A bizonyos pont Sebastian Kydd megjelenése volt, melynek folyományaként egy barátnő árulása felnyitotta Carrie szemét, aki így kénytelen volt egész addigi életét átértékelni. A Carrie naplója felejthetetlen karaktereket vonultat fel, miközben bepillantást enged egy kamaszlány magáról és a világról való gondolataiba. Megismerjük Carrie családi hátterét, azt, hogy miként találta meg írói hangját, és igen szemléletes képet kapunk arról, milyen benyomást tettek rá korai kapcsolatai és barátságai. Merész és maró humorral megélt kalandokból tudjuk meg, hogyan jutott el Carrie szeretett városába, New Yorkba, ahol végre elkezdődött igazi élete.

Az én véleményem a könyvről:

Carrie Bradshow-t azt hiszem bátran kijelenthetem minden nő ismeri valahonnan. Hatalmas iparággá nőtte ki magát a Sex and the city (SATC) sorozat és a Candance Bushnell által megalkotott karakter. Lányok millióinak példaképévé vált a szingli nőként élő Carrie, aki íróként tengeti mindennapjait New Yorkban és arra vár hogy rátaláljon a Nagy Ő. 3 állandó barátnője (Samantha, Miranda, Charlotte) mindenben Carrie mellett állnak és rengeteg pikáns és könnyfakasztó kalandon esnek át, mire megtanulják, hogy az élet nem csak a divatból és a Cosmopolitan koktélokból áll.

Bevallom a sorozat néhány részét láttam, bár nem vagyok akkora fanatikus mint Doriszka barátnőm, akinek az összes évad ott figyel a polcán a sorozattal kapcsolatos könyvek mellett. A mozifilmekre megvettem a jegyet. A második részt pont Doriszkával néztem meg nyár elején Pécsen. Szóval bírom Carrie-t, de a sorozat és filmbéli sikerese szingli csaj imidzshez nem kapcsolódott a gyerekkori 17 éves énje. De nem is baj!

A Carrie naplójában pont ez volt szerethető, hogy egy átlagos komplexusokkal és bizonytalansággal küzdő céljait kereső lányként jelent meg Carrie. Azért a későbbi divat és cipőmánia már felfedezhető (lást a borítón lévő táskát, amit Carrie sajátkezűleg kreált és fontos jelentősége van a történetben).

Tiniszerelmek és nagy csalódások velejárói a kamaszéveknek, így Carrie és barátaival minden megtörténik, aminek történnie (?) kell. Szakítások, klikkesedés, iskolai kiközösítés, szekálások, nagy bejelentések, veszekedések, féltékenység, randik izgalma, tiltott dolgok kipróbálása és némi lázadás. Utóbbiban főleg Carrie húga, Dorrit jár az élen, akit apja alig győz fegyelmezni. Megismerhetjük az egész Bradshow klánt és a lány visszaemlékezéséből anyukáját is, akit korán elvesztett tüdőbajban.




ÉRTÉKELÉS: 5/4

Egyszóval szerintem ez egy élvezhető tinisztori egy olyan lány szemszögéből, aki még maga is keresi az életcélját. (és mint tudjuk meg is találta, hiszen a 17 éves Carrie végül író befutott író lett és sosem adta fel az álmait, bárki és bármi hátráltatta is ebben. Márpedig volt ilyen bőven, kiderült a Naplóból)

Adatok a könyvről még:

Oldalszám: 356
Kiadó: Gabo Kiadó

Candace Bushnell-nek birtoklom egy másik regényét is 4 szőke címmel és kíváncsian vetem bele magam majd abba a sztoriba is, bár semmi köze a Szex és NY-hoz (ráadásul azt olvastam, hogy gyenge lett). Az írónő másik könyvéből (Lipstick Jungle / Rúzs és New York) szintén készült sorozat, amit naná, hogy néztem :)

Óh és hát a borítókról se feledkezzünk meg! A magyar kiadáshoz készült aranyszínű táska pink felirattal szerintem csodás! Íme a külföldi változat, ami hajaz egy kicsit Louis Vuitton Graffiti Speedy kollekciójára, de gondolom direkt, mert így lesz trendi és divatos. Hahahaha!

"A szorongásoktól, kíntól való menekülés ösztönös. Nincs ember, aki szenvedni szeretne, az érzelmek tudattalan elfojtása mégis olyan mértékűvé válhat, hogy az ember lelke inkább egy jégszekrényhez hasonlítható, mint egy kályhához."

Amit a neten írnak a könyvről ITT :

Sokan vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, egy olyan környezetben, amelyben keménynek és határozottnak kell lenni. Az Y generáció tagjai a mai huszonévesek és fiatal harmincasok, az információs kor gyermekei. Világukban mélyen megváltoztak az érintkezési szokások, és átalakultak olyan hagyományos fogalmak, mint értékrend, tudás és tekintély. Kénytelenek megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig sokszor az interneten találják meg: közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban.
Nincs könnyű dolguk…

Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző gyakorló pszichológusként évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival. Könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal (pl. étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák stb.), s megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közti szakadékok áthidalására.

Az én saját szubjektív véleményem:

Mint az Y generáció egyik tagja Tari Annamária könyve nem rengette meg alapjaiban a világnézetemet. Azt hiszem így lassan 24 évesen már tisztában vagyok a társadalmi hovatartozásommal, és eleget tapasztaltam már a világból ahhoz, hogy fel tudjam fogni hová tart a technika és az emberiség meg világ és benne az én generációm. Nah de kik is az Y generációsok?

"Ők a mai huszon-harminc évesek. Nehéz pontos sávot alkotni, mert eltérőek a nemzedékek kategorizálási adatai. Általában az 1976-1995 között, mások az 1982 után születetteket sorolják ide. Nekik már a számítógépes világ és az internet olyan természetes mint a lélegzetvétel."

Ez ez tényleg így van. Természetesnek veszem, hogy ha számítógéphez ülök működik az internet és gondban vagyok ha napokig nem jutok onnan információhoz. Szerencsére vagy szerencsétlenségemre internetes munkát végzek így még több a napi kapcsolatom a web2-vel ahol elég sokat tapasztaltam már röpke 10 éve alatt. Kaptam barátokat, szerelmeket, ellenségeket, elismeréseket és csalódásokat de ezzel együtt nagyon sok jó emléket is. Blogokat írunk, lájkolunk, megosztunk, msn-ezünk, közösségi oldalakon böngészünk, híreket olvasunk, blogokat követünk, kommentálunk, moderálunk és folyton online-ok vagyunk.

De ezzel együtt ez a generáció nincs elkényeztetve. Elég sok fejtörést okoz nekünk az a helyzet, hogy éppen most diplomáztunk le és fiatal munkakezdőként nézünk szembe az élet stresszes oldalával. Kinél éppen mikor aktuális ez persze. Én csak saját magamat és a közvetlen környezetemet tudom megítélni, és azokat a dolgokat amiket látok a kicsiny kis világomban.

A fokozott internethasználat függőséget okoz. Stresszt szül amit másokon vezetünk le. A munkahelyi elvárások és a kiszolgáltatottságtól való félelem lelki és testi zavarokat is okozhat. Kiderül a könyvben a sok példát látva, hogy veszélyes néhaY-generációsnak lenni. De aki észnél van és figyel magára, a környezetére és egészséges lelkületű, nem érheti baj. A könyv jó arra is, hogyha valaki észreveszi magát a kezdődő alkoholizmus, exorexia vagy a bulémia tüneteit akkor elgondolkozzon a segítségkérésen.

Tari Annamária a könyvében különböző fejezetekben vizsgálja a generáció problémáit, úgy mint társadalmi ellentétek, a munka világa, párkapcsolat, függőségek és zavarok. A leghosszabb fejezet a párkapcsolatról szólt és itt főként a bizalom, őszinteség, intimitás, agresszió, gátlások témakört járta körbe az írónő. Engem főként az egyes témakörök elején található jelenetek és párbeszédek kötöttek le. Nagyon érdekesek ezek a kis sztorik, monológok vagy éppen barátok között elcsípett okfejtések.

****
ÉRTÉKELÉS: 5/4

Nagyon tanulságos könyv, azoknak akiket érdekel a pszichológia, a társadalom és az internet világa. Annamária érthetően magyaráz minden laikusnak is.

+ pont a Tűsarkúban vámpírcsókra várni... azaz a Női ikonok a XXI. században című fejezetért :)

A könyvet köszönöm a Jaffa Kiadónak!

„Arra sem emlékezett, hogy mikor került a biliárdasztalra. A fekete bőrű srác, akit a combjaival szorított magához , már legalább tíz perce az extrém-mélyre kivágott dekoltázsát nyalogatta, s közben méretes ujjaival a feszes melleit masszírozta. Végre kezdett beindulni a buli!”

Fülszöveg: 

Magyarország legnépszerűbb popsztárja kidobja aktuális barátnőjét. Barbi élete a siker, a pénz és a csillogás. A szakítás után egyre mélyebbre süllyed, míg egy hétvégi buli után szándékosan elgázolják.

A sokktól emlékezetkiesése lesz, szinte mindent elfelejt botrányos múltjából. Siófokra menekül az őrjöngő média elől, ahová legjobb barátja, Krisz is elkíséri. Krisz nem bocsátotta meg Barbinak, hogy kifecsegte féltve őrzött titkát – hogy a fiúkat szereti. Mégis segít neki, együtt nézik végig Barbi régi videoblogjait, hogy rájöjjenek, ki akarhatta megölni. És hogy szembenézzenek eddigi önmagukkal, és eldöntsék végre, mit is akarnak kezdeni az életükkel – és persze a két siófoki szépfiúval, akiktől könnyebb elolvadni, mint a tűző nap sugaraitól.

Lakatos Levente gossip- és ifjúsági újságíróként közvetlen közelről ismeri a sztárok csillogó és gyakran sötét világát. Első regénye arcpirítóan szókimondó, merész és megindító.